Drága Kicsi Pollikánk!
2016. február 9., kedd
2016. február 8., hétfő
Lassan jjárom ...
Lassan
járom az utam
Merengek
az életemen,
mely úgy
„elfutott”
Veled
szeretnék játszani,
de mint a
pillangó, elszállsz..
Az élet egy játék
Az élet egy játék
Tudod arra gondoltam,
hogy az élet talán
csak egy játék,
játék,
mit túl komolyan
venni nem szabad,
de mégis, mint minden
játékot,
ezt is komolyan kell
venni nagyon,
soha nem szabad
belőle kinőni,
a játékban elfásulni,
úgy az egész értelmét
veszíti,
lebecsülni,
semmibe venni sem
szabad,
fontos betartani a
szabályokat,
tisztaságára vigyázni
kell nagyon,
játszani a játék
öröméért kell,
és úgy kell hinni
benne,
ahogy hisznek a
gyerekek
a saját, az igaz
játékukban,
ahogyan ők veszik
komolyan,
talán csak annyira
kéne
komolyan venni az
életet,
nem begörcsölni tőle,
de nem is
szabálytalanul előzni,
semmi áron se
eldurvulni,
hiszen csak játék az
egész,
ebben a játékban
nincs tét,
veszíteni csak a
játék örömét lehet,
játék a játékért,
túl komolyan venni
sem szabad,
és mégis komolyan
kell venni nagyon,
annyira, mint a
gyerekek a játékot,
amelyik nem
életre-halálra megy,
de nála fontosabb
sincsen,
az élet nevű játékban
hinni kell
őszinte gyermeki
hittel,
és szeretettel kell
játszani,
kiöregedni soha nem szabad
belőle,
legfeljebb abbahagyni
egy kis időre.
2010. jan. 16
2016. február 2., kedd
Utas, vagy út ...
Utas, vagy út ...
Tudod arra gondoltam,
hogy vajon az utas,
vagy az út volt
előbb,
vagy egyik se talán,
az utas akkor válik
utazóvá,
amikor magának az
utat tapossa,
út csak mögötte van,
minden újabb lépés
haladás valamerre,
de hogy a valamerre
merre,
mindig a lépések
irányától függ,
vannak hosszabb, és
rövidebb utak,
a bizalomért hosszú
utat kell megtenni,
a bizalomért,
ami, ha a
tapasztalatra épül csupán,
nagyon ingatag
alkotmány,
egy rossz lépés, egy
rossz mozdulat,
és a bizalmatlanság
megint ott van,
lépcsőket épít az
ember magának,
de ha a lépcső
összeomlik alatta,
kezdhet mindent újra,
ha szeretet a bizalom
alapja,
rá nyugodtan építhet,
mert a szeretet
rendületlen,
mint a Nap, soha nem
adja fel
ragyogását újra kezdi
minden nappal,
nincsenek rossz tapasztalatai,
nem befolyásolja,
mi történik a porladó
Földön,
mert a Nap is,
mint a szeretet, égi jelenség.
mint a szeretet, égi jelenség.
2010. jan. 14.
Elpihen a csönd ...
Elpihen a csönd …
Szemedben árnyak,
fények – lelked dallamai.
Szikrák pattannak, ha
felnyitod és mesék dalolnak íriszed mélyéről.
A szerelem tüzeket
lobbant, lángok gyúlnak, és elhamvadnak
A szeretet fényei
fátyol mögött is felragyognak
Mosolyok és könnyek
csiszolják csillogóvá,
éget a gyötrő kín,
vagy megszelídít az öröm,
Csodákat lát benne a
mélyedre tekintő,
Pilláidon elpihen a
csönd az estékben
A szeretet - bizonyosság ...
A szeretet - bizonyosság ...
