Simogató szél ...

Simogató szél ...

http://www.youtube.com/watch?v=zAUm9qGrm14

Keresd a boldogságot! Szívünkben zeng ez a bársony üzenet.

A szellő érintésétől fodrozódik a tó vize. Árnyak osonnak a partmenti fák között.

Madarak dala zeng a csalitban. Békaszerenád zengedez a nádas felől. Sárga virágok ragyogják a Nap színét. Sóhajtva kél a víz fölött a szél, hullámokat vetve. Mélázva dudorász a falombok között. Hűs cseppekben csobbannak a halak, emlékek osonnak szemünk mögött.

A felhők fölött is, a végtelenben – a szív fáradhatatlanul dobban. A szánk sarkában mosoly íve húzódik, könnyektől homályosulnak szemeink, pilláink között kibuggyanó könnycseppekkel. A bozótosban zsong az élet.

Táncolnak az árnyak és fények. A lemenő nap fénye hívogat, aláhull az alkonyi nap. Langyos szellő érinti arcunkat selymesen, a lombok között játszadozva.

Tücsökszerenád zeng a fű közül. A partmenti fűzek susognak, égi szemek gyúlnak az égbolton. A leszálló estben fészkére térő kismadár szól, finom melódiájú altatót zeng. Simogatja szívünket a csend – az elterülő éjben.

Záporozó csillagok sziporkáznak a horizonton, a tó vízén visszatükröződve, - körbeölelve. Felhőfoszlányok közül ezüstlik a Hold. Mosolyogva kacsint a szerelmesekre. Az égbolt sötétbársony lepelként borul fölénk. A föld és az ég öleli egymást. Szemünkre hűs selymet borít az álom. Madár csiccsen álmában párjának.

Elszálltak a rosszak és itt maradtak velünk a szépek. Végigvonulnak előttünk a küzdelmes évek. Körülölel, bűvkörébe von a holdfény. Ezüst fénye ragyog az arcunkon, szemünkbe csillagok ragyognak. Dallamok szárnyalnak köröttünk. Szemek ragyognak a messzeség távolából.

Sosem feledem a tóparti esteket!

A természetesbe érkezve ...

A természetesbe érkezve ...

Tudod arra gondoltam,
az ember valaha
érkezett a természetesbe,
felfedezett a világon azóta
a lehetőségek közt sok mindent,
(a kőből magának szerszámot faragott,
megteremtette a gépeket,
ó, és még mi mindent))
ami jó felé vezethetett volna,
ha őket használja okosan...
minden elmúlt korra
van kiemelkedőn jellemző,
mígnem egyszer eljutottunk a mába,
amikorra a sok sokra vágyás
megszülte a hamisat magának,
megérkeztünk szép lassan,
szinte észrevétlen,
lépésről lépésre
a hamisság korába,
(aminek látszólag nem lehet haszna)
de a hamis táplálék, a hamis mosoly,
a hamis szó, a hamis szeretet
nem építi az embert...
se a hamis gondolat,
az, amelyik a lélekkel
nincsen szinkronban:
olyanok ezek, mint az a pénz,
amiből ugyan van sok,
de valós értéke nincsen,
nem adnak érte egészséget, boldogságot...
a lélekkel teli természetest idővel
a lélektelen teljesen kiszoríthatja
az ember alkotta mesterséges,
ha csak nem történik meg a csoda,
ha nem érkezik az isteni szikra,
ha nem jön rá még időben,
hogy az érték a természetes, mégha
Dunát rekeszteni vele nem is lehet,
az egészsége, a boldogsága
van ítélve halálra,
ha nem tér vissza még időben,
(addig, míg van a természetesnek
követhető nyoma)
a mezítelenségbe,
a természetes állapotba,
ahol gyermekien igaz a a mosoly,
és boldogító a szeretet,
ahol minden más
nekik van alárendelve.

2015. aug. 10.

Remegő szív ...

Remegő szív ...

https://www.youtube.com/watch?v=O1K6oPp5o9c

Fénycsík bújt ki a felhők között,

így ébredt ma fel a Nap.

Finom remegés van a szívemben.

A háztetőn galambok turbékolnak,

szellő suttog a lombok között,

hársfa illatot sodor felénk.

