Energiával tölteni ...

Energiával tölteni ...

Tudod arra gondoltam,

az ember megtesz mindent,

hogy energiával töltse a készleteit,

az élete jobb legyen általa,

rengeteget időt, munkát áldoz rá,

hogy megszerezze a Föld erejét,

teszi tönkre érte a környezetét,

közben engedi kárba veszni azt,

amit elég lenne csak használnia,

ami soha sem fogy el,

az idővel sem lesz kevesebb,

úgy megy el mellette,

mintha nem is létezne,

a jövőtől fél, fél attól, mi lesz,

ha egyszer mindent kizsigerel,

mi lesz vele,

ha kimerül a Föld kincse,

és nem,

vagy csak alig használja

az önmagát kínáló napsugarat,

a tiszta energiáját

a szélnek, a víznek,

szinte semmibe nem veszi,

ha igen, akkor se eléggé komolyan,

talán, mert nem látja

a fától az erdőt,

azt gondolja, az erdőt nem bántja,

ha ki mindig csak egy fát vág,

közben azért jól látja,

vészesen fogy a fa,

vagyis, az élethez szükséges energia,

sír, mi lesz vele,

ha egyszer elfogy végleg,

de nem csak a Földet facsarja ki,

kicsavarja önmagát is,

saját erejét is kíméletlen használja,

a fától az erdőt nem látja,

nem gondol arra,

ha sokszor vág ki mindig csak egy fát,

végül erdő nélkül marad,

kihasználja minden erejét,

csak hogy jobban élhessen

állandó feszültségben él,

egyszer majd jobb legyen,

közben nem veszi észre

az önmagában lévő,

a hasznosítható lehetőséget,

hogy szebb legyen az élete,

nem él a szeretet erejével,

ami ettől olyan lesz,

mint a napnak, a víznek,

és a szélnek a kihasználatlan ereje.

2009. aug. 21.

Amikor jön az este

Amikor jön az este 

Már lassan leszáll az este ... A szellő szárnyal a tájon ...

Homály száll a kertre, a madarak is elcsendesednek, nyugodni térnek ..

Szelíd árnyak telepednek ránk ..

A  hold is kukucskál és a csillagok sziporkáznak az égbolton..

Az utóbbi idők gondjaival telve valahogy ma mégis csendes,

nyugalmas napom volt .

Magamban, csendesen merengek ..

Megpihenek emlékeimben ..

Olyan jó érzés, mikor szeretnek és  mikor szerethetek ..

Szegény vagyok ...

De valóban szegény, akinek szíve szeretettel van és szeretettel lehet tele?

Álomra hajtom fejem, és gondolataimban annyi minden kavarog ..

Rád gondolok ...

Arra, hogy mennyire szeretnélek átölelni ..

Ringatom magam az álmok kékségében ..

A szerelem ...

A szerelem ...

Kóbor levelek

Kóbor levelek

Vad szél kereng,

Kísértetként veri a házat

Vágtat a kerten át

Kóbor levelek sodródnak,

Harmatcseppek gurulnak,

Dermedt szemekké válnak

Dideregnek a fáradt lelkek,

Levelek hullnak a csípős szélben

Tánccá válni ...

Tánccá válni ...

 https://www.youtube.com/watch?v=sZZI6Oseilo

 https://www.youtube.com/watch?v=yuRDa8441B0

Tudod arra gondoltam,

milyen csodálatos dolog a tánc,

valaki a táncról mesélt,

nekem,

aki mióta hallott róla Tőled,

véglegesen beleszeretett,

mint egy mesebeli csodás virágba,

szájtátva hallgattam újra,

mit is jelenthet a tánc,

mit jelent tánccá válni,

azt, hogy tud táncolni mindenki,

nem kellenek ahhoz lépések,

csak ki kell lépni, honnan is,

hova is?

