A szeretet által
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember gondolatban
a másikról elképzel valamit,
azt hiszi, őt, a határait ismeri,
s, ha vele olyan dolog történik,
ami nem fér az elképzelésbe,
akkor csalódik benne...
mert az ember azt képzeli,
a másikat jól ismeri,
pedig csak annyit tudhat róla,
ameddig, a talán szélcsendes
időben eljutott,
a következő lépést nem ismeri,
nem sejtheti róla,
hogy mit hoz ki belőle a szakadék,
lezuhan sebesen,
vagy épp szárnyakat ad a nehézség...
az ember könnyen botránkozik másokon,
azt gondolja, hogy ő zuhanás közben
másképp viselkedne,
magának a szárnyakat odaképzeli,
de a képzelt szárny fel nem emel...
de, ha egyszer
megtörténik az elképzelhetetlen,
amikor kiderül, mi rejlik legbelül,
amit magáról,
maga se tudhat az ember,
ha megtörténik a lehetetlen,
akkor talán
megértőbb lesz másokkal,
mert senki sem tudhatja előre,
mit tesz majd az ismeretlen,
mit tesz vele a zuhanás,
de még azt se,
hogy mivé lesz a szeretet által.
2014. július 7.
