Wass Albert - Az idő ...

Wass Albert

 

„Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb- rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”

Élet, - szív ...

Élet, - szív ...

Emlékeink szálán ...

Emlékeink szálán …

Kutatjuk a múltat, emlékeink szálán.

Keressük utunkat, mégis sokszor járunk tévúton

Fájó az élet, jajgat a lélek, sajog a szív.

*

Simogatnak az emlékek

Dédelgetik lelkünket, az álmokban elkísérnek.

Velünk vannak rejtelmes titkokkal, pillanatainkban.

Némán suhannak, különös fényeket, árnyakat adnak.

Olykor elgondolkodunk sorsunkon.

Vágyunk mindig a szeretetre, az érzésekre, olykor a csendre –

Örökre megmaradva a bennünk élő emlékekkel – múltunkkal.  

A szeretet független

A szeretet független 

Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet független,
nem attól marad életben,
hogy mit tesz a másik, annak,
akit szeretnek,
azért, hogy a szeretetet
magának megtartsa,
nem kell különleges dolgokat tennie,
az már az övé akkor is örökre,
ha a csillaga rossz helyre vezeti,
a szeretetet a bajban el senki se veszíti,
ő a legjobb kapaszkodó,
amikor az embert magára hagyja mindenki,
a szeretet akkor is ott áll mellette,
mindig lehet rá számítani:
szabadon megtehet bármit,
a szeretet nem követel,
az a szeretet az övé akkor is,
ha rosszul dönt,
ha egyszer már hozzá tartozik
elvehetetlen, nem lehet visszavenni,
másnak adományozni...
az egyetlen biztos pont az életben,
ő maga oktalan,
így aztán okkal se hagy magára senkit,
és mégis,
bár nem fenyeget elvesztésssel,
aki szeret,
akit szeretnek úgy tesz mindent,
hogy a másikat ne érje fájdalom
az angyalok általa születnek:
ő a legszelídebb, nincs a kezében ostor,
mégis övé a legnagyobb hatalom.

2014. június 20.

Csitáry-Hock Tamás - Egyetlen szó ...

Csitáry-Hock Tamás

Egyetlen szó …

https://www.youtube.com/watch?v=xeWbxSOURqE 

Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet. Leírod, sokszor próbálgatod. Már majdnem elküldöd, aztán mégis, meggondolod. Nem küldöd. Mert érzed, hogy nem lehet. Ezt a szót, ezt az egyet, ezt az egyetlent nem lehet. Nem szabad. Nem szabad a leírt betűkre bízni, nem szabad így elküldeni, nem lehet így átadni. Csak szóban. Csak személyesen. Mert a leírt szó nem azonos a kimondott szóval. Mert csak attól válik teljessé, élővé, hogy a szemébe nézel, és úgy mondod ki. Neki. Lehet, hogy éveket kell várnod erre a pillanatra. De megéri. Mert a legcsodásabb pillanat lesz az. Attól a szótól, attól a szempártól, attól az érzéstől. Amit ez a szó elmond.

Szemed lángjába

Szemed lángjába

 https://m.youtube.com/watch?v=qzY_rDrUe3o

Tisztán láttalak a holdfényben,

szikrázó, csillogó szemedet.

Kezed leheletnyi érintése

felkorbácsolta érzéseimet …

Ahogy a fák közül kiértünk,

arcomba csapott a hideg szél.

Csókod, ahogy körbefont,

egész lényem beleremegett …

Az érzés kicsordult szívemből,

ahogy a Hold fénye átölelt,

az idő hihetetlenül száguld,

ha veled együtt lehetek.

A szimbólumok - a szeretet ...

A szimbólumok - a szeretet melegségére emlékeztetnek

Tudod arra gondoltam,

a világ, amiben élünk, egy,

ugyan az a jelképrendszer,

és mégis kétféle,

mintha együtt lenne benne

a mennyország és a pokol,

két hely, hová bekerülni

van lehetősége mindenkinek,

a szeretetlenségé az egyik,

a másik a szeretet világa,

ugyan azok a tárgyak,

és mégis mást jelentenek…

az egyikben a kés

 gyilkolásnak a szimbóluma,

békés evésé,

alkotásé a másikban,

mert abban a világban,

a szeretet világában

gyilkolás nincsen,

nem is az jut róla

az embernek eszébe,

ugyan az a dolog emlékeztet

a szeretetlenség világában

a perverzségre, az erőszakra,

a másik kifosztására,

míg a szeretet világában

mindez nem létezik,

ott nincs perverzió,

nincsen erőszak,

ott ember az embert

nem zsákmányolja ki,

ott csak egybeolvadás van,

a szimbólumok soha sem másra,

mint a szeretet melegségére emlékeztetnek.

