A szeretetben bízni

A szeretetben bízni 

https://www.youtube.com/watch?v=DjfenFWB_yc

Tudod arra gondoltam,

a pici gyermek tele van bizalommal,

ő még hisz abban,

mikor leugrik a magasból

leesni nem hagyják,

talán, ha nem is gondol rá,

nem is egy nőben,

nem is egy férfiben,

csupán a szeretetben bízik,

de ahogy az idő múlik,

ebben a labilis világban

elbizonytalanodik,

megkérdőjelezi,

őt, a gyengét, a bizonytalant,

lehet-e szeretni,

mikor nem bízik magában,

a szeretetet lebecsüli,

segítségért,

kapaszkodóért máshoz fordul,

máshol próbál szerezni biztosítékot,

ami kézzel fogható,

de ami épp ezért

bármikor elveszíthető,

nem ugrik már felelőtlen

a szeretetnek a meleg,

a biztonságot adó ölébe,

cseréli ki biztonságosabbra

arra nem gondolva,

hogy nem a szeretet volt soha,

ami vigyázatlanul magára hagyta,

csalódik a hamisban,

és menekül a valóditól félve,

az ember bízik sok mindenben,

legkevésbé a szeretetben,

és mert nem bízik,

ha még titkon rá vágyik is,

messzire kerüli,

pedig ha vele találkozik,

ugorhat feléje bátran,

biztosan elkapja,

de hogy bizonyíthasson,

repülni kell a karjaiba.

2010. dec. 18.

Maradj az örök szeretet

Maradj az örök szeretet

http://youtu.be/TlRjJDCedqE

A fény kiemeli szemed csillogását

Nézem arcod bájos körvonalait

Kérdések tolulnak fel bennem

Miért a bánat aranyló szemedben?

Csillagok fénylenek szempillád mögött

Szívem minden dobbanása tiéd,

Arcod lelkem otthona és kincse,

Titkok háza, a napfény ragyogása,

Szirmok szépsége, virágok illatárja

Az örök szeretet maradj számomra

Ha szeretve vagyunk ...

Ha szeretve vagyunk ... 

https://www.youtube.com/watch?v=kaUprpUlOpo

Tudod arra gondoltam,

hogy az önbizalom olyan,

mint a levegő,

amiből ha sok van, az is baj,

de okoz sok gondot,

ha kevesebb a kelleténél,

kapja az ember kívülről,

de aki adja,

annak a mércéje ritkán jó hozzá,

előtérbe helyezik a színeset,

háttérbe szorítják a szürkét,

van, kinek nagyon szűken mérik,

másnak, máshol dézsából öntik,

nem tud pontosan adagolni

se a jó, se a rossz szándék,

se a közömbösség

nem tudja eldönteni,

hol van az a pont,

amit nem szabad túl lépni,

fontos pedig,

hogy az elégnél kevesebb se,

több se legyen,

önmagával tisztában legyen,

el se bízza, alá se becsülje,

de talán nem is kellene

az önbizalmat táplálni,

mert ott van a túletetés,

vagy az éheztetés veszélye,

az embernek pont elég,

ha minden különösebb szándék nélkül

szeretve van,

a szeretet elvégzi a dolgát magától,

se nem kényeztet, se nem mostoha,

karjaival az embert

önmagához képest is emeli magasra,

se el nem vesz belőle, se nem ad hozzá,

de amit ad, pont elég ahhoz,

hogy se túl ne értékelje,

se alá ne becsülje magát,

csupán elégedett legyen az életével,

mert nagyszerűbb dolog nem történhet,

mint az,

ha az ember szeretve van.

2010. dec. 17.

Amikor két szívben fészket rak ...

Amikor két szívben fészket rak …

https://www.youtube.com/watch?v=niqfHOE__OA

Amikor két szívben fészket rak a szeretet, - az érzés ki is repül hirtelen?   