A reggelben feltörő dallamok,

szememnek oly kedves fények,

száguldó, reményteli évek:

az évszakok sodródó csodái.

Az igaz szerelem

Az igaz szerelem

Tudod arra gondoltam,
az igaz szerelemnek
már születés előtt
próbatétele van,
valaki megtalálja-e
a sok szép és csúnya közt
a hozzá tartozó kakukktojást,
s ha egyszer megszületik,
ha a gyermeknek van apja,
anyja is,
akkor sincs vége...
jön a többi, tovább még
sok akadályt gördít az élet,
küld csábítókat, állít
áthidalhatatlannak tűnő
hatalmas szakadékokat,
s ha a sok nehézség ellenére
a szerelem még mindig éber,
(akkor is, amikor az ember éjjel
álmából felriad,
amikor azt se tudja, hol van,
az akkor is egy biztos kapaszkodója,)
a próbatételnek akkor sincs vége...
az élet küld még sokasodó,
ráncokat ügyesen fabrikáló éveket,
betegséget és tehetetlenséget,
s ha a szerelem túl éli mindezeket,
akkor utolsóként még ott
a halálos távolság...
a hosszú nehéz útba
sok szerelem belehal,
de, amelyik még ezt is túléli,
a nehéz próbákat kiállja mind,
annak talán esélye van arra,
hogy bekerülhet az örök élet
csodás birodalmába.

2015. aug. 3.

Szellő simítja

Szellő simítja

Patak parton, víz fölött pille száll

Szitakötők libbennek kecsesen

Tücsökciripelés, madárdal zeng

Szellő simítja emlékeimet

Fűzágak borulnak a partra, a vízre

Árnyat adva a fáradt vándornak

Fakoronák fölött azúrkék horizont

A nyár dallama szerenádot ad.

Szívem a kezedbe ... . Szívek melegét ...

Szívem a kezedbe ...

 

Szívek melegét ...

Lélekből feltörő ...

Lélekből feltörő ... 

https://www.youtube.com/watch?v=WN9-byuQ2mY

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember

szereti a szépet,
és a szép ezt meg is hálálja,
sokszor segítségül van
a megmutatkozni vágyó
szeretet felfedésében...
a szerelmesnek
van lehetősége bőven,
sok a virágos mező,
sok a szép magyar szó,
szedheti azok virágait
gyönyörű csokorba,
gyűjtheti szorgosan,
a szép szavakat
kötheti dallamos,
szívet melengető
csodás szócsokorba:
egy ragyogó bokréta,
egy muzsikáló költemény
már majdnem
maga a szeretet...
szép a csokor, szépek
az ügyesen sorba rakott szavak,
de ezt bárki, akár
ellesheti egy szeretetlen is...
talán van valami,
ami azoknál biztosabb,
ami többet mond sokkal:
mikor a szerető szívű ember
azt érzi,
hogy nincsen méltó szó,
készül, mint egy iskolás,
hiába, a szó bent reked,
s marad számára
a némák ügyetlen dadogása,
de abban a dadogásban
jól hallható a lélekből feltörő
üvöltő szeretet.

2015. aug. 2,

Augusztus ízei

Augusztus  ízei

Betakarított gyümölcsök, learatott, érett gabona, frissen sült, új kenyér illata,

a kipréselt szőlő mustja, vaduló szelek, hűvös esők, halványodó fények csóvája,

búcsút intünk a nyárnak

magasra szálló tűzfények

méhek és madarak zaja mézédes gyümölcsök illata, íze, harmatgyöngyös hajnalok,

az égbolt rózsaszín-lila csipkéje, rohanó folyók lecsendesülése,

rózsák fürdenek a fényben, még aranysugár folyik a Napból, a szél erősebb, olykor vad heve,

csípősebbek a csillagos éjszakák, még mosoly szövi át álmainkat

csillagtüzek játszanak az üvegen, a Hold ezüst ábrázatával ül, az augusztusi csillaghullásban

Ajándékba kapott boldogság

Ajándékba kapott boldogság

 https://m.youtube.com/watch?v=WSSBqw8U5Os

A szentjánosbogarak: mintha

felköltöztek volna

új lakhelyükké választva az eget,

a magasból fénylő csillagként,

hogy leragyogjanak,

miért másért is:

a mi örömünkre csakis …

de talán inkább munkájukat végzik

apró kis szorgos manócskák:

