A lélek tápláléka ...

A lélek tápláléka ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az embert a kenyér táplálja,

a földből táplálkozik a búza,

a föld önmagát adja táplálékul,

de csak kölcsön, hasznosításra,

hogy aztán kerüljön vissza

a belőle kivett erő,

az az embernek érdeke,

mert erőtlen legyengítve…

tegnap még

lengette a szél

a kéklő búzakalászt,

holnap, kizsákmányolva,

benne elsatnyul az áldás,

nem termi,

nem teremti meg

az életet adó kalászt,

de megterem benne minden,

ami haszontalan,

minden, ami káros…

mert igénytelen a rossz,

burjánzik olyan helyen is,

ahol a jó csak sínylődik,

ahol végül el is pusztul,

nem terem kenyeret…

a lélek tápláléka a szeretet,

a szeretetet életben

a viszontszeretet tartja,

az az ő tápláléka,

anélkül,

mint az élet napsugár nélkül,

mint víz nélkül a virág…

egy ideig még fájdalmasan vegetál,

majd egy szomorú napra virradva

végleg elpusztul,

táplálék nélkül éhen hal,

s mert ő maga

a léleknek a tápláléka,

nélküle ott sem terem meg a jó,

csak az igénytelen,

a mindenhol gyökeret verő rossz,

a kegyetlen gonosz.

2011. szept. 09.

Sugárszilánkok ...

Sugárszilánkok...

https://www.youtube.com/watch?v=6yPOTHgR81g 

Fények lobognak köröttünk,

széthullnak a sugárszilánkok

Tündököl az azúrkék horizont,

szemünkben tükröződnek a lángok

A Nap ontja a finom aranysugarakat,

a hangok, a színek, s a mozdulat

átfonja létünket selymesen,

bársonyos gondolatokkal betakar

Utunk során dallamok zengtek:

most sorsunk lépcsőit járjuk

Égen és földön halkuló melódiák,

életünk kiszáradt sivatagán

A lélek szeretete

 A lélek szeretete

https://www.youtube.com/watch?v=Sd7FGUJrvSg

Tudod arra gondoltam,

ahogy az ember fejlődik,

ahogy az ordító,

majd gügyögő csecsemőkorból

az iskolás korba eljut,

ahogy a mindenen röhögő kamaszból

a fejlődés folyamán

komoly tudós is lehet

jó esetben,

úgy változik,

úgy fejlődik vele együtt

a benne lévő szeretet…

amelyik újszülött korában

csak gőgicsél,

először nem ismer mást,

csak amit lát,

csak amit lehet megkóstolni,

csak a külső hamvasságot szereti…

később érzékeli

a bőr szerethető

simogatnivaló simaságát,

a hőmérsékletét,

a másik kedvességét…

egy újabb évfolyam,

amikor már fokról fokra

megtanulja

szeretni a másik szokásait,

cselekedeteit,

a gondolatait…

és ahogy a szeretet fejlődik,

ha közben el nem bukik,

megy egyre mélyebbre,

az utolsó szakaszban

elmélyül egészen,

érkezik ismeretlen helyre,

már nem csak a kézzel foghatót,

a szemmel láthatót,

az ehetőt, az ihatót,

de már szereti

az addig ismeretlen lelket is…

szereti úgy, ahogy van,

szereti az embert,

az egészet…

de csak akkor,

ha a szeretet fejlődik egészségesen,

ha nem,

megmarad a gőgicsélős szinten…

egyszer megszűnik minden,

az aszott bőrön már nincsen mit szeretni,

a kifáradt gondolat se túl szeretetre méltó,

egyre hidegebb a hőmérséklet is,

de a lélek szeretete nem hűl ki,

és aki a lelket szereti,

talán a többinek a gyengülését,

ha látja is, de át nem érzi,

mert testével lelkével

szereti az egészet.

2011. szeptember 08.

