Égi szigetek ..

Égi szigetek ...

A horizonton az égi szigetek

idős hölgye, az ezüst hold

mosolyt hint az égbolton

Suhanó szellemek árnyakban,

test és lélek álomba zuhan,

elrejti a gondokat az éjszaka

A homályos holdudvarban,

dermedt csillagok fényfoltja

Egymás nélkül ...

Egymás nélkül ...

Tudod arra gondoltam,

az emberben sokszor olyan érzés van,

hogy mindennek ellenére, valamiért,

kevés ő annak a másiknak,

talán minden rendben van látszatra,

ha megfogalmazná, talán azt mondaná,

hogyha nem is boldogtalan,

de nem boldog mellette, vele az a másik,

talán még szeretet is van,

de valami mégis hiányzik,

a ragyogás hiányzik a másik szeméből,

nincs benne az a fény,

aminek hiánya azt jelzi,

az életéből hiányzik valami,

minden adott, de mégis olyan,

mint a szép kilátáshoz épített ház,

ami az ablakból tökéletes lehetne,

csak épp ablak nincsen,

vagy olyan, mint a leves,

amiből csak a só hiányzik,

ha só helyett bele cukrot tesznek

bármennyit is,

nem lesz jó soha az íze a levesnek,

(pedig a süteményben tökéletes)

csak egy csipetnyi só,

és a leves

lehetne élvezhetetlenből ízletes,

a boldogsághoz hiányzik valami,

amit nem más,

csak a só tudna megteremteni,

két emberből hiányzik valami,

ha nem érzi azt mind a kettő,

hogy a másiktól az íze megváltozott,

hogy nem hiányzik belőle többé már semmi…

de ahhoz a levesnek és a sónak kell találkozni,

külön a leves, külön a só

nem hogy nem tökéletesítik egymást,

egymás nélkül mind a kettő haszontalan,

mit ér a só önmagában,

mit ér a leves sótalan,

egyedül, egymás nélkül

mindketten elveszítik

a bennük lévő,

tökélességet teremtő lehetőséget.

2010.május 27.

A nyárutó bűvöletében

A nyárutó bűvöletében

https://www.youtube.com/watch?v=agELXv6_v7M

Gyönyörű az éjszaka.

A Hold fénye átragyog a falombokon.

Árnyak és fények kergetőznek tova.

A lámpafény aranylóan játszadozik,

A gyertyafény sziporkázik az ablaküvegben.

Utazásaink az álmokban,

A hajnal reményteli ébredése,

A ragyogó azúrkék égbolt

az őszi napkeltével.

A kis virágok sütkérezése a sugárban,

A nyárutó bűvöletében.

Lent és fent

Lent és fent

https://www.youtube.com/watch?v=uVcrrgpv9vY

Tudod arra gondoltam,

az ember a világot hírbe hozza,

azt híreszteli róla,

a rossz a világ velejárója,

hogy úgy, mint az éjszaka és a nappal,

mint a fekete és a fehér,

a jó és a gonosz váltja egymást,

mint a lent és a fent,

de talán nem is jó a hasonlat,

talán nincs is benne egyaránt

lehetősége a rossznak és a jónak,

csak úgy inkább,

mint ahogy elromlik minden,

amit nem rendeltetésszerűen használ az ember,

aki ismerkedik a világgal,

ezt is, azt is kipróbál,

közben sok váratlan dolog éri,

de csak, mint a hozzá nem értőt,

aki finom, érzékeny műszerhez

nyúl barbár kézzel,

nehéz kalapáccsal,

úgy van az ember ezen a világon,

hogy tudatlan

összekeveri a nem összetartozó dolgokat,

és máris megalkotja a gyilkoló bombát,

pedig talán a világon semmi nincs,

ami, ha a helyén van,

rosszat csinálna,

minden ott maradhatna,

ha a dolgokhoz nagyobb szeretettel nyúlna…

de miért is nincs benne elég szeretet,

miért nem érti a világot jobban?

talán, mert önmagát is rosszul használja,

barbár kézzel, erőszakkal irányítja,

vegykonyhájában

a benne lévő szeretet hol visszafojtja,

hol pedig erőszakkal tereli rossz irányba,

elrontja,

azután a világ hibájának felrója.

2010. május 26.

Égi óceán ...

Égi óceán ...

