Az ember nevű fa ...

Az ember nevű fa ...

Tudod arra gondoltam,
az ember leginkább talán
hasonlítható egy olyan fához,
amelyiket apró korában
szeretettel gondoznak,
figyelmesen ápolnak,
de kikerülve a gyermekkorból
sorsára hagynak:
álljon meg egyedül a saját talpán...
és az ember így, vagy úgy, de megáll,
csak a kártevők sokat pusztítanak rajta,
csak az ágak növekszenek kontrolálatlanul,
és mert hagyják magára,
mert nem ápolják gondosan,
egyre kevesebb lesz a termés,
egyre több közülük is
a féreg által megrágott...
míg egy napon,
talán idő előtt
a fa végleg elpusztul:
nem szép halállal hal,
megérik a pusztulásra...
a fán, aminek a neve ember,
egyedül a szeretet segíthet,
az neki a legjobb metszőollója,
az szabadítja meg méreg nélkül
a hívatlan pusztító kártevőktől,
az teszi, hogy a fa öreg korára is
az egészséges termésre képes.

2014. június 11.

Léleksimogató ...

Léleksimogató ...

http://youtu.be/Dnt4PpMQTE0

A Nap az égbolt alján, a hegytető mögött pihen.

A horizont kék függönyét bíborra színezi át az alkonyban.

Mosolyog a szív, a lélek.

Az éjben elhomályosodnak a fények, ölelik álmainkat.

Szunnyadnak a szelek, a tó felett csillagsugarak pihennek,

olykor eltakarják a fellegek.

A virágok ontják illatukat, csönddel simítva a fáradt,

lecsukódó szemeket.

*

Gyöngyharmatot szór szét a hajnal a fákon, a virágokon

és minden egyes fűszálon.

Álmosan kel a Nap, de azután kacagva gurul a horizontra,

az ébredő lelkeket simogatva.

Szempilláinkra könnyeket csalva, -lágy öleléssel –

az új napba reményt adva.

Wass Albert - A csalogány

Wass Albert

 A csalogány

Már reszket a holdfény a lombos akácon,
Már esti homály ül a néma tanyán,
És bent a berekben, egy korhadó ágon
Már himnuszát zengi a kis csalogány.

Trillázva repül a magasba az ének,
Majd harsogva csattog a völgybe alá,
Ott fent lesik hangját az égi zenészek
És változnak villanó hold-arannyá.

És néha úgy peng, mint az éjben a hárfa,
Egy holdas ligetben, az ablak alatt.
És úgy zokog néha, mint télen az árva,
Ha fergeteg, orkán elébe szalad.

Már alszik a fészek a sűrű berekben,
Köd-pára lebeg fent a domb tetején.
S szép csalogánydalt az éjjeli csendben
Nem hallgatja más, csak a szellő meg én...

Ha ébred a hajnal az alvó ligetben,
S az éjszaka eltűnik árnyaival,
Úgy zengi utána repesve a lelkem:
,,Csak szépség zenéje az igazi dal!"

Tágranyílt kék szem ...

Tágranyílt kék szem ...

A Nap derűs mosolya leng,

az ágak közt arany hálót sző.

Tágranyílt kék szem a horizont.

A fű, a lombok között szellő libben.

Virágos szőnyeget terít elénk a természet,

könnyű dallamokat dudorász a szél.

Hajnaltól estig madárdal zeng.

Zölden ringatóznak a falombok

Rigófüttyöt hoz az enyhe fuvallat

Bárányfelhők az égbolton

A sugarak vidáman táncolnak

A tóparti nádas élete hangos

A vízen hullámok játszanak

Szívünk köré színes csodákat fon

A bíborban lángoló alkonyat

Múlt, vagy mese

Múlt, vagy mese

Tudod arra gondoltam,
hitetlen az ember,
aki nem lát csodát,
és csodát leginkább
a múltban,
vagy a mesében talál,
(múlt, vagy mese,
ki tudná azt megmondani)...
pedig talán vannak ma is,
de csak az láthatja, aki megéli,
aki boldog részese annak:
amikor összetalálkozik
két hōmpölygő szeretet,
s egy szeretetfolyóban eggyé,
egy hatalmas folyóvá válnak,
a különleges csodák
akkor bekövetkeznek biztosan
a csodák legkülōnösebbjei,
és, ha a folyó egyszer kettéválik újra,
tovább mindkettő a maga útját járja,
akkor már kétely nélkül tudja az ember,
hogy a világ, s az élet benne
sokkal több a szemmel láthatónál:
a remény már nem haldokló akkortól,
mert aki megtapasztalta a szeretet csodáját,
(talán égen-földōn az egyetlent)
az többé megváltó erejében
nem kételkedhet.

