2017. május 13., szombat

Ha a könnyek befelé hullanak



Ha a könnyek befelé hullanak




Tudod arra gondoltam,
ha valaki szép hanggal születik,
gyönyörűen tudhat énekelni,
de van úgy,
hogy a szép hang az emberrel
nem vele született,
talán meg,
emberi hangon
nem is az ember szólal,
hanem benne dalra
a megszületett érzés fakad,
ez a dal is nagyon szép lehet,
és mert ritka,
egészen különleges,
minél mélyebbről tör fel,
annál tisztább, annál szebb,
annál simogatóbb,
annál melegebb,
de ha nem hallja meg,
ki az érzést kiváltotta,
az ének is kiszárad,
mint egy olyan kút,
ami nem kap utánpótlást,
ha az érzés életben marad,
akkor már a könnyei
nem kifelé,
befelé hullanak.

2011. április 26.

2017. május 10., szerda

Wass Albert - Első tavaszi vers



Wass Albert
Első tavaszi vers




Szél jött.
A Nagyerdőnek súgott valamit,
Péterfián dalolt egy keveset,
aztán végigszaladt a korzón:
alighanem valakit keresett.
Lány ment a korzón.
Szép szőke haja
Könnyebb volt,mint a lepke lenge álma,
Diáklány volt.
Ez volt az első tavaszi délutánja.

Mellette egy legényke ballagott,
poétaféle,nótázó diák,
Szívében dal,
a lány kezében korai virág.

Mi sem kellett több a jókedvű szélnek:
beszáguldott a diákszívekbe,
kiseperte a szürke ködöket,
az ólomlábú gondokat kiverte,
s beszórta őket tavaszi virággal.
-Hohó!-riadtak össze a szívek.
Hohó....a szél nevetve elszaladt...
Két csodálkozó szempár összenézett,
fény gyúlt:
valahol tavasz lett ezalatt.

Árnyak és fények



Árnyak és fények

Álmaink ablakán angyalok figyelnek, óvnak, szárnyalnak az éjen át.
Utunk tüskékkel szórt, szívünket is sokszor felsértette. Dudorászó szél sodor tova.
Semmink nincs, csak az emlékeink. Semmivé válunk életünk végállomása felé.
Csábítanak a csillagok. Varázslatos horizont terül ránk, viaskodunk magunkkal is.
Árnyak fonnak körbe – majd csillagszívünket kivilágítja a szeretet.

Szempilláink álomittasan nyílnak.
Kinézve az ablakon, azúrkék eget szül a reggel. Az ébredő napsugár áldást hullat ránk.
Festői színek a horizonton. Rigók dala köszönt, madárröptű ébredések.
A bokrokon, a fákon harmatcseppek. A virágok bódultan hajladoznak a friss szellőben. Pillangók vitorláznak gyöngyház szárnyaikon. Bársonyosan simogat az áldott napsugár.
Kávéillat leng a légben. Természet és valóság: indul ritmusosan az élet.
Újjászületik ma is a világ.

A szeretet megmarad



A szeretet megmarad 



Tudod arra gondoltam,


hogy a felületes megfigyelő
azt gondolhatná,
hogy a világon vannak
eleve kiválasztottak,
és vannak rossz sorsa ítéltek,
de ha a filmet végignézi,
és ha jól figyel,
rá kell jönnie,
hogy amiben az ember jól,
vagy rosszabbul járhat,
az olyan,
mi nem sokáig okoz örömöt,
de bánatot annál többet,
ha nincs, azért,
ha pedig van, annak elvesztése
teszi álmatlanná az éjszakát,
a jó megfigyelő tapasztalhatja,
hogy a világon
minden dicsőség elmúlik,
és ami a nagy baj,
hogy utána marad
a nagy semmi,
csak az üresség óriási,
akkor talán kiábrándul abból,
ami az embert látszólag
kiváltságossá teszi,
és előbb, vagy utóbb rájön,
hogy a szereteten kívül
nem életbevágóan fontos
semmi csillogás,
hogy az ember csak akkor,
de csak akkor válik kiválasztottá,
amikor úgy érzi,
nem nagy veszteség,
ha mindent elveszít,
ha a legfontosabb,
a szeretet megmarad neki.

