Harmadnapra ...

Harmadnapra …

https://www.youtube.com/watch?v=SbOgXIovjqY

Talán, mert az embert
oly sokszor becsapják,
talán, mert mutatkozik
időnként maga is másnak,
hogy megszerezzen valamit
álságosan:
talán azért bizalmatlan
mérhetetlen...
és volt bizalmatlan,
az, aki a hatalmát féltette,
aki Őt keresztre feszítette,
Őt, akit a földi királyság
nem vonzott soha,
aki csupán
a szeretetet hirdette,
más nem érdekelte...
mert, aki Vele
azt a gonoszságot művelte,
balgán azt gondolta,
mint amilyen ő maga,
olyan,
a hatalomra éhes emberrel
van dolga...
de Jézus harmadnapra
a halottaiból is feltámadt,
ahogyan a szeretet
azóta is mindig megteszi:
aki csak az embert látja,
az soha nem hisz neki,
az istenit az emberivel
tudatlanul összetéveszti,
hátsó szándékot képzel,
hisz a csaló, az irigy oly sok,
és a földi hatalom
ingatag nagyon...
szegény szeretet sokszor hal
kereszthalált
a kínok iszonyatos kínjával,
mert vádolják hamis vádakkal,
ha szomjazik: ecettel itatják,
szívébe tört döfnek,
de, ha meg is hal,
harmadnapra mindig feltámad.

2015. április 03.

Feltámadva ...

Feltámadva ...

Tudod arra gondoltam,

hogy Jézus nagypénteki halála

lehetne akár cáfolat is arra,

hogy megbűnhődnek a rosszak,

a jók pedig jutalmat kapnak,

de ha az igazság fordítva van,

 milyen jutalom az élet, az olyan,

amit Barabás kapott,

jutalom,

vagy sokkal inkább büntetés?…

innen nézve: két halott,

az egyik megdicsőült

a halálban is,

él máig,

kétezer év távlatában

bármerre néz az ember: őt látja,

őt látja a virágzó rózsafában,

és mindenben, ami télen „meghal”,

és feltámad tavasszal,

s látható minden szeretetben,

minden valódi szépségben… vajon,

így két ezer év messzeségéből jutalom,

vagy büntetés volt a sorsa a jónak,

aki épp a fájdalmas halálával

lett a világ megváltója,

mert ha lassú is a folyamat,

de akkor,

az ő vére által valami elkezdődött...

a hír terjedt szájról szájra,

ha meg is halt,

feltámadt harmadnapra,

mert a szeretet képes ilyen csodára,

lehet hinni, vagy nem hinni,

de tény, hogy sokszor

abból az élettelen kis magból

a szeretet előbújik,

a halottnak hitt Jézus

feltámad újra, meg újra.

2012. április 06.

Köszöntünk április!

Köszöntünk április!

http://www.youtube.com/watch?v=qJkiKfK6PiU

Leng a tavaszi szél
megújulást hoz a Földre
Szárnyalón mozdul a lélek
A légben friss illatok lengnek
Repdeső madarak szállnak
a végtelen égi óceánon
Zöld-aranyban ragyog a természet
fénylik az azúrkék horizont
bodros csipkefelhők úsznak az égen
köröttük, a fodrokon átsüt a Nap
Boldogan örülünk az új tavasznak,
az ismét elérkezett áprilisnak