2014. június 9.

Pillanatképek

Pillanatképek

http://youtu.be/tKRoLlYN6sY

szívemben fájó emlékek,

szememből áradó könnyek,

visszhangzó vágy-sóhajok,

gyengéd, simogató érintések,

felhőhullámok az égi óceánon,

szikrázó messze csillagok,

születő és múló pillanatok

Csitáry-Hock Tamás - A pillanatokról ...

Csitáry-Hock Tamás

Két pillanat ...

 

Igen, kettő. Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között… a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.
A harmadik pillanattól.

*

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

*

Lehet bármily kevés az időd, ha azt a Szeretet ölelésében töltötted el. Igen, az életed számlájáról fogyó időt a Szeretet pótolja.

*

A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk.

Maradandót szeretni

Maradandót szeretni

Tudod arra gondoltam,
az ember az otthonát berendezheti
az aktuális divat szerint is,
vagy tehet bele össze-vissza mindent,
olyanokat, amiket mások kínálnak,
de végül egymással nem harmonizálnak...
a szépre nem figyelve vásárolhat
kizárólag praktikusat,
vagy törekedhet arra,
hogy biztosan tetszen másoknak:
és az otthonát berendezheti úgy is,
hogy előtérbe a saját ízlését helyezi,
megfontol minden darabot jól,
hiszen az élete nagy részét tölti ott...
de nem csak a külsőt,
az ember a belső otthonát is
a saját elképzelésére rendezi,
magáévá tehet minden divatosat,
(akkor könnyen összetéveszthető lesz mással)
vagy elfogadhat mindent válogatás nélkül,
és berendezheti magát igényesen is...
inkább legyen kevesebb,
de az tiszta is legyen,
legyen értéke is,
abban örömét lelje sokáig,
ne kelljen miatta szégyenkezni,
ha valaki beljebb akar látni...
az az otthon rá lesz jellemző,
s ha saját ízlésére, igényesen,
és nem paneleket átvéve rendezi,
akkor az egyedi,
és megismételhetetlen lesz,
aki megszereti,
az nem a könnyen változót,
a mindenhol feltűnő divatot,
de maradandót szeret,
olyat,
ami nem találhatót meg máshol.

2014. június 8.

A nyár mosolyai

A nyár mosolyai - Nyári illatok, színek

http://www.youtube.com/watch?v=1Tu-YA0kFuY

Június melege,

zsongó illatár

az égen bodorfellegek

puhán szárnyal a légben

a kibomló hársvirág

mézízű sóhaja,

részegítő illata

A kertekben illatok – akácvirág, bodza, hárs illata keveredik a friss szellőben. A parkokban üde, színes virágok mosolyognak, madarak zengedeznek. A fák, a bokrok fürdenek az aranyló fényben. Minden fűszálban, virágban, fában emlékeket őrzöl. Fölöttünk az aranyló nap. Csend, - verőfény. Az erdőkben zöld lombtakaró. Őzikék merengnek a patak mentén. Madárfütty zeng köröttük, mosolyog a természet. Csoda a naplemente aranya, az est mélysötét bársonya, a csillagos égbolt és az ezüst hold titokzatossága. Az éjszaka sátra borul ránk, méla neszek osonnak. Az  árnyak is világosabbak. Melódiák szárnyalnak dallamosan, míg szempilláink lecsukódnak. Álomport hint ránk a kertek, az álmok szép tündére. A szeretet melegét a szeretet szigetén.

Névnapomkor

Névnapomkor!

 http://youtu.be/7zcKLrFHikw

 

A kitárulkozó hajnallal ébredek.

A függönyön át látom az égbolt színeit, az éjszakai vihar utáni nyomokat.

Hallom a madarak köszöntését, hallgatom meséiket az elmúló éjszakáról.

Hullámzik ritmusosan az ébredő élet a horizont felhői között.

Szemem örvényeiből reménysugár pattan, beborítva a nyomott álmokat.

