Szeretlek PAPA!
Az első aranyló
sugarak csókot leheltek arcára. A Nap melengető sugaraira ébredt.
Hatalmas aranybarna
szemeit édesapjától örökölte, amely most aranylóan csillogott az ablakon
átszűrődő napfénytől.
Az ablakhoz ment.
Kinézett a kertbe. A szemben levő fán egy madárka etette csőréből fiókáit.
A szemét könny
öntötte el a feltoluló emlékektől, szívébe belehasított a fájdalom.
Édesapja már a
mennyekből figyeli útját. Édesanyja bottal, nehezen mozogva élte mindennapjait.
Dolgozott és nevelte lányát nagy szeretetben, egymásra támaszkodva, egymásnak,
egymásért élve, mióta a szeretett férj, az édesapa elment azon az éjszakán.
Ennek már több, mint három éve. Nehéz évek álltak mögöttük.
Tímea éppen, hogy
elkezdte középiskolai tanulmányait a város művészeti, zenei
szakközépiskolájában. Jó tanuló, értelmes, kedves lány, akit tanárai nagyon
szerettek.
Főleg irodalomtanára
és egyben osztályfőnöke kísérte szerető figyelemmel a kislány tanulmányait.
Férje is abban az
iskolában tanított, ahol lánya tanult. Judit pedig könyvtáros volt a városban.
Mindketten a zene, az
irodalom birodalmában éltek, nagy társadalmi életet.
Édesanyja még
nehezebben viselte a szeretett férfi elvesztését. Fájdalmasan emlékezett arra
az éjszakára.
Álmából hirtelen riadt fel. Valami nyomasztó, furcsa érzés
töltötte el. Nem régen aludhattak el egy nagyon szép, esti program után.
Férje
segítségkérésére ébredt. Azonnal hívta a mentőket, akik percek alatt kint
voltak. Harcoltak kedvese életéért, de nem tudtak segíteni rajta. Szíve örökre
megszűnt dobogni. Ennek a tragédiának nem voltak előzményei, bár igaz, sokat
dolgoztak.
Magára maradt
lányával, életük napi gondjaival küzdve, munkájába temetkezve.
Szülei, a nagyszülők – és nagynénje mindig mellettük
állt, ha bármi segítségre volt szükségük.
A könyvtár és az
iskola közösen sok programot szervezett a diákok városban történő bemutatására,
szerepeltetésükre.
Férje jó humorú, kedves
ember volt, akit diákjai nagyon szerettek. Hirtelen halála a család életét
romba döntötte, de kollégáiban is nagy űrt hagyott maga után. A kollégák egyöntetűen támogatták
az asszonyt és lányát.
És most? Készülnek
lánya ballagására. Ha ezt férje megélhette volna.
Lányuk nagyon széppé
érett. Nagy, barna szemében párját látta maga előtt. Félhosszú sötétbarna haján
aranylón ragyogott a napfény, ahogy Timi kilépett szobájából. Hosszú, fekete
szoknyájában, krémszínű kabátkában nagyon csinos, elegáns volt. Odament
édesapja fotójához és könnyes szemmel puszi sorozatot adott a mosolygó
fényképre.
-
Szeretlek, Papa!
Anyja hangtalanul,
könnyes szemmel nézte lányát. Magához ölelte őt és együtt indultak el
autójukhoz, hogy az iskolába igyekezzenek.
Csodálatosan szép
volt a ballagás. A Nap meleg simogatása, az égbolt azúrkéksége kellemes
érzéseket öntött a diákok, a tanárok, a szülök szívébe egyaránt. A tanárok
szeretettel ölelték magukhoz diákjaikat. Életükre sok sikert, boldogságot
kívántak.
Tímea karjaiban rengetek
virággal – édesanyja, rokonsága és barátai körében – szemében csillogó
könnyekkel, szívében nyomasztó fájdalommal, hogy édesapja mindezt már égi
otthonából láthatja - indult hazafelé.
A folytatás is
csodálatos volt, szép este volt. Későre járt, mikor az utolsó vendég is
elköszönt a családtól.
Fáradtan, szíve teli
boldogsággal, ugyanakkor szomorúsággal is – hajtotta rá fejét párnájára, amikor
a csillagok beragyogtak szobája ablakán. Hogy a holnappal egy új fejezet, a
nagybetűs ÉLET induljon rögös útján édesanyja szeretetével ölelve.
