Dallamgyöngyök gurulnak ...

Dallamgyöngyök gurulnak ...

http://www.youtube.com/watch?v=rch6ChrsTEE

Szárnyaló kis madár röppen

a mélykék horizont alatt,

a felhők szárnyán ott fenn,

az alkonyban, a bíbor fényben

Szívünket betölti az öröm, mikor

a dallamgyöngyök gurulnak

Ragyogó tollain csillog a fény

mint rózsaszirmokon az esőcseppek,

mikor a Nap szivárványcsillagokat ad

Adj boldogságot muzsikáddal,

taníts örömöt emlékekkel a szívbe,

érintsd lelkünket lágy dallamokkal

örömben, szabadon szárnyalva

Töröld el korlátaidat ...

Töröld el korlátaidat ...

A gyermek addig önmaga ...

 A gyermek addig önmaga ...

https://www.youtube.com/watch?v=2jVeE1F9sPA

Tudod arra gondoltam,
hogy a gyermek
teljesen önmaga addig,
amíg csak a nagyok arra,
hogy elrejtse gyenge kis szárnyait,
rá nem veszik erőszakkal,
míg szerepelni
kisebb nagyobb nehézségen át
meg nem tanítják...
és a szerep beválik,
szinte
hozzá nő az emberhez,
aki aztán az se tudja,
hol kezdődik,
hol van a vége,
ha szűk is az a ruha,
előbb utóbb megszokja,
aki magán hordja...
és talán könnyebb is,
a szerepre fel lehet készülni,
kisebb a veszély benne,
kiszámíthatóbb az élet vele,
mintha valaki óvatlan
kiteszi önmagát
mindenféle ellenségnek,
váratlan veszélynek...
az ember szerepel,
a jó színésznek nagy taps jár,
de a sikernél
többet jelent talán,
ha egyszer ketten egymást
a tökéletes jelmez alatt is
véletlenül meglátják,
ha egymást vetkőztetik
a pucér valóságra,
és mindketten szentül hiszik,
hogy nincs csodálatosabb,
mint együtt repülni magasan
a visszakapott szárnyakkal.

2015, szeptember 18.

Kergetőző dallam ...

Kergetőző dallam ...

http://www.youtube.com/watch?v=s0uLwKaC_d0

A fák között a szél jár ide-oda

A téren át susog véges végig

A szökőkút vize hidegen csillan

Már a sugár is homályban játszik

A rózsaszirmok hervadtan hullnak

Madárfütty is panaszosan szól

Búcsúzva az őszi elmúlással,

Árnyba bújva, békés nyugalomba

Színesedő borostyán levelek

Futják körbe ablakomat

Száraz ágak koppannak az

Üveget érintő szélfuvallatban

A gondolat susogó dallamokban,

Mint kergetőző őszi szél,

Tovább él az álmokban

Az ember különleges teremtmény ...

Az ember különleges teremtmény ...

Tudod arra gondoltam,
igaz lehet: az ember
Istennek
a különleges alkotása,
gyönyörűséges
művészi munkája,
egyedi
minden példánya...
csak valahogy
azt nem látni rajta
a rohanása közben,
ami feltűnő, az inkább
csak az egyformaság...
egy messziről jött idegen
különbséget se látna talán,
csak annyit,
hogy fehér az egyik,
a másik pedig fekete,
amúgy teljesen értelmetlen
mindegyiknek a léte...
de talán a rejtett valóság
az van azon a részen,
ahová a napsugár
sohasem ér el,
pont ott van
az örök sötét,
ahol megtalálható
a különlegesség...
ami azért látható,
de csak olyankor,
ha beragyogja a fény,
amikor megmutatja
a szeretet világossága:
ha szeret,
és viszont van szeretve...
ha megtörténik a csoda,
akkor vehető ki tisztán,
hogy a kincs ott található,
kétség nélkül bizonyítandó,
hogy az ember Istennek
különleges teremtménye.

2015. szeptember 17.

Lábujjhegyen járó árnyak

Lábujjhegyen járó árnyak

http://www.youtube.com/watch?v=XoL3zZTss5c

Alszik a város, alszik a ház

nyugalom terül a szobámra

Az utcai neszek is eltompulnak,

az árnyak lábujjhegyen járnak

Az idő is álmok szárnyán száll,

elcsendesül a szívdobbanás

Csöndes az éj, levél se rezzen,

csak a lélek szárnyal messze

Szikráznak a csillagok odafenn,

Hold ragyog az égi tengerben

Az ablakok mögött árnyak úsznak,

álmot ad minden múló pillanat

Csitáry-Hock Tamás - A napkelte ...

Csitáry-Hock Tamás

A napkelte …

Van a napkelte... a lenyűgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyűrött arcocskával, nyűgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyűrött, nyűgös... mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Ő. A Kedves...
Létezik ilyen napkelte.

A gyűlöletet halmozni ...