Drága Kicsi Lizácska!

https://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&list=PL4A8307376C35B3A7
 

Mikor megszülettél, ünnep volt az égen.

Megkérték a Jóistent a kisangyalok szépen,

Legyen ez a kislány szebb a százszorszépnél,

Ragyogjon jósága szebben az ékszernél.

Egészséget, sok örömet, Boldog életet

kívánunk!

Mosolyogva, vagy könnyet ejtve

Mosolyogva, vagy könnyet ejtve

https://www.youtube.com/watch?v=WgiHGTDfD_U 

Susog a szélben a tuja,

emlékdallamokat zeng

Lelkünk visszhangokat

suttog a bús szívekből

A lombok közt meséket,

a viharban jajokat kesereg

Mi is sodródunk az idővel,

elhalunk, mint a fák levele

Az emlékekkel élünk tovább

mosolyogva, vagy könnyet ejtve

Embernek maradni

Embernek maradni 

https://www.youtube.com/watch?v=__r1hlH_j2E

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember

egy szinten ne legyen

a pocsolyába fetrengő állattal,

ahhoz kell a tartás, az erős akarat...

de csak akkor lesz jó a póz,

ha igényei vannak a világgal

és önmagával szemben,

nem enged bármit magához közel,

és meggondolja jól,

mit mutat magából…

egy bizonyos szint alá,

történjék bármi,

nem szabad kerülni,

mert veszítve a tartásból

könnyen lent ragad, a mélyről

nehéz újra kiegyenesedni,

a szintet óvni kell,

hogy lehessen önbecsülése,

szilárdan ellenállni,

a mocskos árral nem vonulni,

még ha jó is lenne néha

kicsit lazítani…

kell az állandó éberség,

mert a mocsok lehúz,

könnyen ránt magához,

de önmagában az ember gyenge,

merevítőre van szüksége …

az életét a tudata segítségével

mesterségesen irányíthatja,

ha mindig figyel arra,

(pocakot be, hátat ki)

milyen a tartása…

talán magát jól is érezheti,

el is engedheti,

nem kell fegyveres őr annak,

akiben a szeretet talál otthonra…

akkor már

az egyenes tartást a lakó adja,

úgy, hogy nem kerül fáradságba,

olyan lesz tőle az ember,

mint ki született

a tökéletes tartással...

általa az út,

(az élet)

természetes,

megóv, segít,

hogy erőlködés nélkül is

 ember maradjon az ember.

2011. szeptember 05.

Mindannyian vágyunk a szeretetre

Mindannyian vágyunk a szeretetre

„Készül a pusztulásra minden a világon

Engem csak Te menthetsz meg,

mert én benned virágzom.”

Mindannyian várunk valakire, várunk valamire.

Vágyunk arra, hogy szeressenek és szerethessünk.

Vágyunk valakire, vágyunk valamire, vágyunk a szeretetre.

Szeretetre, mely szárnyakat  ad,
szeretetre, mely gyógyít,
szeretetre, mely a csillagokba emel,
szeretetre, mely fényben ragyogtat,
szeretetre, mely a szívünket, a lelkünket simogatja,
szeretetre, mely önmagunkká tesz,
szeretetre, mely gátakat lép át,
szeretetre, mely tiszta és őszinte,
szeretetre, mely a Nap, a Hold, a csillagok,
szeretetre, mely élet és éltet
A szeretetnek sok irigye van,  de szeretet nélkül élni nem lehet.

