2014. december 31., szerda

Ahova a szeretet beköltözött



Ahova a szeretet beköltözött

Tudod arra gondoltam,
hogy mindegyike a gondoknak
egy-egy kisebb-nagyobb ránc
az ember orcáján,
és gond ott van legtöbb,
ahova a szeretet beköltözött:
ott a legerősebb a féltés,
ott zokog az aggodalom:
a ráncoknak létjogosultsága
ott van legjobban...
ellentmondás az,
hogy mégse mindig úgy van,
másféle gondok
okoznak több ráncot:
azért talán, mert,
ha a távolság nem kegyetlen,
ha kegyesen megengedi,
ha ad rá lehetőséget,
a féltéstől lefelé gördülő redőket
a szeretet hamar kisimítja:
azért a másikért
hamar mosolyt varázsol,
csak, hogy neki ne fájjon...
talán több a fájdalom,
és sokkal több a gond,
de a mosoly
a másik kedvéért
mindig megjelenik,
s talán az arc tovább
arra emlékezik.



2014. december 28.

Ellobbanó gyertyám ...



Ellobbanó gyertyám ...

Végtelen játszótér a sors -
sok év nyomában elszaladt,
a napsugarak sötétre váltanak.
Kézenfogott, vezetett az élet,
utamon az angyal segített.
Akadályok álltak előttem.
Gyertyám lassan ellobban,
a magány ma már hű társam.
Sebeimet az idő gyógyítja,
szíved peremének lakója marad
Lelked gyönge fény éri el,
félénk, halk neszek járnak,
az éjben bűvös hold simogat

2014. december 27., szombat

Az élet - ajándék



Az élet - ajándék 

Tudod arra gondoltam,
az élet ajándék, de talán nem hal,
hanem háló, ajándékot meríteni
a lehetőség benne van,
de ugyanúgy lehet halászni
rusnya kígyót és békát is...
az élet talán csak lehetőség arra,
hogy az ember ajándékként élje meg,
de, hogy úgy legyen,
rengeteg próbát kell kiállni,
a rudat át kell vinni,
minél magasabban áll a legyőzött léc,
annál jobban érezni a győztes örömét:
sokszor meg kell dolgozni érte cudarul,
de a győzelem minden pénznél többet ér...
minél több benne a megalkuvás,
minél többször kerüli az ugró a lécet,
(leverni szabad, de kell próbálni újra,
egy hajszálon múlik sokszor)
minél többször választja
a hazugságot
az igazság helyett,
az irigységet
a szívbéli adás helyett,
minél kevesebb győzelmet arat,
annál inkább veszti el az élet
az ajándék jellegét,
minél több a győztesnek járó érzés,
annál különlegesebb az ajándék.

2014. december 26.

December végén ...



December végén…

December vége van - enyhék a napok,
egyhangúak, szürkék az estek
ködös, párás, ólomtakaró borítja az eget.
Az álmokra még nem a hó takar leplet.
Zöld tűlevelek ringanak a fenyő és tuja lombsátorában
A hold ezüst gömbje gurul a horizonton
átviláglik fénye az örökzöldeken
Csönd és homály ölel e decemberben,
ám szeretetünk örök ima legyen

Wass Albert - Az emberi léleknek ...

Wass Albert
Az emberi léleknek ...
 

2014. december 25., csütörtök

Arany Karácsony



Arany Karácsony

csillogó díszek,
arany-piros gömbök,
aranyszál-felhők
az aranyló fenyőfán.
aranyszárnyú angyalok
őrzik az arany-álmokat
arany szemek az ablakokból
csodálják a csillogó hópelyheket

Szeretettel - Karácsonyra



Szeretettel - Karácsonyra 





Kívánok szeretettel karácsonyra
a gyerekeknek: a fa alá sok-sok játékot,
a felnőtteknek: legyen meg ajándékul mindaz,
ami /aki /addig legjobban hiányzott,
és mindenkinek kívánok a fára és mindenhova sok-sok
megfizethetetlen gyönyörűséges lelki ajándékot,
simogatást, szeretetet, jó szót.



2014, december 24.

