Egymás szívében

Egymás szívében

 https://www.youtube.com/watch?v=9OW9yHxypJE&list=RD9OW9yHxypJE

Szeretem gondolataidat
minden hozzám írott szavadat
Az érzéseket és a pillanatokat
a fájó és simogató érintéseket
Ég és Föld Veled köt össze
bűvös kapcsolat lelkünk között
otthonra leltünk egymás szívében
közöttünk e mély érzés már örök
Talán - mi fáj csak a távolság.

A gyermeki hit

A gyermeki hit 

http://www.youtube.com/watch?v=y2VwfZvwIM4

Tudod arra gondoltam,

az emberben a gyermek

akkor kezd halódni,

amikor először csalódik

a körülötte lévő világban,

amikor a hazugságot

először észreveszi,

és teljesen akkor tűnik el,

amikorra az egészből kiábrándul,

mikor már biztosan tudja,

hogy a Mikulás

és sok minden más

amit addig szentnek hitt,

csak olyan megcsinált,

hogy csalás az egész világ…

bizalmát veszítve lesz valódi felnőtt,

a felnőtt, mikor már gyermeki hite,

romlatlan bizalma nincsen,

amikor a tarka színek helyett

a dolgokat a maga valójában,

a maga színtelenségében meglátja…

a szeretet isteni csodája,

amikor a mindenből kiábrándult,

hinni már semmiben se tudó,

sokszor csalódott ember

mégis újra olyan lesz,

mint az ártatlan kisgyerek,

tele bizalommal és hittel,

nem az emberben bízva,

hanem bízva

a szeretet erejében,

az igazi csoda az,

amikor minden mocsok ellenére,

a világ hibáit megismerve

lesz újra tiszta szívű hívő,

a szeretet által újjászülető,

sok csalódás után felnőttként is

csizmáját az ablakba tévő,

szeretetben bízó gyermek az ember.

2011. december 06.

Szívharmónia

Szívharmónia

www.youtube.com/watch

Az alkony bíborban száll

Csipkés felhők táncolnak

A fák között suttog a szél

Fölöttünk madarak szárnyalnak

Az éterben lágy melódiák szólnak

Az égboltról gyorsan tűnik a nap

Tücsökszerenád zendül az estben

A horizont kárpitja szétlebben

a hold ezüst fénnyel ringat, ölel

zendül a szerelem a szívünkben

Önmagunk hitét keresve

Önmagunk hitét keresve 

https://www.youtube.com/watch?v=zpjv2kj4Eco

Tudod arra gondoltam,

hogy az önmaga hitét

keresi az ember, talán azért,

hogy megtalálni véli a másikban

saját külön istenségét…

s talán, mert ott keresgél,

sok-sok arra utaló csodás,

bizonyítéknak mutatkozó jelet talál,

hogy nem csupán bálvány,

valódi az ő istene,

s minél több a ráutaló jel,

annál erősebb lesz a hite…

de talán az is csak

olyan véletlenek sorozata,

mint mikor a játékos

már-már csodaként tesz

mindig csak a jó lapra,

önteltségében azt gondolva,

hogy mellé Isten szegődött…

pedig a csoda nem más volt,

mint a véletlenek véges sorozata,

minél többet nyer a játékban,

annál többet veszít végül …

talán így lesz az,

hogy az ember kiábrándul,

a csodából ábrándul ki,

 csalatkozik,

nem tud többé hinni,

csak a szerencsés véletlenben bízni…

pedig csak annyi történt,

hogy hamis Istenre tette mindenét,

hogy az érzéketlent,

a faragott szobrot tévesztette össze

a valódi, az éltető, a titokzatos Istennel.

2011. december 04.

Érted, miattad

Érted, miattad

 https://www.youtube.com/watch?v=AaOmb-h7DjU

Szívemet bánat gyötri,

Érted, - Miattad sajog.

Mint pillangó fény nélkül

Nélküled én elsorvadok.

Álom és csoda lett életem,

ahogy megtaláltalak.

Ne sirass, ha minden semmivé lesz,

de szeretetem mindig Veled marad.

Fontos a kimondott szó ...

