Bizakodva ...

Bizakodva ...

http://youtu.be/95gGJZtYZIc   

Leveted szép álmaidat,

felöltöd a hétköznapokat

árad a hajnali fényzuhatag

Az ég és föld is ébred,

kismadarak dala zeng,

lágyan hullámzik az élet

A harmatcseppek felszáradnak

Bizakodva indulsz a napnak

A szeretet segítségével ...

A szeretet segítségével ... 

https://www.youtube.com/watch?v=puQnp3SdEEA

Tudod arra gondoltam,

a lényegében

nem változik sokat,

míg csecsemőből

lesz az ember felnőtt,

ha tele a pocakja,

ha keze ügyében

kedves játékai vannak,

ha szeretetet kap,

megfelelő mennyiségű

becézést,

lágy simogatást,

a piciny is, a nagy is

elégedett a képpel,

szerencsés esetben,

ha ez mind megvan,

nem könnyű a kedvét elrontani,

legyen bármilyen keserű

a körülötte lévő világ…

az ilyen elégedett ember,

mint egy szép kerek,

levegővel teli luftballon…

ha ezek mind nincsenek,

akkor inkább hasonlít

leeresztett léggömbre,

de olyan is van,

hogy felhajtó erő van a lufiban,

vagyis az emberben,

amikor szeretet lakik benne,

akaratlanul is felszáll magasra,

nézve onnan,

a szeretet segítségével,

szebb az élet sokkal,

föntről, a hibák ellenére,

egyszerre

nagyobb részt átlátva,

a világ gyönyörűséges.

2011. június 09.

Meghittség

Meghittség 

http://www.youtube.com/watch?v=Y-74BeD0tKw

Lassan dobban a világ az eddig elrejtett éjszakából, az égbolt homályából.

Enyhe fuvallat szárítja fel a harmatcseppeket a ragyogó rózsaszirmokon.

A madarak kibújnak odúikból, köszöntve a fénysugarakat.

Felragyognak a templomtornyok a napkeltében.

Kinyílnak a házak ablakai, köszöntve az ébredést.

Emlékeink kútjából a meghitt otthonok illata száll az azúr horizont alatt.

Szeretettelteli ...

Szeretettelteli ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember már ifjan

a vélt igazságot megtalálja,

amiről azt gondolja, sajátja,

pedig csak

a sok felkínált közül

választja ki

a neki legjobban tetszőt,

apáról fiúra szállót,

vagy olyat,

amelyiknek még családfája sincs,

amihez aztán ragaszkodik

körömszakadtáig,

pedig talán idővel

látja a hibáit,

már csak azt látja végül,

de úgy van vele,

mint a saját gyermekével,

amilyen,

el olyannak fogadja,

ritkán mond rá nemet

világnak csúfjára,

mintha

azzal önmagához,

és a tradíciókhoz lenne hűtlen,

pedig, ha egyszer a vélt igazságnak

hátat fordítana,

rájöhetne,

hogy talán az ember számára

nincsen abszolút igazság,

de van mindenkinek saját,

azon az úton, ha elindul,

talán,

önmagához visszatalál,

nagyon nehéz változtatni,

vele változni,

saját kis világot botránkoztatni,

egy már-már leélt élet után

szinte lehetetlen

a vélt igazsághoz hűtlennek lenni,

a tévedést beismerni,

ahhoz, hogy egy vonással

az ember az egészet áthúzza,

 magát végre megtalálja,

kell a kívülről jövő,

a szeretettel teli,

a bíztató támogatás.

2011. június 08.

Fényeket nyitva ...

Fényeket nyitva ...

http://youtu.be/-aNHB0k1uic

Alszik a város, a csend is elpihen.

Fáradtan hajtod fejed párnádra.

Kérdések sora benned, de csak a némaság felel.

A nappal gondjai nyomasztanak és nyugalmat nehezen lelsz.

A horizont drapériáján egyedül a Hold ezüstlik,

hálójába szőve a csillagokat.

Zaklatott álmok után – fényeket nyitva – születik meg a hajnal.

A szeretet rejzőzik ...