2011. április 25.
 

Csillanó sugarak



Csillanó sugarak

Fűzfaágak hajlongnak a parton,
kavicsokat fürdet a patak vize
Verőfényes a nyári ébredő Nap,
az égbolton bárányfelhők úsznak

Mosolygó virágok illatoznak,
szerelmesen galambok turbékolnak
Madarak trilláznak a lombok között,
szellő játszik a kergetőző hullámokkal

Harmatgyöngyön csillannak a napsugarak,
tücsök ciripel a harmatos fűben
A víz fölött pillangók táncolnak,
a falombok pihentető árnyat adnak

Isteni szeretettel



Isteni szeretettel 


Tudod arra gondoltam,
a világ csodálatos,
de akkor miért mégis,
hogy a gyűlölet benne annyi,
a magja hol található,
hol az a vegyszer,
amivel az utolsó szemig
 lehetne kiirtani,
hogyan lehetne
vicsorgó fejét eltaposni,
tudni,
de jó is lenne…
a világ csodás,
pedig a baj sok,
megszámlálhatatlan a gond ,
van,
ki már betegen érkezik,
és mégis,
minden rossz elviselhető,
ha az ember szeretetet kap,
az hatalmas erőt ad…
talán a gyűlölet magja
a szeretetlenség lehet,
gyűlöletre csak az képes,
az a jobb sorsra érdemes,
az az ártatlan, aki valamiért
nem találkozott a szeretettel...
szegény gyűlölködök,
háborúznak egymás ellen,
közben,
egész világ az áldozatuk
végső győztes nem lesz soha,
a gyűlölet terjed csak,
száll apáról fiúra,
egyszer
az egyik győzedelmeskedik,
másszor a másik,
nincs orvosság ellene,
talán egyedül a szeretet lenne…
de hol van a világon annyi szeretet,
amennyi helyrehozza,
mit elrontott a hiánya,
nemzedékeknek kellene kihalnia,
és születni újaknak,
igaz szeretetben,
míg egyszer
a szétszóródott gyűlölet
 végleg kihal...
jaj, ez szinte lehetetlen,
az emberi erőt meghaladja,
már csak az Isten segíthet,
vagy az ő isteni szeretetével
talán az ember is,
ha sikerülne,
akkor lenne a világon béke.

2011. április 02.

A természet selyme ...



A természet selyme …

A lombok közt rigó fütyül,
A harmatcseppes reggelekben,
Bokrok, fák, füvek selyme
A Nap aranylóan kél és nyugszik,
Emlékeztet az újjászületésre
azúrkék az ég, zöld a föld,
Bogarak hada mozdul,
A vizek vígan csilingelnek,
virágok mosolyognak illatozva,
rezeg a fény az ablakokban,
a szellő is víg táncot lejt.
A felhők fehéren bodrozódnak,
a tópart fűzfái susognak,
szerelemtől részegülten
az élet új ablakot tár fel

Ha elterjedne a szeretet



Ha elterjedne a szeretet

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember teremtette világnak
sokkal szebb a külalakja,
mint a tartalma,
talán, mert többet ad a formára,
mint a mondanivalóra,
a mélyre nem lát,
cselekedetekből, szavakból ítél,
a színházról gondolja azt,
hogy olyannak kell lennie az életnek,
ami kívül ragyogó,
 lehet belül akár rothadó,
de megelégszik az ember azzal
az igazsággal, ami a szemnek látható,
mást nem tehet,
változtatni nincs elegendő tudása,
hiszi inkább a látszatot,
a szabadítót attól várja,
hiszi az üres, a látszat szavak,
az üres, a látszat cselekedetek erejét,
amikel a külvilágot lehet szebbé tenni,
de a sorsot,
ha nincs mögötte szeretet
 nem lehet becsapni,
a jó a jutalmát el nem nyeri,
játsszon a szereplő
bármily tehetségesen…
de ha egyszer
 elterjedne a szeretet,
többé nem a külső lenne a fontos,
mert a lényeg ragyogása
minden hiányosságot bepótolna,
az ember világa önmagában is,
hervadás nélküli szép lehetne.

