Csitáry-Hock Tamás - Lélek, - Szeretet (Mosolyvarázs)

Csitáry-Hock Tamás

Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet. Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont. Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Ő szíve.

*

A sötét lélek-felhők felett is ott ragyog egy Nap, a Szíved, amely képes rá, hogy a lélek viharfelhőit felszaggassa, képes arra, hogy ismét ragyogjon arra, akit szeretsz.

*

Lehet bármily kevés az időd, ha azt a Szeretet ölelésében töltötted el. Igen, az életed számlájáról fogyó időt a Szeretet pótolja.

*

A szeretet a Másik által válik igazán szeretetté benned. És amihez neked az idők végtelensége sem elég, ahhoz Neki elég egy pillanat. Az a pillanat, amikor meglát, felfedez, megérez, amikor szüksége lesz rád. Mindarra, ami benned van. Ami érték, ami szerethető. Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani. A Másik. Aki létezik.

- Mosolyvarázs - 

Coelho - A boldogság ...

Coelho - A boldogság ...

Merre jársz?

Merre jársz?

Merre jársz?

Messze távol

árny és fény útján,

dallamok szárnyán,

aranylón ragyogó nappal,

a szél fuvoláján,

páracseppekben a felhők fodrán

*

Kék szemekben könnycsillagok,

álmodozó lélekgondolatok

ezüst harang-csengettyűkként

gyenge sóhajokban a szív dobog

A világ tele van hamissággal

A világ tele van hamissággal

Tudod, arra gondoltam,

hogy a világ tele van hamissággal,

ami nem mindig szándékos,

nem mindig rosszindulatú,

csak mert valódiból kevés van,

csak mert a valódi időigényes,

s mert az ember azt hiszi, kevés az ideje,

kitalál magának az igazihoz hasonlót,

és a legrosszabb benne,

hogy elhiszi a másolatról,
a maga készítette másolatról,

hogy a teremtettel egyenértékű ,

de mert meg se közelíti,

lassanként csalódik,

és a műanyag miatt
kiábrándul a kincset érőből,

mert az olyan kevés,
mert nem ismeri,

nem tud különbséget tenni,

csak érzi,
hogy ami van, abból hiányzik valami,

a minőséget mennyiséggel pótolja,

a mélybe húzó hamisat habzsolja,

amiből az igazi magasra emelne,

de mert nem találkozott vele,

mert nem tapintotta, nem ízlelte,

nem érezte különleges zamatát,

nem ismeri fel a különbséget
a csinált,

és az ilyen lett,

mert a talaj, mert a napsugár,

mert az eső ilyennek teremtette,

az ember csak bábáskodott felette,

rengeteg hamis gondolatból,

rengeteg hamis szó jön a világra,

vagyis nem is jó így,

hiszen a hamis bor se szőlőből születik,

a hamisság az emberiséget betegíti,

mint a bor,

aminek köze sincs a valódihoz,

a sok hamis között ott van a legtöbbet ártó,

az ember lelkét megtámadó,

a hamis érzés,

a hamis szerelem,

amit habzsol a becsapott, a tudatlan ember,

jól mégsem lakik tőle,

csak hamis szárnyai lesznek,

amivel repülni nem,

csak elrugaszkodni és lezuhanni lehet,

részeg lesz az ember a hamis szerelemtől,

de jön a szenvedéssel teli kijózanodás,

és másnap az újabb részegség,

mert a hamis érzés csak olyan,

mint a kannás bor,

egyik részegségből a másikba menekül,

a körforgásban eszébe se jut,

hogy minden bajának az okozója,

hogy a talaj, a napsugár, az eső

hiányzik abból,

amit nyakra-főre elfogyaszt

az nem a valódi,

és tőle az élete is hamis.

2009. 03. 30.