És ott hagyja a fájó szívet magányosan, - a múltjával együtt.

Ha eloszlanak a felhők, a szivárvány is tovaszáll az égbolt alatt.

Bús a lelkem, messze szállnak  gondolataim, - az emlékeim szárnyán.

A nap ragyogóan kibújik napok óta – elragadó – mégis szívet tépő.

A fenyők a kertben sosem hullajtják le lombjukat, és gyönyörűek már a fák, a bokrok, - melyeket nemrég még befontak a hópihék, a vattacsomók öltöztették fehérbe, - élni kezdenek.

A vöröslő alkonyat fénylő varázslattá változtat mindent.

Szép ez az újuló világ, - elmélázva csodálom.

Bús a lelkem, messze szállnak  gondolataim, - az emlékeim szárnyán.

Sokat gondolok Rád, Te éltetsz!

... Vannak olyan pillanatok az életben, amikor azt érzed, -
nincs értelme az életednek - és semminek ..

Amikor mindenki magadra hagy, és egy szó kellene - nem érzelmes levelek -
csak egy szó, hogy érezd, tudd, - gondolnak rád ..
Mikor azt érzed, - a következő pillanatban már nem is vagy -
magadra hagyatva, - küzdve - talán éppen az életedért - na
nem azért, hogy olyan sokat jelent, hogy nem vagy - hanem
azért, mert még úgy érzed, nem fejeztél be mindent, amit
kellett volna .. Küzdve az életeddel vagy az életedért? -
de minek is ..
mikor TŐLE sem kapsz egy szót sem .. Tőle, aki a szívedbe
örök fényt ad, - aki éltet - már Ő éltet - mert nélküle
értelmetlen minden ..
Vajon Ő olvassa e, amit fetrengve és Rá gondolva is neki
szánsz, vajon??? vajon, Ő gondol e rád?

Add a szereteted melegét!

Adj erőt lelkem szárnyalásához.

A dolgok hasonlítanak ...

A dolgok hasonlítanak ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a dolgok,

az anyaföldnek,

és az embernek a dolgai

mennyire hasonlítanak,

de hát nem csoda,

(persze az egész azért mégis csoda,

de a csoda részeként ez szinte természetes)

belőle él az ember, nem csak rajta,

s mindent, ami benne emberi,

tőle örökölt, tőle kapta a jó rossz génjeit,

a gyermeknek is vannak felszínes dolgai,

vannak magok,

amik benne gyökeret vernek,

van köztük hamar hervadó, egynyári,

de ha a magot megérleli,

a szél tovább repíti,

és vannak,

amik mélyen gyökeret eresztenek,

előfordul olyan is,

hogy kívülről a fát mérgezik,

vannak külső viharok,

amikről tudni, a nap utána kisüt,

a gond hamar feledésbe merül,

de van úgy,

hogy az ember megrendül,

már-már belehal…

a legnagyobb kincsek nem a felszínen,

nem is közvetlen alatta,

hanem egészen a mélyben vannak,

hozzájuk szorgos munkával lehet eljutni,

őket csak úgy lehet a felszínre hozni...

mélyén van az éltető,

az élő víz,

ami időnként feltör magától,

mindig kapva utánpótlást

a mélyről,

mélyről jön,

de a felszínen éli az életét,

elpusztíthatatlanul,

sokszor alakot változtatva…

mint a víz maga,

mi nélkül élni lehetetlen,

olyan

az emberben feltörő,

soha el nem múló szeretet.

2010. december 16.

A tavasz üzenetével

A tavasz üzenetével

https://www.youtube.com/watch?v=7sKonWwG2VE

A fák lombjai susognak

a széljárta kertben,

felhőket sodor magával

madarak énekével

Fények csilláma szárnyal

a csacsogó vizeken,

szívünk lángra lobban

a tavasz üzenetével

A lélek öröktől való ...

