Míg dobban szívem

Míg dobban szívem

https://www.youtube.com/watch?v=wSzuzFVT4Bk

Mélán, csendesen üldögélek az estben,

Összefont kezem nézem.

Gondolataim az emlékekbe kutatnak.

Kínoz a fájdalom,

nem csak a testi, de lelki kínjaim is.

Szívem oly riadt, vadul verdes.

Ismeretlen dimenziók előttem.

Milyen bonyolult is a szeretet, az érzések.

Hitem is elköszön csendesen.

Az utakra visszalépni nem lehet,

de az emlékek bennem, velem élnek –

míg dobban szívem.

Látszatvilágban élünk

Látszatvilágban élünk

 https://www.youtube.com/watch?v=ANxtqcwfMYo

Tudod arra gondoltam,

azért tűnik minden végesnek,

azért jogos a kesergés,

mert talán az ember nem a valós,

csupán a látszat világában él,

elfordul a fénytől,

s mert a fényt nem látja,

azt gondolja,

hogy a fény hagyta magára,

békét köt a legnagyobb háborúban,

naivságában el is hiszi,

hogy a békét meg lehet kötni,

pedig kötni csak fegyverszünetet lehet,

ha a viszály újra kitör,

a békében csalódik,

látva a testet lassan elporladni,

hiszékenységében azt gondolja,

a látszat halálával

az életnek is vége van,

elhiszi, mert csak a szemének hisz,

hogy az élet egyenlő a porhüvellyel,

kényszerből,

a tudatlanság kényszeréből

éli a látszat életet,

mint amikor azt gondolta,

a Föld egy nagy lapos korong,

a látszat az embernek az istene,
az istene is csak látszat,

őt hiszi vakon, mert benne él

nem veszi észre,

hogy csak a látszat hal meg,

a fény nem fordul el az embertől,

az ember fordul el a fénytől,

boldog a látszat szeretetben,

és boldogtalan,

amikor a látszat elmúlik,

pedig talán a valódi fény,

a valódi béke,

a valódi szeretet,

és a valódi boldogság végtelen,

nem múlik el az idővel,

ahogy a valódi idő is mérhetetlen.

2009. szept. 29.

Az ősz deres szelídsége

Az ősz deres szelídsége

Fagyos, dermedt az éjszaka

A harmat is deres szálakat terít

Aranyló, sárga színeire

Kiszippantva a virágok illatát

Ágtól elbúcsúznak a levelek,

Vadludak szállnak felettünk,

Gágogva vonulnak valós rendbe

A nyár álmait magukkal repítve

A Föld egy elvarázsolt sziget

A Föld egy elvarázsolt sziget

Tudod arra gondoltam,

hogy ez a kis Föld, ahol mi élünk,

olyan, mint a világ hatalmas óceánjában

egy elvarázsolt kicsinyke sziget,

ahol, ami fontos,

mind hasonlít a gombára,

mindenből van ehető,

és van mérgező halálosan,

van, ami csak kisebb bajt okoz, és van,

amelyik gyilkos méreg az embernek,

a kóstolgatásba sokan belehaltak,

a vigyázatlanok,

a tudatlanságukat máig szenvedik,

sokszor a legszebb a leggyilkosabb,

van lassan ölő,

és hirtelen halált okozó,

és olyan is,

ami az embernek egészségére válik,

pedig szépnek cseppet se mondható,

az igazság is, mint a gomba,

sok közöttük a látványos, de hazug,

a kettő könnyen összetéveszthető,

első ránézésre nincs különbség,

sokszor hosszú idő után derül ki a hamisság,

mikor az ember már helyrehozhatatlan eltévedt,

még a szeretetben se lehet biztos,

annyi a világon a hamis belőle is,

a gombát, az igazságot, a szeretet

óvatosan kell kiválogatni a sok ártó közül,

ami feladatnak nem könnyű,

de ha egyszer az ember tisztán fog látni,

ha az ocsútól a búzát megkülönbözteti,

ha az igazságot felismeri,

mint a mesében, övé lesz a királyfi,

az átok a feje felől elmúlik,

és nyugodt lélekkel,

becsukott szemmel ehet, szerethet,

többé a veszély már nem fenyeget.

2010. szept. 28.

