Gurulva ...

Gurulva …

Lassan - gurulva élem az életemet ..

Van időm merengeni, elgondolkodni

Hosszúak az éjszakák,

néha nagy szeretettel ölelnek át ..

Az évtizedek alatt sok gondolat belém rakódott ..

És egy szerelem, amit átélhettem,

amire már csak így gondolhatok ..

Van, amikor nem tudok megszólalni..

Mindent jelzek, ami nem az én gondolatom ..

Amit előzőleg írtam, pillanatnyi gondolat volt ..

Nem rímekbe gondolkodom

és nagyra tartom a barátaimat,

akik szólni is így tudnak,

de az érzések az enyémek ..

A kapott szeretet eredménye ...

A kapott szeretet eredménye ...

https://www.youtube.com/watch?v=uw_MxEF4GeA

Tudod arra gondoltam,

ahogyan a frissen zöldülő mező

következménye annak,

hogy az óceán vize párolog,

hogy azután felhőként a magasban

a cseppek találkozzanak,

hogy eredményeként az összegyűlésnek

az eső a szomjas földre zuhogjon,

talán minden a világon

úgy következmény,

mint ahogy a zöldülő mező…

a kapott szeretet eredménye

a jóság,

ami, mint egy jól gondozott virág,

mint a világ felé kifejezett hála…

ahogy a gonoszság

 következménye a szeretetlenségnek,

amikor az életben csalódott ember

tehetetlen dühében az ártatlanra is rácsap,

még ha fáj is neki,

 mikor haragjában belerúg a falba is...

a látszólag oktalan rosszaság

a szeretet hiánya miatt történő

elvakult bosszú,

következményként

az egész világ áldozat ,

mintha a rózsa nem virágozna,

de minden arra járót megszúrna,

mintha az óceán

nem párologna, mérgében …

de a világ összes szeretetlenségén

is képes győzedelmeskedni

egyetlen szeretet, következményeként

lehet az ember jóvá,

a többi miatt megbocsátóvá,

mérhetetlenül hálássá.

2011. október 09.

Nyugtalanul

Nyugtalanul

http://youtu.be/EPQ3ktc3Nlw

A fájdalom nem hagy nyugodni

A régmúltat visszahozni nem lehet,

távolba maradtak az élet évek,

az arany csillagok végtelenbe hulltak,

álmaim, melódiáim elhalkultak

Szivárványhidam is kettészakadt,

sorsom lépcsőfokai letöredeztek,

csendesen átadom magam az öröklétnek

Az évek sodródnak, mint a fellegek,

a világ magába zár és elfeled

Szeretve az életet

Szeretve az életet 

Tudod arra gondoltam,

ha valaki születik

az élet napos oldalára,

az a kegyeltje a szerencsének,

de nem biztos egyáltalán,

hogy a nyár

valakit boldog emberré tehet,

mert hiába a sok égből,

földből érkező kincs,

ha az ajándékozott vele nem él,

ha tölti a nyarat

a besötétített szobában,

nem élvez belőle sokat …

és van olyan is,

akit a nyár messze elkerül,

akinek a sors

nem tálcán kínálja a jót,

és nem boldogtalan mégse,

talán mert a maga szépsége,

ha kevesebb is,

de a télnek is megvan,

s ha az ember élni tud vele,

a tél se olyan elkeserítő,

benne is lehet találni örömöt…

 talán nem is az a legfontosabb,

milyen kint az idő,

hanem az, hogy az ember

mindennek ellenére

szeresse az életet,

s ha ez így van,

a hideg télben is megtalálja

a szívet lelket melengető,

a vakítóan ragyogó,

örömöt adó napsugarat.

2011. október 08.

Áramlások

Áramlások

https://m.youtube.com/watch?v=ot1cGen9V0s

Nem könnyű az élet.

Elfolyik, mint folyó a medrében.

Születünk.

Végig járunk egy végtelen út fények és árnyak

szegélyezte ösvényén – és elmegyünk.

Eltávozunk szüleinktől, - eltávoznak szüleink.

Elhagyjuk gyermekeinket, elhagynak gyermekeink.

Vannak távolságok, és nincsenek távolságok,

hisz a szeretet mindent lélekközelbe hoz – az élet áramlásaiban.

