Körülöttünk a csodák ...

Körülöttünk a csodák ...

Tudod arra gondoltam,

hogy ami körülöttünk van,

ami létezik a kezdetek óta,

az mind olyan csoda,

ami a csodára maga is képes,

csodálatos dolog a „van”,

külön-külön, és egyben is

az embernek az örömére,

nagy csoda a víz, a levegő,

a föld, a napsugár,

maga is képes mind a csodára,

életet, élelmet, és értelmet ad

a víz, a levegő, a föld a napsugár,

reményt ad,

hogy nem hal ki az élet,

hogy a mag szárba szökken,

hogy virágot, termést hoz,

ami a kezdetek óta van,

az, az ember örömére adatott,

így van ez mindennel,

addig,

míg mint egy kíváncsi gyermek

nem kezdi ízekre szedni,

apró darabokra boncolgatni,

az már nem csoda,

megpiszkálni azt, ami van,

rossz esetben el is rontani,

ami az ember számára pótolhatatlan,

ami nélkül a remény is meghalna,

de belül is ott a csoda,

a csodatevő szeretet, ami olyan,

mint minden más,

ami a kezdetek óta létezik,

hasznosul, ha engedik érvényesülni,

ha nem akarják erőszakkal kihasználni,

 megváltoztatni,

mint a Nap, mint az Eső, mint a Föld,

Ő is életet csalogat,

azzal, hogy bízik, hogy félt,

hogy együtt érez,

bizalma,

féltése, együttérzése

olyan varázslat,

ami csodát tesz a másikkal,

mint az Eső, a Föld, a Napsugár,

amelyik a halott magot is életre kelti.

2010. július 27.

Az éjszaka varázsa

Az éjszaka varázsa

http://youtu.be/BicDUox6WXk

Az égbolt fénylőn ragyog

arany színben pompáznak a csillagok

a Hold fátyolt von maga köré

fény és árny játékos mosolyát hinti szét…

Az éjszaka varázsa sugárhintón repül

hajnalra ébredve az álmokkal egyesül

derű, szeretet és tiszta szerelem

él örökké fiatal szívünkben.

Lelkünk szerelemmel egymás karjába repít

esthajnalcsillag - szerelemnek tüze aranylik.

A választás szívünk joga ...

A választás szívünk joga ...

Tudod arra gondoltam,

nincs döntési lehetőség,

a jó, és a rossz dolgok

az emberrel megtörténnek,

de választani szíve joga,

önmagában melyiket gondozza,

szorgalmasan a gazt öntözi,

vagy nemes virágot szaporít,

az is az ő döntésétől függ,

az élet,
vagy a halál felé indul,

hogy engedi lehűlni a hideget,

vagy éleszti a meleget a szívében,

egy lövésből háborút teremthet,

vagy egy jó szóból békét,

átadja magát

a felé áradó gyűlöletnek,

vagy a napsugárnak áldozik,

történnek a rossz dolgok,

amik az életet pokollá tehetik,

és hátat is lehet nekik fordítani,

de ha az ember azt akarja,

a sebeket életben tarthatja,

pedig a rossz

csak addig a figyelemre méltó,

amíg javítható,

ha valami végleg ment tönkre,

többé helyet nem érdemel,

akkor inkább irány

az éltető Napsugár,

maga dönti el az ember,

hol érzi jobban magát,

sötétben, vagy a világosban,

egyik féltekén mindig fény van,

amiből a legkisebb is több,
mint a legmélyebb sötét,

lehet a szeretet felé fordulni,

a gyűlöletnek hátat fordítani,

ha úgy érzi az ember,

rajta már semmi se segíthet,

fordulni nincs lehetősége,

a rossz teljesen behálózta,

akkor még mindig ott van

a remény, a halhatatlan,

az ablakon kell csak kipillantani,

a folyton megújuló természetből

lehet vigaszt adó reményt nyerni,

amerre ellát a szem,

mindenhol csupa újjászületés,

a világ legnagyobb csodája

maga a világ,

amelyik ott rejti magában

a lehetőségét a megújulásnak,

miért is lenne az ember kivétel,

a hosszú tél után

tavasza miért is ne jöhetne el,

teli szebbnél szebb lehetőséggel.
 2009.júl.28.