A lélek öröktől való ... 

https://www.youtube.com/watch?v=AaCkVDF1VDU

Tudod arra gondoltam,

talán, mert ránézésre egyforma,

nincsen külön szó a lélek,

és a testnek a dolgaira,

pedig a különbség hatalmas,

hogy valaki a hitét,

a szeretetét honnan meríti,

ha az ész diktálja,

az vélt, vagy valós tudása a dolgoknak,

a kettősség az embert megzavarja,

az örök hűséget, szeretetet

komolyan gondolja,

bizonyság rá száz van,

de az idő megemészti a bizonyítékot,

és marad az ember üresen,

mert a mulandót gondolja

örökkévalónak,

sokszor esik a hazugság bűnébe,

olyankor,

amikor komolyan hiszi,

vannak érvei,

az esküt rá bátran teszi,

pedig az idő azt mutatja,

az indokok hamisak voltak,

mulandó volt a hit,

mulandó a szeretet,

de a lélek hitének,

a lélek szeretetének

nincsen vélt, vagy valós,

ésszel magyarázható oka,

a szeretetét, a hitét, magában,

nem az elévülő tudásában hordozza,

ő csupán egy láthatatlan érzés,

olyan erő az mégis,

ami megcáfolhatatlan,

az egyértelmű tapasztalat

nála vall kudarcot,

a külső benyomás elmúlik,

de megmarad a szeretet, a hit,

talán, mert a lélek öröktől való,

a benne született érzés sem halandó.

https://www.youtube.com/watch?v=6BA23LnXYug

2010. 12. 14.

Színház az egész világ ...

Színház az egész világ ...

Valóban  nagy igazság:

„Színház az egész világ”

Életünk játssza a drámát,

eldalolja szívünk vallomását, -

ha dalolhat szerető szívnek:

örömben, szomorúságban fürösztve

emberré válva az örök végtelenbe

Az álmok olykor megcsalnak,

életünk fényei elhomályosulnak,

de csillogó fényként ragyog

az égen a millió csillag:

Talán a csillagok nem hazudnak!

A mi világunk - színházterem ...

A mi világunk - színházterem ...

Tudod arra gondoltam,

hogy ez a mi világunk olyan,

mint egy hatalmas színházterem,

benne mindenki szereplő,

a rendező,

az idő osztja a különböző

jó, és kevésbé jó szerepet,

van gyerek szerep, fiatal, szerelmes,

felnőtt, öregedő, és már megvénült,

és van testvér, szülő, barát,

a szerepeket a rendező cserélgeti,

de ahogy az idő múlik,

némelyekből ki is lehet öregedni,

máskor a szerepet más, talán jobb,

vagy a rendező szívének kedvesebb kapja,

sok szerepbe

beleéli magát a szereplő annyira,

hogy magáénak képzeli végleg,

pedig a rendező kérlelhetetlen,

a szerepek állandóan változnak,

időnként az ember arról elfelejtkezik,

hogy színház az egész, egy-egy régi,

többé sosem lesz szerepben

önmagát benne felejti,

a szívét, a lelkét ott hagyja

a múltban, vagyis a semmiben,

pedig talán a legfontosabb,

bármilyen szerepet is kap,

mindig megőrizze önmagát,

ahová minden bódító siker,

és minden felejthetetlennek hitt kudarc után

visszatérhet bármikor,

olyan az,

mint egy jó meleg otthon,

fontos,

hogy az ember soha se veszítse el,

oda mindig hazatérhet.

2010. 12. 13.

