A szeretet képes ...

 A szeretet képes ...

http://youtu.be/725bGuYcXAg

Tudod arra gondoltam,
hogy csak az lehet tökéletes,
amit a szeretet kelt életre,
minden, ami jó, az tőle származik,
minden másnak
az ő végzetes hiánya
a gyenge pontja...
de, mert az embernek sietős a dolga,
megpróbál célt érni pillanatok alatt,
a türelmes szeretet helyett
segítségül az erőszakhoz fordulva,
hogy elérje azt percek alatt,
amihez a szeretetnek hosszú idő,
néha hosszú évek kellenek:
s mert hisz a látszat eredménynek,
győztesnek gondolja magát,
igaz, csakis addig,
míg az erőszak bilincsén nem lazít...
az erőszaknak szót,
csak az esendő test,
és nem az erős lélek fogad:
ő a parancsra nem enged,
bezár egyre jobban,
ha feszegetik az ajtaját...
a valódi célhoz érni,
régi új világot teremteni
talán csak a türelmes,
a bimbót soha nem feszegető
fegyvertelen szeretet képes.

http://youtu.be/nK9JIBhCy0A

2014. május 05.

Csitáry-Hock Tamás - Anya

Anya csak nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.
Csitáry-Hock Tamás

Minden ünnepel

 Minden ünnepel

http://www.youtube.com/watch?v=IMxGzk2YzqQ 

"Orgona ága, barackfa virága,
öltözzetek új ruhába anyák napja hajnalára"
és öltöznek a bokrok a fák,
mint akik valóban ünnepelnek:
az anyák a könnyeikkel küszködnek...
szerelem ez is, jó esetben
a szerelem édes gyümölcse
az ünneplőbe öltözött gyermek,
akinél nagyobb örömöt
ember embernek
talán még soha nem okozott...
csodás ajándék ő, ajándék,
akivel érkezik az örök féltés,
az álmatlan éjszakák sokasága,
és végül a nagy tett,
az anyához illő elengedés,
a legfontosabbnak az elengedése,
akinek a dolga aztán méltán sok,
neki is lesz boldogságos öröme,
a világon a legnagyobb,
a világon a legtöbb fájdalmat okozó...
és az anya csak vár titkon,
hogy majd egyszer, ha megéri,
az elengedett mégis,
nem csupán testben,
de lélekben is visszatér...
"Orgona ága, barackfa virága,
öltözzetek új ruhába
anyák napja hajnalára,
Illatosan."

2014. május 02.

Édesanyámnak

Édesanyámnak

http://youtu.be/KJIPy5wlKu4

Álmaimban álmodlak

Könnyeim szívemre hullnak

A kín sem enyhül bennem

Nélküled a fény is halvány nekem

A szeretetet Érted adta az élet

Kezemet fogva vezettél féltve

Öröm , bánat, és annyi szép

Gyönyörű gyermekkor volt,

melyet elnyelt a messzeség

de szívemben örök az érzés:

drága Édesanyám: szeretlek Téged én

http://youtu.be/L2OPMNnhGKA   

A szerelem, s a szív ...

A szerelem, s a szív ...

A szeretet is fáj

A szeretet is fáj 

Tudod arra gondoltam,
sokszor jár kínzó fájdalommal
az Istentől való szeretet is, akárcsak
a mérhetetlen gyűlölet, az ördögi,
képes mindkettő
az embert iszonyúan megkínozni,
az embert,
aki azt gondolhatná kívülállóként,
hogy a szeretet jár rózsaszín felhők közt,
csak a gyűlölet sötétje marcangol belülről...
bizony, fájdalom, sokszor kibírhatatlan
jár mindkettővel, de hát
a gyerekszülés is megkínozza az anyát,
nagyobb fájdalom tán nincs is a világon,
de megéri, azt ő hamar elfelejti,
kárpótol a világra érkezett csoda...
a szeretet fájdalma hasonlít arra,
nem értelmetlen fájdalom az,
valami jó belőle mindig születik,
nem úgy, mint a gyűlöleté, az olyan,
mint egy betegség, ami gyógyíthatatlan,
értelmetlen az a fájdalom,
belőle nem születik semmi jó,
eredmény a földi pokol.

