2015. július 21., kedd

Párnámmá lesz ...



Párnámmá lesz …



Nem tudok aludni,
Nem lelek nyugalmat
Fáj a szívem miattad
Könnyem folyik arcomon
Álomba így ringatózom
A gondolataimban velem vagy
Átölelsz, ringatsz Kedvesem
Arcodon szivárványfény ragyog
Párnámmá lesz két ölelő karod
Riadtan ébredek hajnalban
Hisz hogy itt voltál, csak álmodtam.

A szeretet utat talál



A szeretet utat talál 

Tudod arra gondoltam,
ahogy csodát művel
a kietlen sivataggal
a váratlanul feltörő,
a bő vizű forrás,
(összehasonlíthatatlan
a két állapot,
előtte, utána, mintha
nem is ugyanaz volna:
egyik a pokol,
másik a mennyország)
úgy változtatja meg
az életet szeretet...
mert az ember
szeretet nélkül olyan,
mint a folyton szomjazó,
esőt nem kapó föld,
nem nyílik rajta virág,
nem táplálja az arra járókat
az éltető kenyérrel,
a boldogságnak sem otthona,
élet helyett
megterem benne inkább
az értelmetlen halál...
de ha egyszer
a szeretet magának utat talál,
folyik akkor megállíthatatlan,
el nem párolog,
az utánpótlás árad folyton,
hogy tegye termővé
az addig meddő életet:
csak a születés nehéz,
ha egyszer a léte teret kap,
ahová csak eljut
oda az áldást ontja.

2015. július 16.

Egy csepp az arcomon



Egy csepp az arcomon




Fájsz, Kedves

Könny csordul arcomon
lelkem sajog nagyon
nélküled magányos vagyok
mindig Téged kereslek
halkan suttogom a neved
szívembe csendül a szíved
a távolság oly kegyetlen
fájsz Kedves, fájsz nekem
az emlékek mélyülnek énemben
Cseppé válsz a véremben,
s csillaggá  a végtelenben

2015. július 15., szerda

A legkülönlegesebb ajándék



A legkülönlegesebb ajándék 

Tudod arra gondoltam,
hogy a legkülönlegesebb ajándék
a szeretetből születik,
a szeretetből,
ami, ha egyszer túlcsordul belül,
az akadályt többé nem ismeri,
lesz úrrá a legnehezebb helyzeten,
nincs neki olyankor lehetetlen...
ha jön az alkalom,
de a távolság miatt
már a szó sem hallatszik,
akkor is marad lehetőségként
a szeretet másiknak
a neve,
annak is foglalása
gyöngyfoglalatú imába,
és a rendíthetetlen hit,
meg a rendíthetetlen remény,
(nélkülük a szeretet
csak örökös gyász lehetne)
hogy az ima légies szárnyain
az ünnepet megkoronázva
eljut a szeretet,
mint a legszebb ajándék,
lélektől lélekig.


2015. július 14.

Felhőkönnyek ...



Felhőkönnyek ...



Szürke palást terül fölénk
Felhőkönnyek fürdetik a kertet
Madarak rázzák tollruháikat
A viruló rózsákon esőcseppek
Gyöngyszemek a szomjas lombokon
Nyári zápor öntözi a száraz földet
Könnyben áznak az ablaküvegek
Szétfolynak az ömlő esőcseppek

Lelkünk dallama ...

Lelkünk dallama ...




Az élet, - az otthon ...



Az élet, - az otthon ...

