Lelkemben bús melódiák

Lelkemben melódiák

www.youtube.com/watch?v=dShDZCopgCA

Az estben illatoznak a fák,

a lágy szellőben titkokat sugdosnak,

dallamok zengnek lelkemben,

vágyak ébrednek szívemben

Rád gondolok, kedvesem,

a távolság ölel bús-szelíden,

az emlékek ringanak velem,

mesto melódiák az érzésben

mosoly ragyog szemedben

arany fénye szépíti életem

A természetben minden tiszta

A természetben minden tiszta

https://www.youtube.com/watch?v=mZYx6c78-H8

Tudod arra gondoltam,

hogy a mezítelen világban

semmi nincs, ami mocskos lenne,

és semmi sincs, ami erkölcstelen,

mocskos,

és erkölcstelen a rossz gondolat,

és a rossz gondolat szülte szándék,

a kapzsin megszerezni vágyás,

a tulajdonnal való visszaélés,

de ami akaratlan gyönyörködtet,

az soha sem erkölcstelen,

minden tiszta a természetben,

a természetes dolgok

évmilliárdok után is ragyogók,

nem erkölcsösek,

és nem erkölcstelenek,

ők ártatlanok,

erkölcstelen csupán,

amikor az ember visszaél,

amikor gátlástalan kihasználja

a rejlő lehetőségeket,

akár a föld mélyéből,

akár az atom belsejéből,

akár a saját,

vagy a másik testéből,

nem gazdagnak lenni erkölcstelen,

hanem másokat kihasználni,

nem erkölcstelen a mezítelenség,

de az a vele való üzérkedés,

önmagában a szépség

soha sem erkölcstelen,

ahogy nem azok az ártatlan hegyek,

a völgyek, a virágok, a vizek,

nem is a vágy erkölcstelen,

csak ha a test csupán eszköze,

az igaz szeretetben

talán semmi se erkölcstelen,

az igaz szeretet természetes,

és mindig is érintetlen marad,

nem kirabolni akar,

hasznot, tulajdont szerezni,

nem akar visszaélni,

ezért nem is képes bemocskolódni,

nem akar mást,

mint közel kerülni,

a természet csodájában gyönyörködni.

2009. szept. 28.

A végtelenen át felém ragyogsz

A végtelenen át felém ragyogsz

http://m.youtube.com/watch?v=z_aliXK-SiQ

Kialszanak sorban a fények,

Gyertyalángok libbennek

Reszketnek a csillagok,

Mint ezernyi mécses

Bársonyosan pihen az éj

Suhanó árnyak az égen

Homály terül a városra

Az emlék utakon járunk

Közöttük úszik a csönd

Ködfátyolba takarózik a Hold

Lelkek szárnyalnak az éjen át

Angyalok lejtik az éj táncát

Tündérek szórják az álom porát

Elpihennek a könnyek bennünk

De egy csepp szívünkre hull

Álmaimban is veled vagyok

A végtelenen át felém ragyogsz

Az igazi szeretet ...

Az igazi szeretet ... 

Tudod arra gondoltam,

hogy az a szeretet, amelyik az igazi,

mint egy ragyogó szivárvány,

az eget a földdel összeköti,

olyan lehet, hogy két érzés

egymással szemben elindul,

mérnöki pontossággal találkozik,

egy egész híd lesz a két félből,

egy múlhatatlan szivárványhíd,

ami biztonságot ad az embernek,

bármerre jár, ott van vele,

akár repülni is megpróbálhat,

megvéd a zuhanástól a szivárvány,

olyan híd,

aminek mindkét végén erős a pillér,

ha egyik is hiányozna,

vagy lenne egy gyenge pontja,

ha azt érezné az ember,

lépése bizonytalan,

akkor kezdene kételkedve,

erősen kapaszkodni mindenbe,

ha a híd nem stabilan áll,

ha az egyik fele a levegőben,

ha viszonzásra nem talál,

ha csak az egyik oldal biztos,

nagyot,

akár halálosat zuhanhat az ember,

aki szeret,

még ha jézusi is az a szeretet,

ha csak egyoldalú,

töviskoszorúval a fején vért verejtékezik,

az ilyen szeretet a keresztre is felfeszít,

a szívbe ott a lándzsa,

de a világot meg nem váltja,

se azt a másikat,

még önmagát se tudja megmenteni

a szenvedéstől, a kínos haláltól.

2009. szept. 26.

Szeretlek ... szerelem ...

Szeretlek ... szerelem ...

Szívem csendjében ...

Szívem csendjében …

Sötét égbolton sziporkázó, apró,

távoli csillagok fénye ragyog.

Olyan, mint millió kristálygyöngy.

Ünnepélyes némaság van az éjszakában

A hold ezüst-fehér fénnyel világlik.

A hideg, csípős éjben minden oly szendergő

Szívem csendjében Rád gondolok

A dallam, a zene, a fény, az élet Te vagy

Bársonyos szemed aranyló sugarában

nyugalmat lel szerető szívem.

