Meleg fészek lakói ...

Meleg fészek lakói ...

http://www.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0

Csendből, érzésekből, érzelmekből szőtt meleg fészek lakója a szív, a lélek. Az emlékek pillanatai a szeretetben. Az évszakok egymást követik, lépkedünk egyikből a másikba. Járjuk utunkat, újjászületünk minden pillanatban. Csak állunk meghitten, vagy zaklatottan életünk horizontja alatt. Kapaszkodunk az emlékekbe és újra és újra vágyunk a fényre. Nyitjuk és zárjuk sorsunk kapuját. Fájdalommal, bánattal, örömmel, széppel csordultig szívünk. Gyötörnek vagy szárnyaltatnak az elmúlt pillanatok. Remegve imádkozunk a letűnő napban, vagy az éjszakák árnyai alatt. Sok mindenen túljutva ma is a múlt kísér. Nyílnak és elhervadnak a virágok ösvényünk szélén, és a fény kapuja is bezárul előttünk – utunk végén.

Szívet kínálva ...

Szívet kínálva ...

https://www.youtube.com/watch?v=OaOESONYXEA

Tudod arra gondoltam,
az ember olyan,
(kiben éber a szeretet)
mint aki a szívét kínálja
kezében tartva,
és csodás dolog az,
mikor a másik ott van,
és a sajátját nyújtja...
de gyilkos fájdalom,
ha az a másik
figyelmetlenségében
észre nem veszi,
vagy épp lekicsinyli,
vagy a szívével kezében
fordul egy másik felé...
a szeretet sajnos
nem elég óvatos,
s ha vall kudarcot,
akkor egy darab
megfagy minden
ilyen alkalommal
abban a forró szívben...
s ha sokszor lesz fent,
és sokszor kel hiába,
ha mindig talál
visszautasításra,
akkor egyszer eljön az idő,
amikor képtelen felébredni,
akkor már az ember
nem képes többé sírni,
fagyott jégből nem lehet
könnyet fakasztani...
sok ártalom van a világban,
de talán a legveszélyesebb
az emberre nézve
az mind közül,
ami a lelket öli,
ha visszautasítják
a felkínált szívét,
a forró szeretetét.

2015. március 5.

A hajnallal ...

A hajnallal ...

Áttörtek a fények az éjszaka árnyain

Az éjt és nappalt összekötő szálak szakadtak

A virradat hajnali színes húrjai pengtek

Ritmusos dobbanással indult az új nap.

Barátok, társak ...

Barátok, társak ... 

Csöndes, rejtett világom ...

Csöndes, rejtett világom …

Az ébredő tavasz varázsát,

A nyarak forróságát,

A viruló virágok illatát,

Az érő gyümölcsök zamatát,

A folyók, a vizek hűsítő selymét,

A kertek csodálatos virágait,

A napfény simogató melegét,

Lelkem mélyéről jövő szeretetet,

A minden reggel újjászülető mát,

A szívem szeretetének teljességét,

Az egymás iránti létezésünk értelmét,

A csöndes, rejtett világom szépségét,

Az este lehanyatló Nap szimfóniáját

Köszönöm Neked és adom Neked …

Otthon ...

Otthon ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az otthonnak
nem kell lennie feltétlen
hivalkodónak,
az igazi otthon elsősorban
az ott élők kényelmére van,
legyen egy olyan hely,
ahol a világ háborús zajai elől
találni menedéket...
van egy nagy előny,
hogy nem átjáróház,
a gazda azt engedi oda,
akinek ottléte
örömére van szívének lelkének,
becsukhat ajtót ablakot,
ha éppen fárasztó nap után
csendre, nyugalomra vágyik...
de lehet a külső lakás
a legkényelmesebb,
ha abban a belső szobában,
a lélek apró kis zugában
sok felesleges,
nem odavaló van összezsúfolva,
ha az irigység, a rosszindulat,
a harag mérgező virágai
a szeretet örökzöldjeit kiszorítják...
csak egy kis zug, de ahová
visszatérni még
a fagyos napokon is örömteli,
mert megnyugtató rend van,
s ha a szeretet kályhája
szívet melengetőn duruzsol,
az akkor is palota,
ha nincs is költséges berendezése,
ahova betérve
az ember megpihenhet,
elfelejthet minden sérelmet,
minden külső rosszat:
ahol csak valóban
az olyan vendég fér el,
aki a világon a legfontosabb...
ha ott valaki
a békéjét nem leli,
bejárhatja az egész világot,
de nincs a Földnek oly pontja,
ahol máshol
találna megnyugvásra.