A szeretet rejtőzik ...

https://www.youtube.com/watch?v=2vxkN5Au97E

Tudod arra gondoltam,

hogy a szeretet talán

rejtőzik sokáig,

már megszületett,

már létezik,

de csak,

mint  papíron

a láthatatlan tintával írott szöveg,

létezik, de magát

másképp mutatja meg,

nem a maga valójában,

nem is gondol rá az ember,

hogy vele,

hogy találkozott

valami különleges csodával,

mert ő testet ölt csendesen,

észrevétlen alakul át cselekedetté,

mire kívülre ér

olyan tevékenység lesz belőle,

amin azért meglátszik,

hogy a léleknek a követe,

hogy irányítja a lélek,

talán a hétköznapokban

a szeretet először

a cselekedetekben mutatkozik,

sokszor névtelenül,

szerényen meghúzódva,

hogy ő az,

nem is tudatosítva...

fel csak akkor lesz ismerhető,

ha egyszer a hiány,

vagy a félelem

 másik elvesztésétől

közbeszól...

akkor koncentrálódik egy helyre,

amikor az ember úgy érzi,

tehetetlen,

s talán,

mert a szeretet nagy,

de a helye kicsi,

hatalmas fájdalmat tud okozni

annak,

 aki őt hordja magában.

2011. június 08

Megpihenni ...

Megpihenni ...

Ég és föld szépségei mindig rabul ejtenek,

de csak sodródom az élet óceánján árnyakban,

fényekben szállva tova az égbolt gomolygó felhőivel.

Szememben mosollyal vagy könnyekkel,

szívem csordultig titkokkal telve vagy üresen,

A horizont köntöse alatt állva az új nap reményküszöbén,

a csönd mélységeiben – az áldott földön

 – megpihenni a végtelenben - megöregedve.

Akit otthonául választ ...

Akit otthonául választ ... 

Tudod arra gondoltam,

hogy talán kiválasztott

ebben a fázós,

didergő világban az,

akit otthonául választ a szeretet,

lehet az olyan áldott állapot,

amikor a test a templom,

és benne Istennek

az egyszülött fia lakik …

akkor a házigazda talán

különlegesen megtisztelve érzi magát,

vele válik ünneppé az élet,

az ünnepet a vendég

magával hozza ajándékként,

mint a terméketlenség tengerében

egy picinyke virágzó éden,

olyan különleges ez az állapot,

s a lakó az otthonára

olyan hatással lehet,

amire a legjobb nevelés,

a legragyogóbb iskola sem képes,

Őt hordozva

másképp lesz minden,

mert ami a legkedvesebb,

azt óvja, félti az ember,

mint egy érzékeny csecsemőt,

mindent úgy, és azért tesz,

hogy tisztaságát,

hófehér ruháját be ne piszkolja,

mert ha ártatlanságát veszti a szeretet,

ha bemocskolják bűnnel,

hazugsággal,

akkor megalázzák az Istent,

aki, mint ki választott rossz helyet,

csendben hervadásnak indul,

és odébb áll egy házzal.

2011. június 07.

Egybefontan ...

Egybefontan ...

http://www.youtube.com/watch?v=hG4uIE_yzlI 

Keresünk,
kutatunk,
szeretünk,
visszavárunk,
álmodozunk,
a holdfény kísér
élünk álmainkban,
gondolatainkban

a hajnal benéz
az ablakon
ketyeg az óra
felszáll a madár
vörös haját
bontja a Nap

szívünk ritmusosan
lüktet,
dallamokra
játszunk,
vágyaink
gyöngyfüzéreivel

Magunkban a múlt ...

Magunkban a múlt ...

 Tudod arra gondoltam,

hogy az ember

a jelenben is magában,

a génjeiben hordja

a már megtörtént múltat,

és a még csak

a képzeletében lévő jövőt…

az egész csupán egy mondat,

és fontos nagyon,

hogy ez a rövid mondat

ne legyen hangsúlytalan,

és hogy a hangsúly

ne legyen rossz helyen…

része az egésznek,

hogy én éltem,

hogy egyszer majd meghalok,

de a lényeg,

ami a legfontosabb,

hogy a hangsúly,

mint a levegővételnél,

 a „moston” legyen,

hogy most élek,

hogy most lélegzek,

ennél az élet számára

semmi sem lehet fontosabb…

a hangsúly sokszor

nem kerül jó helyre,

ha nem jó

az ember ritmusérzéke

lemarad,

vagy előre szalad,

de a legjobb karmester

a szeretet

a „mostban”,

segít megállni a jelenben,

nem segít ebben a szerettem,

és az se,

hogy egyszer majd szeretni fogok,

kell, hogy a hangsúly

a szeretetben is

a jelenen legyen,

hogy az élet

ne legyen csak

egy hangsúlyos,

jól hangzó mondat,

de legyen értelme is.