2014. május 1.

Aranyfény ...

Aranyfény ...

http://youtu.be/1PzAwl6mfOk

A fénysugarak csilingelve ébrednek

Harmatcseppek csillognak a hajnalban

A természet friss illata leng a légben

Rigók zengik víg, szerelmes koncertjüket

Friss szél susog a kertek, a terek felett

Arany sugarak szikráznak a lombok között

Virágokat, ágakat, illatokat ringatva

Az ébredő Nap aranyfényt fest a horizontra

¤

Tavasz, - május, - szerelem. A tavasz tündért varázsol a szerelemben. Zöld színárnyalatú köpenyében pompázik a víg kikelet.  A zöld még zöldebb. A fű selyemsálként borítja be a földet. A fűszálakon könnyet ejt a Nap. Szellő ringatja a bokrokat, lombokat. Virágmintás, tarka ruhát ölt a rét, a mező. A ragyogó Nap a kertekben is színpompás virágokat csalt ki.  Simogat a tavasz, virulnak a virágok. Éled erdő, mező, rét. Madarak zengik a május, a szerelem dalát. Galambpárok burukkolnak egymásnak szerelmesen. Játékos, májusi szél kergetőzik. Akácok, hársfák ontják illatukat. Aromájuk a méhek és darazsak sokaságát vonzza. Pillangók szivárványszínű szárnyaikkal lebegnek a virágok szirmain. A tavasz dalát zengik az azúrkék égbolt felé a rigók, a mezőn a pacsirták. Vadmadarak röpdösnek a vizek felett. Az orgonabokrok kitárták szirmaikat, kinyílt a jázminbokor is. Fehér, apró virágkelyhei  ontják az illatot. Nyárfa pelyhei szállingóznak a légben. Ligetek mélyéről gyöngyvirágok illata száll. Hullámzik a fény az ágak között, árnyakkal játszanak a tavaszi szellőben. Békét, örömet, jó kedvet és reményt hoz a tavasz. Simogató, becézgető napsugár ontja fényét, a fák lombjai között játszik a napsugár, a virágok bársonyszirmain illatok és a Nap sugara csókolózik.

Május felhői harmatos könnyet ejtenek, varázslatosan a nyíló orgonák illatában. Gabonamezők ringanak, pirosló pipacsok lengedeznek, a ragyogó, azúrkék ég alatt. Rózsák virítanak a kertekben.

Szépek a májusi éjszakák. Fátyolt borít hegyen,- völgyön, - égen, - földön a természet.

A vízen a holdsugár ezüst fénye ragyog kedvesen. Az égbolton csillagok ezrei tündökölnek fényesen. Énekel az ezüst Hold is és a milliónyi, sziporkázó csillag. Tücsökszerenád zeng a holdfényes éjben.

Májusfa színes szalagjai lobognak az enyhe szélben, a természet csodás illata szerelmesen ölel. Szemünkben, szívünkben a remény viruló világa.

Szerelmetes május

 Szerelmetes május

http://youtu.be/Gj84W4qgfR0

A szerelmetes május
az évnek csodás hónapja:
a levegőt át orgona illat járja,
felértékelődik az eső is,
kincset, aranyat ér olyankor,
mintha csak a természet
adna szerenádot:
mint szerelmes lovag
szíve választottjának,
úgy teszi a szépet,
a cseresznye pirosra érik,
az eper, mint a méz, édessé,
s dalolnak hozzá a madarak...
nem csak a test, májusban
a lélek is felmelegszik,
ha még néha tréfás kedvében
a sietős idő addigra
az orgonát el is hervasztja,
ha az eső kevésbé kincset érő,
már-már csapásnak számító
jeget is hoz magával,
a május akkor is csak május,
amíg virágzik a szeretet:
ami nélkül hamis minden,
ami nélkül az élet is
csak keserűen élvezhetetlen...
csodás hónapja az évnek a május,
ha a szerelmetes szeretetet
a zord idő még zsenge korában
meg nem fagyasztja,
a legszebb talán mind közül
az a drága, a gyümölcsöt érlelő,
az illatos virágba öltöző,
ha kitölti teljesen a szeretet, anélkül
a legszebb hónap is értelmetlen.