2015. március 3.

Betörni ...

Betörni ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a pillangót az embernek
betörni nem jut eszébe,
a pillangó születik szabadnak,
ő olyan gyenge,
hogy a rabságba bele is halna,
de szabadon szárnyal
mindannyiunk örömére...
a lovakat, a vadakat,
ha nem is könnyűszerrel,
de erőszakkal
az ember megszelídíti,
további szolgálatra kiképzi:
s a büszketartású ló,
akit betörtek erőnek erejével,
talán még szeretni is képes
az őt alapjaiban megváltoztatót,
a szabadságát elbitorlót..
az ember talán leginkább
hasonló a pillangóhoz, betörni,
saját igényre formálni erőszakkal
lehetetlen, a jó eredmény talán
mindig csak a látszat,
mert a folyamat során
feltűnés nélkül meghal
a jóságot előcsalogató szeretetet,
a helyt lassan elfoglalja
az egyre növekvő gyűlölet:
tovább az irányítja az életet,
segítségére siet a gonosz,
felajánlva neki lehetőségként
a hazugságot, a gyávaságot,
az alattomosságot:
talán az embert betörni nem lehet,
csak megölni benne a szeretetet.

2015. március 2.

Márciusi ringató

Márciusi ringató

http://youtu.be/egvgEmuKjBI

Fák, bokrok megelevenednek. A bogarak, a madarak nyüzsögnek.

A tónál, a patakparton zsong az élet. Ugrálnak, tolonganak a kis állatok. A napfény kicsalja a természetet. Rügyek pattannak, virágok bomlanak, hajtanak a föld mélyéből. A télvégi, tavaszt köszöntő hóvirágok kidugják fehér fejecskéjüket. Az égbolton bárányfelhők úsznak, kergetőznek, vidáman játszadoznak a széllel. A rigók, a gerlék egymással évődnek, szerelmes trillázással. Selyemszálat szőnek a pókok. A természetből lágy dallamok zsongnak. Tűzvörös fénnyel jön el az alkonyat, a horizontra bíborfátylat terítve.

Az éjszakai holdas égbolt ragyogó csillagokkal szikrázik, csábítanak az enyhülő éjszakák.

Szívünkben, lelkünkben elérkezik a szerelem, az új kikelet.

