Szétoszló bánat ...

Szétoszló bánat ...

https://www.youtube.com/watch?v=q4w9l4nt0Tk

Reggel, amikor felkel a Nap,

s a madarak párjukkal köszöntik,

szempilláid mögött szelíden ébredezel.

Fölötted a bánat szétoszlik,

miként a gomolygó füst a szélben

Lelkem a lelkeddel ölelkezik,

s az új nap teli van reménnyel.

Szomjazik szívem a szeretetedért

A fények lecsorognak a horizontról

Legyél az énekes madaram,

suhanj a felhők fölött,

szárnyalj az enyhe szellővel,

szemed sugara ragyogjon felém,

szavad zengjen, mint a madárdal,

kezed simogatón érintse kezem!

Szeretni az Életet ...

Szeretni az Életet ...

Tudod arra gondoltam,
hogy sok ember
talán azért boldogtalan,
mert a hála nem barátja,
talán, mert aki hálás,
az elismeri azt,
hogy amit kapott
nem szerezte üzleti úton,
nem is dolgozott meg érte,
csak úgy, érdemtelen kapta:
hogy érdemtelen,
nehéz azt bevallani ...
az ember keresi az indokot,
hogy miért is jár az neki,
végül minden a jogos tulajdona,
a hála pedig nem jön a világra:
pedig talán a hála
a lehető legfőbb jó,
ha nem is annak, aki kapja,
de akiben a csodás érzés születik,
mert ő a szeretetnek,
és a földön túli boldogságnak
az egyik édes szülője,
amire az ember mégis homokot dob,
még mielőtt az rámosolyogna...
pedig megérdemelné oly sok minden,
minden, ami természetes,
hiszen az maga a csoda,
az mind ajándék,
ami érdemes lenne a hálára:
okot ad rá minden ébredés,
az új nap, amelyik tele van
új hálára való lehetőséggel,
vele újabb szeretet születésére:
ha embernek nem is lehet mindig,
de lehet hálásnak lenni
a titokzatos egészért,
és szeretni tiszta szívvel
az önzetlen adakozót,
az Életet.

2015. szeptember 08.

Színek, neszek, érzések

Színek, neszek, érzések

https://www.youtube.com/watch?v=GSfwZ8lB4sM 

Hangtalanul, nehéz lépteivel leszáll az éj. A csend ráborul a kertre, a házakra, a városra.

Az éjszakát a hajnalokkal összeköti a sötétség. A Hold fénye kiviláglik a horizont égi óceánján. A távolból hozzánk kúsznak az éjszakai neszek. Az álmok elindulnak vándorútjukra.

A hajnal harmatosan száll le a kertekre, rózsaszínes, majd lilás árnyalatokat fest az elsimuló felhőkre. Sápadt fénnyel ébredezik a Nap a derengő égbolton. Kelet felől arany sugarak döfik át az égaljat, majd kék ecsetjét végighúzva pingálja azúrra a horizontot..

Hangosak már az ébredések. A kis madarak éles hangon csivitelnek, füttyögnek.

Így köszöntve az ébredő Napot, s a reggelt.

A lombok között fénycsóvák incselkednek a friss széllel.

A kertekben, a házakban felébred a reggel, elindul útjára egy új nap.

Ancsel Éva

Ancsel Éva

Békeidőben ...

Békeidőben ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember békeidőben,
ahogy egy idegent,
nem ismeri még önmagát sem:
amíg nem kerül éles helyzetbe,
addig könnyen hiszi magáról,
hogy nagyon bátor,
mert az igazság rejtve van,
az igazság csak
az embert próbáló helyzetben derül ki:
és, aki magát gondolja gyávának,
adandó alkalomkor akár hőssé válhat...
van, aki szentül azt gondolja,
hogy ő hűséges követője Jézusnak,
de amikor az útja során
nehéz terepre érkezik,
amikor szeretni
nem habkönnyű dolog,
amikor a szeretetnek súlya van,
akkor kiderül, eltévedt,
valaki másé,
nem a mester nyomai azok,
amiket ő lelkesen követ...
más pedig tagadja,
hogy Jézus itt járt volna,
de, ha tudatlanul is
az ő lábnyomait tapossa,
s ha benne nem is hisz,
de a szeretet nehéz útján jól vizsgázik,
akkor ő bizony, ha nem is akar,
ha a szavai mást is mondanak,
jézuskövető a lelkében akkor is.