Fontos a kimondott szó 

https://www.youtube.com/watch?v=nBhuqwUftQ0

Tudod arra gondoltam,

az ember úgy tartja,

a kimondott szó fontos nagyon,

különösen,

ha megerősítve van esküvel,

mert ha meggondolatlan,

képes azt,

aki hozzá hű akar maradni,

örök rabságban tartani…

pedig maga a szó,

talán nem is örökkévaló,

mert ő csupán

a lényeg, a gondolkodás,

az érzés kifejezőeszköze,

ami az idő során változik,

holnapra múlt lesz,

ami ma biztosnak tűnik,

ezért a bizonytalanba jobb

nem ígérni semmit…

az ember a kimondott szóért

nyugodt szívvel csak annyit tehet,

hogy ragaszkodik ahhoz,

elhangzás közben ne legyen torz,

a belsőnek hű tükre legyen,

de felelősséget vállalni az állandóságért

szinte lehetetlen,

(a holnapnak

nem ismerője az ember,

megváltoztatni képtelen,

ahogy megváltoztatni

a saját haja szálát sem képes)

az ember, míg kicsiny gyermek,

azt gondolhatja,

hogy a föld egy nagy korong,

amiről holnap már azt tudja,

hogy olyan, mint egy nagy labda…

a kimondott szó sokszor köti gúzsba,

pedig, ha abban a pillanatban igaz,

másnapra nem válik hazugsággá,

legfeljebb avulttá…

sose lép az ember ugyanabba a folyóba,

ami ma igaz, lehet holnapra

a múltnak az igazsága,

ragaszkodni hozzá balgaság…

ki ma szívből mondja: szeret,

nem biztos,

hogy a holnap igazságát is ismeri,

arról újra és újra,

önmagának is meg kell győződni,

(ha nem akar a szavak rabságába esni)

azért kell újra és újra kimondani.

2011. december 01.

Ébredés ...

Ébredés …

https://www.youtube.com/watch?v=IiZXKQPgXxY

"A szeretetnek ereje van,

hogy nem számít a távolság,

hogy a szeretet maga a csoda,

hogy az tartja össze a világot,

hogy amíg bennünk él, nincs halál,

csak élet van, élet és megújulás"

*

Újra itt a reggel.

A szokásos, hajnalig tartó nyugtalanság után belezuhanok egy mély verembe,

ahonnan nagy nehezen tudok kikászálódni.

Arra ébredek, hogy beindultak az égi csatornák, ömlik az eső.

Mindemellett feltámadt ismét a viharos szél is.

Fázom.

Nincs erőm a jó meleg takaró alól kibújni, hiszen olyan finoman ölel körbe.

Hát ez a mai ébredés.

És az, hogy olyan távol, olyan messze vagy tőlem.

És ez milyen szörnyen fáj.

*

 Fáj az érintés hiánya, fáj, hogy nem láthatlak -  fáj, hogy nem foghatom a kezed.

Jó lenne újra arra ébredni, hogy itt vagy velem , vagy én ott vagyok Veled .

Nem, Kedvesem! Aki szeret, az sír. De nem csupa könny az élete.

Az biztos, ha nincs a közelében a szeretett Kedves, - fáj.

De gondolni rá, csodálatos érzés.

Átjárja az egész testedet, - melengeti szívedet.

Igen, el kellene engedni. Te magad is tudod, de nem olyan egyszerű.

Viaskodsz, harcolsz, - érvelsz.

Az érzés teher?

Könnyebb lenne, ha gyökerestől kitéphetnénk a szívünkből,

a gondolatainkból?

De vajon lehet e érzések nélkül élni?

És a szeretet, a szerelem érzése nélkül?

Még akkor is ha szomorúságot, ha bánatot érzünk.

Megkérdezhetjük magunktól - sokszor fel is tesszük a kérdést: jó ez nekem?

Igen, tudjuk a választ is.

Jó igen, hiszen a szerelem otthonra talált benned, örülsz a gondolatnak is,

hogy van neked, hogy volt neked.

Ha gondolhatsz rá, a szívedben már az is ünnep.

Erőt ad, megvigasztal a tudat is.

Sokszor megbántasz - sokszor olyan dühös tudok lenni.

Akkor szeretnélek kitörölni még a gondolataimból is,

de azután egy mozdulat, egy kedves szó előttem van –

az érzés elindul bennem és tudom, soha nem tudlak elengedni - az én szívemből - már soha .. Szeress - hisz tudnod kell, mennyire szeretlek ..