 *

Tavaszi, friss harmat hullong

Derengő homály a bokrok között

Édes kábulat az ábrándok mögött

Gyöngyöző égen felhő párolog

A szellő hoz felénk nedves illatot

Táncolnak a tavaszi szőke sugarak

átszövik a horizontot a fénylő sugárszálak

dallamok lebegnek a kert felett

finoman ölelik ébredő lelkünket

a föld szíve frissen dobban

ébred a természet a márciusban

Dobbanó szív

Dobbanó szív

Közeleg a tavasz. Csírázik a cserépbe ültetett virághagyma. A harmatcseppes hajtások duzzadnak, zsenge hajtások feszítik a duzzadó ágakat. Gondolatainkban is ébredezik a kikelet. Titokzatos dallamok szárnyalnak, apró kis fehér angyalpihék bújnak ki az avar alól. Ébredeznek a tavaszi virágok, finom kis bimbói kavarják fel a lelkeket. Szívek a szívekre, a szívekbe – szerelemre pattannak – lobbannak. Felröppennek az álmok, - a csend birodalmába. Bizsereg, lüktet minden apró kis élet. Sebesen peregnek a színek, fellobbannak a vágyak, a szenvedélyek. Faggatjuk a természetet, simogatón ölelve: beleszerelmesedve a napfénybe. Szemünket az égboltra vetjük, mosolyogva követjük a felhők útját. Vidám, derűs mosollyal a madarak trilláját, szárnyalva velük együtt a szélben. Az eddig csendes, eltemetett kert zsibongani kezd. A mindennapi gondok is könnyedebbé válnak. A könnyeket is felszárítja a vidám, megmosolyogtató szellő. Lassan elsimulnak a téli bajuszok és magával ragad bennünket a szerelmes tavaszi, kikeleti ébredés. Könnyed a levegő, az élet imája száll a naphoz. A hajnal elterül a kert felett. Minden szín másként él, élénkül. Aranyosság, robbanóvá válnak. A zöld árnyalatai reményt adnak szívünkbe. A kék ragyogó, élénk mosolya tisztává teszi lelkünket. A lilás, rózsaszínes árnyalatok a bimbópattanáskor. A napsárga, bíbor-vörös színek a szívek mélyére hatolnak, melegítenek, gyógyítanak, mint az aranyló nap, a fény. Ringatózik az élet. Mélyre zárt lakatok zárjai pattannak, kinyílnak a világra, beengedve a fényeket a sötét burkok mögé. Gyönyörűek az alkonyok. Simogatnak, - lágyan érintenek. Harmatos reggelre nyílik szemünk, míg a Nap aranyfüzérei melengetőn fel nem szárítják. Kék kristályos a horizont, bodorfelhők játszadoznak a szellővel, s a fénysugarakkal. Felhőfüzérek díszítik a horizont peremét. Csillogó, fodrozódó vizek szíve lüktet. A hajnal páratlan látványa, az alkony pírja, átkaroló éjszakák álmaiban.

Március - a tavasz hírnöke

Március - a tavasz hírnöke 

https://www.youtube.com/watch?v=2EpWiskShuY

A legkülönlegesebb pillanat
talán mindig csak
a kivételezett hajnalé:
az ember örömére ragyoghat
akár hétágra is a Napsugár,
de annál az első pillanatnál,
mikor a fény, megsebezve
a sötétség burkát
a világra érkezik,
amikor a nappal megszületik,
csodálatosabb annál nincs is:
az a pillanat,
amiért érdemes virrasztani,
mert ahogy jön, el is illan oly hamar...
és a lélek is lehet
szépséges csodálatosan,
de a legkülönlegesebb
abban a szent pillanatban,
mikor eljön az ő hajnala,
mikor sokszor fájdalmak közt
legyőzi a sötétséget:
előtte, mintha nem is élne,
de akkor kitűnik hirtelen
az élet ragyogó szikrája,
mintha a halottnak hitt
váratlanul megmozdulna...
és ilyen különleges hajnal
a március, pompázhat
a május szebbnél szebb,
üdítően tarka virágban,
telítve fenséges illattal,
mérhetetlen szerelemmel,
akár a legszebb hónap
címet is megkaphatja,
de a legkülönlegesebb,
az csak márciust illeti,
amikor a fagyban, a hidegben,
sokszor hóval borítottan
a hóvirág kidugja fejecskéjét,
az a pillanat,
mikor a sötétet legyőzi a fény ...
szegényt a büszke virágok
lenéznék biztosan,
hiszen nincsen illata,
kietlen a háttere,
de csodálatos a születése,
mikor ez a kis gyenge,
a győztes hírnökeként
a télből előbukkan...
mert annál a pillanatnál,
amikor a fény
a sötétet legyőzi,
annál különlegesebb
a legragyogóbb világosság sem lehet.

2015. február 27

Mintha azt susognák ...