2011. június 03.

Az est árnyaiban

Az est árnyaiban

Lámpafényben ülök a homályban,

árnyak terülnek szét az estében

Távol, messziről harangszó zeng,.

az emlékekben melengetem szívem

Kristálycsillagok sziporkáznak az éjben,

a fájdalomban lebegünk csendesen

Szemed fénye ragyog a végtelenben,

arcod az árnyak mögött tükröződve

Nyugtalan órák vesznek karjaikba,

jótékonyan magukkal elringatva

Az égi óceánban fénylik az ezüst hold,

ölében átfon a homályos éjszaka

Feledtetve, a fájdalmakat csillapítva,

míg elmerülünk a feneketlen álomba

Akik szeretik egymást ...

Akik szeretik egymást ... 

https://www.youtube.com/watch?v=aXnVkKf6sVY

Tudod arra gondoltam,

vannak a világon

megmagyarázhatatlan dolgok,

amikkel az ember nem foglalkozik,

talán, mert ésszel nem tudja felfogni,

és amit nem ért,

amire nincs magyarázat

tudományos,

amihez ő kevés,

arról önteltségében azt gondolja,

az nincs is,

de ami talán

számára még felfedezésre vár…

az anya és a csecsemő kapcsolata is

egy ilyen különleges,

megfoghatatlan dolog,

mintha ismernének titkos nyelvet,

amit más meg nem ért,

csak az,

akit szoros kapcsolat összetart…

az anya valahonnan,

(ő se tudja honnan)

hírvivő nélkül is mégiscsak megtudja,

mitől sír a babája,

és nem tudja ugyan azt a dajka…

de talán tudhatja ő is,

ha a kicsiny babához

a szeretet aranyló szála fűzi,

talán a titok

nem is az anyaságban,

a titok nyitja a szeretetben van,

mintha neki lenne valamiféle

különleges képessége,

hogy megérti, hogy felfogja,

lefordítja,

és rögtön az agy felé irányítja

a mások számára nem létező jeleket…

csak így lehet,

hogy akik szeretik egymást,

még a távolban is

a másikról megéreznek,

megtudnak sok mindent.

2011. június 02.

Csillagod keresem ...

Csillagod keresem ...

 http://www.youtube.com/watch?v=N8AXfA6FKxU

Csillagod keresem az égbolton

Az éjszaka csendje ölel át

Téged látlak képzeletemben,

Velem vagy minden álmomban,

A Te szemed fénye villan

A széllel magányos lelked száll,

Felém hintesz búcsúcsókot,

Ajkad fájdalmas mosolyában

A végtelenből könnyes sóhajjal

Jössz felém és tova illansz

A szeretet varázslata

A szeretet varázslata

Tudod arra gondoltam,

míg egy csészét meg nem kedvel,

az ember azt gondolhatja,

hogy csak a kávé a lényeg,

hogy milyen pohárban van,

mindegy,

de csak addig,

míg a tapasztalat

egy ügyes kis csésze képében

meg nem tanítja,

hogy a kávé valójában

semmiben se olyan finom,

mint abban az egyben,

abban a szeretettben…

ki a jó bort kedveli,

szereti az illatát,

kiérzi belőle a nap melegét,

a szőlő különleges ízét,

de aki a bort nem szereti,

 a szagát se bírja ki…

 a szereteten múlik,

szag, vagy illat,

egy ifjú, vagy egy,

a teljes szeretetben járatlan,

a verejték szagára

tökéletesen reagálva

húzná az orrát,

tapasztalatlanságában

értetlen lenne,

nem is hinné el,

hogy aki szeret,

annak a mosdatlansággal,

és kölnivel nem eltakart verejték

lehet az illatok illata…

 ez talán a szeretet varázslata.

2011. június 01.

Esőfátyol

Esőfátyol

Vad szél rázza az ablakokat

Az égbolt bársonyán morcos felhők,

Tűzeső, villámok, mély durranások,

A föld és az ég fájdalmas sikolya,

Az ömlő eső sűrű, átláthatatlan fátyla