Az örök gyermek szemével

Az örök gyermek szemével 

https://www.youtube.com/watch?v=EnQ4jq63QxY

Tudod arra gondoltam,

hogy talán hosszú ideig

az ember magáról azt hiszi,

hogy ő a közepe a világnak,

(gyerek szemmel nézve az a látszat,

és a saját helyzetüket sokan

az örök gyermek szemével figyelik)

a kör közepén lévők

egyetlenként

sokat várnak az élettől,

míg nem kudarcok,

keserű tapasztalatok után

megszűnik a várakozás,

de a középpont érzése megmarad,

ami okozza a mérhetetlen csalódást,

már nem vár, örülni se tud igazán,

a csalódás miatt meghal a hit,

a bizalom az emberekben,

és az egész nagyvilágban,

az ember elfásul életuntan,

az örömre való képesség meghal...

de talán akkor csak,

ha nincsen elég szeretet,

akiben van, az el soha sem fásul,

mert a szeretet életben tart,

keringésről a lélekben is

gondoskodik,

egyszerűen csak felnőtté lesz,

a fa termőre fordul,

nem vár már semmit,

nem középről vágyakozik,

talán inkább kívülről figyel,

(hogy hol áll,

nézőpont kérdése csak)

s boldoggá az teszi,

ha gyümölcséből szakít valaki.

2011. dec. 01.

Rád gondolok

Rád gondolok

 https://www.youtube.com/watch?v=mc017Y6eJsM

Vörösen fénylő a lemenő nap

Lelkemnek, szívemnek koronája Te vagy

Szeretetedtől elnémul bennem az indulat

Kezemből indul a simogató mozdulat

Az ablakon kacsint a fénylő telihold

Csillagok ezrei gyúlnak az égen

Rád gondolok – csendesen, merengve

Örök szeretettel hűséges szívemmel

Az akaraterő

Az akaraterő

Reggel ahogy feküdtem, még kicsit pihenve – talán lustizva és a gondolataim száguldoztak, olyan sok minden eszembe jutott. Sok mindent átéltem már az életben. Sok mindent láttam, nem csak a közvetlen környezetemben, de a nagyvilágban is. Láttam videókat az életünkről, hogy láb nélkül hogyan balettozunk, hogy hogyan sportolunk, hogyan játszunk, hogy mi mindent megoldanak, megoldunk. Mindezt valóban akaraterővel. Különleges  életek, de talán nem is olyan különlegesek, hiszen amit az élet egyik oldalon nem ad meg, valamilyen úton próbálja minden ember pótolni, saját magán segíteni.
Hetek óta kereng egy videó a net világában. – biztosan ismeritek.

Az élethez - az ilyen élethez óriási akaraterő, lelki erő , ugyanakkor megfelelő fizikai erő is kell. Ez a fiatalember, akiről ez a videó szól - egy láb és kéz nélküli fiatalember - aki így született - csak csonkokkal. Ezekkel a csonkokkal tud egy-két dolgot tenni. Hogy mit is mutat meg? - az erőt , ami belőle árad. Erő, mert még valóban azok az emberek sem tudnak felállni mindig, akiknek van kezük, lábuk és éppen egészségesek. Csak ami hiányzik belőlük - az akaraterő.
Sokszor elgondolkodom magamon: hiába van bennem óriási akaraterő - mégis van, hogy megrémülök, félek. Félve csinálok dolgokat, mert végig fut rajtam az érzés, vajon hogyan, mit tudok tenni, hogyan tudom az életemet megoldani, lesz e erőm a holnaphoz?  Van e értelem, ami továbbvisz. Hogyan tudok újra felállni, vagy van e miért még felállni. Azon is elgondolkodom: milyen sok megalázás, bántalom ért és milyen nehéz lelkileg helyrerázódnom egy-egy ilyen helyzet után. Hányszor gondolkodtatott el, hogy milyen érdektelenséget mutatnak az emberek. Hogy milyen fontos a bizalom és az emberség.  Bizalom: hogy megadnák az élethez a bizalmamat, hogy lélegezni tudjak. Erő! Sokszor érzem azt, hogy milyen értelmetlen az egész élet.
Ez a fiatalember erőt ad sok embernek, hogy újra fel kell állni, hogy hogyan kell felállni minden helyzetből. Egyszerű emberek vagyunk - hétköznapi emberek - mi sokan. A mindennapi harchoz is sok erőre van szükség. És ez az erő talán legfőképpen a szeretetben és a hitünkben van. Hiszem újra – megöregedve is, hogy van értelme reggel felébredni, hogy van értelme a mindennapi harcaimnak, amit nem csak a külvilággal, de saját magammal is meg kell újra és újra vívnom. Hogy nap mint nap feltehessem magamnak a kérdést, még ha válasz nélkül maradnak is, - hogy van e értelme? Hogy van értelme a világra rácsodálkoznom, hogy észrevegyem újra és újra az apró kis csodákat, melyek számomra nagy kincsek. Hogy érdemes, még érdemes - addig érdemes, míg tudom, érdemes küzdenem, van kiért, miért harcolnom saját magammal is

http://www.youtube.com/watch?v=PgAWTQ27cVE

Minden pillanatban ...