2011. április 23,

Felhők ...




Felhők ...

Száguldva jönnek, rohanva futnak,
Lengenek fölöttünk, füstölögnek.
Viharfelhők sötétlila színei
zúgnak át az égbolt végtelenén.
Selymes habjaik komorrá válnak,
feketülnek, ajtaik megnyílnak.

Mennydörgés, villámlás az égből,
zokogó felhők hasadnak szét.
Lomhán, vagy sietve tovaszállnak,
átadva a terepet báránykáiknak.
Zápor veri a sűrű falombokat,
csendes esővé elhalkulva.

A felhők fátylain át fények szitálnak,
Színes palettát fest a horizontra
A szivárvány ezernyi színárnyalata

A szeretet ereje




A szeretet ereje 


Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet napos útja
szép lehet biztosan,
de egyszerű az nem lehet,
aki ezen az úton halad,
annak kitartásra
nagy szüksége van,
kemény csatát kell megvívni
az úton való járásért
az erőszakkal kell megharcolni,
támad jó és rosszakaró egyformán,
szülő, testvér,
család fennen vallja,
erőszak nélkül élni képtelenség,
nem jut úgy előre az ember kicsit se,
ebben az erőszaktól terhes világban,
nehéz lehet az úton megmaradni,
s ha kitartás nincs elég,
ha az ember hiszékeny,
ha könnyen befolyásolható,
ha a sorból kilógni nem akar,
ha akar mindenáron megfelelni,
könnyen feladja,
és beáll az erőszak,
a szeretetlen pofonok világába…
a szeretet kemény csatát vív,
micsoda képtelenség,
pedig anélkül bizton elveszik,
de az ő eszközei mások,
a fegyverei szelídek,
és talán hatásosabbak
mindenféle erőszaknál,
ha minden ellensége ellenére
(szülő, testvér, család)
az utat sikeresen végigjárná,
a szeretet hatalmas erejét bizonyítaná.

2011. április 22.

2017. május 7., vasárnap

Drága Anyukám ...



Drága Anyukám …




Ágyad szélén szeretnék újra ülni
Lecsókolni könnyeidet arany szemedről
Megcsókolni áldott, szerető kezeidet
Hallani újra simogató, kedves hangodat,
Magamhoz ölelni, érezni drága illatod,
De lelked a végtelenben jár – drága Anyukám!
Szavaim a mélybe hullnak, elnémultak,
Ám álmaim újra élően visszahoznak.

Édesanyának lenni ...



Édesanyának lenni …




Tudod milyen érzés édesanyának lenni?
Mikor érzed egy másik lény szíve dobbanását,
Mikor aggódva hallgatod egy pici lény lélegzését,
Mikor boldog vagy apró kezek simogatásától,
Mikor virrasztasz, mert a kis csöppség megfázott,
Mikor neked fáj a lábad, mert ő beütötte a térdét.
Mikor minden gondolatod róla szól,
Mikor nincs is más gondolatod.

Olyan ez, minél nincs magasabb rendű.
Ez az érzés, az érzések érzése.
De ha érzés van, csak a szeretet lény hiányzik,
Az a hiányok hiánya.

Érezted már milyen érzés a szerelem?
Mikor fáj a szíved, mert tudod, neki is fáj,
Mikor éjszakákat tölt be a hiánya,
Mikor mindig csak adni akarsz,
Mikor ok nélkül boldog vagy,
Máskor úgy fáj, hogy ordítani tudnál?
Mikor másra gondolni nem tudsz,
Mikor nevetséges semmivé válik, mi addig fontos volt?

Olyan ez, minél nincs magasabb rendű.
Ez az érzés, az érzések érzése.
De ha érzés van, csak a szeretet lény hiányzik,
Az a hiányok hiánya.

2009.