égi lámpásukat tartva kezükben,

időnként ügyetlenkedve,

vagy épp szándékosan,

egy-egy világító testet elejtenek,

nem kis örömére sokunknak…

s ez az ajándékba kapott boldogság

megsokszorozódik augusztusban:

aki figyel rájuk,

csodatevő voltukban bízik,

az ebben a szikrázó hónapban

gyakran tekint fel vágyakozva

a ragyogó égboltra,

hogy talán szerencséjére

segítségére siet

az égből zuhanó jel...

más dolog vele nincsen,

beteljesül a z óhaj,

csodák csodájára

csak jó időben kívánni kell…

vagy sem, de az biztos,

hogy ebben

a nyár végi hónapban,

köszönhetően

az önzetlen,

magukat feláldozó

öngyilkos csillagoknak,

sokkal több a kívánság,

és ahol nagyobb számban van,

ott több is teljesedik sokkal…

augusztusban

belőlük rengeteg van,

s ha ez így igaz,

több a boldog ember is sokkal,

ebben a nyártól búcsúzó hónapban…

talán még lehet mondani azt is,

az augusztus

a boldog emberek hónapja,

köszönhetően a manóknak,

s a lehulló égi lámpásoknak.

2012. július 31.

Augusztus - a nyár utolsó szép percei

Augusztus – a nyár utolsó szép percei

http://www.youtube.com/watch?v=81PeriscfzI

 A nyár lassan kiteljesedik, a gyümölcsöket megérleli, új kenyér készül a learatott beérett búzából, a kismadárfiókák felnőnek a nyári lombok alatt és a forró szél vígan nyargalászik a mezőkön, a fénykoszorúk körül, játszik a felhőkkel. Rácsodálkozunk a természet ezernyi apró csodáira.

Az augusztusi hajnalokban vöröses, lilás rózsaszínbe festi az ébredő Nap a horizontot.

Frissebbek, üdébbek már a reggelek, bágyadtak a nappalok.

 Olykor már borongós az égbolt, záporok zúdulnak ránk, vagy a haldokló nyár ezüstös villámokkal harcol a közelgő ősz ellen. A langyos szellőben esőszag árad, az illatok fátyolként simítják arcunkat.

Az estéken számoljuk a hullócsillagokat, kísérjük szemünkkel útjukat. Millió csillag cinkosan hunyorít, a  szerelmeseknek romantikát nyújtva. A Holdat felhők takarják – a bágyadt fényt átengedve a felhőkárpiton.

A nyár utolsó szép percei. Még sárga-arany varázslatú a Nap, búcsúzik lassan a napsugár, búcsúznak a madarak dalaikkal. Az azúrkék égbolton fehér gomolyfelhők sokasodnak. Meghosszabbodnak az árnyak.

Már hullnak a virágszirmok – megindul a hervadás, s sokszor útjára indul egy elsárgult levél a falombok közül.

. Lassan csendesedik a természet, a madarak is elnémulnak dalaikkal, csak az útra készülődve gyűlnek össze. Lármáznak a környéken, elköszönve a nyártól, útra kelnek a meleg, a másik világuk felé.

Folyik a betakarítás, előkészítik a földeket az új élet elvetésére.

Augusztusi zsivaj, még a szél is másként fúj: viszi a hangokat a végtelenben.  Az augusztus dallama, zenéje, a nyárvég színei, az ősz érkező hangulata – lelkünkben az elmúló nyár fénysugarai.

Búcsúzik ...

Búcsúzik ...

https://www.youtube.com/watch?v=Yf4lrzxCDZc

Az ember higgyen az érzéseinek,
azok sohasem nem hazudnak,
de, ha mindig ráhallgatna,
és nem azokra,
akik kiszámolták napra,
akkor szentül vallaná azt,
hogy vannak évszakok,
amik hosszúra nyúlnak,
mikben a napok
lassan vánszorognak,
és vannak olyanok,
amelyek úgy tűnnek el,
mint a röpke pillanatok...
három hónapig tart
az egynyári szerelem,
három röpke hónap a nyár:
augusztusban még
tetőfokán a boldogság,
de valahol a szerelmes
a lelke mélyén érzi ,
hogy a vég közeledik,
hamar búcsút kell mondani,
mert gyors lábán a tél csörtet,
hogy aztán a sietséget kipihenve,
a várva várt nyár irányába
tovább ólom lassúsággal menjen...
röpke, de forró szerelem az egynyári,
röpke, de forró szerelem a nyár,
hogy egyszer vége,
mindenki tudja pontosan,
de amíg tombol, addig jó vele:
az ember észbe augusztusban kap,
hogy alig érkezett,
máris búcsúzik a nyár,
búcsúzik az egynyári szerelem.