Minden pillanatban...

Tudod arra gondoltam,

Véget ér valami minden pillanatban,

maga a pillanat is meghal,

hogy a következőben újjászülessen,

az éjszaka elmúltával új nap,

új élet keletkezik,

minden újjászületik tavasszal,

a téllel minden búcsúzik,

hogy helyét átadja

új, meg új évszakoknak,

egyszer, ahogyan azt most is teszi,

az év is befejeződik,

de a sok közül ez egy olyan elmúlás,

(és másnap mindjárt az újjászületés)

ami bármikor bekövetkezhetne,

függ az ember döntésétől,

melyik legyen az első,

és melyik nap az utolsó,

búcsúzhatna az év nyáron,

a legnagyobb melegben,

a tréfás áprilisban,

a szerelemtől virágzó májusban,

vagy épp szüretkor, szüret után,

mindig befejeződik valami,

de talán pont a szilveszter napja az,

amikor nem történik kint semmi,

semmi különös nem kezdődik,

és semmi eget rengető

be nem fejeződik,

ami kiérdemelné a dicsőséget,

hogy kezdődjön vele,

vagy vele fejeződjön az év,

szinte biztosan ugyan az az időjárás

a végső, és az első napon,

pár másodperc csak,

amivel hosszabb lesz a nappal,

és rövidebb az éjszaka,

mint az előzőn,

említésre sem érdemes,

róla az ember döntött,

ő tette ki a pontot,

itt a vége az évnek, egy új jöhet,

remények szerint

az előzőnél szebb sokkal,

az új életet nem a csillagok

és a bolygók állása határozta,

ez a forduló szabadon választott,

ha tőle ellesni lehet valamit,

(talán ebből is érdemes okulni,

mert tanulni mindenből lehet)

talán azt,

nincs a csillagok által megírva,

nagy akaraterővel,

nehezen,

vagy nagy szeretettel a szívben

sokkal könnyebben,

új életet mindig kezdhet az ember.

2010. dec. 31.

(újévi)

Összhang a lélekkel

Összhang a lélekkel 

https://www.youtube.com/watch?v=Sd7FGUJrvSg

Tudod arra gondoltam,

mint egy nagyon érzékeny gép,

olyan az ember,

rengeteg alkatrésszel,

nagyobbaktól az egészen aprókig,

a szemmel alig láthatóig,

sok-sok apróság állapota határozza meg,

hogy hogyan érzi magát,

ha elromlik egy is,

a gépezet már nem úgy működik,

nem mindegy az se,

milyen hőmérsékleten tárolják,

nem tűri se a túl nagy hideget,

se az elviselhetetlen kánikulát,

ez a gép, sajnos,

vagy szerencsére érez is,

érzi a hiányosságait,

van öröme, és bánata, igényei

is vannak, nehezen viseli a magányt,

de ha van,  fontos, milyen a társaság,

kell, hogy összhangba legyen vele,

 a hasonló gondolkodás, ízlés, szükséges,

 jobb ennek a gépnek,

ha megszeret másokat,

ha mások is szeretik őt,

nagyon nehéz, szinte lehetetlen

a sok különböző elvárásnak megfelelnie,

hogy minden tökéletesen működjön

elképzelhetetlen, hol itt, hol ott romlik,

rozsdásodik, de ha még nem is fáj semmi,

ha nincs is egyedül az ember,

legtöbbször akkor is hiányzik valami,

talán, mert az egésznek van egy láthatatlan része,

a legérzékenyebb,

ami mindent befolyásol,

mindenre kihat,

ami nem gyógyítható mással,

csak vele összhangban lévő

másik lélekkel,

lélek rokonnal, lélektárssal,

ikerlélekkel,

míg ilyennel nem találkozik,

addig hiába minden gazdagság,

az egész szervezet rosszul működik.

2010. dec. 20.

Fészket rak a szeretet

Fészket rak a szeretet

Rigók dala hangzik mindenfelől
zöld lombok között szárnyal énekük
fészket rak a szeretet mélyen szívünkben
napfényben fürdik szárnyaló lelkünk.

Lángot vet a földre a ragyogó sugár
színeket fest az azúr-kék égre
szirmukat hullajtják a virágzó fák
fecskék cikáznak távoli meszességbe.