Tudod arra gondoltam,
amikor megszületik a
szeretet,
azt hiszi az ember,
Isten született meg
benne,
amikor pedig viszont
van szeretve,
bizonyossággá válik a
hite,
hogy a szeretetnek
óriási az ereje,
hogy hegyeket is
megmozgat,
de ha magára marad,
ha a szeretetben nem
talál társat,
akkor a szeretet
rengeteg bajt,
mérhetetlen
szomorúságot okozhat,
még bízik benne,
egy ideig azt gondolja,
egy ideig azt gondolja,
talán csak a
kitartását teszi próbára,
akarja isteni
nagyságát tovább is hinni,
csodatevő erejében
bízni,
de örökké az se
tarthat,
egyszer elkezd
csalódni,
az Istenben,
aki csak fájdalmat
hozott,
csalódottságában
végül kimondja,
az-az isten nem
igazi,
amelyik csak rosszat
tud okozni,
amelyiknek akkora
ereje sincsen,
hogy szeretetet ébresszen,
aki szeret, és akit
szeretnek,
önmagát,
és az életet is
megszereti,
hiszen a benne élő
Isten
már nem csak a hit,
hanem a teljes
bizonyosság.
2010. jan. 14.
A fénylő szeretet után ...
A fénylő szeretet után ...
Tudod arra gondoltam,
a világban sok minden
van,
min az ember nem
változtathat,
adott, hogy milyen az
időjárás,
milyenek körülötte az
emberek,
az sem a döntés
kérdése,
ha a szakadékba vezet
a következő lépés,
de ha utána mégis
életben marad,
ha a rossz, az addig
elképzelhetetlen
a nyakába szakad,
akkor az első, a
váratlan sokk után,
(ami még nem
mérlegelhető)
a következő
pillanatban már eldöntheti,
élni akar, vagy
önmagát élve eltemetni,
talán, hogy milyen az
élet minősége,
az is a döntések
eredménye,
nem a szegénység, és
nem a gazdagság,
nem is az egészség,
vagy a betegség,
hanem abból a nem
várt helyzetből lefelé,
vagy fölfelé akar
elindulni,
megadja magát
kényére-kedvére a rossznak,
lefekszik aludni a
fagyos hóba,
vagy magát
megmakacsolva,
akár még a küszöbén a
halálnak,
az életet választja,
talán kényelmesebb
sokkal,
választani a
megsemmisülést,
a halál alvás, az
élet a küszködés,
a halál a megadás, az
élet a harc,
a sokk után nem
könnyű a felállás,
talán csak akkor,
ha az ember meglátja
világítani
az érdemes élni
ragyogó fényét,
ha, mint egy
megszállott,
mint ki se hal, se
lát,
elfelejtkezve a saját
bajáról,
a port letörölve
magáról,
megy az életbe vezető
csillag,
a fénylő szeretet
után.
2010. jan. 12.
A Nap jégcsap szakálla
A Nap jégcsap
szakálla
Vastag hópaplan takar
mindent. Keményre váltott az időjárás. Deres, fagyos az éjszaka.
A kertben a fák, a
bokrok vastag hócsizmát húztak. Befagyott, lefagyott minden. Belemart a tél a
földbe. Kegyetlen hideg van. Megdermesztette a levegőt, még a lélegzetet is. Hópaplan
alá bújtak a növények, a vizek is. Ködszerű, fehér fátyol leng a tájon. A fehér
háztető felett gyönyörűségesen szép az égbolt – a Napocska is kacsingat, de
jégcsapok lógnak öreg szakállán. Jeges a szél, susog a zörgő ágak között –
lengedezteti a nagy tuja vastag hótakaróval borított ágait, kupacokba sodorja
össze a havat. Az alkony kiragyogtatja a napfényt, fénylő korongként gurultatva
a horizonton. Havas árnyak marnak belénk az estben, fehér némasággal
körülölelve. A Hold dermedten néz le az
égboltról, a fehérségben sziporkáznak az apró kis csillagok. Mögöttük csodaszép
bársony az éjszakai égbolt. A kinti világot fehér fény önti el, az otthonokban
mély csend öleli az embereket, melegen simogatja életüket a szeretet melege.
Csitáry-Hock Tamás - Van olyan kötelék ...
Csitáry-Hock Tamás
Van olyan kötelék ...
Van olyan kötelék,
ami több embert, országokat, akár földrészeket fűz egybe. És van olyan, ami
csak két embert. Oly sok minden lehet kötelék. Nyelv, szokás, történet, egy
tárgy, egy helyszín... vagy csupán egyetlen szó. Igen, egyetlen pici szó.