Fürdik az égi tóban ...

Fürdik az égi tóban ...

Az őszi nap még langyos,

de hűvösek, csípősek az éjek

Vad, morcos szelek járnak

felhőfoszlány borítja az eget

Csillagok sziporkáznak közöttük,

ablakomon kacsingatnak,

néznek le a horizontról szikráikkal

Vándorlámpás a Hold,

fürdik az égi tóban ezüst ábrázattal

Az idő marja bús lelkemet,

de szívemben hálót fon a szeretet

Nehéz iskola az élet

Nehéz iskola az élet 

Tudod arra gondoltam,

nehéz iskola az élet,

talán mind közül a legnehezebb,

csak tananyag van, tanár nincsen,

aki szeretne tanítani, aki lehetne,

az bukdácsol pár lépéssel előbbre,

a leckék nagyon nehezek,

elindul az ember az egyiken,

kiderül róla hamarosan,

becsapós volt,

könnyűnek csak látszott,

az irány új lesz, egy másik,

ahol a fény többnek látszik,

boldogan szárnyal egy ideig,

a napfényt, a szabadságot élvezi,

de sokáig nem örülhet itt sem,

újra megjelenik az ismerős,

az áthághatatlan akadály,

az ember falnak ütközik,

arcára esik,

kereshet magának megint

egy újabb irányt,

vezérfonal nincsen,

kapaszkodó sincsen sehol,

az út kicsit egyenesebb néhol,

de hamar jön újra a hepehupás,

a legrosszabb, hogy hiába vár,

hiába reménykedik,

kívülről nem jön a segítség,

önmagának kell dönteni,

hová, merre menjen,

súgója van,

nem tévedhetetlen ugyan,

egy belső hang,

ami nem mindig segítség,

melyik a vágyak utcájába vezet,

olyan utca ez,

melyik mindjárt temető is,

a megvalósulatlanok temetője,

sok galibának okozója ez a hang,

erőszakosságával

mégis elnyomja a másikat,

a halkat, az alig hallhatót,

a szeretet békés,

kiszámítható szavát,

amelyik ismeri a jó utat, talán,

ha egyszer a vezetést átveheti,

ha a hangja felerősödik,

kevesebb lesz a kudarcos,

és sokkal több lesz a száma

a napsütéses napoknak.

2009.júl. 27.

A barátság ...

A barátság ...

 

 

Hold álma

Hold álma

Könnyedén lebbenő pillangók

a színes virágszirmok fölött

A rózsák illatárban úsznak,

zuhog a fény az aranyló alkonyban

Szelíd harangszó zeng az éterben,

tücsökszerenád a homályos estben

Felhők fodrozódnak a horizonton,

sápadt csillagok az égi óceánon

Szívem telve szelíd érzésekkel,

s a Hold álma ölel e csendes éjben

Azt hisszük ...

Azt hisszük ...

Tudod arra gondoltam,

azt hinné az ember,

egyszerű dolog a szeretet,

a vizsgán mégis sokan,

sokszor buknak,

kudarcot vallanak,

hogy ehető legyen,

meg kell érni a gyümölcsnek,

hogy szeretni tudjon,

meg kell érnie az embernek,

sokszor éretlen, azért,

hogy annyiszor ismétel,

talán nem is tudni kell szeretni,

hanem, hogyan kell úgy szeretni,

hogyan kell a szeretettel bánni,

hogy épüljön, ne pusztuljon,

hogy érezze magát jól,

sok fájdalom, sok könnycsepp

az iskolapénz,

sok kárba ment érzés látja kárát,

repesve vár rá,

fogadja boldogan az ember,

de hamar kiderül, rá még éretlen,

leszakítja felkészületlen,

mert nem tudja még,

nem olyan a szeretet,

mint a mesében,

a három kívánságot nem teljesíti,

annál ő sokkal többet ad,

de várni tőle semmit nem szabad,

sokszor éretlen rá az ember,

a lehetőséget felelőtlenül eljátssza,

de ha egyszer megérik rá,

ha megérik a szeretetre,

akkor tenni sem kell érte,

magától árad a szeretet,

akkor már történik minden,

ha megérett rá az ember,

ha nem akarja megcsinálni,

más dolga vele nincsen,

csak feltétlen bízni benne,

legyen az ő akarata szerint,

rábízni az életet csukott szemmel,

és nyitott szívvel,

a kéz szalad a zongorán,

a dalt közben írja a szeretet,

ha egyszer megérett rá az ember.

