Ritka tűz ...

Ritka tűz ...

Tudod arra gondoltam,
sok mindent megteremthet
az ember a tudatával
és nagy kitartással
legbelül kialakíthatja
az egészséges lélek harmóniáját,
a békének a szigetét akár,
ami csodálatos dolog,
de az még nem a boldogság:
azt valaki önmagában
hiába is keresi,
ahhoz talán nem lehet
a körülményeket megteremteni...
nem elég hozzá a józan ész,
a boldogság az megtörténik,
valahogy úgy, mint amikor
arra alkalmas két hideg kő
egymással összecsiszolódik,
és tűz keletkezik...
olyasmi lehet, amikor két
egymáshoz tartozó szeretet
találkozik, összecsiszolódik,
(kezében talán tartja az Isten)
és a szerelem kap lángra,
az a ritka tűz lehet
a boldogság maga.

2014. június 7.

Boldoggá ...

Boldoggá ...

Összetartó erő

Összetartó erő 

Tudod arra gondoltam,
mióta csak ember az ember,
próbálkozik újabb,
és újabb rendszerekkel,
pedig valószínű, hogy mindig is
vezette a jobbítás szándéka: hiába,
ha a terv szinte hibátlan,
ha a kivitelezés az olyan,
ami visz a pokolba...
s talán azért van így,
mert a halandó uralkodni vágyik,
a változást idővel
az elnyomottak követelik joggal...
a férfi és a nő olyan pár,
ahol kétely nincsen,
kapcsolatukban
egyik se született trónra,
egymást kiegészítik,
szüksége van a másikra
mind a kettőnek:
az egyiké az erő,
a másiké a lágyság,
egyik sem fontosabb a másiknál...
és jó is lenne, tökéletes
az elképzelt ősi szerep,
ha nem jönne a csapda,
ha valamelyik
nem akarna uralkodni mindig,
ha egymást szeretnék
egyenjogú társként...
s talán ez hiányzik,
a rendszerek ezen buknak,
ezért üresednek ki,
és ezért nem él békében
férfi és nő egymás mellett,
mert hiányzik mindenből Isten,
az összetartó erő, a szeretet.

2014. június 6.

Elpihenve

Elpihenve

Igazi szívemet Te láttad meg
Fájdalmaimat is Te látod be
Örömeimet Veled osztom meg
Lelkem mélyére Te tekinthetsz be
Minden reggelen Érted ébredek
A nappalaimat Neked élem meg
Estelente fáradtan elpihenve
Álmaimat is Veled osztom meg
Hogyan mondhatnám el Neked,

hogy  mennyire féltelek és szeretlek !

Az ösztönök birodalmában

Az ösztönök birodalmában

Tudod arra gondoltam,
hogy a még apró kisgyerek
érzi ösztönösen
a felé áradó szeretetet,
szép szóval
becsapni nem lehet őt,
tud tenni különbséget
a látszat és a valóság között...
de később
ez a tudás elhalványul,
maradnak a cselekedetek,
s az ember hagyatkozik
csupán a látványra:
mindent szeretetnek hisz,
ami annak mutatkozik,
így aztán nem is csoda,
ha csalódik sokat...
de talán, ha egyszer valaki
az igaz szeretettel találkozik,
az, mint valami hatalmas robaj,
az alvó ösztönt felébreszti,
és legyen bármilyen is a forma,
azt akár vaksötétben,
határokon túl is lehet érezni...
a kételkedő is megtudja,
hogy a szeretet több,
nem csak a szóból lehet kihallani őt,
nem csupán a látványban mutatkozik,
de belül, a lélek mélyén
érezni lehet sziklaszilárdan:
anélkül a szavak, a cselekedetek
az embert becsaphatják,
de tévedhetetlen bizonyíték,
ha az ereje akkora,
hogy a tudat alatt lehet érezni
az ösztönök birodalmában is.

2014. június 5.

Szellőtündér ...