Pihenni készül az alkonyi sugár

Homály borul ránk a horizont alatt

A táj kitárul, a szél csöndesen elül

A hold úszik az égi óceánon

Csillagok ébrednek körötte

Nézem az égboltot merengve

Szívem nehéz bánattal telve

Lehulló bilincs

Lehulló bilincs 

Tudod arra gondoltam,

hogy két ember gondolhatja magáról,

hogy jól illenek egymáshoz,

ha a tanult dolgaik hasonlók,

a lépéseik egymáshoz igazíthatók,

ha van bennük közös, ami a szemmel látható,

már nagyon jól érezhetik egymást,

de otthon egymásban

csak annyira vannak,

mint kik az ágyba is ruhában bújnak…

de jobban ismerik a másikat,

akik annyira figyelnek egymásra,

hogy meglátják, mi van a felszín alatt,

és még mindig

magukat összeillőnek gondolják,

ha tudják,

milyen a másik, amikor önmaga,

mi van az öltözet alatt,

ha az erősben a gyengét látják meg...

de ez még mind kevés, talán,

a két réteg alatt van

valami, még mélyebben,

ahova csak az jut el,

aki miatt a másik levetkőzi

a nem hozzá tartozó félelmeket,

ami még mindig

a csillagok állásának a függvénye,

még a külvilág alakította azt a réteget,

valójában, talán nincs is az emberben félelem,

két ember talán akkor illik egymáshoz,

ha a mindentől független rétegig eljutnak,

ha a láthatatlan bilincs lehullik, a láthatatlan,

de mégis ott lévő kapuról,

ha ez nagy ritkán megtörténik,

akkor álljanak bárhogy a befolyásoló csillagok,

a két ember közé beférkőzni nem tudnak.

2010.05.25.

A boldogság ...

A boldogság ...

Delelő csönd ...

Delelő csönd ...

https://www.youtube.com/watch?v=9nGO8oTY1xI

Fúj a szél, de lángoló a hőség

Felhőtlen, azúrkék az égbolt

A lombok között játékos sugár

A víztükörben a fény ringatózik

Illat száll a delelő csöndben

A fűzfalombok fényre táncolnak

Hűs pihenőként árnyak borulnak

A partmenti, aranysárga homokra

https://www.youtube.com/watch?v=8stQZXuNvHc

Harcolni kell ...

Harcolni kell ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az életben harcolni kell

magáért az életért is, küzdeni

a megélhetésért,

ingyen semmit sem ad a világ,

muszáj erőszakkal követelni,

nagy gyakorlata van benne az embernek,

megküzd minden betevő falatért,

tán az állatoktól leste el

tudományát a zsákmányszerzésnek,

csatázni kell minden napért,

hogy a holnapból is ma lehessen,

ha valaki egyszer elkezdte

megállíthatatlan folyamat a harc

napnyugtával csak elmegy pihenni,

napkeltével újult erővel folytatódik,

ha egyszer végkép megszűnik,

befejeződik az élet is,

megszokta az ember,

hogy mindenért kell küzdeni,

még azért is csatázik,

amit küzdéssel nem lehet megkapni,

de ami, ha befogadóra talál,

önként, boldogan adja oda magát,

amiért csak lehajolni kellene,

amiből meríteni lehet,

vérévé vált a háború az embernek,

azt is azzal akarja megszerezni,

amit küzdéssel, zsákmányszerzéssel

csak elveszíteni lehet,

a békességes,

a szerelmetes szeretetet is
magának követelné,

s mert nagyon vágyik,
hogy megszerezze,

érte mindent megtenne,
még ölne is érte,

pedig valódi szeretetet

csatában nyerni nem lehet,

amit ott lehet kapni,

mint valami megfélemlített ellenféltől

azok csak hamis gesztusok,

őszintétlen,

őszintétlen, mert nem a szívből jövő,

szavak, melyekkel a valódi szeretet is él,

de az ilyen csak ruha,

hamis, lényeg nélküli maskara,

amivel a szeretetlenség magát leplezi,

mint a víz, mint a levegő, olyan az igazi,

vagy mint az égből hullott manna,

ahol ő van, ott felesleges küzdeni,

ott mindig van utánpótlás,

nem kell éhen halni,

csak nyitott lélekkel be kell engedni,

s a csoda máris megtörténik,

fizetség, és harc nélkül megkapni

a világon a legértékesebbet.

2009. május 31.

Csillag-üzenet

Csillag-üzenet ...