Éji szerenád

Éji szerenád

https://www.youtube.com/watch?v=swLokOAIknw

 

Szótlanság – néma lelkemben

Mélyről jövő fájdalmak

A szeretet leheletnyi közelsége

Álmok egymásnak adott randevúja

Éji dallamunk szerenádja

Az élet végtelen pillanataiban

Szívemet tápláló érzések

Mind- mind bennem lobogtok!

Sikerélmény ...

Sikerélmény ...

Tudod, arra gondoltam,

hogy szükségünk van sikerélményre,

szeretjük rögtön látni az eredményt,

diófát csak ritkán ültetünk,

az építkezéstől,

ha nincsen látványos növekedés,

hamar elmegy a kedvünk,

szívesebben vagyunk rosszak,

mint jók,

mert a rosszaságnak

van kézzelfogható eredménye,

a jóság pedig csak olyan,

mint mikor nappal felépítik,

éjjel lebontják a falat,

pedig annak is megvan a látszata,

mert attól,

ha csak egy szemernyivel is,

de szebb lesz a világ,

de az olyan apró,

hogy szinte nem is látható,

ha a jóságtól kivirágozna a holtnak hitt fa,

ha az angyalok örömükben harsonát fújnának,

akkor az ember szívesebben lenne jó,

pedig ki tudja,

egyszer majd odaát nem lesz-e valaki,

aki azt fogja mondja,

fordulj csak vissza,

nézd meg, a világgal mit tettél,

ilyen volt, mikor megérkeztél,

és ilyen lett, amikor onnan eljöttél,

akkor az ember de szívesen visszafordulna,

javítani azon az elrontott színskálán,

kár, hogy nincs a jóra látványos visszajelzés,

ha lenne, az ember sokkal jobb lenne,

de néha már itt a Földön is meglátható,

ha valaki szebbé teszi a világot,

annak, aki a szeretetével teszi szebbé,

mert akit szeretnek,

legyen az gyerek,

vagy legyen akár felnőtt,

az a szeretetet visszatükrözi,

szétszórja a világra,

már messziről látható,

hogy a szeretettől számukra

megszépült az egész világ.

2009. márc. 25.

Kristályos fények

Kristályos fények

 https://m.youtube.com/watch?v=yA7VFd5lrfk  

Könnyed pillangók a kertben,

Fátyolszárnyaikon csillogó fények,

Föld és ég között libbennek, lebegnek,

A virágokon megpihenve.

Arany fényben fürdik mező, rét,

Enyhe szellő táncol a vizeken.

Az alkony pírba festi a horizontot,

Az éjben csillagpaplan terül az égre,

Elcsendesedve minden a Hold ezüst fényében.

A tücsökszerenádba olvadva.

Harmatgyöngyös ébredések a halkuló éjek után.

Szitakötők, darazsak, járják táncukat a kristályos fényben,

A pillangókkal kergetőzve, aranyport szitálva a napsugarakban,

Az álom ...

Az álom ...

Selyemgondolatok ...

Selyemgondolatok ...