Karácsony





Karácsony

 
 Muzsikáló angyalzene,

az álmok megvalósulása,
a karácsonyfa csillogása
szívünk, lelkünk boldogsága,
a SZERETET nagy csodája,
táncoló fények a könnyeken,
s ezen a mesebeli esten
Megváltó születik Betlehemben
*
KARÁCSONY – JÉZUS születése. Felragyog fényesen Betlehem csillaga.
A fehér karácsony meghittebb. Mikor hó lepi a tájat, Jézus szíve boldog. A karácsonyi fények melengetnek. A karácsonyfa az angyali béke hirdetése. Karácsony éjszakáján, Jézus születésnapján a legszebbek a csillagok. Angyalok szárnyalnak köztük. Kicsi kezükkel fehér, ezüst hópihékkel hintik be a tájat, békét, - szeretetet, örömet, melegséget szórva a szívekbe. Az örömkönnyek kristálygyöngyökként hullnak. Messzi üzenetek, égi kívánságok teljesülnek. Az éjféli mise, a templomi tömjén, a friss kalács illata a Karácsony meghittsége. Hópihe hintázik az örökzöldeken, parányi csillámok, kristálygyöngyök, hóval borított fák, simogató fénysugarak lengik körül békében, szeretetben a világot. Karácsonyi angyalok vigyázzák álmainkat, vigyázzák a gyertyalángokat, aranyszárnyon szárnyalva, csilingelő hangon énekelve. A fa alá lelkünket tesszük szeretetládikánkba, hogy szeretteink bárhol is légyen, megnyitják ládájukat, ott vagyunk, együtt velük. Egy angyal száll be a szívünkbe. Betlehemnek csillaga irányítja lelkünket a világ legszebb ünnepén. Minden szív szeretetbe öltözik. Különös fényben fürdik minden. A kóbor lelkek is békére, nyugalomra, szeretetre lelnek. Szeretet dala száll. Elérkezett karácsony napja. Minden év decemberében megszületik a Megváltó, és születésével a szeretetet hozza közénk. A szeretet békéjét, karácsony békéjét kínálja. Betlehem fényei ragyognak. A melegség belülről, a lelkünkből fakad. Szelíden tekint be hozzánk, hiszen nagyon nagy szükség van rá.
Nem csak a hívők hajlékába viszi a szeretetet. Hitet, reményt, gyógyulást, kitartást, részvétet hoz mindenkinek – megtöltve a szíveket szeretettel. A kis JÉZUS megszületett – vele a FÉNY, a SZERETET.

Ahol szeretet van



Ahol szeretet van
Tudod arra gondoltam,
az ember az utcákat járva
azt gondolja,
hogy a túl sok a fény, túl sok a pompa,
félő, hogy az ünnep lényegét elveszi
az üzlet,
tönkreteszi az eredeti mondanivalóját,
amit pont a szerény,
szegényes külső hangsúlyozott ki,
a csodát tette tán még
láthatóvá a lelki vaknak is...
hová lett az ünnep meghittsége,
hová tűnik a történet lényege:
hogy elveszett,
rá gondolni is ijesztő lenne,
ha az ember nem tudná pontosan,
hogy a bohócnak a ruhája
se a lelkét mutatja,
a lényege nem a külsőségben van...
s ha nem is olyan látványos bent
a belső szobában,
mint amilyen felemelő a maga valójában,
talán a karácsony
igaz fényéből nem veszített semmit,
ahol szeretet van,
ott a karácsony nem hervad,
ott ma is virágzik legszebb pompájában,
mint egyszer régen
azon a szentséges éjen.


2014. december 24.

 

Karácsony



Karácsony




Fénylő, csillogó gyerekszemek
aranydió a fenyőfákon
szálló, susogó angyalcsodák
mosolygó, virító piros almák
gyertyafény ragyogta karácsony
csillagszóró szórja gyémánt szikráit
angyalok fészkelnek a szívekbe
átölelik a fények szeretetben
meleg, meghitt otthonok csodája
a világ emberének ölelő boldogsága
gyertyafények lobogó táncot lejtenek
mennyből az angyal megérkezett
a kis Jézus megszületett

A Karácsony misztériuma



A Karácsony misztériuma
Talán az összes játék közt
a legszebb
a karácsonyi misztérium,
mikor ünnepel,
s az egész Föld fénybe borul,
mikor oly sokan vannak,
akik átélnek újra boldogan
egy régen volt történetet,
amikor a megváltó
embernek született...
angyalt lesni-várni oly jó,
különösen,
míg az ember gyermek:
az előadásban
neki jut a legjobb szerep,
gondolhatja mind, aki kicsiny,
aki bontogatja repeső szívvel
a titkot rejtő csomagot,
aki talán, még kicsit
sajnálja is a sok nagyot,
akiknek játék nem jutott...
talán szánják,
mert ők még azt nem tudják,
hogy angyalt lesni-várni,
ajándékot bontani
ugyan csuda jó,
de szerepet a legjobbat,
(igaz, legfárasztóbbat)
az kapja,
aki az angyalt játssza .