2011. április 01.

Wass Albert - Hajnali nyomok

Wass Albert

Hajnali nyomok

Látom: ma erre jártál,
nyomot hagytál a harmatos gyepen.
A madarak is tán azért dalolnak,
s az Isten is azért mondá talán:
ma szép idő legyen!

Azért kelt fel a nap is ilyen korán,
hogy csókolhassa azt a kis nyomot,
amely a bükkerdőig elvezet.
A bükkerdőbe már be sem tekint:
a bükkerdőben úgyis elveszett.

Azért esett ma harmat,
hogy merre jársz, parányi nyom legyen.
S legyen amit egy furcsa vándor
csókolgasson a harmatos gyepen.

A szeretet - boldogság ...

A szeretet - boldogság ...

A szeretet tündérszigete

A szeretet tündérszigete

https://www.youtube.com/watch?v=n7tVvTZchZo

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember haza

csak kevésszer érkezik,

nem a külső, a belső otthonába…

ritkán találkozik a csendben

valódi önmagával,

így nem is tudja,

hogy mi az,

ami a legfontosabb számára,

mit vinne magával oda,

ha az egy lakatlan sziget volna…

hogy tisztán lásson,

ahhoz kell a csönd,

hogy megtudja,

oda,

abba a csöndbe

akaratlanul is

magával mit vinne,

háborút, vagy békét,

gyűlöletet, vagy szeretetet,

jól érzi magát

a maga teremtette lakásban,

vagy fél tőle, fél a csendtől,

mert kiderül,

nem otthon,

hanem hadszíntér,

mert elő

a gyűlölet fegyverei kerülnek,

nem másért,

csak mert az a legfontosabb,

azért, hogy azt viszi magával…

és van olyan,

akinek a  csöndje

 valódi otthon,

ahová, mint legfontosabbat,

 csak a békét,

és a szeretetet viszi,

ahová menekül a csatazaj elől,

ahol megpihen,

mert az a csönd

valódi otthon,

a békesség,

a szeretet tündérszigete.

https://www.youtube.com/watch?v=udVbob-u6-E

2011. aug. 10.

Anyukámnak - Örök születésnapodra -

Anyukámnak

- Örök születésnapodra -

Könnyeim forrón égetik arcomat, a bánat betakar.

Szívem mindig keres.

Az örök Végtelenből figyeled, vigyázod lépteimet.

Segítesz utamon.

Élni? – halni? – nehéz. A csönd is fájó.

Veled minden könnyebb volt.

Védtél, óvtál, öleltél, letörölted könnyeimet.

Míg szívem dobog, bennem örökké élsz

DRÁGA ANYUKÁM!

A fény a szeretetet adja ...

A fény a szeretetet adja …

Tudod arra gondoltam,

hogy kezdetben,

(az a legkülönlegesebb az egészben)

minden tiszta ragyogóan,

de az idő folyamán minden,

aminek van kezdete,

bepiszkolódik, akarva, akaratlan...

de talán lemosható minden kosz,

minden szennyes

makulátlanná varázsolható,

ha új belőle már nem is lesz,

de úgy a régi is szerethető,

nem kell hozzá más,

mint az utána való vágyakozás,

s vele az erős akarat jön magától …

nem csak kívül,

a dolgok belül is piszkolódnak,

a kosz beszivárog mindenhova...

de hogy az akarat,

a tisztaság utáni vágy meglegyen,

ahhoz látni kell,

a különbséget észre kell venni,

hogy könnyebb még a lélegzet is,

a léptek is ruganyosabbak,

ha a rárakódott felesleg

nem takar el mindent,

 hogy látható, észrevehető legyen,

ahhoz kell az igazi fény,

a pislákoló gyertya nem elég,

kell hozzá a ragyogó szeretet,

ami tündöklésével

felébreszti a tisztaság,

az ártatlanság után a vágyat,

ha az megvan,

az akaratnak könnyű a dolga,

akkor már a tisztaság

nem elérhetetlen álom,

ha a világító fényt

adja hozzá az örök szeretet.