http://www.youtube.com/watch?v=YnRyEz17Q9w

Felhők fodrozódnak odafent,

mártóznak bíbor és viola színben

Szemünkben csillagok

Fáradt este terül ránk

Halk zeneszó ringat el,

gyertyaláng lobog fényesen

Szívünkben fájón emlékek,

csillagok fénylő gyöngyszemek,

fürdenek az égi óceánban

Az éj illata szárnyal a légben,

mint madarak az azúrkék égen

A Hold ezüstlik az ég tengerén,

fáklyaként világít a horizonton,

sötétbársony a mélyülő távol

Selyemgondolatok a csendben,

kristályos fények a lelkünkben

Mióta az érzés feltámadt bennem

Mióta az érzés feltámadt bennem 

Tudod, arra gondoltam,

mióta ez az érzés felébredt bennem,

azóta a világ másmilyen lett,

nem, nem a világ változott hozzám,

a világhoz inkább én változtam,

még azt se mondhatnám,

hogy úgy, ahogy van,

az egészet megszerettem,

de az biztos,

hogy másmilyennek látom,

nem lett kevesebb benne a bántás,

a kóbor kutyák sem ugatnak kevésbé,

csak én látom őket másmilyeneknek,

találok mindenki számára indokot,

ami egyáltalán nem biztos, hogy valós,

de az én számomra mindenesetre az,

és ettől lesz a világ elfogadhatóbb,

szeretetre méltóbb,

mindenkit azóta se szeretek,

de kisebb lett a távolság közöttem,

és a rajtam kívüli között,

senkire nem gondolok úgy,

hogy ő csak egy hazug,

csak egy link,

vagy hogy ő csak egy állat,

nem, nem szerettem meg válogatás nélkül

minden embert, és minden állatot,

azokat szeretem, akiket eddig is szerettem,

mert valamiért közel vannak a szívemhez,

de olyanoknak látom őket,  a többieket,

közöttük az állatokat is,

mint amilyenek mi, emberek vagyunk,

mint amilyen én is vagyok,

van közöttünk kedves, és ellenszenves,

van hasznos, és kártékony, csökönyös,

sunyi, gyáva, bátor, okos, és buta,

előrelátó, és kevésbé a jövőre gondoló,

délig alvó, és hajnalban kukorékoló,

és olyan is van,

hogy valaki egycsapásra

a körülményektől megváltozik,

vadállatból kezes báránnyá válik,

szóval olyanok lettek számomra ők,

a rajtam kívüli élők,

mint a világnak egyenjogú részei,

mint amilyen én is vagyok.

2009. márc. 17.

Harangszó az estben

Harangszó az estben

https://www.youtube.com/watch?v=ASTXjlcyUZQ

 

Harangszó zúg az estben

Madarak dallama száll

Fák lombjai halkan susognak

Velem az emlék, s elhagy a bánat

Már nem fájnak a könnyek

Arcod a szellőnek fordíthatod

Lassan elcsitul vágyódásod

A pillanatok múló gyötrelmeibe

Szomjazó testté válik a lelkünk

Álommá minden, mi való volt

Szelíd magányban áll köröttünk

Szívünkig áradón a régmúlt

Mint gyom terjed a kártékony hamisság

Mint gyom terjed a kártékony hamisság

Tudod, arra gondoltam,

hogy a világon,

mint ahogyan a gyom,

úgy terjed a hamisság,

nagyon kártékony,

de nem hosszú éltű,

legtöbben csak egynyáriak közülük,

de ha az ember nem vigyáz,

ha időben, gyökerénél fogva

nem húzza őket ki,

a szél az apró magvakat szétrepíti,

akkor már nem lehet tőlük szabadulni,

vagy olyan, mint a növényeken

a haszontalan kártevők,

sokan vannak,

rajtuk csak élősködnek,

az életerőt kiszívják belőlük,

mit sem tud tenni ellenük

az ember, a mindentudó,

a segítőszándékú,

ha mérgezi, vele önmagát öli,

ők közben,

mint egy legyőzhetetlen sereg,

szaporodnak, ellenállnak,

erősödnek,

nem kívánatos fejüket

újra meg újra felütik,

talán a tudatlan,

az ártatlan pöttyös kis katica

is hatásosabb ellenfelük,

a harcot felvenni kész ember

velük tehetetlen,

de az igazsággal szemben

csak olyan a hazugság,

mint kőszikla mellett

a szappanbuborék,

amiből legyen bármilyen sok,

bármekkora erővel támadjon,

legyen bármennyi az utánpótlás,

nem tudják bevenni,

nem tudják megsemmisíteni

az igazság falát,

kemény bástyájának ütközve,

végül is előbb, vagy utóbb,

de mind kipukkan,

a kemény szikla sértetlen megmarad

akkor is, mikor se híre,

se hamva nem lesz már

a könnyű buborékoknak.

2009. 03. 09.