A szeretet a legjobb orvosság

A szeretet a legjobb orvosság 

Tudod arra gondoltam,

ha valami elromolhat,

az el is romlik idővel,

miért lenne kivétel

ez alól az ember…

ha szeretne önmaga lenni,

azzal nem biztos,

hogy jót tenne a világnak,

a gép, amelyik elromlik,

már nem ugyan az,

mint volt újkorában,

a gép, ami elromlik,

már nem úgy szuperál,

könnyen zárlatot csinál,

talán jobban teszi

az elromlott ember is,

ha nem önmaga,

inkább csak adja magából azt,

amit kitehet a kirakatba,

ha nincsen bekapcsolva,

nem okoz akkora galibát…

az elromlott ember,

ha önmaga,

csinál háborút,

mérgezi a világot,

jobb,

 ha nem használja azt,

aki belőle az idők során lett,

maradjon meg csak a látszatnál,

még mindig jobb, mint a valóság…

ha valami el is romlik,

de a szíve, a motorja még bírja,

van esélye arra,

hogy megjavuljon,

hogy az ember bátran lehessen önmaga,

és kárt ne tegyen a világnak,

meg kell gyógyulnia,

hogy az újkori

régi önmagát megtalálja,

ahhoz az úthoz

a szeretet a legjobb orvosság.

2011. szept. 03.

Mint márványszobor ...

Mint márványszobor ...

Mint márványszobor, oly rideg az este

Örökre fészket raktál a szívembe

Fáradt vagyok: féltőn ringass,

Téged akarlak, Téged akarlak

Vonj öledbe szelíd szerelemmel

Hajolj szívemre forró vággyal

Szomjazom szemed tüzének varázsát

Az életem nekem Te vagy, Te vagy

Ha uralkodó a szeretet

Ha uralkodó a szeretet 

https://www.youtube.com/watch?v=8iIaCv8gAjo

Tudod arra gondoltam,

ha elindul valaki egy irányba,

és az az út nem az igazi útja,

akkor ő hamis úton jár,

ha van igazi,

akkor az csak egy lehet…

ha valakinek van több hazája,

de nincsen köztük egy, ami az igazi,

akkor magát sok helyen jól érezheti,

de nincs neki valódi hazája,

akkor ő csak egy hazátlan árva...

ha a barátok közt igazi van,

az is egy lehet csak,

ha kettő igazi,

egyik se az igazi…

ha valakinek van szerelme sok,

ha sokszor érzi is,

hogy megtalálta az igazit,

de nincsen közöttük egy valódi igazi,

akkor az összes szerelme hamis…

ha valakin a két érzés

a gyűlölet és a szeretet

 egyformán uralkodik,

akkor az egyik se valódi,

ha pedig az uralmat

az egyik átveszi,

ha az lesz az igazi,

akkor a másik csak hamis marad,

mert kettő igazi nem lehet,

az egyik legyőzi a másikat,

ahol az uralkodó a szeretet,

ott a gyűlölet nem él meg,

ahol pedig a gyűlölet,

ott a szeretet pusztul el,

mert el egyik se viseli,

hogy a másik legyen az igazi.

2011. szept. 02.

Parkok

Parkok

Szobrok sokasága. Egy-egy tudós, nagy politikus, szabadságharcos.

Körülöttük dús lombú fák, tarka, színes virágok lengedeznek,

virágzó bokrok ontják illatukat a légben. Lila apró kis kelyheik élénken virítanak.

Az égbolton színfoltok rezegnek.

A  felhők olyanok, mintha  sokféle mesefigura vonulna fel.

Az égbolt egy mozgó csodakert, pufók felhők, amint a szél bele-bele kapva sodorja tova.

Az egyik pillanatban fehér hab gomolyog, másik pillanatban a csipkék közül kivillan az azúrkék égi óceán végtelenje.  Kergetőznek, játszadoznak és milyen haragosan robognak, mikor a vihar eléri. Összekócolódnak az addig békés, bársonyos csipkék, szürkévé, vagy feketévé váltva az égi udvart.

A szeretet - szabadság ...

A szeretet - szabadság ... 