Tudod arra gondoltam,
hogy adva van a jól bevált forma,
ablak, ajtó, tető és a falak,
aki építkezik,
azt figyelembe véve húzza fel a házát,
akkor is, ha az egyik szegényesebb,
a másik különlegesebb,
eltérőt merőben
az átlagos ember nem képes kitalálni,
valahol be kell menni,
az ablakokon ki kell tekinteni,
a levegőt a fényt beengedni,
a falak megvédenek
az időjárás viszontagságai,
a kíváncsi szemek ellen:
aki az alapszabályokat figyelmen kívül hagyja,
aki a maga feje szerint építi az otthonát,
annak könnyen lesz a háza kilátástalan...
de az ember nem csak lakóépületet épít,
építi a természetes otthonát, az életét is,
sok lehetőség nincs,
vagy másolja a sokakét, (az a biztonságos)
szinte már gépies sajnos,
egymásutánja a hétköznapoknak,
vagy megy tudatlanul a saját feje után,
(könnyen fejére omolhat a ház)...
de van még egy lehetőség talán,
az ember az építkezéshez
segítségül hívhatja
a szeretettel teli,
az attól zseniális lelket:
az az élet, az az otthon,
amit vele együtt építenek,
biztosan különbözik a megszokottól,
az egyhangúságnak nyoma sincs,
talán, mert pont az van eredetileg is
az emberre szabva,
nem is szűk,
nem is lötyög rajta.

2015. július 14,

Ragyogó rózsák



Ragyogó rózsák



Ragyognak a rózsák a kertben,
illatoznak a színes tarkaságban
Kékellő égbolt terül ránk, a vizek
gyöngyszemként tündökölnek
szárnyaló madarak dalolnak
az árnyat adó lombok alatt
a szeretet ölel a nyári fényben
mosolygó szemek bűvöletében

Kitűzott, magasztos cél



Kitűzött, magasztos cél

Tudod arra gondoltam,
értelmetlen az élet céltalan,
azért aztán az ember
tűz ki magának sokat:
rengeteg lépést megtesz,
hogy végre elérjen
a kitűzött magasztos,
vagy kevésbé az céljához,
hogy aztán az utat folytatva,
a halott cél után kitűzve újat,
addig, míg bele nem fárad,
akkortól úgy érzi,
értelmetlen már az élete...
a távolság miatt
a győzelmek ritkák, örömöt
csak rövid ideig adnak,
kell az új, a fontos cél,
mert anélkül élni minek,
az élet nehéz munka,
színessé a célba érés teszi:
sok a dolog, kevés az ünnep...
a szeretet nem nagyravágyó,
őt képes boldoggá tenni
a kívülállónak apró,
de számára csodás célbaérés,
mindannyiszor ott van,
amikor sikerül akár csak
egy apró mosolyt csalogatnia...
(ő a mosolycsalogatás nagymestere)
az a cél, az a szeretet
valódi értelmet ad az életnek,
pedig nem történik más:
egy arcon mosoly születik
és az élet nem céltalan már,
a célnak ott a következő mindig.


2015. július 12.

A szél



A szél

Megfigyelted már? – A szél ezerhangú. Az enyhe szellőtől a szélvészig – susog, suttog, dudál, zizeg, zúg, süvít, fütyül, tombol – és még ki tudja, hányféle hangot ad ki. Szinte lehetetlen leírni a szél hangját.
A szellő – finoman lengeti a pici növényeket, a bokrokat, selymesen, lágyan  simogatja arcunkat.
A szél – rázza a nagyobb bokrokat, lombokat. Rázza, tördeli, tépi az ágakat, de még a felhőket is szétkergeti, vagy vad táncra készteti a vizeket.
De a szélnek is több fokozata van:
Vad szél, vihar – ami tör, zúz, gyökerestől tépi ki a fákat
Jellegzetes hangja van a szélnek, ami még az irányát is meghatározza. Sokszor halljuk az időjárás jelentésekben – milyen irányú szél fú éppen, vagy szélcsend van.
Északi szél: vad, süvítő, hideg. Bizony átjárja testünket, lelkünket. Pirosra csípi, színezi arcunkat, megborzongat.
Keleti szél: száraz; télen fagyos, nyáron forró.
Nyugati szél: nekifeszülő, messzehangzó.
Déli szél: kecses, érzelmes, meleg, mélyen zengő.
Legszebb a nyugati szél hangja: zúgó, férfias, párával telt.
A szél dallamai is mások: a süvítőtől az enyhén simogató, lágy dallamúig.
Szeretem az enyhe, lengedező szelet. Szeretem, amikor hajamba belekap és fülembe suttogja lágy dallamait.
Szeretek vele Neked üzenetet küldeni – talán Hozzád is megérkezik.