A gyűlöletet halmozni ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember,
aki könnyen általánosít,
s, aki áldozata
sok-sok csalódásnak,
lassanként magába
hatalmas gyűlöletet halmoz,
pedig nem olyan rossz a világ,
csak ő rosszkor volt rossz helyen:
ha nem vigyáz, válik könnyen
a saját sokasodó gyűlölete
szerencsétlen áldozatává...
a gyűlölet, amit titkolni
hiába is akar valaki,
ha egyszer felgyülemlik,
méregként zúdul a másikra,
akár egy ártatlanra, egy fára,
egy szegény kis bogárra,
egy kiszolgáltatott emberre,
aki, éppen akkor
van rossz helyen...
mert a gyűlölet,
akár, mint a szeretet,
hosszan nem titkolható,
csak, hogy ő akkor elégül ki,
ha magát pusztítás közben megmutatja,
mindegy is talán neki,
hogy ki a szerencsétlen áldozata,
mérge fröccsen szanaszét a világba...
a világ, lenne miatta menthetetlen,
ha a szeretet nem védené meg tőle.

2015. szeptember 16.

Reszkető fények ...

Reszkető fények ...

http://www.youtube.com/watch?v=2T55ftdAW1w

Szomorú az égbolt,

a felhők könnyei folynak

Sír a szél a mezőn át,

bús, őszi dalt trombitál

Vadul rohan a vizeken,

sárgult leveleket sodor,

recseg, ropog az avaron,

fütyülve tépi az ágakat, a

vitorlaként szálló felleget

Mélabús, mogorva az égbolt

sötét az est, halott a táj,

fáradtan kúsznak az árnyak,

homályos ablakok mögött

sápadó fények reszketnek,

titokzatos hangok suttognak,

a csöndben imákat mormolnak

lelkek reszkető csendjébe,

elveszett múltak emlékében,

a lobogó gyertyák fényében

Mint a kártyajáték ...

Mint a kártyajáték ... 

Tudod arra gondoltam,
mint a kártyajáték,
olyan is az élet:
van, akinek már
nincs szerencséje
az első osztásnál,
különösen,
ha emeli sorra
utána is a rosszat,
míg más kap jó lapokat,
ráadásnak
nyerő minden húzása...
(idővel azt is meg lehet szokni,
és ő tán nem szerencsés
a másik nemnél)
léteznek hamiskártyások még,
magukkal elégedettek
ők se lehetnek:
van, aki csak játszik,
más komolyan veszi véresen...
időnként húz egy rossz lapot
a szerencsésebb is,
egyszer-egyszer jót
a siralmasan vesztésre álló:
de, talán valóban szerencsés
ezen a Földön az csak,
aki kezét Isten megfogja,
és segítségével kihúzza azt
a ritkán előforduló kártyát,
amire ráírva
az igaz szeretet van.

2015, szeptember 15.

A boldogság 7 lépcsőfoka ...

A boldogság 7 lépcsőfoka...

Fénnyel táplálva

Fénnyel táplálva

Bíbor szárnyain érkezik a hajnal, kibontja színeit. Szétnyílik az ég kárpitja, azúrkék baldachin. Telehintve illatokkal a levegőt, enyhe szellő simogat, dúdolva a széllel. A Nap arany köntösében szárnyal a virágok között; zümmögő bogarak között; a fák lombjai között játszadozva. Nap, csillagok, holdfény, méla felhőfoszlányok fehér habokat rajzolnak az azúr óceánba, hogy pillanatok alatt szétoszlódva libbenjenek tova. Elköszönve a csillagoktól, a holdvilágtól. Ragyog a Nap, arany gyöngyszemekként a reggel ébredésében, szíveinkben – fénnyel táplálva a világot.

Szelídnek érkezik ...

 Szelídnek érkezik ...

 Tudod arra gondoltam,
ha, az amúgy szelíd állatot
egy veszett megharap,
akkor az elveszíti
eredeti tulajdonságát,
vadként, kezd viselkedni
kiszámíthatatlanként, jobb is
olyannak a közelébe nem kerülni...
az ember is szelídnek érkezik,
a rosszaságnak, a gonoszságnak
nyoma sincsen rajta,
tele van bizalommal,
teljesen készen áll
a szeretet befogadására,
annak a továbbítására...
és talán, mindvégig
megmaradna olyannak is,
ha a Föld mindenki számára
a szeretet egészséges otthona volna,
de, aki vele nem találkozik,
akit harapdál éles fogával
a beteg szeretetlenség,
az elveszti az emberre jellemző
összes tulajdonságot:
a jóságot és szelídséget...
a szeretetlenségre
veszettséggel reagál,
s akkor a szeretetlenség
felkiált boldogan:
ugye, hogy megmondtam.

2015. szept. 11.

Maradj még ...

Maradj még ...

Várj egy pillanatig

Itt él még emléked

A csillagok felé repülsz,

s beleveszel a végtelenbe

Szemed ragyogása előttem,

csend a számon neved -

szívemben őrzöm emléked

Ezüst sugarak

Ezüst sugarak

Csöndes az éjszaka

Kósza árnyak sötéten szóródnak,

az utolsó fények is kialszanak

...

Sötétbársony az éj takarója

A kelő Hold az égre glóriát von,

a csillagok is sorban kigyúlnak.

...

Derengő, harmatos a hajnal,

szikrákat szór az ébredő Nap

A lelkeket simogatja sugaraival