Tudod arra gondoltam,

ha nem szabad,

akkor az ember rab,

hogy a mérleg billenjen jó irányba,

sok-sok falat kéne lebontania,

megdönteni ezer éves tabukat…

és ha lehetne is határtalan,

ha látszólag

már nem állna semmi útjába,

a szabadságot talán akkor se érezné…

mert a szabadság érzés,

nem pedig körülmény,

visszahúzónak, rabtartónak

még mindig ott van az önmaga,

és ha önmagából vetkőzne ki,

akkor is csak

rabja maradna a körülményeknek,

míg nem érzi meg

a szárnyalás szabadságát…

és hiába a repülő,

hiába ragaszt magának szárnyakat,

akkor se lehet szabad,

ha az eszköznek van kiszolgáltatva…

de talán mégis lehet az ember szabad,

mert a szabadság belső érzés,

ami független minden külső körülménytől,

ha van, nem vehetik el a falak,

nem, a bilincs a kézen,

mert attól szabadság,

hogy legyőzője nincsen,

semmi sem uralkodik rajta…

mint hideg télben a forró kályha,

 a fagy dermesztő hidegét

az ablakon keresztül látja,

de a tél rabságát nem érzi át …

a repülés lehetősége kevés,

a szabadság:

a szárnyak nélkül is repülés…

arra, hogy a mindenkor rab embert

valódi szabaddá tegye,

csak a szeretet képes,

a szeretet szabadsága

a legkülönlegesebb szabadság,

olyan szárnyaló érzést ad,

amit nem befolyásol semmiféle fal,

semmiféle külső rabság.

2011. szept. 01.

Nyárvég, őszbe ballagva ...

Nyárvég, őszbe ballagva …

https://www.youtube.com/watch?v=6fkdSEDnGU8

Az éjszaka lassan, csendesen lopakodik.

A Hold éjszakai útját fejezi be a háztető felett, - az égbolton.

Hajnalodik. Szürke fák felett dereng, az árnyak is csendben világosodnak.

Még nagyon hűvös van. A kertek felett harmatpára lebeg.

Minden egyes levélen, fűszálon millió apró kis kristályszemekként szikráznak a harmatcseppek. Fanyar illatok úsznak a légben. Amint kelet felől ébred a Nap,

ezt a párás harmatot is feloszlatja - a kopár rét, a mező felett ragyogó kék baldachint von a horizontra.

A vizeken is ködpára gomolyog. Búsan susognak a szomorúfüzek. A vonuló madarak messze szálltak, de ébredezik a tó, a part menti bozótos. Békák hada zengi hajnali himnuszát, bogarak zümmögnek a sárguló, barnuló fűben. A patak vize felett madarak szárnyalnak, reszket a levegő, pedig a napfény már melengetően simogat. Óráról órára melegszik az idő. Aranylik az őszi napfény.

A határban megindul a dolgos munka, tarlót szánt az eke, hogy előkészítse a földet az őszi vetéshez. Kaszálják a sárguló mezőket, begyűjtik a szénát az állatok téli takarmányozására.  Az erdő neszei is ébredeznek. Birkákat terel a mezőre a juhászgazda és kis segítője – puli kutyája. A szőlők, a gyümölcsösök felől darazsak zsongnak a beérett terméseken. Sárga-arany levelek hullnak. Zizeg az avar, susogva szállingóznak a levelek.  A déli napsugár egyenesen ontja melegét. Zsong a mező. Délutánra megnyúlnak az árnyak, az alkony bíbor színben kúszik a láthatáron. Megnyílnak a tüskés bozontos kis házak, hogy apró terméseik kidughassák fejüket, koppanva hullik a gesztenye, a dió, a makk az avarba, mely puha takaróként borítja a fák alját, a potyogó terméseket.

Az égbolt szürkülni kezd, az este bársonytakaróként terül a horizontra. A bogarak, a tücskök citeráikon játsszák szerenádjukat.

Ezüst fényben ragyog felettünk a Hold, körötte apró mécsesekként ragyognak a távoli csillagok.

Az éjszaka muzsikája, lágy dallamai ölelik a csend világát.

Homály és csend – az őszbe – ballagva.