A szeretet felszabadít

A szeretet felszabadít 

 https://www.youtube.com/watch?v=AVeUIQlWgNQ

Tudod arra gondoltam,

hogy az embert sokszor hasonlítják

a szabadon élő állatokhoz,

a pompázatosan viruló virágokhoz,

testvéreihez az életben,

persze az embernek a hátrányára,

de amikor megszületik egy csecsemő,

annál szebb, annál ártatlanabb élőlény

nincs is a föld kerekén,

nincs olyan rózsa, amelyik különlegesebb lenne,

legalább is elfogult emberi szemmel nézve…

de ahogyan a szabadsághoz szokott rózsákat

beviszik a szobába,

ahogyan az állatot bezárják a karámba,

úgy veszik el a szabadságát az embernek,

(úgy látszik ez az ember szokása)

megszelídítve, a szabadságától megfosztva

minden élőlény másképp viselkedik,

mint a természetes közegében,

a kiszámítható, büszke farkasból

lesz a sokszor kiszámíthatatlan,

vagy a simogatásért kuncsorgó kutya,

szilaj vad lóból, engedelmes igavonó…

ha az ember testét óvatosan,

szeretettel szelídítik,

az talán nem is baj,

igaz,  tőle sokat elvesznek,

de kap is általa sokat,

a baj csak akkor van,

ha valaki merészkedik odáig,

hogy betöri a lelket is...

ha a lélek lesz szolga,

az az ember számára katasztrófa,

fel csak a kitartó szeretet szabadíthatja,

de még neki sincs könnyű dolga,

mert kiszámíthatatlan a szolgává tett lélek

könnyen lesz kezelhetetlen,

a szabad lélek számára idegen,

vad állattá.

2011. okt. 07.

Sajog az életem

Sajog az életem

https://www.youtube.com/watch?v=d41KJt56SoU

Hadakozom mély érzéseimmel

Árnyak borítják sajgó életem

Lelkemben mélyen őrizlek

Láthatod te is, hogy szenvedek

Szívemben végleg bejegyeztelek

Örökre tiéd igaz szerelmem

Minden gondolat, öröm és vágy

Te vagy nekem, s feléd száll

A csend útja

A csend útja 

https://www.youtube.com/watch?v=Sd7FGUJrvSg

Tudod arra gondoltam,

vajon mi lehet a titka

a magányos zarándok útjának,

mi lehet a szentsége, mert hiszem,

hogy van biztosan, mutatja a sok,

az utat végig járt,

az út során megváltozott ember…

de talán nem is az út a szent,

ami a csodát teszi,

hanem az úton lévő

kívül belül megteremtődő csend,

amit nem lehet elérni

a zajos történések között,

a zajos emberi világban…

de amikor távolodik mindentől,

az emberi hangok,

a távoli viharok elcsendesednek,

a természet szép, de monoton hangjával

marad az ember magára…

vele, valójában nem történik semmi,

(ha történne is, nincs kinek elmesélni,

a némaságban a történések nem élnek soká)

igen, talán a csend lehet az oka,

hogy ott, a zarándokok hosszú útján

az ember önmagával találkozhat,

ha az az út valódi,

és nem csak kellemes,

zajokat keltő kirándulás…

a valódi csendnek az útja

igazi, csodakeltő, szent zarándoklat.

2011 október 06.

Vallomás

Vallomás

https://www.youtube.com/watch?v=7ePkVytIS4s

Aranyló szemed ontja felém a fényt

Gyöngyök ragyognak belőle kincsként

Szívem, lelkem öröme, dallama TE vagy

Csoda, égő rózsák illatáradata

Lüktető életem, vérem vad dobogása

Miattad, érted szeretem az életemet

Lelkem mélyére vésett fényjelek

Bensőmből feléd sugárzó mély szeretet

Míg él az ember

Míg él az ember 

https://www.youtube.com/watch?v=eyc6sBZCQiY

Tudod arra gondoltam,

hogy a magas láz és a rossz közérzet

nem mindig van arányban a betegséggel,

hogy amikor a vér patakzik a sérülésből,

az lehet csak egy kellemetlen horzsolás,

ami ugyan nagyon fájdalmas,

de nem érint mélyebb szöveteket…

a tűz, ami nagy riadalmat kelt

se biztos, hogy olyan ijesztő,

mint amilyen szörnyű a látszat,

lehet egy őrbódé csupán,

magányosan álló,

kívül a használaton,

a látszat sokszor takarja a valóságot…

de még maga az érzés is lehet ilyen,

van, hogy csupán annyi,

mint egy kis horzsolás,

de a kiömlő vér a lényeget

még a „sérült” előtt is eltakarja,

lehet nagy a tűz, ami nem tesz kárt,

mert nem terjed tova, nincsen hova…

lehet magas a láz,

de a betegség nem komoly annyira,

le lehet törölni,

vödör vízzel eloltani,

csillapító szerrel csökkenteni a hőt …

és van úgy, hogy az érzés mélyről jön,

nagy lángja nincs is,

rémületet keltve a vér se patakzik:

csak csendesen befelé csordogál,

míg él az ember, soha el nem áll.

