Az álomtündér
Minden felnőttnek és
minden kicsi gyereknek van egy álomtündére. Minden tündérnek van egy
tarisznyája, ami tele van szebbnél szebb álommal.
A kicsi Panka
édesapjával élt egy takaros kis házban a kisváros csendes utcájában. Már második
éve ketten éltek, mióta édesanyja egy távoli, messze országba utazott –
kiküldetésbe.
Pankának nagyon
hiányzott az édes, bár apukájától mindent megkapott – főleg nagyon sok
szeretetet. Minden szabadidejüket együtt
töltötték. Papája egy külföldi cég hazai leányvállalatának számítógépes
programozójaként dolgozott. Munkaideje végével sietett kicsi lányához, akit a
nagymamája hozott mindig haza az óvodából. Együtt töltötték a csendes estéket.
Sokat beszélgettek édesanyjáról, felelevenítve életük közösen átélt emlékeit.
A szomszéd utcában
lakott Anna mami, - anyai nagyija, aki sokat segített életükbe.
Pankát az álomtündér
– álmaiban gyakran utaztatta. Gyönyörű vidékeket, szebbnél szebb tájakat jártak
be együtt. Madár szárnyakon repültek a négy égtáj felé. Ezekben az utazásokban
mindig velük volt édesanyja.
Reggeli ébredései
sokszor könnyesek voltak, hisz búcsúzásaik, elválásaik kegyetlen fájdalmat,
szomorúságot okoztak a kislánynak.
Édesapja – az otthoni
számítógépén – napi kapcsolatot tartott párjával. Felolvasta a kislánynak
édesanyja sorait, üzeneteit, –
megmutatta a messzi ország tájairól küldött fotókat - hiszen Panka még nem ismerte az olvasás, az
írás rejtelmeit.
A kislány ujjongva
hallgatta mamája kedves, simogató, csilingelő, bársonyos hangját a telefonból
–amikor beszélhettek.
Panka minden nap
elmesélte édesapjának az álomtündérrel történt utazásait és sóhajtozott, hogy
milyen csodálatos születésnapi ajándék lenne, ha anyukáját végre megölelhetné.
A tavalyi
születésnapjakor óriási csomag érkezett számára, amiben gyönyörűséges baba,
ruhácskák és sok-sok finomságra lelt. Vajon, mit hoz ez a születésnap? – ami
egyre közeledett. Öt éves lesz – és bár ősz van, - kellemesen cirógat a
napsugár, ha már nem is ad olyan meleget.
Csütörtökön
nagyijával és édesapjával finom süteményt készítettek, hogy óvodai társait
másnap az oviban megvendégelhesse. Ez szokás volt a csoportjában.
Pénteken reggel
csinosan felöltözve előző évi ajándék ruhácskájába, - jól felpakolva ment az
óvodába. Nagy örömmel fogadta kis barátai köszöntését, kedvességüket és a
körülötte nyüzsgő, mosolygó arcokat.
Otthon szárnyalva,
boldogan mesélte a nap történéseit, felmondva a verseket, melyeket tiszteletére
mondtak a gyerekek.
Fáradtan, tele
élményekkel, ugyanakkor kissé szomorúan tért pihenni ezen az estén.
Szombaton későbben
ébredt. Az őszi napsugár vidáman játszadozott szobája függönyén, mikor
kinyitotta ragyogó kék szemeit. Nagyot nyújtózott és takarója alól kibújva
szaladt ki papájához, aki a konyhában tevékenykedett.
Csengettek! Édesapja
kérte, hogy engedje be a látogatót. A kérdésre, hogy ki az – csak egy jól
ismert kuncogás hallatszott. Az ajtóban – gyönyörűbben, mint valaha - édesanyja
állt. Csilingelő hangon köszöntve drága kicsi kislányát, akinek a világ
legszebb dallama szólt mamája szájából. Kacagva, örömittasan repült Panka mamája
simogató, ölelő karjaiba. Köszönöm, Álomtündér – suttogta meghatottan, könnyes
szemmel. A legcsodálatosabb születésnapi
ajándékot hoztad nekem: az édesanyámat!