*

Bolondos, ravasz nappal kezdődik a hónap. Fodrozódó felhők a horizonton. Zöld-aranybársony fű, kipattant rügyek, szirmot bontó virágok a tavaszban. Korán ébredők, hűvösek a reggelek, didergő az ébredés, de a pironkodó, szivárványszínekbe öltözött   napsugár tűzben ég, gyorsan felszárítja a harmatot és enyhet nyújt. Ragyogó fénysugár melengeti lelkünket, szívünket, a természetet, feledtetve velünk a telet. Igazán nagy festőművész a tavasz. Minden színt újra fest, átfest. Hamvas ibolya, tavaszi virágok ezernyi színben, szirmot bontanak a virágzó fák, bokrok. Aranyeső fényszikráit szórja, mint apró, pici aranyló pillangók. Csupa szín, ragyogás a természet. A patakok vize vígan csörgedez, fut az erdőn, a virágzó réten át. Víg szellő játszadozik a lombok, a virágok között. Kikelettől ittas madarak zengik dalaikat, ébresztik a hajnalokat. Rigók fütyülnek, pacsirták zengedeznek. Keltetik pici fiókáikat. Lenge szellő, vagy vad szél szalad a tájon. Bolondos esőcseppek szállnak a szél szárnyán, szomjat olt a vetés, minden egyes fűszál. Kövérít, gazdagít az éltető víz vetést, fákat, gyümölcsöket, virágokat. A tócsákban gyönyörködik magában a napsugár, az égbolt azúrkékje világlik vissza tükrében. Tündérdal minden egyes pillanat, az égbolt azúrkék ablakából, fényhíddal összekötve a Föld és a Végtelen.

Bíbor-arany a naplemente. A Holdsugár ezüstösen, vagy tüzesen világít.

Április! Köszöntünk április, fecskecsicsergős április! Szárnyaló hárfadallamokban – bontsd ki a természetet!

Április

Április 

https://www.youtube.com/watch?v=HCwUCChlcyE

Április, nagyon bolondos,
de mégis, ilyenkor áprilisban
történnek nagyon komoly dolgok,
magot ültet, aki csak teheti: maga,
de a nagy munkába
még a szél is besegít:
sokan várják izgatottan,
hogy az élet apró kis jelei
rajtuk megmutatkozzanak...
feszült a várakozás,
nem mindig csírázik a mag,
hiába akkor a szorgos ápolás,
ha az eredmény siralmas:
de, ha jó a talaj,
ha megfelelő a gondozás,
akkor az elvetett mag
okozhat sok örömet,
megkezdődik általa
egy új, egy éltető élet...
és az ember
a szeretete magvát is
a másik szívébe
elültetni vágyik,
de sokszor hiába,
ha a talaj fagyos,
a szeretet nem kel ki...
és amikor
örömvirágot a másikban
nem hoz,
akkor az élete értelmetlen,
mert a szeretet célja,
hogy boldogságot okozzon,
a kertész abban gyönyörködjön,
az élteti, az tartja formában,
az az ő tápláléka...
akkor, ha a szeretet meddő,
végtelenül boldogtalan:
de határtalan a boldogsága,
amikor a másikon egyszer csak,
a rideg talajt áttörve
megjelenik a szeretet apró kis jele,
ilyenkor, a bolondos áprilisban,
vagy bármelyik hónapban.

2015. március 30.

A tavasz lágy ölébe ...

A tavasz lágy ölébe...

A fák árnyat vetnek ablakomra

A horizonton madarak melódiái

Az égboltról a Nap ragyogó fénye

Ringat a tavasz lágy ölébe

Magányom szigetén ...

Magányom szigetén ...

http://www.youtube.com/watch?v=F_j8tyUpavM

Madarakat repít a vidám szellő,

felettünk aranylik a fénylő Nap

A természet kincseit öleli a Föld,

tükröződik a vizekben a fény

A szerelem virágai, a rózsák virítanak

Szívünkben parázslik a vágy

Veszendő sorsomra gondolok fájóan,

életutam hegyes, szúró tüskéire

nyugtalan, zaklatott pillanataimra,

a bennem elmélyült titkaimra,

az időnként átölelő boldogságra,

szemed aranyló, fénylő mosolyára,

fájdalmas, vagy örömteli arcodra,

a kezed simogató érintésére

a csillagok végtelen útjára,

az élet sugárzó szépségeire,

mint két kis patak kilépve medréből

ringatott bennünket egymás szerelme

magamban őrzöm pillantásodat

keringve sodort a közelembe,

de messze repített a forgószél,

s élek most magányom szigetén.