2011. okt. 04.

Sodródás

Sodródás

http://youtu.be/GvFFVGYm7A4

Az élet olykor fáj. Szívünkben szomorúság.

Tarka képek szemünk előtt.

Sodródunk, rohanunk a múltban, a jövőben.

Dallamok, mely fájóak vagy mosolyra késztetők.

Szerelmek jönnek, mennek.

Bennünk a hit, a remény, a szeretet.

Reszketünk, forró lázban égünk.

Árnyban, fényben járjuk utunkat.

Álmainkban, emlékeinkben élünk.

Lelkünk, szívünk bánattal, - örömmel csordultig tele.

Gondolataink az égig érnek.

Melódiák szárnyalnak a végtelenben, elpihenve a csendben.

A harag, a gyűlölet nem segít

A harag, a gyűlölet nem segít 

https://www.youtube.com/watch?v=oXf17vK_hK4

Tudod arra gondoltam,

hogy ki nem ismeri a múltat,

jövője sincsen annak,

de vajon a kettő hogyan függ össze,

mitől igazság az igazság…

a történelmet tudni, fújni kívülről,

de értelmezni rosszul,

csak olyan,

mint megtanulni olvasni,

de nem érteni a szöveget…

aki a saját szája szerint ízesíti a múltat,

aki megcukrozza a keserűt is,

az nem fog belőle megtudni soha semmit,

annak hasznára nem lesz,

nem segíti az utat a jövőbe...

a dicső múlt talán arra tanít,

hogy lehet jól is,

de ha nem vigyáz az ember

el tud rontani mindent...

a kudarc is tanít,

ha elkendőzve nincs,

hogy az ember tovább

hogyan ne menjen,

mit ne tegyen,

melyik az út,

amelyik a sötétbe biztosan visz...

elrontani persze lehet másképp is,

de legalább a rossz nem ismétlődik,

akkor talán egyszer majd el is fogy,

és talán egy tanulságot a jóból is,

rosszból is lehet levonni,

hogy a harag, a gyűlölet

nem segített sohase.

2011. okt. 04.

Elcsitul az élet

Elcsitul az élet

https://www.youtube.com/watch?v=dI5-blJ2TMg

 

A lámpák fénye sorban kilobban

Fészkeikben madárfiókák csiccsennek

Alábújva madármama szárnya alá

Kutyák vonyítanak a hold fénye felé

A sötétség melódiái az éjszakában

A Hold ül a horizont peremén

alszik az erdő, a mező, a város

sziporkáznak az éjszaka csillagai

mosolyok az álmodók szájszegletén

álmában felzokog egy-egy kisgyerek

Szerető mosollyal néz le a Hold

Még itt-ott halk nesz, s elcsitul a város.

Ha a kályha a szeretet ...

Ha a kályha a szeretet ...

Tudod arra gondoltam,

 nem jó az ember, azt mondják,

és ez az igazság talán,

de talán az is,

hogy úgy általában

nem is olyan rossz,

inkább csak, mint a víz,

amelyik nem is hideg,

de nem is forró,

csak éppen langyos…

hideg környezetben hamar hűl,

nagy forróságnak kell lenni ahhoz,

hogy felmelegedjék …

úgy általában az ember,

mint az elfogyasztott étel,

ami ugyan nem méreg,

de hasznára se válik annak,

aki fogyasztja…

jó dolog, de mégis csak

kevés, ha háború nincsen,

ha a békesség nem nagy …

talán az ember úgy általában

nem jó, de nem is rossz,

csak éppen van, de ahol van,

onnan könnyebb lecsúszni popsin,

mint szárnytalan felemelkedni…

 addig, míg nem melegíti,

addig csak hűti a világot,

s az egész létet bizonytalanná teszi,

ha a rosszat nem is csinálja,

akkor sem számíthat különösebb jóra…

de ha a kályha a szeretet lenne,

a tőle kapott meleg

könnyen vinné a jó irányba,

ha majd megújuló energiaként

ő fűt mindenhol,

kevesebb didergő lesz a világon.

2011. okt. 02.

Az élet, - a szív ...

Az élet, - a szív ...