Szívem ritmusát rendezve, elsimítva arcom gond-ráncait.

Ez az igazi életem, - fájdalommal, kínjaimmal telve.

Kiáltanék: Istenem segíts! Adj erőt, hitet az új napban.

Áldott, szép ünnepeket kívánunk!

Áldott, szép ünnepeket kívánunk!

Pünkösd

 Pünkösd

http://youtu.be/Wso3RM4-Rmk

Pünkösd
ünnepe a szentlélek kiáramlásának,
a szeretet pedig a lélek kiáramlása,
amire minden ember vágyik biztosan,
hogy vele találkozzon útja során...
az ember és a szeretet között
ez a találkozás
talán meg is történik sokszor,
csak aki nem ismeri,
az fel sem ismeri a sok kôzül a valódit,
úgy megy el mellette, mintha ott se volna,
mintha patakokból mindenféle víz csobogna
felismerhetetlenül, hogy az iható melyik...
talán a szeretetet fel csak a szeretet ismeri,
az ember nem tud különbséget tenni addig,
míg a benne lévő nem súgja meg,
hogy felé az igaz szeretet áramlik...
s talán jól is van így,
hogy akiben szeretet nincsen,
az nem ismeri fel a valódit,
szeretetlenségében kárt tehetne benne,
a bizonytalanság marad számára...
Pünkösd
ünnepe a szentlélek kiáradásának,
a szeretet pedig a lélek kisugárzása,
a szavát érti tökéletesen, aki ismeri,
(beszéljen is bármilyen nyelven)
de csak az ismerheti, aki hordja magában.

2014. június 08.

Vízillatú éjszakák ...

Vízillatú éjszakák...

A langyos estéken, éjeken

szelíd hegyek,  – ölükben

ringatják a természetet

Vén fűzfák susognak hajladozva

a víz illatú éjszakákban

Szívünk mély szomorúságát

csak a csillagok, s a Hold látják

Álmainkat is így vigyázzák

A türelmes szeretet

A türelmes szeretet

Tudod arra gondoltam,
hogy okkal, vagy oktalan,
ez a mi kis világunk
van felépítve nagyon logikusan:
ha a virág idő előtt hervad,
tudva lévő, hogy érte valami baj,
s talán, visszamenve akár a gyökérhez,
betegség okát meg is lehet találni,
életet lehet hosszabbítani...
és talán így van ez mindennel,
logikus, hogy hova jut az ember,
s ha rossz a hely ahova került,
keresgélni kell a múltban,
a baj oka valahol ott van elrejtve:
a kártevő kívülről érkezik mindig,
mégha belülről fertőz is...
oka mindennek van, de nehéz rátalálni,
ha látszólag oktalan a gyűlölet,
s a féltékenység alaptalan:
persze semmi nincs véletlen,
még a véletlen se,
a valódi bűnöst,
ami kívülről fertőzte az embert,
azt már nem lehet utolérni,
visszatekintve nem látni,
de oktalan nincsen semmi...
ha az oknyomozás
nem hoz eredményt,
ha a féltékenység,
vagy a gyűlölet
rágja az embert,
akkor rajta már egyedül csak
a türelmes szeretet segíthet.

2014. június 7.

A szeretet, a szerelem égig emel

A szeretet, a szerelem égig emel

Milyen különös érzés. Hogy milyen óriási erő is a szeretet. Mi minden lakozik bennünk. Magunknak milyen falakat emelünk, milyen gátakat teremtünk és mikor ránk talál a szeretet és a szerelem. Milyen nagy lesz a világ, hogy kitágul számunkra. Észrevesszük az apró kis csodákat. Biztosan sok embernek ez butaság, de minden úgy megváltozik. Ha valahol mélyen élsz, egy olyan helyen, ahol csak sötétség van, de ha szeretnek, - ha szeretsz és szeretve vagy, ez a szeretet az égig emel, a csillagokba, a végtelenbe. Megszépíti a sok csúfságot is és ha néha szomorú is vagy, hamar kisüt újra rád a Nap, ragyognak a szivárvány színei, gyönyörűséget látsz a zord viharban is, a felhőkben – és a szeretetért, vagy talán miatta megkedveled a szelet és minden fűszálban megtalálod a szépet. Még a kóróban is találsz valami vonzót.

„Nem voltál velem,

pedig olyan szépen jött az este:

szelíden mint a szerelem.”