2014. december 23.



Csitáry-Hock Tamás - Van a csoda ...



Csitáry-Hock Tamás
Van a csoda... 

Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...
Ez a karácsony csodája.
*
A karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése.

Wass Albert - Angyalok ...

Wass Albert
Angyalok ...


A ragyogó szeretet



 A ragyogó szeretet

Tudod arra gondoltam,
hogy a mélyről érkező mondanivaló
a szó csodálatos ünnepnapja,
amikor a beszélő a lelkét kitárja
szinte belső kényszer által:
legyen bármily ünnepélyes szónoklat,
ha nincs meg a szoros kapcsolat
a külső és a belső közt,
ha csak látszat a mélység,
ha születik a hatás kedvéért,
akkor az üres, értelmetlen fecsegés...
és a karácsonyi fények,
az ünnepi díszkivilágítás
az is lehet csak üres locsogás,
de ha a külsőség belül születik,
ha a fény a belső érzés
kint is látható sugárzása,
akkor minden csillogás,
minden ragyogás csodás,
hiszen azt mutatja,
hogy a legbelső szobában,
a lélek otthonában ott van
a csodaszép, az utánozhatatlan,
de fényekkel mégis
( ha halványan is)
megközelíthető
ragyogó szeretet.

2014. december 22.

Gyermekkori karácsony



Gyermekkori karácsony
Csendesen fekszem, nem jön álom a szememre. Gyermekkori emlékek, a gondolatok  kavarognak  bennem. Érzem anyukám érintését, hallom kedves simogató, szerető hangját. Arca, mosolya előttem.
Azon a gyermekkori karácsonyon eljött szívünkbe az öröm, a szeretet. Angyalok ölelték szívünket, öleltek bennünket.

A korán érkezett tél fehér hólepelt borított a tájra. Az ezerhangú szél fázósan, fagyosan sírt kint a ház körül. Arcunkat az ablaküveghez nyomva néztük a hópelyhek vidám táncát. Amint az üveghez értek, cseppként gurultak tova. Játékosan követtük kis ujjunkkal útjukat. Duruzsolt a vaskályha,  a szoba sarkában ontotta melegét a kemence. A táncoló tűz fénye bevilágította a szobát. Kakukkos óra mutatta az időt. Lassan, kimérten ketyegett és kakukkolva jelezte az óra múlását.

Karácsony délutánján a szomszédunkban élő csángó család nagyobb gyerekei átjöttek hozzánk, míg a szüleik feldíszítették a fenyőfát és a fa alá becsempészték a gyerekek karácsonyi ajándékát. Én már nagyobb voltam, így a fa díszítésében is részt vettem. Színes papírokból díszeket készítettünk öcsémmel, - papír füzéreket ragasztottunk. De az ajándékokat a Jézuskának véltük.

Varázslatos, gyönyörű volt az este. Csillogó szemmel néztük a fát. Gyertyák gyúltak a plafonig érő fa alatt. A gyertyák fénye sokszorosan visszatükrözte szemünkben az örömöt. Csillagszóró rudacskák szórták ragyogó szikráikat. Csodálattal néztük az apukám készítette szánkót, a Jézuskától kapott rongybabát, mesekönyvet, búgócsigát, öcsém kapta építőkockát, labdát - a diót, az almát. Hiszen a mi gyerekkorunkban mindez csoda volt.
Majszoltuk a mézest és a habcsókot. Friss kalács illata  szállt a kemencéből felénk, keveredve a töltött káposzta és a fenyő illatával. Ma is orromban érzem ezeket az illatokat, a nagymamám készítette mákosguba illatával együtt.
Kis szíveinket a szeretet melengette.
A szobát ellepték az árnyak, csak a kemence és a kályha tüze világított.  Az arany fény meleg érzést vetített a falakra. A szülők beszélgettek, mesélgettek - halk zene szólt a rádióból. Mi, gyerekek nagy élvezettel hallgattuk a történeteiket, mélyeket, nagyokat pislogva a fáradtságtól, a napi izgalmak után.
Mikor anyukám felkapcsolta a villanyt, - jelezve, itt a fekvés ideje, - magunkhoz ölelve ajándékainkat – azzal együtt indultunk az ágyba.

Tündérmesék – megszépítenek mindent, az emlékek távlatában. A szavak muzsikálnak és az érzések ennyi év után is valami melengető, csodálatos lágysággal, mégis mély szomorúsággal töltenek el.
Érzelmi melegség a szívemben. Könnyeim folynak – így ringatnak álomba az emlékezésben.