Szellőtündér ...

http://youtu.be/iV7g4TdM-BA  

Ezüstszálak hajamban,

a megőszülő időben

Hajnalpír, ébredő Nap,

fénysugarak játszadoznak

A rózsaszirmokon harmatcseppek,

szellőtündér szárítja fel

Csókolózó azúrkék horizont,

madárdal zengedez

A felhők a széllel kergetőznek,

lángot vet a Nap az égen,

zöld hullámok a fűben,

sugarak a lombok között,

egybeolvad a föld az éggel

A vízben holdfény reszket

Az éjben mindenen álom ül,

a szívek mélyén elterül

A csönd a lelkeket ringatja,

halk szárnyakon ölel az éjszaka

Szeretet-kosár

Szeretet-kosár

http://youtu.be/725bGuYcXAg

Tudod arra gondoltam,
a gyűjtögetés ideje a fiatalság,
kezdetben, mint egy üres kosár,
olyan az élet,
abba tesz mindenfélét
az, aki a gyermekkorból épp,
hogy csak kikerült..
az árut a külvilág kínálja,
de becsapós a dolog, van sok,
ami kívülről tűnik aranynak,
de bekerülve a kosárba
idővel gonosz kígyóvá válik...
és van, ami nem olyan ragyogó,
nem sokat adnának érte a piacon,
de a kosárba kerülve
mérhetetlen az értéke...
tele van csillogással a világ,
az ifjú, aki nem ismeri még
a ragyogás természetét,
sokszor
a következményekkel nem gondol,
igyekszik minél többet a kosarába halmozni,
az értékre, a minőségre nem figyel mindig:
mígnem egyszer az az időszak is elmúlik,
a kosárra kikerül, hogy megtelt,
a gyűjtés időszaka lejárt szigorúan...
amit addig belerakott,
az élet végső szakaszában
abból kell gazdálkodnia, akkor,
amikor a külvilág neki már hátat fordított,
s ő marad magára a kosara tartalmával
keserűen, gazdagon is szegényen,
vagy vagyontalanul is módosan,
az életével öregen is elégedett lehet,
ha a kosárba tett sok-sok szeretetet.

2014. június 04.

A szerelem ...

A szerelem ... 

Valódi gyöngy

Valódi gyöngy 

http://youtu.be/vTXxMPqHb8w

Tudod arra gondoltam,
sokkal kevesebb a magában
kincset nem rejtő kagyló,
mint az, amelyikben
a gyöngy ott található:
s ha a gyöngyhalász
feladja a kezdeti sikertelenség után,
ha az eredményről lemond végleg,
nem lesz övé soha
az így szerezhető gazdagság...
és ha az ember a kincset,
amelyik megváltoztathatja az életet
keresi egy másikban,
bizony, sokszor csalódik,
s ha a kudarcok láttán
kiábrándulva végleg feladja,
visszavonul saját kis kuckójába,
ha a további csalódástól félve
senkit nem enged a lelke közelébe,
a külső világot kizárja végleg,
akkor nem fog
igazgyöngyöt találni soha...
igazgyöngyöt,
ami a sok-sok űrt kárpótolja,
űrt, ami szinte természetes,
mert fájdalom árán született
valódi gyöngy emberben
csak ritkán található.

2014. június 3.

A szépet úrzöd szívedben

A szépet őrzöd szívedben

http://www.youtube.com/watch?v=-DyQKtj24LA

www.youtube.com/watch?v=bIIL5p7_WKk

Válasz nélkül maradt kérdések

Szemébe mélyedve – féltett titkokat olvastál ki,  - elvarázsolt pillanatok, szikrák lövelltek belőle. A legszebb érzés, mely simogatta szívedet. Várakozások, beteljesülések. Szavak sodrása, vagy a csend hatalma. Elmosódott képek, tükrök, melyek visszatükrözték a valóságot – egy arcot, mely a bennünk épített hidak útjai, amin valamikor átkeltünk. Visszafordíthatatlan, elszálló idő, a válasz nélkül maradt kérdések. Ködök, füstfelhők, homály az emlékezet mögött. Hiába vigyáztál - ellepett, belesüllyedtél, mint egy ingoványba, ahonnan nincs kiút. Menekültél, de megfertőzte sajgó lelkedet.

Most hangtalan, sötét éjszakák fonnak körül, beteljesületlen vágyak feszítenek. Eltorzított valóság, érzéketlenség az élet útjain. Reménytelenség, fájó gondolatok és emlékek, mégis visszakívánod azokat a boldog, vagy nyomorult időket, hisz együtt voltál vele. Sietve indulsz a múltat kutatni, céltalanul bolyongva. Keresel egy tovalibbenő álomképet – egy elmúlt szerelmet, melyet az idő megszépített, pedig tudod, hogy mennyi keserűség is volt. Áltatod magad, mert csak a szépet őrzöd szívedben.