talán a hétköznapi világból

a lélek birodalmába

kirándulni

a lelkek örök hazájába,

ahol nincsen semminek súlya,

ott elfelejtkezni a világról,

legfőképp a világ szeméről,

hallottam a táncról,

a kerekes kocsikban élők

fergeteges táncáról,

az emberpalánták öntudatlan,

kézzel, lábbal táncáról,

az örömtáncról

és a fájdalomtól megszabadítóról,

a táncban újjászületőkről,

ez a tánc soha sem verseny,

és egy picit sem sport,

nincs legjobb, és nincs legügyesebb,

pálma sincsen, amit végül

jutalomként kiosztanak,

tánc az égben, tánc a kékben,

tánc az örömben,

igen, azt hiszem,

mindenki tud táncolni, (szinte)

önmagához képest

tánc közben repülni,

mert a tánc a szabadság maga,

és mégis ott van a „szinte”,
mert olyan is van, aki képtelen,
kinek bilincsben van a lelke,
csak az tud önfeledten,

szárnyalva táncolni,

aki nem fél önmagától,

és nem fél a világ szemétől,

aki tud elfelejtkezni

a kritikus közönségről,

lámpalázasan csak zuhanni lehet,

nem repülni önfeledten.

2009. aug.19.

Őszi gyöngyharmat ...

Őszi gyöngyharmat …

Gyöngyharmatos reggelek,
Aranyló fák a kertben,
Gomolyfelhők sodródnak,
Ködös pára az ég alatt.
Búcsúzó, költöző madarak,
Az őszi széllel szárnyalnak.
A fák levele megszínezve,
A szelekkel álmodoznak,
A virágok is hervadoznak,
Kesernyés illatok szállnak.
Érezni már az elmúlást,
Az őszi lombtalán fák alatt.

Az élet helyét ...

Az élet helyét ...

Tudod arra gondoltam,

kezdetben az ember

tele van energiával,

ragyogó életkedvvel,

ami az idő múlásával

fokozatosan lecsökken,

ahogyan tűnik el a kedv,

úgy barátkozik,

úgy fogadja el otthonául

az élet helyett a halált,

mintha beszivárogna az örök éjszaka,

a halál, mint egy alattomos kór,

észrevétlen veszi át

az életnek a helyét,

nem azon a napon, azon az utolsón,

már sokkal előtte, pontosan akkortól,

mikortól már nincs kedv az élethez,

kedvtelenül élni csak vegetálás,

a halál kapuja előtt sorban állás,

az olyan élet nem az örömről,

hanem az áldozatról szól,

vergődés a viharos tengeren,

aki fuldoklik, fuldoklás közben

mástól veszi el az életkedvet,

az életenergiát,

pedig azzal semmire se megy,

csak a vízbefúltak lesznek többen,

kedvtelenül az ember

közelebb van a halálhoz,

útja a halál útja,

nem az életé,

valódi kedvet

csak a valódi szeretet adhat,

olyan mentőöv ő a kedvtelen világban,

amit senki sem vehet el,

ereje előtt még az erőszakos,

mindenbe beszivárgó,

életet megrontó halál is
tisztelettel hajt fejet.

2009. aug. 19.

Képzeleted ...

Képzeleted …

Képzeleted határtalan.

Télen írhatsz a nyárról, tavasszal az őszről.

Láthatod és láttathatod a viharokat.

Amikor ragyog a Nap,

és belemélyülsz a „nincs” szerelembe.

A fényt mindig szeretheted,

kérheted simogató érintését.

Lehetnek csillagaid hullóban,

de a szeretet a szívedben

áldást ad szeretteid, barátaid életére.