A titok titkot szül

A titok titkot szül 

Tudod arra gondoltam,
hogy körülírt határa
nem csak a hazának,
de a cselekedeteknek is van,
ha azt valaki áthágja,
ha azon túl lép,
büntet a törvény...
egykor volt
csak egy elvárás,
hogy arról az almafáról
az embernek ennie tilos:
szerencséjére,
(még, ha meg is szegte)
annak az első kettőnek,
hogy Isten a mindenről tudó,
mert nyomasztó titok terhével,
a szívben félelem teli remegéssel,
(a hát mögött érezve
minden pillanatban
a zsaroló Lucifert)
érdemtelenül a paradicsomban
rosszabb lett volna,
mint válni
szabad akarattal rendelkező
földönfutóvá...
van határ,
ami nincs törvénybe iktatva,
a vállalhatóság határa,
amin, ha túllép az ember,
eljut a titkok birodalmába,
ahol megszűnik a szabadság,
s ahol nincs szabadság,
ott megszületik a rabság...
a titok félelmet ébreszt,
a titok titkot szül,
a titok a békét elrabolja,
a titok a szeretetnek,
az embernek
alattomos gyilkosa...
jól teszi,
aki belül megmarad,
ha a szavai a cselekedetei
addig érnek pont,
ahol még van erő őket vállalni:
azon túl szabadság nincs,
aki szabad volt addig,
a rettegett titoknak
kiszolgáltatott rabjává válik.

2015. március 31.

a szerelem ...

a szerelem ....

A szeretet bűvölete

A szeretet bűvölete

Zeneként hallod az égbolt azúrkék égi óceánjának dallamát, a fű zöldjét a fák alatt, az ébredő kikeletet. Ebben a dallamban zeng a lelked, a szíved. Ebben a dallamban a titok, a természet zeng. Önmagadban is zenét találsz, csupa dallamot. Zene minden - az egész világ - zene a virág, zene minden kis madár, zene szíved minden dobbanása. Zene a lét minden pillanata. Dallam, zene a víz, a ragyogó világ, a csillogó, aranyló fények, a benned lévő belső tűz. De zene a köd, a pára, minden vihar. Zene a Föld, és a végtelen horizont, zene a szenvedély tiszta emléke. Zene és szárnyaló csoda a lelked minden rezdülése, a szeretet bűvölete. A színek, a hangok ritmusának lüktetése és életed  minden valóvá vált és álomként maradt pillanata.

Hit, Remény, Szeretet ...

Hit, Remény, Szeretet ...

https://www.youtube.com/watch?v=gwMzx5955oo

Tudod arra gondoltam,
hogy a hit, a remény
és a szeretet
először talán csak
fejben született gondolat,
talán csak terv,
mikor már hiszi az ember
naivan valóságnak...
pedig, aminek a formája
csak a gondolat,
az még képlékeny,
az könnyen elillan,
merül feledésbe, válik
semmivé, megfoghatatlan:
kitúrja őt a cáfolat,
vele történhet sok minden...
azért lehet aztán,
hogy az ember hisz
hol ebben, hol abban,
most ezt, remél mást máskor,
még a szeretete se mindig állandó,
hogy csalódik hitben, reményben,
csalódik a szeretetben...
de, ha megkapaszkodik a gondolat,
ha beszivárog szépen lassan
az egészbe,
ha gyökeret verve
helyet foglal magának a testben
és a lélekben, akkor élővé válik maga is,
élő hitté, élő reménnyé, élő szeretetté,
az emberrel lesz eggyé,
mint az izmok, mint az idegek,
mint a lélek:
az emberrel, aki mást nem tehet,
többé, ha fáj se szabadulhat,
viszi őket magával a sírig,
vagy még túl azon is,
az egész öröklétbe.

2015. március 27.

Az élet rendje

Az élet rendje!

Tavasz és nyár, - ősz és tél. Mindig történik valami, mindig változik valami.

Még itt-ott őszi virágok virítanak, de már az út is másként fut tovább. A téli virágok – az azálea és a mikulásvirág élénk színei pompáznak, majd a hóvirág, az ibolya, a korai virágok: a jácint, a tulipán, majd a rügyet bontó ágak.

Minden évszaknak meg van a maga jegye, az égbolton és a földön is.

