Mondd, mért?

Mondd, mért ?

http://youtu.be/EIpc4ev5jbI

Szélvihar hangja zúg
tépázza a fákat, bokrokat
zörgeti az ablakszárnyakat
Bús, hideg, nyirkos sötét

borul fájó, sajgó szívem fölé.

Ajtót nyitni oly nehéz
Létem zokog: mért, mondd mért?
álmatlan éjszakák, titkok,
az elmúlás kegyetlen fájdalma
s bennünk egy örök érzés árnyéka.

 

A gyermek olyan ...

A gyermek olyan ...

Tudod arra gondoltam,
míg valaki gyermek, addig olyan,
mint az üdítően friss, kristálytiszta forrás,
amiből ember nevű étket készítenek: sokan...
sokan, akik nem ismerik
az emberkészítés tudományát,
így aztán, ki ezt tesz bele, ki azt,
saját ízlésére mindenki,
s könnyen lehet belőle kotyvalék,
ha nincs ott szakács, aki szeretettel teli,
aki a dolgát felelősséggel végzi,
aki a legfontosabbat a legfontosabbnak
bele maga teszi, olyat,
ami a romlástól megvédi hosszan...
az idő során tisztátalan kézzel
sokan nyúlnak bele,
mint akik tudják,
bátran tehetik,
nem ők isszák a levét...
könnyen lesz a forrás friss vizéből
fogyaszthatatlan, olyan,
ami inkább hasonlít pocsolyára,
mint igaz emberre,
igaz emberre, amiért egyszer
erre a világra megérkezett...
az így készült levest
egyszerűen kiöntik,
az így készült embernek
akárhogy is el van rontva,
esélynek a lehetőség ott van ,
amit a szeretet elmulasztott,
azt mindig bepótolhatja,
a romlást nem csak megállíthatja,
de talán vissza is fordíthatja,
és talán néha a csoda is megtörténik,
utálatos pocsolyából
lesz újra éltető forrásvíz.

2015. február 17.

Egészségben - szeretetben ...

https://www.youtube.com/watch?v=tUUEEqe7YXw

Kívánok mamának, babának - nagyon jó egészséget 

sok boldogságot, örömet a picikéhez.

https://www.youtube.com/watch?v=8B9lfxXEEIU

"Szeles" gondolatok

„Szeles” gondolatok

Nappal és éjszaka váltakozik, felhőtlen, derűs – vagy felhős, szürke égbolt alatt.

Múlt és a ma – mindent eltakar az idő, az árnyvilág ölén.

Vad szél sodor mindent, zordon rengeti az ablakokat, tépdesi a kopasz ágakat.

Az álmos, álmokkal terhes éj elszáll, késve hull a hajnali fény,

s most kitágult, kék óceánként borítja be az égi végtelent.

Az élet útján ...

Az élet útján ...

https://www.youtube.com/watch?v=hLuyFxJF__4

Tudod arra gondoltam,
ahogy egy kiránduló csoport
elindul jó kedvvel vidáman,
úgy indul el
az élete útján az ember...
de, ha a tömegben
valaki elkezdi suttogni,
hogy a menet halálmenet,
hogy a cél valójában a végső pusztulás,
akkor az az út többé nem lesz vidám,
ha fel is hangzik időnként kacagás,
nem lesz az a séta
a boldogság felhőtlen kirándulása,
hisz minél tovább ér az ember,
annál nagyobb a félelme,
annál közelebb van
a kegyetlen mészáros,
aki nem kímél senkit sem...
pedig lehetne a menet
a boldogság virágzó,
reményteli útja is,
ha a mindenhol jelenlévő
pesszimista károgók
jövőt a látszatból
nem jósolnának,
ha nem vennék el,
ha az ember vonulhatna
hittel a szívében,
akkor sokkal több lenne
a felszabadult ének,
az ōnfeledt kacagás,
és a szívből jövő tánc,
ha az úton mindenki
reménnyel teli szívvel
haladhatna a cél felé,
ha tudna bízni benne
rendületlen, hogy ott
találkoznak mindazok,
akik elveszítették egymást
fájó szívvel az útjuk során,
ha az ember nem hallgatna
a szörnyű vészt jóslókra,
akár még boldog is lehetne,
hiszen a nehézségek nincsenek hiába,
az élet nem egy semmivé váló buborék,
az életnek, ennek a fárasztó útnak
a valódi értelme épp a megérkezés.

https://www.youtube.com/watch?v=gKraPzQaiWA

2015. február 12.

A hideg csillámú este

A hideg csillámú este

https://m.youtube.com/watch?v=Lct6ZfnvAqM

Leszállt a hideg csillámú este.