Az nem létezik, hogy rossz az ember

Az nem létezik, hogy rossz az ember 

 https://www.youtube.com/watch?v=oVB1HqsF5dA

Tudod, arra gondoltam,

olyan nem létezik,

hogy rossz lenne az ember,

ami rossz, az nem az ember,

az csak egy lélektelen gép,

mikor születik

még mindenki ember,

ki asszony, és férfi által jön a világra,

a kicsiny testet még a lélek átjárja,

árad szabadon, betölt mindent,

mint ahogy beárad a friss levegő

a nyitott ajtón, de ezt az ajtót,

a fényességes lélek ajtaját

valakik kívülről rendre becsapják,

belülről pedig kilincs nincs,

kéz sincs,

a lelken kívül semmi sincs,

ami az ajtót neki kinyithatná,

elkülönül a lélek a testtől,

idővel el is felejtik,

nem tud senki a titkos ajtóról,

arról, ahol a lélek raboskodik,

elfelejtik azt is,

hogy ott kezdődik az ember,

és ott is folytatódik,

nélküle megszűnik

az ember embernek lenni,

gép lesz belőle, egyszerűbb,

vagy összetettebb,

és azt teszi,

amit belé programoztak,

tanul, dolgozik, eszik, pihen,

ki többet, ki kevesebbet,

s meghal anélkül,

hogy tudna róla, volt egy ajtó,

ami mögött a lélek lakozott,

akivel Istenember lehetett volna,

aki nélkül ember sem lehetett,

se jó, se rossz,

csak egyszerű, felelőtlen gép,

ami nem látja a másik lelkét,

mint ahogy a sajátját sem látja,

a lelket csak a lélek láthatja,

a gép szívfájdalom nélkül

csapkodja az ajtókat,

teszi szolgává a szabadokat,

ördöggé az angyalokat,

különíti el a testet a lélektől,

embert az emberségtől,

pedig ott van mindenkiben,

csak nagyon mélyen van elrejtve,

s mert nem látja,

tud róla, nem hisz benne,

csapkodja a hatalmas vasajtókat,

ami mögött ijedten dörömböl a lélek,

de lélek nélkül

lelket meghallani sem lehet,

ahhoz kell egy másik,

aki kívülről segít szabadítani,

kevés a szabad lélek,

és annyi a gép,

amelyik lélektelenségében

bezárja a szabad lelkeket,

kevés az esély rá,

hogy valaha gép helyett,

ember lesz az ember.

2008. aug. 18.

Amikor fájók a gondolatok is ...

Amikor fájók a gondolatok is …

A rosszat nem szabad, nem lehetne beengedni , de van, amikor értetlenül állunk dolgok előtt ... vannak érzések, amelyek kegyetlenül feszítenek .. sokszor elgondolkodom, biztosan nagyon sok a hiba bennem - van, amikor nem tudom, mi a jó, - de vajon, akkor adjam fel a hitemet, tegyek elképzeléseim ellen? ... mikor érzem , már senki nem kíváncsi rám és akkor erőlködjek? - van értelme? Amikor úgy érzem, már Felőled sem a régi sugárzik felém .. Amikor már nagyon egyoldalú minden .. Azután abba is bele gondolok, mi az, amiről beszélhetek ... hiszen nem tudhatom, kit hogyan érintenek a dolgaim, vagy eleve én magam - szinte minden ember másként reagál egy - egy szóra - másként érez, mást vált ki akár egy mozdulat is ... Meséltem: mennyire tud fájni egy - egy érzés ...egy – egy szó, vagy a nem - szó.. egyik pillanatról a másikra … Fenekestül felfordul a világ ... sokat nem vesztenek velem -
jól tudom- de azért gondolkodóba estem az életem felett .. Milyen érdekesek, milyen másként gondolkodnak az emberek és miért? Miért vagdalkoznak azonnal - úgy érzik, akkor jobbak,
mások? vagy ezzel vezetjük le a feszültséget? - és ha már valakibe belemartunk jobb a lelkünknek?
írod, - bántott, amit írtam - vajon az bántott, hogy ilyen vagyok? - de hiszen, tudnod kellett - mert már nem először írtam erről és hogy nem beszélek magamról? - talán ezt sem kellett volna? - hogy nem beszélek, talán azért is van, ki - hogy - mint ... Amikor emberekből előjön az, nem számítok - nem számítok nőnek, azonnal megjegyzést tesz - ha nem is énrám – de valakinek - bármit, csak hogy egyet szúrjon .. egészséges? - egészséges - miért is beszélek erről? – hiszen "egészségesen" is meg lehet pillanatokon belül halni – senki nem tudja, mi van a sorsában megírva ... az állapot - állapot - az én állapotom állapot - az akadályok – akadályok ... Kérdezni senki nem mer - de vajon miért? - sok minden
tisztázódna, sok minden a helyére kerülne, ha kérdeznénk és válaszolnánk - élnénk a lehetőségekkel ..
...de nem kérdeznek meg, így lelkem csöndjébe maradnak titokként, a ki nem mondott szavak.

