Örök pillanatok

Örök pillanatok

 https://www.youtube.com/watch?v=K4e5gO8NqFk

Bukdácsolok.

Egyetlen jajkiáltás vagyok.
Telnek a zaklatott órák és napok.
Alakot öltenek a fények, és az árnyak.
Estére bíborszínek ölelnek
Áttetszővé válik a lelkem.

Fájdalom bennem.
Se éjjelem, se nappalom.

Nincs irgalom.
Bezárom magam.

Csend van, csak az árnyak sodródnak.
Az idő megáll

és minden emlékké válik.

*
Az éjszakában szívem kiált.
Zaklatott álmaimból riadva,

céltalanul rovom ösvényemet.
Belebámulva a múltba.

Reménykedve minden egyes
pillanatban, amit még ad az élet.
Feszült sóhajok szállnak,

mosolyom rég elhagyott.
Felzokog a bánat,

lelkem mélyén egyre várok.
Reménytelenül az emlékekben.

Megőrizve a szívemben.
Szabadíts meg Uram

a mindennapok kínjaitól.
Fázom.

Jégbe zárnak az emlékeim és álmaim.
Már nem nyílnak meg.

*
Te már az örök állomáson állsz.
Ott vársz, de vissza többé nincs út.
Cserepes az ajkam

Forró láz éget.
Már nincsenek álmaim.
Életvonatom a végállomás felé zakatol.
Marcangol a fájdalom.

Nyugtalanság bennem.
Didereg a lelkem és nincs, ki melegítsen.
Cipelem terheim ebben a szürke térben
Hideggé, jegessé váltak a szavak.

*
Áttetsző, gyöngyházszínű a z ég,

hideg a levegő.
Felhőrácsok lebbennek észrevétlenül.
Elillant a múlt, nem értjük a jövőt.
Ez már a végzet.
Elindul útjára a sorskerék.

Csodás harmónia

Csodás harmónia

https://www.youtube.com/watch?v=W3Gt2qlLllM

https://www.youtube.com/watch?v=3I6m4JLjSj4

Tudod arra gondoltam,

hasonlít az ember az olyan házhoz,

amit a gazdája kívülről csinosít,

a ház előtt ragyog az utca is,

még kitüntetéseket is kap érte,

elismerő okleveleket,

amit, hogy lássa mindenki, kőbe vésve,

kitesz közszemlére,

hét nyelven beszél a ház,

sokan járnak csodájára,

de senkinek se jut eszébe,

beljebb, hogy fáradjon,

igaz, azzal, hogy bent mi van,

a gazda sem nagyon dicsekszik,

nem is nagyon teheti,

akkora a rendetlenség,

lakatlan az már rég,

a falak omladoznak,

a valamikori rendnek

már nyoma sincsen

meleg tűzhelynek,

nem is foglalkozik a benti dolgokkal,

kit érdekel az, amit nem lát senki,

az ember még olyan házra is hasonlít,

amin kívülről nincs semmi látnivaló,

rá se tekint az arra haladó,

a tulajdonos csak búsan sírdogál,

nála is rendetlenség van bent,

de takarítani kedve nincsen,

hogy belül mi van,

azzal egyik se törődik,

a lakat elrozsdásodik,

az ajtó, ha akarnák se nyílna,

hasonlít az ember az ilyen házakra,

kívülről hét nyelven beszél,

jól ismeri az anyanyelvét,

de nem ismeri a sajátját,

nem is tudja, mi lakik legbelül,

hogy más is van a külsőségeken kívül,

de van egy olyan nyelv,

a szeretetnek a csodálatos nyelve,

ami által, mint egy varázsszóra

lepattan a rozsdás,

addig nyithatatlan lakat,

a kapu váratlanul, nyikorogva nyílik,

akkor a házigazda örömmel söprögetni kezd,

a szeretettel érkezett vendéget

szeretettel illik fogadni,

mikor már bent rend és tisztaság van, derül ki,

hogy jó az, ha a ház körül rend van,

de a belső rend maga a csoda,

a csodás harmónia.

2010. 03. 24.

Álom ... szerelem ...

Álom ... szerelem ...

Ébred a természet ...

Ébred a természet ...

Táncolnak a tavaszi szőke sugarak

átszövik a horizontot a fénylő sugárszálak

dallamok lebegnek a kert felett

finoman ölelik szárnyaló lelkemet

a Föld szíve is frissen dobban

ébred a természet a tavaszban

Test és lélek együtt ...

