A legszentebb érzés ...

A legszentebb érzés ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a legszebb,

a legszentebb érzés a szeretet

önmagában mégis tehetetlen,

ő tudja okozni a legnagyobb kínt,

amin látszólag semmi nem segít,

hogy az ember életét bearanyozza mégis,

van egyetlen eszköze,

az pedig az örömszerzés,

ami percekre, napokra, évekre,

talán az egész életre

enyhíti a kibírhatatlan fájdalmat,

olyan virágoskert,

amelyik betölti,

változatossá teszi

a szerető szívű ember életét,

meg lehet unni mindent,

egyszer a legnagyobb ünnep is

lehet hétköznapi,

de soha nem lehet megelégelni

a szeretet megnyilvánulását,

a szeretet ajándékát,

a tőle kapott örömöt,

az adás boldogságát,

az örömszerzés boldogságát,

a friss forrásvíz adja magát,

mikor a szomjas vándor kortyolgatja,

de örömét ő benne nem találja,

az ember más,

a szeretete által szerzett öröm

életben tartja,

míg van utánpótlás, élni,

s mint egy teremtő,

életben tartani akar,

forrása kifogyhatatlan,

örömszerzése kimeríthetetlen,

az egyik virágszálat átnyújtja,

helyén nyílik ezer,

a szeretet olyan, mint a Nap,

de az ember nem olyan,

ő itt él a Földön,

nem elég sugároznia,

hogy örömöt szerez,

arról kell tudnia,

ki szeret,

annak az életének van lényege,

ha szeretetből örömet szerezhet.

2010. július 22.

Az élet olyan ...

Az élet olyan ...

 

Csak őszinte szívvel adni és kapni

Csak őszinte szívvel adni és kapni

Voltál már úgy, amikor úgy érezted, nincs tovább? Volt e, aki a kezedet megfogta, és kivezetett a sötétből? Aki megsimogatott, és erőt öntött Beléd? Igen, biztos.

Fáj a szívem: napok óta próbálom összeszedni ismét magam. Nagyon rosszak az éjszakáim, de tudod, hiszen ismered jól a helyzetet. Sokat gondolkodom, nincs erőm semmihez, csak az- az egy éltet, hogy barátaim várnak.
Valami mély fájdalom feszít, egyre jobban. Csak vagyok.
Elgondolkodtam, igen, a legnagyobb akadály köztünk, mi saját magunk vagyunk. Büszkék vagyunk, mégsem bízunk magunkban, de egymásban főleg nem. Azt hisszük, minden csak álszent hazugság, a másiknál csak játék. Mit tudunk bizonyítani? Vagyis kell e bizonyítani,
és van e értelme?

Az érzések ellen mit lehet tenni és kell e tenni. Én gyáva vagyok, - félek.  Félek mindentől.
Félek attól, hogy hiába is bizonyítok bármit: az egyik pillanatban minden sötét, kegyetlen, a másikban úgy érzed, az egész világ a tiéd – és ez olyan jó érzés. De vajon a következő pillanat mit hoz? Van út? Van esély?
Miért úgy alakul az élet, ahogy alakul? Azon gondolkodtam: el kellene már készíteni életem leltárját, - a” volt” és a „van” dolgokat mappákba rendezni. És „lesz?” – ki tudja lesz e lesz, lehet e még ilyen mappa az életemben?

Én tudom, Te milyennek és kinek látsz, hiszen ismersz jól, - de mondd, van értelme bárminek is? Tudom azt is, Neked mi és ki vagyok – a szemedben ki vagyok, de az utaknak vége is van, és valahol minden útnak vége van.

A boldogság? – az enyém? Hm. Azt hiszem, már elszállt, de reménykedem, a szeretet talán megmarad körülöttem. Igaz, a szeretetet nem lehet erőltetni, csak őszinte szívvel adni és kapni. Tudod, én sokszor azt gondolom, hogy hogyan a legnagyobb kérdés.
Van még értelme, hogy az utak találkozzanak?