Széppé válni

Széppé válni

http://youtu.be/BAeyxRfv7Pg

Tudod arra gondoltam,
mert azt szereti,
az ember a szépet
a szépek között keresi,
pedig a csúnya széppé válhat
a szeretet szemével nézve:
mi a külső, képest
Quasimodo meleg szívéhez...
az a valódi, a belső szépség,
a mindent elhomályosító teszi,
hogy anélkül szerethetővé válik,
hogy az iszonyatot keltő kép
változna bármit is...
sokszor az élethez képest
még a toronyőr is szépnek tűnhet,
csak a külsejét figyelve,
arról ítélve nem sok szép van benne,
de elmélyedve,
a létezés emberfeletti,
megmagyarázhatatlan csodáját meglátva
az is szerethetővé válik,
amellett eltörpül minden más,
s aki a szeretet szemével figyel,
annak láthatatlanná lesz a rútság:
szeretve szép lesz Quasimodo,
és a csúnyának ítélt élet is.

2014. június 02.

Hársvirág mézízű sóhaja ...

Hársvirág mézízű sóhaja ...

Június melege,

zsongó illatár

az égen bodorfellegek

puhán szárnyal a légben

a kibomló hársvirág

mézízű sóhaja,

részegítő illata

Levélhúrokon ...

Levélhúrokon ...

A horizont alatt

lágy dallamok szállnak

A lombok között,

levélhúrokon susog a szél

A bíbor alkony

mélykék ezüstbe hull

Az álmok dallamát

dúdolja fülünkbe az éj

Június - május leszármazottja

Június – május leszármazottja

http://youtu.be/1hrgQe3xM0c

Tudod arra gondoltam,
mivel ez a hónap
közvetlen a május leszármazottja,
hiába volt felhőtlen az évnek
a kicsiny gyerekkora,
egy napsütés nélküli nyirkos,
rothadást okozó időjárás után
a természetben keletkezhetnek
visszafordíthatatlan károk,
a jó szándék sokszor hiába,
június már nem tehet sokat,
nem képes helyrehozni,
mit az elődje elrontott,
ami megtörtént, megtörtént...
és talán így lenne az emberrel is
megváltoztathatatlan,
az emberrel, aki
a gyerekkorából növekszik,
s várhatóan olyan lesz a termés,
mint amilyen volt az előzmény:
feltétlen így lenne,
ha nem lenne lehetőség
a gyerekkorból kibújni,
valódi, szabadon,
saját akarat szerint döntő
felnőtté válni,
a ráerőltetett,
sokszor kényelmetlen,
(vagy akkor kényelmes,
de időközben kinőtt)
más ízlése szerinti ruhát
(világnézetet) levetni,
s az életét, önmagát,
saját ízlésére alakítani,
olyanra, aki nem másra,
csak a saját lelkére hallgat,
aki nem alkuszik
abban az egyben...
rossz május után
a június
szinte esélytelen már,
de az ember képes irányt váltani,
a rossz kezdetet jóra fordítani,
ha a szeretet segíti
így, vagy úgy,
de kiszolgáltatott gyermekből
független,
szabadon érző felnőtté változni.

http://youtu.be/E_E5sAJIYwI

2014. május 31.

Pilleszárnyon június

Pilleszárnyon – június

Árnyat adó lombos fák fölött,

Azúrkék égbolt terül ránk

Szelíd hangok, nyári dallamok,

Bíborfényt festő alkonyat,

Langyos, holdfényes éjszaka,

Csillagszikrák a júniusban

*

Júniusi nap ragyog. Felhőtlen az ég, szikrát vet a horizont. Sugárszálak játszadoznak a falakon, a lombok között. Édes hangok szárnyalnak, örömmel töltenek el. Bűvösen átfonnak a természet lágy dallamai, a madárcsivitelés, a susogó szellő, a felhők víg játéka a horizonton – mint a tündérek szárnyalása. A légben illatözön árad. Szellő susog a lombok között. Árnyak lengenek, dallamok szárnyalnak. Érinti lágyan arcunkat, kezünket az enyhe fuvallat. Az alkony bíbor színkavalkádja után elpihen felettünk az est. Ott fent a Hold, s a csillagok fénye nekünk ragyog. Lelkünk elpihen, Isten mosolyog ránk, vigyázza álmainkat az angyalok kara.

Mélyen magához ölel a csend. A szeretet örökös záloga sorsunknak. Ágyunk szélére ül, hozzánk simul, szólít, és elborít. Miénk marad örökre, melengeti szívünket. Aranyhajából fon lélekhúrokat. Összekötve az álmot az éjszaka neszeivel. Imák szállnak a csönd szívében, a reggel reményeinek meghitt sugaraiban.

Pilleszárnyakon megérkezett június.