Test és lélek együtt ...

 Tudod arra gondoltam,

hogy a test és a lélek,

mint ketten egy háztartásban

együtt, ha nem is a pénzzel,

de az idővel gazdálkodnak,

hogy az ember az időnek

rossz gazdája,

az nem a lélek hibája,

hiszen ő pontosan tudja ,

belőle mikor, mire,

mennyit költsön,

hogy jusson és maradjon,

egy csepp se vesszen kárba,

 inkább kamatozzon,

mint hogy fizessen rá,

az idő folyamán,

a test tékozló kivagyiságában

nem hallgat a lélek szavára,

esztelen költekezik,

hol ide, hol oda kapkodva,

az idő kevés neki mindig,

elapróz egy életnyit,

nem jut a legfontosabbakra,

talán, mert nem tudja,

gazdagságának hol a vége,

költi mindenre,

pedig, ha a lélekre hallgatna,

fordítaná csak a fontosakra,

jutna elég munkára,

játékra,

és jutna bőven a szeretetre,

hiszen nem tudni, hol van vége,

soha se lenne idő szűkében,

kiderülne az út végén,

annyi volt pont,

amennyire szükség volt.

2010. nov. 30.

Szárnyaló lélek

Szárnyaló lélek

https://www.youtube.com/watch?v=Sd7FGUJrvSg

Az égbolt azúrkék

Kacagó, zöld a rét

A sűrű lomb árnyat ad

Fényesek a játékos sugarak

Szívedben sajgó vágy ég

Kedvesed utáni álomkép

Estére a szél megpihen

Lelkünk szárnyal szelíden

Megtalált lélek ...

Megtalált lélek ...

Tudod arra gondoltam,

a szépet értékeli az ember nagyra,

a csúnyát pedig elveti fintorogva,

a szépség vonzza,

a rútság taszítja,

pedig talán mindkettő a léleknek

véletlenszerűen felkapott álarca,

a megtévesztésre használja,

talán,

hogy aki őt keresi, ne mást,

biztosan őt találja meg,

a kapuban a szépséggel,

vagy a csúnyasággal,

a lélek őreivel kell megküzdeni,

azokat le kell győzni,

a külső, az ajtónálló,

talán nem is valóságos,

lekopik róla a szín,

a forma sem időtálló,

aki a szépséget végzetesen megszereti,

az a semmit, az elmúlást szereti,

kárhoztatva van örök magányra,

a lelket takarja az álarc,

felé tovább csak az lép,

akit már megpróbált a külsőség,

ki azzal már meg nem elégszik,

ha valaki megtalálja,

találkozik az örök ifjúsággal,

az a szépség már nem levehető,

megküzdeni sem kell vele,

a mezítelen lélek nem mese,

ő már maga a valóság,

elmúlik a szépség, és a rútság,

egyszer az életnek is vége tér,

de a megtalált lélek (talán)

világít örök pompájában.

2010. nov. 29.

Nyisd ki szíved ...

Nyisd ki szíved ...

http://www.youtube.com/watch?v=E1_mDkdLOFs

Álomba merültél

az árnyak ölelnek

elajándékoztad szívedet

az égbolt messze zeng

jajongsz az elmúlásban

homályos tükörképed áll,

az idő, a hiány érted kiált

álom-mezőkön bolyongsz,

öntudatlan a semmibe hullsz,

erős falak zárnak körbe:

nyisd ki szíved a szeretetbe

Önmagunkat kell szeretni

Önmagunkat kell szeretni 

Tudod arra gondoltam,

nagy igazság az,

hogy szeressék az embert,

ahhoz önmagát kell szeretnie,
szeretni kell saját magát úgy,

ahogy a szülő a gyermekét szereti,
hiszen a sajátja,
pedig őt is nehéz szeretni néha,
a rosszat nem lehet szeretni,
de az esendő embert igen,
aki szülő tudja,

hosszú ideig van rábízva,

hogy felelős miatta,

ő volt, ha akaratlanul is,

aki rosszul egyengette,

nem jól vigyázott a rábízott kincsre,

az ember felelős a gyermekéért,

és ha őérte felelős, önmagáért is az,

legyen bármilyen, övé a felelősség

a cselekedeteiért, a gondolataiért,

az ügyetlenségéért,

valamit rosszul tett,

valamiért rossz irányba indult,

legjobban az ember önmagát ismeri,

ismeri a rossz gondolatait,

a sötét szándékait,

a megalkuvásait, az álnokságait

ismerve, önmagát nehéz szeretni,

hiszi hogy jól ismeri,

de azt nem tudja magáról,

hogy ő is,

mint minden, ami elrontható,

meg is javítható,

ha magát akarja szeretni,

a szeretetre kell méltóvá lenni,

meg kell változtatnia a cselekedeteit,

gondolatait, a szándékait,

a visszafelé út nehéz, de ha megteszi,

méltó lesz a szeretetre

önmagának,

és vele a világnak.