Mintha azt susognák …

A házak tetején tollászkodó galambok
turbékoló, hívó hangjuk messze száll
a fák ágai között csivitelő madarak
kis csőrükben hordják fészkeikhez az ágacskákat,
tollakat, hogy lerakhassák tojásaikat.
Bár tudod, a galambok az enyhébb télben is keltenek.
Szívemre olyan mélabú száll
Emlékeim mögött két szép szemed fénye kísért
Jó érzés gondolatban belemerülni, és úgy érezni,
mintha lágyan simogatna tekinteted.
A tavasz, mint egy lágy selyem, lombok között,
a természet fölött tört be szívembe.
Szellő játszik a lombok között - egy mélabús
dallamot hallok, mintha azt susognák és csak nekem
Jó lenne repülni színes álmokban a végtelenbe,
kacagó éjszakákban élni megőszült fejemmel

Kalimonasz - A lélek dolgai ...

Kalimonasz

A lélek dolgai ...

Embernek ember a társa

Embernek ember a társa 

Az embernek ember a társa,
de hozzá kár
ragaszkodni mindenáron,
hiszen ember embernek farkasa:
ne bánkódj,
ha jóért cserébe
rosszat kapsz,
vonulj csak csendesen hátra,
nem jó az a jó,
ami csak az egyiknek jó...
ne várj semmit az embertől,
se jót, se rosszat,
de légy hálás annak,
aki lentről felemel,
s ne haragudj arra,
aki közben lefelé húz:
fogadd el, ilyen is,
olyan is az ember...
szeresd,
de ne akarj magadnak
egyet mindenáron,
öleld meg bátran,
ha a véletlen úgy hozza,
ha a szíveitek egymáshoz
közel kerülnek,
ne engedd el,
de ne szorítsd a kezét,
elmehessen bármikor...
ne légy bizalmatlan,
de a bizalmadat
ne osztogasd oktalan,
inkább építs magadnak
virágzó,
messzire illatozó kertet,
örüljön, aki örülni akar,
kínáld gyümölcsével,
aki azt éhezi,
akit a Te kerted taszít,
az elkerüli úgyis:
s, ha nem jár arra más,
élvezd a virágod,
élvezd a kertednek illatát.

2015. február 27.

Várakozva ...

Várakozva …

A reggel álmosan indul. Nehezen, vagy nem is jön fel a Nap, magára húzza feje búbjáig takaróját. Olykor dél körül ad egy kis fényt, de már nem melegít.

Nemcsak az éjszaka, de a nappal is reszket. Az erdő, a mező, a rét deret, zúzmarát szór magára.

Reszket a Hold és a csillagok. Várja az ébredést, az új Kikeletet.

A Föld fagyott, a vizeken jéghártya úszkál, az itt-ott foltokban levő hó alatt lassan ébredezik az élet. Megmozdulnak a csírák és a melegedő, fénylő Nap felé nyújtóznak. A tél még itt ácsorog, de a tavasz egyre erőteljesebb és nyitogatja az életet.

Első a csoda

Első a csoda 

Tudod arra gondoltam,
mindig az első a csoda,
ami addig nem volt,
egyszer csak jön a világra:
ma már annak
senki nem gondolja
az utcákon hömpölygő milliónyi autót,
(pedig az első nagy csoda volt)
amitől az ember szabadulni se tudna,
pedig talán érzi azt a lelke mélyén,
jobb lenne, a világ élhetőbb lenne nélküle...
és az ember is, az igazi csoda
azok az elsők voltak,
megszokottá akkor vált,
mikor elleste a gyártási technikát,
amióta sorozatba gyártódik,
azóta lett természetessé,
már a legkülönlegesebb se olyan,
mint az az első férfi,
az az első nő valamikor...
a rajta kívüli világ, (ha belegondolni tudna)
arra a következtetésre jutna (biztos)
hogy ember nélkül ő is jobb,
élhetőbb hely volna...
a csodák sajnos ritkulnak,
pedig minden az volt, amíg az első volt,
de a tábla lassan betelik,
kevés új lehet még a nap alatt:
tán időnként ma is világra jön
olyan különleges csoda,
amikor a nőnek született testben
megszületik a női lélek,
amikor a nő valódi nővé válik,
és csodaként születik a férfi lélek is,
amikor a szeretet által
ketten egymásnak,
egymásért születnek újra,
az igazán különleges csoda.

2015. február 26.