http://youtu.be/WoNwo8rbblU

A szellő finoman átölel,

elringat, simogat szelíden,

kergetőzve játszik a felhőkkel

A horizonton ragyog a Nap,

körénk fonja a sugárszálakat

Pillanatonként változik az élet,

olykor gyötör a félelem, hogy

nem érkezik meg a csillag-üzenet

Szemedben könnycseppek csillognak,

az álomban fájdalmak nyugszanak,

emlék-dallamok szárnyalnak,

bolyongnak az ezüst Hold alatt

Jó játszani

Jó játszani 

 https://www.youtube.com/watch?v=Ccf7CgvDKGk

Tudod arra gondoltam,

jó dolog játszani,

szeret is az ember játszani,

aki tud is, mer is igazán játszani,

az a gyerekkorából megőriz

valami nagyon fontosat

a játék

a gyerek életében nem játék,

hol ilyen,

hol olyan embert formál,

hatásosabb, mint a szó,

hogy milyen a játék,

milyen szerepjátékot tanul,

az meghatározza az életét,

játék van sokféle,

némelyik már nem is játék,

hanem szenvedély,

lehet játszani a szavakkal,

kimondani tilos egy szót,

én is gondoltam egy ilyen játékot,

aminek egy szabálya van,

de az aranyszabály,

mondani csak az igazat lehet,

érdekessége,
hogy játék közben

sok váratlan,

meglepő dolog történhet,

aki nem ismeri a játékot,

igen csak elcsodálkozhat,

a másik megbolondult,

azt is gondolhatja,

tény, hogy nem mindennapi,

de hát attól izgalmas a játék,

kezdetben kell hozzá más is,

és kell hozzá nagy bátorság,

úgy kell ugrani,

hogy az ember alatt nincs háló,

de a háló úgyis hazugságból lenne szőve,

a hazugság hálója kiszakad könnyen,

később már egyedül is lehet,

ha jól csinálja az ember,

nagyon távolra juthat vele,

csak addig van értelme,

míg magát se csapja be,

tilos csúsztatni is,

de ha a szabályt komolyan veszi,

vele eljuthat messzire,

később folytatható egyedül is,

ha belejön az ember
olyan izgalmas lesz,

abba hagyni se lehet,

eluralja a játék szenvedélye,

mint egy gombolyagot,

úgy fejti le magáról a valótlanságot,

mossa le a külső belső púdert,

de mindig ott kell legyen a fő kérdés,

valóban így gondolod, te vagy,

te vagy, aki beszél, aki cselekszik,

vagy egy rajtad kívüli?

végül eltűnik a tábláról minden hamisság,

a jutalom, hogy ott áll az ember

minden koloncot levetkőzve,

minden álcától megszabadulva,

a győztes visszakerül a forrásig,

mint aki egyszer már bepiszkolódott,

most már tudatosan,

az utat megválasztva

újra indulhat,

tapasztalatokkal vértezve
ölelheti magához

gyermekkori önmagát.

2009. május 30.

Cseng-bong

Cseng-csong

Aranylik a ragyogó fényben

a református templom tornya

Cseng-bong a harangszó,

szél szárnyán libben tova

Belezendül az égboltba, a tájba

lelkünk visszhangos muzsikája

Igazságtalan a világ

Igazságtalan a világ 

Tudod arra gondoltam,

hogy igazságtalan ez a világ,

sokan a lehetőségek rostáján

kiesnek már az indulásnál

eredendőn vezet lefelé az útjuk,

és vannak utak felfelé ívelők,

van, kit a tízparancsolat szerint

a jóság útján vezetnek,

másoknak nem jut belőle

egy falat nem sok, annyi sem,

van, ki naponta jól lakik

a Föld sokszínű gyümölcséből,

más hetente is alig,

de talán nem is a világ oszt rosszul,

csak az van rosszul osztva,

ami a földé a világból,

van, kinek dúsan terített asztal,

máshol, másnak

nem terem meg a betevő kenyér,

van ki terméketlen,

szikes talajra érkezik,

van, kit a tenyerén hord,

számára minden jó megterem,

igaz, az egyik szegényen

és tudatlanul él a sötétben,

ő üres tarisznyával

súlyos léptekkel vándorol,

a másik örökös fényben,

teli tarisznyával a vállán

rója a kilométereket,

az egyik nehezen halad az éhségtől,

másik a tarisznyában lévő tehertől,

de talán csak ennyi a különbség,

aki születik, mind a sötétbe kerül,

fényből jön, és sötétbe érkezik,

csak az egyik a szemnek láthatóba,

a másik, aki a fénybe,

az is csak szemet vakító műfénybe,

de a sötét is,
a villanyfény is csak múló,

valódi világosságot se a sötétben,

se a műfényben nem lehet találni,

a jó háttér, a jó kilátás is kevés,

ahhoz kell valami más,

ahhoz talán a fényre kell szomjazni,

hogy valaki elinduljon a forrás felé,

a lélek, a fénynek a gyermeke,

hogy jó irányba elinduljon

nincs szüksége ugródeszkára,

csak egy szikrára,

ahhoz pedig oly mindegy,

mi van a fejben,

és milyen az ember ruhája.

2009. május 29.

Cím nélkül

Cím nélkül

az igazi boldogsághoz sok pénz,

szép ház nem feltétel

s ennél több: üdvösséghez csak

gyermeki, tiszta szív kell.