A remény lángjai

A remény lángjai

www.youtube.com/watch?v=D3P2rKfOELc

fehér dércsipkések a fák

fagyos a föld, a hajnal didereg

szürke a horizont felettünk

a lélek is szürkeségben lebeg

a tél emlékei még kísérnek

halottak még a kertek

szemünkben a

remény lángjai gyúlnak

újuló dallamok szárnyalnak

a végtelen rónán át vándorolnak

a természet új dalra fakad

Minden természetes

Minden természetes 

https://www.youtube.com/watch?v=tHqfw5hCWLc

Tudod arra gondoltam,

hogy ami a világon van,

természetes minden,

és mert természetes,

hogy zöld a fű, és az ég kék,

és természetes a hervadás,

a felhő is az, az,

hogy az évszakok egymást váltják,

hogy megtermékenyül az apró mag,

és lesz belőle élet,

senki nem gondolná,

hogy a virág,

ha teljességében pompázik,

a nap,

amikor vörös fényével búcsúzik,

hivalkodna,

miért is tenné,

hiszen ezek a dolgok

hozzá tartoznak,

számukra ez nem csoda,

bármennyire is az, mint az se,

hogy reggel az ember kel,

és este nyugovóra tér,

ami szintén különleges csoda,

és mégis természetes, ami van,

azt senki nem mutogatja,

a jóság, a szépség, a kedvesség,

ha velejárója az embernek,

bármennyire is gyönyörűséges,

nem akarja magát megmutatni,

és látható mégis,

amit az ember mutogatni akar,

az rajta kívül van,

amihez köze nincsen,

ami nem a természete,

ami van, ami létezik,

az megmutatkozik, ha engedik,

hivalkodásra szüksége annak van,

ami nem a része az egésznek,

s ami nem része,

az nincsen,

ki szeret, annak az természetes,

mutogatni sem kell,

magától megmutatkozik,

mert ami van valójában,

azt erővel se lehet eltitkolni.

2010. dec. 11.

Lélekig suhanva ...

Lélekig suhanva ...

 http://youtu.be/vTM4Y350E44

A fákon deres csend ül. Fakó felhőket sodor a szél. Dallamok a végtelenben.

Szelíd az este. Az otthonok ablakai mögött homályosuló fények.

Fájdalmak mélysége ül az emberek szívén, mely az álmokkal elszenderül.

Lassan olvadozó világ, közel kopogtat a tavasz. Magányos mezők ébredeznek.

Ha megérkezel, új világot teremtesz – kedves Tavasz

*

Áhítatos, szelíd nyugalmat,

új dallamokat zeng a természet
Füleken át a lélekig suhan, hogy

feledd a rosszat, gondold a szépet.

Ahogy az alvó mező – ébredjen hited

A lélek melegét ...

A lélek melegét ...

Tudod arra gondoltam,

az ember szegény,

mert ami van,

neki az mind kevés,

pedig csak azért talán,

mert rosszul gazdálkodik,

ami van, bőséggel van,

mégis követel többet,

a természetesből kiköveteli

a mesterségeset,

azt hiszi,

az élőt a holttal helyettesítheti,

elégedetlenségében

az egészhez akar hozzátenni,

új világot teremteni,

minek nincsen szeretetalapja,

közben nem veszi észre,

 azért omlik sorozatosan fejére a háza,

mert építi a semmibe,

a szeretetlenségből várja a hűséget,

a mosolyt, és magát

a nem létező szeretetet,

pedig csak olyan az,

mint a mesterséges fény,

ami ugyan melegít, és barnít,

de hiányzik belőle a lényeg,

a szeretetből jövő,

a természetes fénysugár,

amit kikövetel és elvár,

az sohasem az életből adódik,

ami a természetes,

az kérés,

és követelés nélkül,

épp a szeretetből adódik,

az ember, mert rossz gazda,

nem elégszik azzal, ami van,

tudatlanságában

a lehetetlent megkísérli,

 a lélek melegét

lélektelenből akarja megkapni.

2010. 12.10.

Táncoló lélek ...

Táncoló lélek ... 

https://www.youtube.com/watch?v=H58NoJs_r2c

Mosolyod körülöleli szívemet

Szárnyat ad, utamon fényt sugároz

ritmusos táncot lejt a lelkem

A te aranylón ragyogó szemedtől