Indultam gondolatban Feléd.

Ismét megtalált az érzés,

lelkemen, s szívemen zörgetett be.

Akár egy mély habokba szállt csillag,

és az esti, hidegen ragyogó holdvilág:

a fekete faágak fölött világoltak

egy darabot a világodból nekem mutattak.

Lennék már újra a felhők vonulása,

belesötétednék a csendes éjszakába

és számolnám a percek haladását

a harmat friss hajnalhasadásba.

Lennék kibomlott tündérvilágom,

hegyek és völgyek nyári forróságban.

Esendőbb lennék az őszi lombhullásnál

és várnám a fehér márványcsillogását.

És hozzád mennék borzongó vággyal,

egy teliholdas ragyogó éjszakában.

Én lennék az új év minden reménye

A megálmodott boldogságnak új jövevénye.

Beszélő kezeim simogató mozdulata:

egy örökké élő szerelem boldog varázsa.

A boldogság kapuja ...

A boldogság kapuja ...

Az örökség

Az örökség 

Tudod arra gondoltam,
vannak, akik szerencsések,
születnek nagy gazdagságba,
jussuk, mint a mesés vagyon,
mint a mérhetetlen sok pénz,
a veleszületett szépség:
a szépség az élettől ajándék,
de rejt magában
halálos nagy veszélyt...
az örökség,
ha pénz, ha szépség,
egyik is, másik is vonzza
a barátokat, azokat,
akik a pénzért,
akik szeretnek csak
a múló szépségért...
s aki elhiszi balgán,
hogy a vonzóerő ő maga,
aki azzal megelégszik,
közben nem építkezik,
más vagyont nem szerez,
az könnyen lesz
a magányosok legmagányosabbja,
ha egyszer az örökség elfogy...
idővel a a szépség,
a mesés vagyon,
megkopik mindenképp,
aki abból akar megélni,
az egyszer jut koldusbotra,
egy életen keresztül nem tart ki...
s aki át nem váltja,
útja közben nem szerez
időt álló gazdagságot,
aki az életét
az örökségére alapozza,
aki a saját, a valódi,
a belülről áradó szépségét
a szeretet által
nem hozza világra
az lesz szerencsétlen,
vagyonhoz szokott vagyontalan.

2015. február 10.

Beléd oltom emlékeimet

Beléd oltom emlékeimet

https://m.youtube.com/watch?v=ep9YF4bmuk0

Mélyen szemed tükrébe nézve

A tiszta szerelmet látom, meg benne

A madár sem tudja, merre szálljon,

Viszi a szél szárnyareptén nagyon messzire.

Ne térj soha oda vissza,

Ahol boldognak hitted magad valaha

Már csak fájó emlékekre lelsz,

A nemrég olyan meghitt fészkedben.

Messze vagy tőlem, oly nagyon messze

Beléd oltom emlékeimet

Várom újra a jöttödet,

Csak az gyógyíthatja a mély sebeket.

Szeretetet koldulva ...

Szeretetet koldulva ...

https://www.youtube.com/watch?v=qNW5dS1J8Sc

Tudod arra gondoltam,
aki eladni kíván valamit,
az mindenképp ügyeskedik,
van, aki csak él a mának,
nem törődik cseppet sem azzal,
hogy mit hoz a holnap,
csak jól járjon a mai nap...
más tudja okosan,
a holnapot ma kell megalapozza,
neki az a taktikája,
nem becsapni, a vevő azt érezze,
hogy a boltos érte van:
de mindkettő célja valójában
a haszon, a minél nagyobb...
így van ez valahogy
az élet minden területén,
az ember
a nyereség reményében
magát is árulja hasonlóan,
a cél, hogy a befektetés
kamatozzon minél jobban...
csak talán a szeretet az,
ami működik máshogy,
ő, adja magát, nem üzletel,
boldog, ha azt kapja,
amit ad maga,
anélkül viszont,
mert üzleti érzéke nincsen,
a koldusok sorsára jut könnyen:
talán nincs látvány szomorúbb,
mint mikor az éhező szeretet
az éltető szeretetet koldulja.

2015. február 8.

A csend szellemlétét érzékeled

A csend szellemlétét érzékeled

Álmatlan éjszakákon, - hajnaltájt megfigyelted már?

– milyen zajok özönlik el érzékeidet?

Ezek a csendes, téli éjszakák puhán hozzák el a neszeket. Puhán, messziről. Szinte „suttogva” hallhatod a kutyák ugatását is. Azután már csak a csend szellemlétét érzékeled, míg az álom puhán magához ölel.