2015. szeptember 07.

Szétfoszlott életem ...

Szétfoszlott életem ...

https://www.youtube.com/watch?v=4KafV-vwBoM

Gyorsan múlnak a napok,

hajnalok rabolnak el az éjszakától

Nincs idő elmélyedni a pillanatokban

Hiányod marja kegyetlen ébredéseimet

Az álom fátyolán át olykor

hívatlanul nálam megjelensz

Egymás lélegzetébe kapaszkodva

szárnyalunk együtt a végtelen térben

Így hull csendesen szétfoszlott életem

Minden pillantásod itt maradt velem

Ahogy a mélységből rám tekint szemed,

sóhajok szállnak a susogó szélben

A természetes ...

A természetes ...

Tudod arra gondoltam,
az a természetes,
hogy a virág adja magát,
hogy üdítően illatozik,
hogy a színével
formájával elkápráztat...
de, ha egyszer
a csúfság megtörténik
ha kimegy a divatból a valódi,
(hiszen a mű kényelmesebb,
azt lehet a szobába bevinni,
nincs kitéve a gyors elmúlásnak)
ha az ember szívében a fő helyet
átveszi a mesterséges,
akkor az az igazit le is kicsinyelhetné,
de az okosabbja meg is utálhatná,
mert az észrevehetné,
hogy a valódiból nála
a csúnya is többet ér...
az ember test és a lélek,
természetes az lenne,
hogy mindkettő valódisága
félve őrzött kincs lenne,
természetes, hogy emberséges,
hogy az elesetthez lehajol,
de, ha kimegy a divatból,
marad a természet ellenes,
az, hogy simán átlép rajta...
az ember, ha naivan megy
a mesterséges után divatból,
könnyen megmosolyogja
a természetest, az ósdit,
de, aki tovább lát,
az talán meg is gyűlöli,
hiszen jól látja,
nem ő, a másik az igazi.

2015. szept. 06. 

Nyárvégi reggel

Nyárvégi reggel

 https://www.youtube.com/watch?v=Jag4dWrjhH4

homályos még az égbolt

lassan hatol át az égen a fény

szürkeség oszlik, fürtösödik

a hajnali pír felvirágzik

ragyogva ébred a napfény

harmatcseppek szerte gurulnak

madárdal nevetve szárnyal

felhők gomolyognak fodrosan

szellő kél és vígan szalad tovább

a lombok közt arany sugárszálak

és mint egy csodás szimfónia

felragyog a nyárvégi reggel

Wass Albert - Dal

Wass Albert

Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és biztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

A szeretet kapujában

A szeretet kapujában 

Tudod arra gondoltam,
hogy a világban, ahol egyszer
a romboló bűn megjelent,
az ember ott
nincsen biztonságban,
semmi nem védi meg
a bűn ellen,
mert az fertőző kór,
tévedés azt hinni,
hogy lehet tétlenül várni,
hogy harc nélkül
valaki megmenekül,
marad bűntelenül,
az a csoda
szinte lehetetlen...
nem könnyű a dolga
szegény halandónak,
a belé is beköltöző,
a halálos ellenség
eleinte felismerhetetlen,
csak egy kis irigység,
egy kis rosszindulat,
egy apró kis gyávaság,
meg persze a lustaság,
és az ijesztő gyengeség,
rajtuk kívül oly sok van még...
ha az ember nem tesz ellenük,
növekednek hatalmassá,
a legerősebb átveszi az irányítást,
akkor már megállíthatatlan
a végső romlás...
apró, ártatlannak tűnő kis kígyók,
az ördög még nem ismerhető fel bennük,
de, ha egyszer megerősödnek,
ők fogják irányítani az életet:
talán, egyetlen lehetőség
a menekülésre
az állandó harc ellenük,
hogy az ember a fejüket
még időben letaposva
győztesen állhasson újra
a szeretet hívogató kapujában.

2015. szeptember 4.

Hit, Remény, Szeretet ...