 *

A sötétség hangja megszólalt

Az óriási fenyőkoronák fölött

Feléledtek az árnyak.

Merengek – befelé figyelek magamban,

Ahol csend van és nyugalom.

A zajok már nem érnek el hozzám

Egy védőburkot von körém az idő

A vágyaim elcsendesednek, de

Reményem picike virága kihajthat

A világ olyan ...

A világ olyan ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a világ olyan,

mintha származna két,

egymástól különböző lénytől

egyik része, az alkotott,

a megcsinált rész apától,

a másik,

amelyik, mintha

csak megtörtént volna,

mintha anya hordta volna méhében,

anyáé mind,

ami világra fájdalmas kínok közt érkezik,

apáé minden művészi alkotás,

minden jól, vagy kevésbé jól,

de megszerkesztett létesítmény,

a költő, aki alkot, aki rímeket farag,

gondolatokat, szavakat rakosgat,

legyen bármilyen a neme,

apa mindenképpen,

a fájdalommal,

vért verejtékezve,

 a lélek túlcsordulása által világra hozott

alkotás… nem, az nem az,

 az inkább teremtés,

legyen férfi, vagy nő a szülője,

mindenképpen anya gyermeke.

2010. aug. 17.

Wass Albert - Igazság

Wass Albert

Igazság

Aki azt mondja Neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött, az vak. Legyőzheti-e a felhő a napot? A sötétség a világosságot? A tél a tavaszt?

A győzelmet azonban ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?

S ha igazságról beszélsz, akkor is vigyázz. Ne a magad egyéni érdekét vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben azonosak.

Az igazság nem emberi mérték és így ne várd tőle, hogy emberi tulajdonságokká váljék. Igazság az, hogy élsz, és hogy jogod van élni, mert megszülettél. Hogy minden ember egyforma abban, hogy meztelenül jött ide, és meztelenül, egészen meztelenül tér vissza innen. Hogy aki jó, azt baj nem érheti, akármi is történjék vele: egyenesen járhat és nyílt homlokkal nézhet szembe a világgal. Ezek az igazságok.

De nem feltétlen értékű igazság az, hogy Tied a kabát, amit szekrényedben őrzöl. A gyapjú, amiből készült, a juhé volt. Te azt vallod, hogy igazságos úton lett a Tied, de a juhnak erről bizonyára más véleménye van.

A valódi igazságban bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötét is legyen előtte az éjszaka.

Ha mégis látnod kell, hogy itt-ott, az emberi hangyaboly külön – életében a rossz látszólag győz a jó felett: ne tévesszen meg ez a látszat. Káin sohasem győzte le Ábelt. Csak megölte.

Jusson eszedbe, hogy van egy jelvény, amit sokan hordanak, de kevesen értenek meg. Azt hirdeti, hogy sok idővel ezelőtt keresztre feszítettek Valakit, aki győzött az emberek bűnei fölött.

/Te és a világ./

Észrevétlen - érezve ...

Észrevétlen – érezve …

Nézd a ragyogó kék eget, csodáld az alkony színeit.

Hallgasd az éjszaka csendjét, az ezüst Holdat, a csillagokat

Miénk az életünk, az álmaink. Álmodj!

Szárnyaljon lelked, találj rá fészkedre.

Fogd meg a kezem, segíts, vezess tovább utamon.

Messze vagy tőlem, már nem érhetlek többé el,

de szívem fájdalmában, örömében ma is osztozol.

Szerettél, szerettelek!

Együtt szárnyaltunk, nyertünk, vesztettünk csatákat.

Szálltunk a széllel, sodródtunk messze.

Már régen csendedbe estél, olyanná lettél, aki a lélekúton vándorol.

Hangod is messze jár, csak álmaimban vagy velem, mellettem

– észrevétlen, mégis érezve.

Segíts bírhatóvá élni a hátralevő időt,

fényeiddel magamban élve emlékeidben.