A kötőanyag maga a szeretet

A kötőanyag maga a szeretet

Tudod arra gondoltam,

akkor is,

ha az ember nem is tud róla,

ha az iskolában nem is tanulta soha ,

az első pillanattól kezdve mégis,

ahogyan a tizenkét kőműves,

aki a magas Déva várát építette,

építkezik ő is,

és neki is úgy, mit reggel felépít,

délre összeomlik,

amit este épít, leomlik reggelre,

minden igyekezet hiába,

kudarc és siker, öröm és bánat,

szerencse, vagy balszerencse,

a legnagyobb erőlködés is kárba,

az ember előre, (felfelé)

nem halad egy centit se,

még ha nem is veszi észre,

még ha azt is gondolja,

hogy sikeresen emelkedik a létrán,

akkor is csak egy helyben marad,

amit verejtékezve felépít nappal,

keserűségére összeomlik éjjel,

mindaddig,

míg az első szeretet meg nem érkezik,

a falak meg, sikeresen

csak akkor maradhatnak,

ha az ember a szeretetét,

(nem másét)

a sajátját építi bele, ha fáj is,

ha szép lassan belehal is,

az építkezés csak akkor lehet eredményes,

ha benne a kötőanyag maga a szeretet.

2010. július 20.

Szerelem, amit érzek

Szerelem, amit érzek

https://www.youtube.com/watch?v=QBoOa3PzPg8

Szerelem, amit szívemben érzek
Szeretlek, nagyon szeretlek Téged
Vonz a végtelen, távol ragyog a fény
Egy szempár ontja sugarát felém
Te vezetsz, Tebenned életem
Boldog vagyok, hogy Te létezel
Szerelem, mikor lelkemben érzem
Szerelmünk a csillagokig ér fel
Te vagy a Kincsem, a szemem fénye
Az életem, s minden napom reménye

Az ösztön és az ész

Az ösztön és az ész

Tudod arra gondoltam,

talán ellenfelei egymásnak

az ösztön és az ész,

kompromisszumot kötni nem tudnak,

a kettő együtt nehezen fér,

hadban állnak egymással,

büszke, és elégedett az ember,

csak épp hogy nem boldog,

ha végül győzedelmeskedik az ész,

mindez önmaga ellen történik,

a legyőzött fél ő lesz,

a legyőzött, a visszafogott,

a természetes világtól eltávolodott,

idegen hazájában, a nagyvilágban,

de jó, hogy van,

általa,

mert megfogalmazza,

mert az ember tud róla,

lesz szép a szép,

lesz valódi a „van”,

mégis, sokszor olyan,

mint a nem lebomló műanyag,

több kárt csinál, mint hasznot,

hogy a természetes anyagot, az ösztönt

kegyetlenül visszaszorítja,

ha hatalmasodik az ész uralma,

nem gügyög az anya,

de dajkál előrelátón okos szóval,

pedig a gügyögés, ha engedik,

mint a forrás feltör

anyából és gyermekből,

szinte bugyborékol,

azt nem kell, nem lehet tanulni,

ahogyan a természet adja, úgy a jó,

de az ész mindig közbeszól,

megmondja,

hogyan kell jól csinálni,

hogy a dolgokat meg kell csinálni,

ideje van mindennek,

hogy mikor, ő mondja meg,

mikor van helye az ölelésnek,

a szeretet kifejezésének,

szüksége van rá az embernek,

de talán csak mellette,

és nem a sokszor túláradó,

de természetes ösztöne helyett,

nélküle művi csak az élet,

ha nem lenne,

az ember nagy bajban kerülne,

mert önmagában az észnek

olyan a terméke,

ha egyszer eláraszt mindent,

nagyon nehezen bomlik le.

2010. július 19.

Mély sötétség ...

Mély sötétség …

https://m.youtube.com/watch?v=0c6e14G_S_k

Nagyon mély a sötétség körülöttem.

Lehunyt szemmel fekszem, szempilláim mögött kutatok.

Némán sziporkáznak a csillagok, majd a Hold ezüstösen gurul az égboltra.

Kezem kinyújtom, érinteném az éjszaka csillagait, de nem érem el.

Szívem ritmusosan ver – dobog, - lüktet mint a köröttem lévő némaság.

Lebegek a végtelenben, míg az álom lassan átölel, elringat.

Halványuló fények kísérnek.

A fájdalmakat elsimítja az idő. Dallamok kísérnek a végtelenbe csendesedve.

Elsuhannak a pillanatok az örök időkben, a lelkek birodalmába.

A világba beleszeretve ...

A világba beleszeretve ...