2011. április 12.

Az est árnyaiban

Az est árnyaiban

http://www.youtube.com/watch?v=xa6hcff1Qw8

Lámpafényben ülök a homályban,

árnyak terülnek szét az estében

Távol, messziről harangszó zeng,.

az emlékekben melengetem szívem

Kristálycsillagok sziporkáznak az éjben,

a fájdalomban lebegünk csendesen

Szemed fénye ragyog a végtelenben,

arcod az árnyak mögött tükröződve

Nyugtalan órák vesznek karjaikba,

jótékonyan magukkal elringatva

Az égi óceánban fénylik az ezüst hold,

ölében átfon a homályos éjszaka

Feledtetve, a fájdalmakat csillapítva,

míg elmerülünk a feneketlen álomba

Június - valaminek a kezdete

Június – valaminek a kezdete

http://www.youtube.com/watch?v=dpG0oEj1z5Y

Az ember, ha feltekint éjszaka

a ragyogó júniusi égboltra,

s a csillagoktól kérdezi,

az égi lámpások állása azt feleli:

a június valaminek a kezdete,

és valaminek a vége,

búcsú a csodás tavasztól,

de utána rögtön

 a nyarat köszönti…

s mint az élet, ez a hónap is olyan,

ritkán tökéletes,

de van benne sok szépséges,

örömteli, boldogságos nap is…

van úgy, hogy az eső rosszkor,

s van, hogy a legjobbkor érkezik,

hogy a gyümölcs érik szépen,

s van, a porba lepottyan zölden…

de amit onnan messziről a csillagok

 letekintve láthatnának,

ha volnának jó megfigyelők,

az az lenne, hogy legyen a június

akár a legtökéletesebb, tele virággal

és napsütéssel,

vidámságra csalogató madárfüttyel,

finomabbnál finomabb terméssel,

simogathat a legfinomabb szellőcske,

de ez a sok pazar ajándék

önmagában mit sem ér,

s hogy az embernek igazából

csak akkor tökéletes a június,

ha van benne igazi szeretet is.

2012. május 31.

Június - nyarat bontó ...

Június – nyarat bontó ...

http://www.youtube.com/watch?v=qFMz2CbUNds

Eljött június, itt van a nyár-elő. Nyarat bontanak a sugarak, suttogó fények dallama száll. Néha esik, sokszor ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák, szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él tovább: csak az idő száll.

Harmatosak még a hajnalok, párás, nedves a levegő. Álmából ébred a világ. Az égbolton felragyog a nap sugara, a lombok között aranylóan simogatva az életet. Üzeneteket közvetít a nyárban az embereknek, az állatoknak, a természetnek, a Földnek. Titokzatos az erdő, a mező, a vízpart. A szél végig oson a fák hegyén. Hamvasabbak a felhők, élénkebb minden. Békaszerenád zeng. Zsong a vízpart, a nádas. A patak vizében felhők úsznak, zúgnak - búgnak a bogarak. Árnyak és fények váltakoznak. Virágpompa, aranyzöld takaró, pacsirtadal szárnyalása. A határban a szél ringatja a gabonatáblákat. A réten, a mezőn virítanak, táncolnak a színes virágok. Az esők után a nyári szellő letörli, felszárítja gyöngycseppes könnyeiket. A napfény éles kontúrokat rajzol a természetben, a falombokat enyhe szél hívja táncra. Madárdalnokok csivitelnek, zengnek a csalitosban, a ligetekben, az erdőben, mezők felett. A nyár érő gyümölcsei virítanak – tisztán ragyogva a horizont alatt. Gyönyörű az alkony, fenséges illatok , tücsökszerenád az estékben. Csillagosak az éjszakák.

Minden gyerek a vakációnak örül. A nyár éltető, ölelő karjai között, a napfény ragyogásában – megérkezett június.