Hit, Remény, Szeretet ...

http://www.youtube.com/watch?v=95gGJZtYZIc

 

 Szellő suhan a kerten át,

meglengetve a falombokat,

a vitorlázó galambokat

A nyári illatfelhőben,

a fény zuhatagában,

turbékolásuk felharsan

Búgnak szerelmesen,

megpihenve párjukkal,

az azúrkék ég húrjain

Tollaikon ezüst fények,

szállnak könnyedén a felhőkkel,

a Hit, Remény, Szeretet jegyében

A szeretett ...

A szeretett ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a kertész, amikor
a beteg részeket eltávolítja
az imádott rózsáiról,
akkor megváltoztatni
nem szeretné a virágot,
megszabadítani csak
a neki ártótól akarja:
úgy érzi magát jobban
a rózsa,
és maga a kertész is...
aki szeret, ne akarja
a másikat átformálni,
ha az rózsa,
hát hagyja meg annak,
ha mezei virág, engedje neki
a mezei virágok
csodás életét élni...
de a szeretet, ha igazi,
tétlenül ülni nem képes,
muszáj mindent megtennie,
hogy a másiknak jobb legyen,
(miközben
a másikban gyönyörködik,
az ártót észreveszi
nem keresve is)
a rossz levelektől
minden energiájával
megszabadítani próbálja
(a szeretet kímélő módszereivel)
s, ha más lehetőség nem adatik,
akár imának imájával is
a kegyes Istent kéri,
hogy a rárakódott ártótól
ne engedje pusztulni...
akinek a szívében ott a szeretet,
hogy is hajthatná le
a fejét nyugodtan álomra,
látva azt,
hogy a másiknak az útja
nem felfelé, de lefelé vezet...
aki szeret igazán,
az olyannak fogadja el a másikat,
amilyen, nem akarja átformálni,
(nem is lehet, csak torzítani)
de megtesz minden lehetségest,
hogy itt a Földön
maradjon egészséges
a szeretett teste,
és a mennyországra
érett legyen az imádott lelke.

2015. szept. 3.

Ha távolból ...

Ha távolból …

https://m.youtube.com/watch?v=3A4Dd9Sp5f4

 

- az emlékeim mélyéből –

a szemed ragyogó fénye világít, mint fénylő üstökös ,

- lelkünk összeér ,- Hozzád érkezem újra …

ijedten suttogom: ó, hol jársz? – jössz hozzám?

Legyél velem, kérlek !

Álmaimból riadt ébredéssel – féltelek és rettegek az elmúltért.

Fájó szívem enyhülést vár, mert nem tudja, mit is hoz a holnap.

Látom magam előtt kedves gyermekmosolyodat,

- elteszem mélyen boldogságnak, - egy örökös fénynek

 szívem mélyére, hogy bevilágítsa múlandó életemet.

Bennem vagy, - bennem élsz már örökre.

Mégis újra és újra megrezzenek, megijedek a Tőled

– bennem feltörő érzések miatt és fáj, hogy szívedet már nem érhetem el.

https://www.youtube.com/watch?v=ka66LxIneW0 

A szerelem függőség ...

A szerelem függőség ...

A tekintet ...

A tekintet ..

https://www.youtube.com/watch?v=TWZJ0JWw4PI

Tudod arra gondoltam,
hogyha jól működik,
mint ahogyan az óra,
a tekintet pontos
olyannyira:
ha nem is az idő,
de, hogy szomorút,
vagy vidámat lát,
leolvasható róla...
de van tekintet,
amelyiknek
a mélyen lévő szerkezete
rossz lehet nagyon,
keserűvé válik.
amikor szépet, jót lát,
és akkor lesz vidám,
ha szomorúságot tapasztal:
mondhatnak bármit a szavak,
a tekintetek hosszasan
nem hazudnak...
s van, hogy egyik ember
úgy tekint a másikra,
mintha utálatos féreg volna,
és az nem érti,
a hibát magában keresi,
de önvizsgálatot tartva
azt tapasztalja,
a gyűlölet oktalan,
nem tett érte semmit sem...
olyankor tán segítségre
annak van szüksége,
aki beteg,
aki az élettől kapott
sok pofont,
akinél a azért a szerkezet
rosszul működik,
hogy kevesebbet szenvedjen,
előle el kell takarni
jó mélyen
minden apró örömöt,
látni engedni
csak a keserűséget,
a fájdalmat érdemes:
akkor talán idővel enged
az oktalan gyűlölet.

 https://www.youtube.com/watch?v=dpRvrFNGMzU

2015. szept. 2.