2009, nov. 29.

Mikor kinyitja tűzszemeit ...

Mikor kinyitja tűzszemeit …

Gyönyörű a napkelte, mikor a Nap feljön a horizonton 

és robbanásszerűen ragyogja be a kertet - mikor kinyitja tűzszemeit.
Egész napon át végzi éltető feladatát, ringatva sugaraival az embereket, a természetet. 

Az azúrkék ég alatt árnyat vetnek a fák lombjai. 

Szinte csilingel az ágak között az átsütő napsugár.
Még gyönyörűbb a naplemente .. mint egy csodálatos meseszép tündérálom.
Csak ámulok és figyelek.
S mikor este - égi útján elnyugszik - hallgatva, csendesen borul ránk ismét egy újabb este.

A Hold ezüstösen fénylik - ugyancsak a naptól kapva fényét, 

s a csillagok sokasága gyúl az égbolton .. csodálatos. 

Ragyognak, csillognak, mint két szemed ragyogó fénye.

Leszáll csendesen az éjszaka

A szeretet örökre szóló találkozás

A szeretet örökre szóló találkozás

https://www.youtube.com/watch?v=hRK-IMz5jiA

Tudod arra gondoltam,

gyermekkorát elhagyva,

megy az ember a saját útján

magányosan,

miközben vágyódik valamire,

valamire, ami az életből nagyon hiányzik,

mint a a só a levesből,

és aki nagyon éhezik,

az sokszor az ehetetlent,

az emészthetetlent

elfogyasztaná valódiként,

sok mindennel találkozik az úton,

miközben kívánná

a gyógyszerét a bajának,

és akkor,

mert nagyon szeretné, úgy hiszi,

hogy egy észrevétlen pillanatban

társául szegődött a szeretet,

mint egy placebo,

hatni kezd a képzelt gyógyszer,

még szárnyakat is ad az embernek,

olyan teljesen, mint a valódi,

de egyszercsak észreveszi,

hogy nincsen mellette senki,

csupán a képzelet játéka volt a társ,

hirtelen jön a nagy zuhanás,

mélyebbre a kezdeti,

a reménykedő állapotnál,

mert az ember nagyon vágyik rá,

s mert külsőre nagyon hasonlít,

elhiszi,

pedig a szeretet olyan gyógyszer,

ha az ember vele találkozik,

akkor találkozik önmagával is,

és ez talán

örökre szóló találkozás.

2010. nov. 28.

Érted gyújtom ...

Érted gyújtom…

https://www.youtube.com/watch?v=Pyn89pLkQ1w

Lelkemben vad viharok,

Szívemben égő fájdalom.

A boldogság messze jár.

A szavak már elcsendesedtek,

Szertehulltak, elpárologtak.

Feléd küldöm sóhajom,

a gyertyát most érted gyújtom,

Te már a végtelenben pihensz.

Napról-napra vívom harcom,

Hiányod belém mar fájdalmasan.

Mélyről fakadnak fel az emlékek,

Nincs már senkim, semmim sem.

Szívemben él a volt szerelem,

hangtalan, égető kín bennem,

csillogó könnycseppek szememben,

az álmok Téged hoznak el

Csitáry-Hock Tamás - Majd szeretni foglak ...

Csitáry-Hock Tamás

Majd szeretni foglak…

Amint lehet. Ha majd megoldódnak a gondok. Ha megteremtettem a feltételeket. Ha megteremtetted a feltételeket. Ha rendeződnek a körülmények. Ha nem lesz közöttünk fal. Ha… De te ne akkor szeress. Ne akkor, ha… Hanem amikor érzed. Akkor és ott szeress, amikor és ahol érzed. Mert a feltételek, a körülmények mindig változnak. Akadályok jönnek-mennek, mindig lehetnek. Ha ezektől teszed függővé, sosem fogsz szeretni. Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök. Ne majd szeress...
…hanem most.