Ha elgondolkozol rajta, eszedbe jutnak a nyári, fülledt éjszakák neszei, zörejei.

A lármás napok éjszakái is egészen más világot, érzéseket hoznak. A nyári csöndben az éjszakák is élőbbek, a neszek is felerősödnek. A nyári éjszaka, a meleg fülledtség miatt álmatagon suhan át gondolataidon, - álmaid felett.

Gazdag a fény és árnyék, a sötétség merengése. Az éjszaka csendjében a szél is hangosabb, a madarak éjszakája csicsergéssel teli és az álmok sem olyan mélyek, mint a téli, puha fehérségűeké.

Sokan vándorolnak a csillagos éjszakában és némelyik csillag őrködik álmod felett, mégis mire elalszol, újra felébredsz – riadtan – a számodra oly sokat sejtető hangokra.

A barátság egy lélek ...

A barátság egy lélek ..

Kapcsok

Kapcsok

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak kapcsok,
amik nem is igazán azok,
mintha egybe a kettőt
csak a szél sodorta volna,
hogy aztán őket elvigye
egymástól messzire:
nem az égben születnek,
lélek bennük nincsen...
ha valamit a lélek köt össze,
azt szét nem választhatja
ember, bárhogy is akarja,
akkor se, ha érkezik később
a valódi szerelem,
és vele kiderül,
hogy ami volt, tévedés,
nem a szerelem volt,
amit a lélek
összekötōtt fonalával,
hanem a fenséges barátság...
ami az égben köttetik,
azt szét ember nem választhatja,
elválasztani nem lehet a szálakat,
csak kitépni erőszakkal,
de a gyökér az mindig bentmarad,
okozva kínzó fájdalmat...
csak idő kell hozzá,
és elfertőzi,
megöli a másikat,
amelyik akár még
hozhatott volna
érintés nélkül is
számos fájdalmas,
de gyönyörűséges
zenébe bújtatott
szeretetvirágot.

2015. február 7.

Szívem kaput nyitott ...

Szívem kaput nyitott…

http://www.youtube.com/watch?v=5C55I97i4k4

A felhők szürke turbánként takarták az eget

A fák között szomorúan ködpára lebegett

Halkan, szelíden, varázsosan osont ide az este

Fények, árnyak játéka tündéreket festve

Szívem csendesen nyitotta kapuját az álom előtt

Lámpám fénye sejtelmesen világított

Kísérteties kontúrokat rajzolva a falakra

Szép, szomorú érzéseket borítva lelkemre

A napi történéseket újra átélve,

Az éjszakai homály álmot hintett fáradt szemeimre.

S lassan betakart a nyugvó csend

Hű társként, szorosan átölelve

Jól megérdemelt béke

Jól megérdemelt béke

https://www.youtube.com/watch?v=dEekXS0xtpk   

Tudod arra gondoltam,
sokan bíznak
az igazságszolgáltatásban,
szeretnék hinni azt,
hogy amit adnak,
idővel azt az élet visszaadja...
pedig az a látszat,
hogy összefüggés nincs,
ha elesik,
ha már nem képes felállni,
a földön fekve maradhat ő is,
aki útja során segített sokat
az arra rászorulóknak...
aki nem rohant, mikor valaki tőle,
nagy bajában az idejét kérte,
aki azt remélheti joggal,
az élet igazságos, majd egyszer
mindazt mástól visszakapja...
s mert téved az ember,
ilyen szabály nincsen,
érezheti úgy, alappal,
hogy az élet adósa maradt,
a lelke jogosan háborog rajta...
és talán van olyan is, aki,
hogy visszakap valamit,
nem gondolja, azt se hiszi,
hogy érdemelne valamit is,
amit tesz,
nem megfontolt akarattal,
sokszor ellenére annak,
teszi azt kényszerből,
a lélek egyértelmű utasítására,
ellenállhatatlan parancsára,
lelke rajta, ha nem tenné,
csúnyán megbüntetné,
mást tenni, ha akarna se tudna...
a magány nehéz púpját
ő is ugyan úgy megkaphatja,
a szeretet neki is hiányozhat
a szeretettel teli simogatás,
mint annak, aki teszi érdekből,
vagy, mint, aki soha meg nem állt,
aki futott csak a saját dolga után...
fájhat hasítón a magány,
az élet elviselhetetlen teherként
telepedhet rá,
de talán van mégis valami,
ami nem mindenkinek adatik,
és talán a fizetség pont az,
hogy övé nyughatatlan lelkének
a jól megérdemelt békéje.

2015. február 6.