Tudod arra gondoltam,

mikor megszületik az ember,

beleszeret a világba első látásra,

azután lassan,

fokról fokra öregszik meg,

valódi vén, kortól független

akkor lesz,

mikor már az egészből

végleg kiábrándul,

mikor többé nem hisz az igazság,

a szeretet, és a jóság erejében,

amikor elszáll belőle

az utolsó remény,

akkor végleg kiüresedik,

olyankor megérett a halálra,

de míg még itt vegetál,

elgondolkodhat rajta,

a világ lett teremtve rossznak,

vagy ő rontott el végleg valamit,

talán, ha jól figyelt, azt is tudja,

hogy az igazság,

ami nélkül a föld forog tovább,

nem is annyira fontos,

hogy érte méltó legyen meghalni,

hogy azt a szeretetet

nem érdemes siratni,

ami a világon nem jobbít,

hogy ami könnyen megszerezhető,

el is megy könnyen,

hogy az igazi kincs

pénzben nem mérhető,

de mind minden kincsből,

csak keveseknek jut ebből is.

2010. július 13.

A barátság ...

A barátság ...

Az ember hasonlít a Földhöz

Az ember hasonlít a Földhöz 

Tudod arra gondoltam,

hasonlít az ember a Földhöz,

sokban,

talán, mert belőle nőtt ki,

el tőle vétetett,

igazi, szerető édesanyja neki,

táplálék nélkül anya is,

gyermeke is halott,

ha az anyának egy kicsi is van,

azt a gyermekének mind odaadja,

de ha ő táplálék nélkül marad,

éhen hal a magzata is,

jó földben terem csak jó termés,

a gaz szinte mindenhol megél,

könnyebb a tiszta talajt megőrizni,

mint az elhanyagoltat helyrehozni,

a nemes növénynek jó termőtalaj kell,

a dudva igénytelen teljesen,

rengeteget szül egy belőle,

ha a szél odafú egy magot tiszta területre,

és ha az a mag szökken szárba,

könnyebb megszabadulni tőle hamar,

mint mikor már mély gyökeret ereszt,

hogy a Föld csak magát adhatja,

a belé került gazhoz,

vagy nemes virághoz,

kell a szerető jó kertész is,

de a gyomot is kell ismerni,

mert ami annak látszik

nem a szemétre való mind,

közülük sok a gyógynövény,

kezdetben minden termőföld tiszta,

a rossz magot ki tudja,

milyen szél honnan hozza,

egyedül, szinte lehetetlen,

hogy megtisztuljon a Föld,

és édes gyermeke az ember,

de ha jó a kertész,

nagy ritkán előfordul,

egy szál virág olyan helyen is megél,

ahol a legszívósabb gaz is elpusztul.

2010. július 12.

Szívemben ...

Szívemben …

Belém égett szemed fénye,
Szívemben örök emléked,
Számból hangzik neved.

A dallamokat most is hallom,
A csillagokat egyedül figyelem,
A Holdat magányosan kísérem.

Az idő sem gyógyít már.
A Nap kél és nyugszik,
A virágok újra virítanak.

,
Riadt pillámon könnycseppek,
Az álmok nyugtalanul ölelnek.

Kevés a szeretetvirág

Kevés a szeretetvirág

Tudod arra gondoltam,

mondják,

hogy a világ tragédiája,

hogy kevés benne a szeretet virága,

én pedig azt hiszem,

a világnak a legnagyobb baja,

hogy sok benne az ártalmas gaz,

ami az eszetlen gyűlölet maga,

talán a mag

mindenki lelkében ott van,

mind a kettőnek a magja,

az alkalomra várva,

hogy magának tárgyat találjon,

kinek kedvéért kicsírázzon,

a kettő közül a győztes az,

amelyik hamarabb hódít teret,

nem fér meg egymás mellett a kettő,

ha a kártevő,

a gyilkos gyűlölet hajt ki előbb,

mellette már nem fér a szeretet dísze,

mint egy élősködő,

előbb utóbb behálóz mindent,

tönkre tesz maga körül minden apró,

növekedésre vágyó szeretetet,

a levegőt,

a táplálékot elveszi tőle,

a világnak a nagy baja

talán nem is az,

ami nincs,

hanem ami van,

ha nem lenne egyik se,

az állatok birodalma lenne,

de, az embertől függ

hogy milyen a világ,

ha benne életre a gaz kap,

a pokol lesz maga,

de ha a magját szét a szeretet szórja,

a világ maga lesz a földi paradicsom.

2010. július 11.

Csillagfényeket gyújt

Csillagfényeket gyújt

Az égbolt, s az éj sötét mélykék

Pihen  a kert, erdő, patak, rét

Ezüst fényt vet fölöttünk a holdfény

Árnyékok úsznak, lágyan ringanak

Csillagfényeket gyújt a horizont

Ősi harmónia felettünk az éjben

Lelkünk együtt szárnyalása,

röpte a végtelenben.