Az ősz egyik nap aranyfényű, - ragyog. Színek kavalkádja: arany, -lila, - zöld. És arany, - kék, - barna, - okker, - vörös. A fákról potyog a gesztenye, a dió, - a természet beburkolózik sárgálló, barnuló világába. Száraz levelek, csipkés, fodros dérrel bevontan.

Másik nap sötét, hideg, esős, ködös, zimankós, fekete. A sötétség miatt is, és a szürkeség miatt nehéz, szomorú napok ezek, mégis a várakozás, az ünnepre készülődés, a karácsony hazatérése. Az otthon ünnepe. Felkészülés.

Az emberek számára télen sem áll meg a természet körforgása. Ez az élet rendje!

Az élet a legnagyobb vállalkozás

Az élet a legnagyobb vállalkozás 

Tudod arra gondoltam,
az élet a legnagyobb vállalkozás,
és előfordul gyakran,
hogy az is a csőd szélére kerül,
szerencsés esetben
egy másik segíthet,
ha a kezét, a szívét nyújtja,
megelőzhető a végső baj...
de az is megesik,
hogy annyi az adósság,
akkora a hiány,
hogy már segítség sincs,
a csőd elkerülhetetlen,
nincs az a másik,
(az a másik nincs)
aki segíthetne, kijutni
a mélyből végleg
lehetetlen:
de okozhat szép pillanatokat
a Napnak a melegítő sugara,
az ízletes ropogós alma,
vagy akár egy jó szó,
egy szeretettel teli simogatás,
vagy csak
egy melengető pillantás...
ezek valójában
a csődből az életet ki nem hozzák,
de szebbé varázsolhatják
a pillanatokat,
és mert pillanatokból áll az egész,
ha sok van belőle
az élet a csődben is elviselhetőbb.

2015. március 26.

Az élet álom ...

Az élet álom ...

Körforgás

Körforgás

 http://youtu.be/jz-j0BIuRuM

Elhalnak a lágyan suttogó zenék,
elhalványodnak a fények
pislog a csend az éjszakában,
a könnyek hajnali harmattá lesznek
a lelkek tisztán szárnyalnak,
a végtelenben hidegen ragyognak
a szelek mélyeket sóhajtanak,
a holdfény is elfogyatkozik,
sziporkáznak még a sápadó csillagok,
látatlanokká válnak az angyalok,
a hajnallal pirkad az új nap,
felszárnyalnak az ébredő madarak
bujkálnak az ágak közt a sugarak,
az éjek és nappalok körbe forognak

Állandó körforgásban

Állandó körforgásban

https://www.youtube.com/watch?v=iITYLz3GiWc

Tudod arra gondoltam,
hogy minden változik
minden pillanatban,
de talán csak
az apró részekben,
az egész olyan,
mint egy körút,
amin végigjárva
lehet, hogy sok a látnivaló,
de valójában
az egész változatlan:
minden út indul tavasszal,
hogy aztán
a tél belé torkolljon újra...
mióta világ a világ
az anya megszüli magzatát,
és, ha szereti magát,
szereti mindennél jobban őt,
az ő virága, benne gyönyörködik,
hiszen belőle nőtt,
aki majd a magot szintén elveti,
s amikor az kikel, és borul virágba,
majd ő is szeret mindennél jobban...
az ember magánál erősebben,
legtöbbször szereti
csak a saját részeit,
belőle lett magzatát:
így van ez, mióta világ a világ,
mintha igaz szeretetből
csak annyi lenne a termés,
amennyi magot elvetnek...
valódi változás talán akkor van,
ha az ember nem csak
a saját kertjébe
telepíti a szeretetet,
ha képes arra,
hogy nem csak magát,
de önmagánál tud
jobban szeretni mást,
akár egy idegent,
akinek az élete
fontosabb a sajátjánál...
ha a szeretet magvát
a szél messzire viszi,
az a különleges virág,
ami a szerelem virág,
ha gyökeret ver,
gyönyörű termést hozhat
idegen földben...
valódi változás az,
felfelé törekvő
az állandó körforgásban.

http://youtu.be/-p2arB9j8Ts

2015. március 26.