Különös álmok rabja

Különös álmok rabja

Elszálltak a percek,

nyom nélkül múlik minden

Állj meg a futó pillanatban,

szeretetben öleld az emlékeket

Örvénylik, kavarog benned,

fáklyaként lobog a szemed

Különös álmok rabja vagy,

az emlékekre forró könnyek hullnak

Csitáry-Hock Tamás - kezek ...

Csitáry-Hock Tamás

Két kéz. Amelyek alkotnak, dolgoznak, simogatnak, segítenek. A kettő együtt.
De van, hogy az egyiket megfogja valaki. Valaki.

És csak egy szabad kezed marad. Hihetnéd, hogy így sokkal nehezebb minden.

Egy kézzel.
De tudnod kell valamit: kétszer egy kéz többre képes, mint egyszer két kéz.

Emlékszőtte ...

Emlékszőtte ...

https://m.youtube.com/watch?v=SDl3Bsf1PIQ

Pillám fáradtan elnehezül

Rám szunnyadó álom terül

Szívemben emlékszőtte pillanatok

Lelkemben könnyek és mosolyok

Szelíd éjszaka, gyöngéd árnyak

Az álomutakon bolyongva,

Titkokat borít ránk a gondolat,

Az illanó álommal a hajnal hasad

A tél örömei

A tél örömei 

https://www.youtube.com/watch?v=S-0nfYSnKDM

Tudod arra gondoltam,
a télnek örömei is vannak,
de azok leginkább csak
rövid pillanatnyiak:
a hó ugyan esik (talán),
hogy elolvadjon aztán...
olyankor nincsen ültetés,
nincs csírázás,
rügyfakadás,
és nincsen virágzás,
örömteli termés sincsen,
a télből a szüret is hiányzik:
de a tél mégse meddő,
ő hozza
a tavaszt világra,
nélküle az sem lenne...
és hideg lélekkel,
szeretet nélkül is vannak
örömök az életben,
de azok múlóak hamar,
hiányzik belőlük a tavasz
a nyár és az ősz
egymásra épülő szépsége,
miknek varázslatos titkot rejt
minden pillanata...
hideg a szeretet nélküli szív,
de, ha a körülmények megérnek,
ha a fagyos talaj felenged,
a Nap, ha kiragyog,
a szeretet, mint a hóvirág,
a téli takaró alól is kidugja fejét,
az ő boldogságos tavaszán
minden borul virágba...
a tegnap még alig látszó
mára már virágzó,
a csodás terméseit
meghozza rendre
a rügyező szeretet...
azért a tél se mihaszna,
nélküle
újjászületés nem lenne:
a szeretet akkor sem halott,
mikor sehol se látszik,
talán csak pihen
a lélek hideg telében,
várva arra,
hogy az idő kedvezzen,
dologra jelentkezzen.

https://www.youtube.com/watch?v=EdJZret1ry8

2015. január 10.

Az égbolt fátyla ...

Az égbolt fátyla ...

Tépetten rongyosak a felhők

A homályban pára borul ránk

Fátyollal átszőtt a horizont,

Halványra színezett az égbolt

A gyertyaviasz ont értünk könnyeket,

Majd ránk terül az este csendesen

Áldás szeretni

 Áldás szeretni

Tudod arra gondoltam,
áldott állapot szeretni,
de olyan áldás, amelyik
elképzelhetetlen teher is:
végtelenül édes csomag,
ami nem a méhében,
az embernek a lelkében fogan:
Istentő jövő áldás,
ami pokoli teherré tud válni...
mert nem könnyű szeretni,
azért aztán nem is lehet
szeretni mindenkit:
az egész világ terhét
egyetlen lelken hordozni,
azt túl se lehetne élni...
aki egyet szeret csak,
húzza a vállát annak
fájdalma
egyetlen másiknak:
ahány szeretet,
annyi súlyos teher,
ha sok lenne a megfogant iker,
az már eliselhetetlen lenne
egyetlen léleknek...véges
az ő befogadóképessége:
a szeretet nehéz csomag,
erő kell hozzá cipelni, nagy,
ha baj van majd megszakad
a nehéz tehertől a lélek...
néha, hogy bár ne is lenne,
az ember azt kívánja,
és mégis ragaszkodik hozzá,
mert csodásan áldott állapot,
ami szárnyakat ad,
ha ott ragyog
a boldogság fénye
a másik szemében

2015. január 9.

A szív jósága ...

 A szív jósága ...

A szeretet karja

A szeretet karja 

Tudod, arra gondoltam,
könnyen el lehet tévedni
ebben a nagy világban,
még a simogatás is
veszélyt rejt magában:
kônnyen összetéveszthető,
az ember azt képzeli,
a szeretet jele,
pedig sokszor, ha valamit valaki
pénzen nem képes megvenni,
akkor segítségül hívja
a simogató mozdulatot,
a simogató szót...
csak akkor mindig,
amikor megéhezik,
amikor úgy gondolja,
máképp jól nem lakhat,
olyankor simogat,
hisznek benne sokan,
pedig csak azt jelenti:
akarom...
a gyermek toporzékol,
a felnőtt okosabb,
ő kedvesen simogat:
oly jó, ha az ember
simogatva van,
képzeli azt
a szeretet jelének,
könnyen elhiszi naívan,
hogy szeretve van...
pedig a simogatás
néha csak az akarás
szép csomagolásba bújtatott,
de otromba fegyvere,
lélek semmi nincsen benne:
add, mert éhezem,
add, mert szeretném nagyon,
add, mert a vágyam
csillapítani akarom...
de a szeretetet karját
nem az éhség irányítja,
Ő még álmában is simogat,
még akkor is,
ha teljesen jól van lakva,
még akkor is, ha tudja,
semmire nem számíthat.