2009.júl. 25.

Kaszálók

Kaszálók

A reggelek bizony már párásak, amit a napsugarak és a feltámadó szél rövid időn belül felszárítja.

A város széli tanyák körül folyik a betakarítás. A tökszárak közül virítanak a levágott, óriási tökök. Lovacska ballag a barázdák között. Gazdája olykor arrébb ösztökéli, hogy a következő rakás tököt felpakolja a kocsira. A távolabbi földeken kaszálják a füvet, - előkészítve a tehenek téli takarmányát.

Alkonyul, mikorra végeznek. A rendre lekaszált széna között pipacsok vöröse, búzavirág kékje, margaréta világlik. Távolról, a város felől harangszó zúg az estét köszöntve, nyugalmat adva a dolgos, paraszti munkát végző tanyasi embereknek.

Találkozunk a lelkünkkel

Találkozunk a lelkünkkel

Tudod arra gondoltam,

sokszor fohászkodik az ember,

néha azt se tudja, imát kihez rebeg,

talán az égiekhez,

olyat kér, amire nagyon vágyik,

pénzt, boldogságot, sok sikert,

kívülről jövő békességet,

nem azt, hogy önmagához

minél hamarabb megérkezzen,

találja meg az igazi Énjét,

imába csomagolva nem szokta kérni,

segítse az ég meglelni saját magát,

végre önmaga,

és ne tömeg legyen csupán,

kettőt biztosan nehéz megtalálni,

az egyik az Én, a Lélek a másik,

vagy talán a kettő ugyan az lehet,

ki az úton önmagával találkozik,

találkozik a lelkével,

akkor minden megváltozik,

a színház és az élet, ha külön válik,

hirtelen harsány, rikító színű lesz

a tapsra vágyó színész szava,

a lélek csendes, egyszerű,

egyértelmű szava mellett,

ha ez megtörténik, ha a tapsnál,

a közönség elégedettségénél

fontosabb lesz a belső harmónia,

attól kezdve

az ember mindent úgy tesz,

ahogy neki jó, öntörvényű lesz,

de azok a törvények

a lélek igazságának a törvényei,

ami jó mindenkinek,

ha nem is mindenki örül neki,

az Én rögtön tiltakozik,

ha belső hamisságot észlel,

hiszen ettől függ az ő békéje,

ha ez megtörténik,

kisétál az ember a tömegből,

kívül álló lesz, de együtt érző,

ha megtapasztalja a belső békét,

amit csak a Lélekkel,

az Énnel való találkozáskor lehet,

ha már a fontos nem az lesz,

hogy mit mond a világ,

mit szól hozzá a tömeg,

ha fontosabb lesz a belső béke,

önmagával lehessen elégedett,

önmagának annál többet

az ember nem is remélhet.

2009.július.23.

Úttalan utak ...

Úttalan utak ...

https://www.youtube.com/watch?v=NFwiQEMFKco

Fátyolos a szemem,

Könnyek ülnek szempillámon

Fájdalmasan ölel az emlékezet

Fésüli arcom a csípős szél

Homály mögé bújik a fény

Gyógyulni sem tudok már,

Szerelem csillaga nem az enyém

Alkonyodik, leszáll a napom,

Szememet lassan lezárom,

Partot nem ér már csónakom,

Száll az ég felé fohászom

Minden a csöndbe dermed,

Örökre itt vagy mélyen a szívemben

Életem körülölelte életed,

Fényt árasztottál ősz fejemre

De kialudt reményed lángja

Elsodródtál messze a végtelenbe

Úttalan utakon, a felhőkön túlra,

Szívem helyén most kődarab,

Két szemem síró könnyfolyam

Lélekcsöndem messzire szárnyal

Emlék vihara útra indul

A távolságot hidakkal összeköti

Árvává lettem nálad nélkül

Még csillannak itt-ott a fények,

Közeleg az ősz: súgják a szelek

Csend mindenütt – halkan ringatva

Árnyak osonnak tova az elmúlásba