Nehéz a visszaút

Nehéz a visszaút

 https://www.youtube.com/watch?v=W9-iUTOo7T0

Tudod arra gondoltam,

hogy sok minden a világon,

ami az ember számára fontos,

észrevétlenül, csendesen,

feltűnés nélkül párolog,

hosszú idő kell ahhoz,

hogy belemerítené a kezét a tiszta,

a jéghideg vízbe,

de már azt tapasztalja,

hogy a tároló üres,

észrevétlen tűnik el a fiatalság is,

lassan, fokozatosan, először halvány,

kicsinyke a ránc,

 észre se venni tán,

csak eggyel több a második,

hosszú évek múltával tudatosul,

vége, eltűnt az ifjúság,

talán ilyenek a nagy szerelmek,

miknek halhatatlanságában

biztos a halandó,

ha múlik, nem úgy múlik,

hogy a mindenből az ember

a semmibe beleugrik,

észrevétlen a folyamat,

ha nem úgy lenne,

 vigyázna rá jobban,

hiszen olyan fontos a szerelem,

nélküle lenni sem érdemes,

de talán, el így veszíti

az ember önmagát is,

mint a felelőtlen gyermek,

ki játszás közben észre nem veszi,

hogy a napfényről indult,

közben a sötét erdőben eltévedt,

nehéz a visszaút ,

ha egyszer az ember elhagyta önmagát,

segítség nélkül megtalálni,

szinte lehetetlen.

2010. szept. 27.

Hintázó gyertyaláng

Hintázó gyertyaláng

A világ elcsendesedett köröttem
a házban már csak én vagyok ébren
gyertyaláng pislog szememben
homályos könnyfátylamon át nézem
ahogy hintázik, táncol a fény szelíden
lelkem nálad jár, hozzád simul Kedvesem

Mint egy gyermek ...

Mint egy gyermek ...

Tudod arra gondoltam,

hogy minden, ami él, táplálkozik,

de nagyon nem mindegy,

mi az, amit az ember megeszik,

az étek testté, vérré válik,

de nem csak a testet,

sok nem odavalóval etetik a lelket is,

mitől az ellenálló képességét elveszíti,

legyengül, beteggé válik,

betegen már csak sínylődik,

nyoma sem marad hajdani önmagának,

lehet gyógymódokkal próbálkozni,

továbbmérgező gyógyszereket beszedni,

segít az egyiken,

beteggé tesz mást,

lehet tartani méregtelenítő kúrát,

a méreg, úgy ahogy kiürül,

hogy azután újra kezdődjön a rombolás,

bajban van a test,

ha nem tud szabadulni

a rázúdított méregtől

a léleknek még nehezebb,

ha sok támadás éri, az orvos hiába,

csak kábul, de nem gyógyul,

nem segít a léböjt rajta,

pedig neki van egy különleges,

de nehezen beszerezhető gyógyszere,

mi által könnyedén,

napról napra tisztul,

 megszabadul minden keserűtől,

az elnehezült lépteit feledve,

szárnyakat kap újra,

a léleknek a szeretet

olyan méregtelenítő kúra

ami által a nyomasztó tehertől megszabadul,

olyanná lesz,

mint egy érintetlen,

gondtalan gyermek,

vele a legbetegebb lélek is újjászületik.

2010. szept. 24

Október csendje ...

Október csendje …

Felhők fölött hasad a hajnal

Az égbolt kopár, szürke,
Gyöngyharmattal tele hintett
reggelek borúsan ébredeznek.

Őszi eső öntözi a földet,

Sodró szél söpri ki a felhőket.

Arany barna levelek hullnak,
Az avarra táncolva vitorláznak

Még aranyfény szövi át a tájat,
de hirtelen megy le a Nap
Egyre halványulnak a fények,
Már aludni készülődnek.

Sejtelmesen borul ránk az este,

A holdfényes csillag tengeren

Borzongat a hűvös levegő,
Megérkezett hozzánk október

Az igazság

Az igazság 

Tudod arra gondoltam,

az ember életében

az olyan igazság nagyon sok,
ami akkor nagyon fontos,

amiért harcolni is kész akár,

olyan igazság,

mire képes lenne rátenni az életét,

de ahogy az idő múlik ,

nem lesz más belőle,

csupán haszontalan hagymahéj,

ami csak látszólag felesleges,

a héjakat le lehet hántani,

és talán,

alattuk ott ragyog az egyetlen,

a valódi igazság,

mikor a hagyma nem növekszik már,

az ember rádöbben,

valójában semmi sem maradt fontos,

a valamikori nagyon lényegesből,

hitetlenkedve nézi,

nem érti,

miért gyűjtögetett belőle ennyit,

hogy nem látta annak idején,

talán,

mert túl közel volt hozzá,

talán,

mert rövidlátó szemmel nézte,

hogy ez bizony csak hagymahéj,

dobálja ki a felesleges héjakat,

(amik legfeljebb megfázásra,
vagy egyszer egy évben

a tojások festésére jók)

de ha szerencséje van,

a középen megtalálja,

a leges-legközepén megbújva

az egyetlen kendőzetlen igazságot,

a valódi szeretetet,

hogy így van ez,

valószínű,

az elszámolásnál,

a héjak húzogatásánál,

talán még senki se mondta

a száraz burokra,
hogy a lényeget megtalálta,

hogy igen, ez volt az-az igazság,

amiért érdemes volt itt lenni.

2009. szept. 24.

Álmokban élek veled ...

Álmokban élek veled …

 https://www.youtube.com/watch?v=05n7wBKD2H0&list=PL859EA29C94CCC77B

Tükörfényes ragyogó kék (arany) szemek,
Simogató, finom kezek hiánya,
Elsuhant évek már csak emlékek,
Csönddé zsugorodott szavakban.

Hiányzol. Amikor elmentél,

A napnyugtám kékké változott.
Elvesztett mosolyok fájón bennem,
Már nincs, ki lecsókolná könnyem.

Csöndesen, magányomban vagyok,

Évek óta álmokban élek veled.
Csillagaim pislákolók, holdam halovány,
Lelkem suhan, sóhajom hozzád száll.