2015. január 9.

Fájó elmúlás

Fájó elmúlás

Hideg a levegő,

éles a szél, metszőn vág

Kopár fák ágai sírnak

fakó, szürke a láthatár

A tél nyirkos ölelése

hervadón lebeg felettem

rám telepszik a szürkeség

Az elmúlásban szomorú a lelkem

fájó könnyek égnek szememben

Lélekfájdalom

Lélekfájdalom

Tudod arra gondoltam,
a fájdalom,
mint ahogyan a láz,
betegséget jelez:
egyedüli fájdalom talán,
ami nem bajt mutat,
a születés fájdalma,
(talán az élet nem betegség)
amikor kibújik egy fogacska,
amikor érkezik világra
egy csöppnyi emberke...
módszerek vannak,
betegséget gyógyítóak,
de a gyógyszer egyben méreg is,
ha betegség el is múlik,
az egészség már többé nem az,
mint volt előtte annak...
az ember,
mint egy gyermek,
nem képes önmaga
kellően vigyázni magára,
kell a kívülròl jövő,
az őt féltve óvó szeretet,
aki ilyenkor mutathatja
meg magát
csodás tettekkel...
és a lélek,
az is könnyen megbetegszik,
az ő minden fájdalma folt rajta,
(amikor nem a születés okozza)
ha el is múlik, a nyom ott marad
mindvégig,
kell a kívülről jövő szeretet,
amelyik pajzsként védi,
mert nyomott hagy minden fájdalom,
ha a lélek betegszik meg sokszor,
könnyen lesz
a valamikor egészséges ember
gyógyíthatatlanul lelkibeteg.

2015. január 9.

Lelkembe zárva

Lelkembe zárva

https://m.youtube.com/watch?v=ylN9I0q9sP4

Lelkem néha messze száll a végtelenbe.
Sugarasan, körberagyogva fénnyel,

az égbolt ragyogó azúrkékjével.

Ringató érzéssel lebeg feléd,
messziről intve, örök szerelemmel,

vágyóan, vadul vagy szelíden.
A lélek húrjain dallam kél,

finom hárfán játszó érzésekkel,
ringatóan, a szerelem ölén..

Lelkembe zárva a fényt, a sugarat,

az álmaimat, az életet, a létemet.
Mert hisz érdemes élnem

Érted, temiattad, - kettőnkért.

Az angyalom vagy, a fényem vagy

Bársonyos tündéri szemekkel világítasz

Az estek melengető szeretetében.

Boldogság, boldogtalanság ...

Boldogság, boldogtalanság ...

https://www.youtube.com/watch?v=XBZmpDzx0xE

Tudod arra gondoltam,
az ember a boldogságot
a nincsben gondolja:
boldogság a koldus álmában
a mesés gazdagság,
a betegnek az egészség,
a tudatlannak
a mérhetetlen nagyságú tudás,
a gyengének a hatalmas erő,
a tehetségtelennek a tehetség,
a családtalannak a család...
pedig valójában,
ha a nincsből egyszer van lesz,
akkor kiderül, hogy önmagában
nem boldogít egyik sem,
ha valami mindegyikből hiányzik:
a boldogság
maga a szeretet talán,
de a szeretet, mint az arany,
sohasem teljesen tiszta,
mert önmagában talán
a mennyekbe illanna,
minden csepp boldogságában
van valamennyi, több néha,
máskor pedig kevesebb
boldogtalanság,
van úgy is, hogy a mérleg elbillen
a boldogtalanság irányába.

2015. január 8.

Ha a boldogságot kutatod ...

Ha a boldogságot kutatod ...

Vágyom a fényre

Vágyom a fényre

http://www.youtube.com/watch?v=H4F-3xXnhYU

A napfény az életet adja nekem. Gyöngéd simogatás, csókok özöne fáradt tagjaimra. Meleget ad a földnek, lélegzetet minden apró kis élőlénynek, éltető energiát az apró kis csíráknak. Bebújik a fák mély kérgeibe, gyökereibe éltető vérként kerengve. A sugár minden apró kis zugba, a föld mélyére besugárzik. A madarakat dallamra fakasztja, s a szívekbe erőt, életet, vágyakat hoz. A víztükröket lágyan simogatja, játszadozik a szellővel, bukfencet vetnek a sugárnyalábok. Égi szemeiből lövi ki a fényt, olykor égető, tűző lángot lövellve, vagy szürke felhőtakaróba burkolózva. Sugárzó, ragyogó mosolyú, - a Mindenség csodája. A csillagok, a Hold éltető fénye – az égbolt simogató álma, - a mennyet és Földet kitáróan. Az újuló nap, a végtelen éltetője.

Ébredj Nap! Juttass fényedből, simogass sugaraiddal – adj életet!

Istenkirályként ...

Istenkirályként ...

Tudod arra gondoltam,
a gyermek, aki tekintetét
emeli az éjszakai égboltra,
aki a gömbölyű Hold helyén
csupán egy kiflit talál,
azt könnyen gondolhatja,
hogy a Hold fogyóban,
pedig lehet az is,
hogy éppen növekszik...
a világban
a kevéske szeretetet látva
könnyen lehet azt gondolni,,
hogy kihűlő félben van a Föld,
hogy egyre fogy a szeretet,
pedig az is lehet, hogy az ember
szeretetlennek lett teremtve,
a megváltó szeretet
egyszer csak világra érkezett...
Ő, aki számtalanszor lett
a keresztre felfeszítve,
de aki
feltámadt mindannyiszor,
felment a mennyekbe,
s visszatért
a szent lélek képében
Istenkirályként,
hogy az emberen uralkodva
a bűneitől megváltsa.

2015. január 7.