Az ima ereje



Az ima ereje

Tudod arra gondoltam,
ha minden hőn elrebegett ima
érne a kitűzött céljához,
akkor mindenki boldog volna,
mindenki lenne szeretve,
ki nem fogyna soha
az asztalokról az étek...
annyi imába foglalt kérést,
amennyit az ember
önmaga boldogulásáért
elküld Istenhez,
talán, teljesíteni ő sem tud,
ha képes is lenne rá,
talán nem is nagyon akar,
az önző imák
a tetszését el nem nyerik,
azokat figyelembe sem veszi...
(azért az imádkozó
az ima csodatévő erejét
már-már kétségbe vonja)
talán Ő, az igazságos Isten,
csak az önfeledt,
a szeretettel teli,
a másik egészségéért,
boldogságáért elrebegett kérést teljesíti,
figyelembe a közbenjáró imát veszi,
s ha látványos csodát nem is tesz,
annyit igen, hogy akiért valaki
szeretetből, s nem önző érdekből,
feledve önmagát is,
előtérbe helyezve azt a másikat
imádkozik, annak
a körülményeihez képest
szebb lesz az élete,
s az imádkozónak,
ha nem is kért semmit magának
az lesz a boldogsága:
igazi kettős csoda az
földi szemmel nézve.

2015. július 10.

A barát az ...

A barát az ...


Lelkek ölelésében



Lelkek ölelésében



Esteledik, hamvad a Nap
A fények pihenni térnek
Selymes árnyak ringanak,
sejtelmesen kúszva a falakra
Rajzolatukban téged kereslek,
Tágra nyílt szemmel csodálva
Elmosódó képek hullámaiban
alakot öltenek az ég alatt
A horizont bársony sötétje
az éjszakába kúszó csendben
rajzolja az égbolt csillagait,
a lelkek szárnyaló ölelésében

A lélek fuldoklása



A lélek fuldoklása

Tudod arra gondoltam,
hogy nem csak a test képes
uralmát maga fölött elveszíteni,
tud fuldokolni a lélek is,
s ha az iszonyatos légszomj
kívülről is láthatóvá válik,
sok jó szándékú ember
indul segítségül sietni...
jó szándékában,
de tehetetlenségében
mentő övként próbál
a bajban lévőnek
szóvirágot dobni,
amibe a fuldokló
hiába is kapaszkodna,
hamarabb elhervad az,
mint a valódi virág, néha,
az életért kapkodót
fejbe is kólintja,
nem hogy segítené,
még lejjebb is nyomja...
de van nagy ritkán
a sok között olyan,
amelyik külsőre hasonlít,
de különös illata van,
megérezvén tudni lehet róla,
hogy szent helyről,
érkezett
a mérhetetlen szeretetből,
miatta, de csak miatta
érdemes összeszedni minden erőt,
és a határról is fordulni vissza.


2015. július 9.

Hallgat a csönd



Hallgat a csönd

Az üde hajnalt fény hasítja szét
Szűzi pillákon könnyes a harmat,
a cseppek gyöngyszemekként gurulnak,
a madarak arany szárnyakon szállnak
Éled a szó, szárnyal a melódia,
csapongó gondolatok a lelkekben,
szempillák alatt ébredő reggel
Fény és égbolt – zengő szív a csoda,
a Föld, mely a létet adja,
a Végzet sötétet, csillagot, s napot
A szívdobogás olyan, mint a szél:
lüktet, tépáz, csapong és küzd a jövőért,
s mikor a lélekláng kihuny, -
a pillanatok mindig egyszeriek,
vissza sosem térnek, - fénytelenek
A szívek lángot vetnek a csillagokon,
a szél szárnya vadul csapong,
a szemek könnyárban úsznak:
a végtelenben a csönd is hallgat