Madarak
A november enyhe időt
hozott – kissé felborítva a természet rendjét.
Hajnalonta újra rigók
hada zeng ébresztőt – nagy csiviteléssel. A galambok összebújnak, - turbékolnak
a dúcokon, a háztetőkön. Szerető szemmel nézem őket. Nagyon kedvelem a
madarakat. Hosszú ideig figyelem játékos csivitelésüket, beszélgetésüket,
hiszen a madaraknak a csivitelés a beszélgetésük. Szeretem őket – számomra
kellemes kikapcsolódás figyelni, ahogy ügyesen ugrálnak, röpdösnek a fák ágain
– ide-oda. Az enyhe délutánokat, az esteket – nagy szerelemmel, szeretetettel
töltöm közelükben, hallgatva éneküket, halkan társalogva velük. Okos kis
szemükkel, fejükkel jeleznek, mintha értenék szavaimat.
Megfigyelted már? –
milyen jellegzetesen szól a madarak hangja? Olvastam arról, de tapasztaltam is,
hogy évszakonként is másként szól a madárhang. Sőt – a városi madarak is
másként viselkednek és másként fütyörésznek, énekelnek, mint a vidék madarai.
A verebek, a
feketerigók és a galambok a város madarai, bár Cegléd kivétel, hiszen főleg
galamb – nagyon sok van a külső részeken, a tanyákon is.
A rigók - kedves füttyükkel
színt hoznak életünkbe. Kora tavasztól zengik éneküket. Nagyon szeretem őket.
Sokszor beszélgetek velük. Amint hajnalodik és megjelenik az égbolton a
hajnalpír, a rigók már elkezdik koncertjüket. Bogárvadászás és a giliszták
felkapása közben is énekelnek – nagyon megfigyeltem már őket.
Szinte teljesen a
város lakóivá váltak, hiszen nincs nélkülük városi kert.
Ugrabugrálva
csipegetnek, forgatják okos kis fejüket. Trilláznak és amikor macskát látnak,
huss, felrepülnek és
szinte gúnyolódva cserregnek. Nappal nem, de estefelé felülnek az ereszre, és
ott dalolásznak. A leszálló alkonyban pedig a kerítéseken, a falombok között
zengedeznek.
A fakopáncs – szép,
méltóságos madárka, a fák doktora. Függeszkedve kopogtatja a fatörzset. Orvosol,
és kapja el a kártékony férgeket.
Kertünkben a nagy japán akácon sokszor látható.
A cinkék –
csodálatosak, kedves kis madarak. Akrobatikus kis légtornászok. Zengő hangjuk
simogatja az ember szívét. Öröm őket figyelni. Egészen közel merészkednek az
emberhez. Talán érzik, nincs miért tartani tőlük. A hajnalokkal megjelennek –
az ablakok alatt zengik éneküket –nem csak tavasszal és nyáron, hanem az
enyhébb őszben is és telente is.
A kertünkben
előfordulnak a fenyőcinkék. Az érett, pörgő fenyőmagokat hangos kopogással
szedegetik
A verebek –
szemtelenek, rikácsolók és mindehhez a színűk is olyan semmitmondó. Civakodnak,
veszekednek – de azért őnekik is örülök, főleg mikor olyan sivár minden.
A fecskék – sajnos, a
városon belül nagyon keveset látni. Imádom acélkéken csillogó tollruhás kis
testüket. Bájosak, kecsesek. Gyönyörű gyerekkori emlékek fűznek ezekhez a
csodálatos kis madarakhoz. A tanyán – a melléképületek ereszei alá
előszeretettel rakták fészkeiket. Órákig csodáltam kecses mozgásukat, hallgattam
csivitelésüket. Bánatosan búcsúztam tőlük utazásuk előtt és izgatottan vártam hazatérésüket
minden tavasszal.
A galambok -
csoportosan röppennek fel a magas ég felé. Ezüstösen csillan tollruháikon a
napsugár – körtáncukat röppenve szállnak vissza a dúcra, vagy háztetőre. Erről
már meséltem is Neked. Eggyé tartoznak – egy nagy családdá. Ritkán ugyan, de
bizony ők is tudnak nagyon veszekedni. Élvezettel szoktam figyelni, ahogy a
porban fürdenek.
Nálunk, a városban
sok a denevér. Rémisztőek, pedig azt mondják, - ártatlanok. Suhannak az esti
sötétben felettünk, nesztelenül surrannak az éjszakában.
Persze, itt is van
sokféle kis madár, amit láttam, de számomra ismeretlenek.
A tanyavilágban
rengeteg madár él, nagyon különlegesek. Zengenek a pacsirták – főleg a
gabonatáblákban és a mezőkön. Sok énekesmadár ad örömet már hajnaltól – késő
éjszakáig.
Esténként bagoly
huhogást hallani az öreg fák ágai felől – és az éjszakában suhanva, ahogy
egerészni, pockozni indul.
Óvjuk, védjük hasznos
kis kincseinket!