Egy szó, amelynek jelentését mindenki ismeri, de igazi jelentését csak két ember. Az a kettő, amelyik tudja, hogy számára mit jelent.
Az ő történetükben, az ő szívükben, lelkükben mit jelent.
Ez a szó számukra nem csupán egy szó. Több annál. Kötelék. Ennek a szónak a titkos, csak számukra értelmezhető jelentése köti őket össze.
A benne lévő érzés.
Egy szó, amelynek jelentését mindenki ismeri, de igazi jelentését csak két ember. Az a kettő, amelyik tudja, hogy számára mit jelent.
Az ő történetükben, az ő szívükben, lelkükben mit jelent.
Ez a szó számukra nem csupán egy szó. Több annál. Kötelék. Ennek a szónak a titkos, csak számukra értelmezhető jelentése köti őket össze.
A benne lévő érzés.
Égi fény ...
Égi fény ...
Leszáll az éjszaka
bársonypalástja,
lelkek repülnek
fölöttünk
Az égi fényben
szárnyalnak,
angyalszárnyakként
csillognak
Csillagok
sziporkáznak köröttük,
szikrákat szórnak a
végtelenben,
a szeretetteli világ
pillanataiban
Játszadoznak az éji
homályban.
Nézd a ragyogó
csillagokat,
kísérd útját az ezüst
Holdnak
Míg álmot hint
selyempilládra,
arcodon játékos,
lenge fény,
lelkedből feltörő,
fájó sóhaj
Sorsoddal csendben
megbékél
Az álmok a végtelen
fölé visznek,
fájón ölelnek a régi
emlékek,
az éji csendben
csillagok fénylenek,
a Föld sötét-kéken
elpihen
Szeretve lenni ...
Szeretve lenni ...
Tudod, arra
gondoltam, hogy
a szeretetben,
a mindent megbocsátó
érzésben
az a csodálatos,
hogy az ember
megtehet bármit,
a világon lehet a
leggonoszabbik,
ha ki is veti magából
a világ,
ha mindenki csak
megveti már,
ha a vétke annyi,
hogy a pokol tüzét is
kiérdemli,
az érte indult
szeretet megmarad akkor is,
nem csalódik,
nem fordul vissza
lemondón,
a szeretet eltűr
mindent,
mindent elvisel,
a szeretet meg nem
hal soha,
de benne a
legcsodálatosabb
mégis az,
hiába,
hogy nincsenek
feltételei,
nincsenek elvárásai,
hiába, hogy nem
ítélkezik,
a rosszat fel nem
rója,
csak van kitartóan,
még miértjei sincsenek,
általa mégis
megváltozik minden,
a sötétség
kivilágosodik,
a jég megolvad,
a jég megolvad,
talán az ő ereje
abban van,
hogy létezik, mint a
Nap,
ő tud valamit,
tudja, megteheti,
hogy mindent
megenged,
hogy eltűr mindent,
hogy eltűr mindent,
mert aki szeretve
van,
hiába teheti,
tenni mégsem teszi,
szeretve lenni olyan
állapot,
amiben az ember
megtisztul
a rárakodott
piszoktól,
a szeretetlenségben
ráült rossztól,
meggyógyul
meggyógyul
a nélkülözés
hiánybetegségéből.
2010. január. 11.
Zizegő hópelyhek ...
Zizegő hópelyhek ...
Vastag hófehér lepel
borít mindent. Vakító a fehérség.
A fákon télapó
szakállként lógnak a hócsomók,
zúzmarás ágak
apácafőkötőként virítanak, világítanak.
A háztető, a föld
vastag hóbundába bugyolálta magát.
Az égbolt is most
ilyen fehér óceán.
*
Varázslatos, gyönyörű
havas este
Nézem a hópelyhek
táncát az ablakon
Szakállasok a fenyők,
a tuja
Zúzmarásak a bokrok,
a kertben
Téli álmát alvó
természetben
Zizegő hópelyhek a
lelkemben
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)