Lelkemben bús melódiák

Lelkemben melódiák

www.youtube.com/watch?v=dShDZCopgCA

Az estben illatoznak a fák,

a lágy szellőben titkokat sugdosnak,

dallamok zengnek lelkemben,

vágyak ébrednek szívemben

Rád gondolok, kedvesem,

a távolság ölel bús-szelíden,

az emlékek ringanak velem,

mesto melódiák az érzésben

mosoly ragyog szemedben

arany fénye szépíti életem

A természetben minden tiszta

A természetben minden tiszta

https://www.youtube.com/watch?v=mZYx6c78-H8

Tudod arra gondoltam,

hogy a mezítelen világban

semmi nincs, ami mocskos lenne,

és semmi sincs, ami erkölcstelen,

mocskos,

és erkölcstelen a rossz gondolat,

és a rossz gondolat szülte szándék,

a kapzsin megszerezni vágyás,

a tulajdonnal való visszaélés,

de ami akaratlan gyönyörködtet,

az soha sem erkölcstelen,

minden tiszta a természetben,

a természetes dolgok

évmilliárdok után is ragyogók,

nem erkölcsösek,

és nem erkölcstelenek,

ők ártatlanok,

erkölcstelen csupán,

amikor az ember visszaél,

amikor gátlástalan kihasználja

a rejlő lehetőségeket,

akár a föld mélyéből,

akár az atom belsejéből,

akár a saját,

vagy a másik testéből,

nem gazdagnak lenni erkölcstelen,

hanem másokat kihasználni,

nem erkölcstelen a mezítelenség,

de az a vele való üzérkedés,

önmagában a szépség

soha sem erkölcstelen,

ahogy nem azok az ártatlan hegyek,

a völgyek, a virágok, a vizek,

nem is a vágy erkölcstelen,

csak ha a test csupán eszköze,

az igaz szeretetben

talán semmi se erkölcstelen,

az igaz szeretet természetes,

és mindig is érintetlen marad,

nem kirabolni akar,

hasznot, tulajdont szerezni,

nem akar visszaélni,

ezért nem is képes bemocskolódni,

nem akar mást,

mint közel kerülni,

a természet csodájában gyönyörködni.

2009. szept. 28.

A végtelenen át felém ragyogsz

A végtelenen át felém ragyogsz

http://m.youtube.com/watch?v=z_aliXK-SiQ

Kialszanak sorban a fények,

Gyertyalángok libbennek

Reszketnek a csillagok,

Mint ezernyi mécses

Bársonyosan pihen az éj

Suhanó árnyak az égen

Homály terül a városra

Az emlék utakon járunk

Közöttük úszik a csönd

Ködfátyolba takarózik a Hold

Lelkek szárnyalnak az éjen át

Angyalok lejtik az éj táncát

Tündérek szórják az álom porát

Elpihennek a könnyek bennünk

De egy csepp szívünkre hull

Álmaimban is veled vagyok

A végtelenen át felém ragyogsz

Az igazi szeretet ...

Az igazi szeretet ... 

Tudod arra gondoltam,

hogy az a szeretet, amelyik az igazi,

mint egy ragyogó szivárvány,

az eget a földdel összeköti,

olyan lehet, hogy két érzés

egymással szemben elindul,

mérnöki pontossággal találkozik,

egy egész híd lesz a két félből,

egy múlhatatlan szivárványhíd,

ami biztonságot ad az embernek,

bármerre jár, ott van vele,

akár repülni is megpróbálhat,

megvéd a zuhanástól a szivárvány,

olyan híd,

aminek mindkét végén erős a pillér,

ha egyik is hiányozna,

vagy lenne egy gyenge pontja,

ha azt érezné az ember,

lépése bizonytalan,

akkor kezdene kételkedve,

erősen kapaszkodni mindenbe,

ha a híd nem stabilan áll,

ha az egyik fele a levegőben,

ha viszonzásra nem talál,

ha csak az egyik oldal biztos,

nagyot,

akár halálosat zuhanhat az ember,

aki szeret,

még ha jézusi is az a szeretet,

ha csak egyoldalú,

töviskoszorúval a fején vért verejtékezik,

az ilyen szeretet a keresztre is felfeszít,

a szívbe ott a lándzsa,

de a világot meg nem váltja,

se azt a másikat,

még önmagát se tudja megmenteni

a szenvedéstől, a kínos haláltól.

2009. szept. 26.

Szeretlek ... szerelem ...

Szeretlek ... szerelem ...

Szívem csendjében ...

Szívem csendjében …

Sötét égbolton sziporkázó, apró,

távoli csillagok fénye ragyog.

Olyan, mint millió kristálygyöngy.

Ünnepélyes némaság van az éjszakában

A hold ezüst-fehér fénnyel világlik.

A hideg, csípős éjben minden oly szendergő

Szívem csendjében Rád gondolok

A dallam, a zene, a fény, az élet Te vagy

Bársonyos szemed aranyló sugarában

nyugalmat lel szerető szívem.

Nehéz a visszaút

Nehéz a visszaút

 https://www.youtube.com/watch?v=W9-iUTOo7T0

Tudod arra gondoltam,

hogy sok minden a világon,

ami az ember számára fontos,

észrevétlenül, csendesen,

feltűnés nélkül párolog,

hosszú idő kell ahhoz,

hogy belemerítené a kezét a tiszta,

a jéghideg vízbe,

de már azt tapasztalja,

hogy a tároló üres,

észrevétlen tűnik el a fiatalság is,

lassan, fokozatosan, először halvány,

kicsinyke a ránc,

 észre se venni tán,

csak eggyel több a második,

hosszú évek múltával tudatosul,

vége, eltűnt az ifjúság,

talán ilyenek a nagy szerelmek,

miknek halhatatlanságában

biztos a halandó,

ha múlik, nem úgy múlik,

hogy a mindenből az ember

a semmibe beleugrik,

észrevétlen a folyamat,

ha nem úgy lenne,

 vigyázna rá jobban,

hiszen olyan fontos a szerelem,

nélküle lenni sem érdemes,

de talán, el így veszíti

az ember önmagát is,

mint a felelőtlen gyermek,

ki játszás közben észre nem veszi,

hogy a napfényről indult,

közben a sötét erdőben eltévedt,

nehéz a visszaút ,

ha egyszer az ember elhagyta önmagát,

segítség nélkül megtalálni,

szinte lehetetlen.

2010. szept. 27.

Hintázó gyertyaláng

Hintázó gyertyaláng

A világ elcsendesedett köröttem
a házban már csak én vagyok ébren
gyertyaláng pislog szememben
homályos könnyfátylamon át nézem
ahogy hintázik, táncol a fény szelíden
lelkem nálad jár, hozzád simul Kedvesem