2015. július 30.

Az ember higgyen az érzéseinek,
de, ha mindig rájuk hallgatna,
és nem azokra,
akik kiszámolták napra,
akkor szentül vallaná azt,
hogy vannak évszakok,
amik hosszúra nyúlnak,
mikben a napok
lassan vánszorognak,
és vannak olyanok,
amelyek úgy tűnnek el,
mint a múló pillanatok...
három hónapig tart
az egynyári szerelem,
három rövidke hónap a nyár:
augusztusban még
tetőfokán a boldogság,
de valahol a szerelmes
a lelke mélyén érzi ,
hogy a vég közeledik,
hamar búcsút kell mondani,
mert gyors lábán a tél csörtet,
hogy aztán a sietséget kipihenve,
tovább ólom lassúsággal menjen
a várva várt nyár irányába...
röpke, de forró szerelem az egynyári,
röpke, de forró szerelem a nyár,
hogy egyszer vége,
azt mindenki tudja pontosan,
de amíg tombol, addig jó vele:
az ember észbe augusztusban kap,
hogy alig érkezett,
épp csak megmelegedett,
máris hűvösen
búcsúzik a nyár,
s vele megy még forrón
az egynyári szerelem.

2015. aug. 1. facen

Elég a boldogsághoz ...

Elég a boldogsághoz ...

Szélszórta illatok ...

Szélszórta illatok ...

www.youtube.com/watch

Árnyak és fények játéka a falakon, a lombok között sugarak incselkednek.

Dallamokként szárnyaló fénynyaláb, habfelhők az azúrkék égi óceánban, mindent beragyogó fények. Rózsabokrok ringatóznak a szellőben, szélszórta illatok a végtelen térben. Harangszó szárnyal melódiaként, megtörve a légben úszó csöndet. Galambcsapat röppen, ezüstösen szikráznak szárnyukon a sugarak.

Mosolyog a horizonton az alkonyi nap, bíbor színek ölelik körül szívünket, szemünkben a mosoly is elpihen

A Föld ...

A Föld ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a Föld lehetne büszke méltán,
hogy övé a mélyéből született apró,
kristályvizű forrás,
a kisded csobogó életét
örömmel szemlélhetné,
hiszen oly friss, oly tiszta,
szomját annyi állatnak embernek oltja:
és lehetne nagy a fájdalma azt látva,
hogy mélyének magzatát beszennyezik,
hogy vele mily méltatlanul bánnak,
hogy teszik létét
éltetőből mérgezővé...
és az ember: mint a Föld,
ami fakad szeretet a lelkéből,
az ő kedves gyermeke,
hasonlít a forrásvízre,
ragyogóan tiszta,
az arra szomjazót táplálja,
de, aki közelébe kerül,
aki meríthetne belőle
nem mindig becsüli,
gondatlanságában a tiszta forrást,
a tiszta szeretetet megmérgezi,
és ami lehetne végtelen boldogság,
az lesz a legnagyobb keserűsége
a Földnek, vagyis az embernek.

2015. július 31.

Fénysugarak szemedben

Fénysugarak szemedben

http://www.youtube.com/watch?v=CMUQVxABVRk

Álomszép vagy, gyönyörű,

fény özönlik Rád, s sugár

Mosolyod aranylik ajkadon,

sziromrózsákat fest arcodra

Fénysugarak ragyognak szemedben,

a végtelen pillanatok szívedben

Rabjává váltam szemeidnek,

fénye gyúl az érzéseknek

Tétova káprázat az éjszakákban,

hozzád simulva lelkem lángjában

Belemerülve e szeretetbe,

lapjain gyógyult életemnek.