http://youtu.be/ozfIe4n92cc

2014, április 28

Kereslek

Kereslek

http://youtu.be/KuEKFRzBS_g

Kereslek
Szememmel – a pillanatok tükrében

Szívemmel – mindenhol, mindenben

Ölelő, sóvárgó, vágyódó lelkemmel

Hozzád szárnyalok Kedvesem

Kereslek
A harmatban, az esőben, a viharban

Az évszakokban, s minden pillanatban

A fákban, a virágokban, a vizekben

A madarak röptében, a szellőben, a szélben

A szálló felhőkben, a csillagokban, a Holdban

Hívlak! Bennem örökké él a szerelem.

Kereslek
A csendben, a hangokban, a káprázatban

A fényben, a homályban, az álmaimban

A nappalokban, s az éjszakákban

Egyre és egyre: csak Téged szüntelen.

Kereslek

Örömben, bánatban, az érzések milliójában

Mosolyogva vagy könnyezve magamban

Kicsorduló szívvel, a végtelenben

Örökké tartó szeretetemmel

Míg megtalállak végre mindenben.

A lelki szépség ...

A lelki szépség ...

A lélek különleges szépsége

A lélek különleges szépsége

Tudod arra gondoltam,
ha egyszer változna átlátszóvá
minden, ami ruha,
az hatalmas vihart okozna:
lennének, akik elbújnának hosszan
otthonuk védelmet nyújtó sötétjében,
de, akiket pár nap múlva
az éhség legyőzhetetlen érzete
a napfényre csalogatna,
pironkodva eleinte,
majd a helyzetet megszokva
járnának az emberek ruhátlan...
(persze lennének
az álszeméremhez végsőkig ragaszkodó
hősi halottak is)
egy idő után nem tűnne fel az átlag,
aztán a rút
és a gyönyörű is természetessé válna,
elveszítené a test
a különleges varázserejét,
és az ember talán,
rabtartója többé nem lévén
felszabadulva fordulna a titokzatos,
a nehezen meglátható lélek felé...
talán kihalna egy-két nemzedék,
és már senki nem emlékezne arra,
(ha mesélnék se értenék), hogyan lehetett,
hogy az öregedésre oly fogékony test
az embernek valaha
a józan eszét elvette,
miközben hidegen hagyta
a lélek különleges, utánozhatatlan szépsége.

2014.április. 30.

Megváltottál ...

Megváltottál…

Habkönnyű, fodros felhők úszkálnak az égi óceánon. Olyan, mintha kergetőznének. A felhők között csodálatosan szép kék az égbolt. Most lelkem is ilyen habkönnyű. Így érzem, mikor szereteted szárnyal felém. Színes virágok díszítik lelkem kiskertjét. Az én lelki virágoskertemben virítanak a virágok, és benne látom mosolyodat. Olyan a mosolyod, mintha pillangók lebbennének szemem előtt. Nagyon szeretem a mosolyodat.

Fontossá vált számomra a világ. Fontossá, mert nekem adtad a hitet, a reményt. Fényemmé, napommá lettél. Napommá, ahol mindig Rád gondolok, Rád gondolhatok. Szívem, lelkem nyugalmat lelt Nálad. Megváltottál - engem Te váltottál meg. Bennem van az örökös féltés, de sokszor a rettegés, hogy a távolság egyszer végtelenné válik és útjaink elágaznak. Távol vagy de olyan jó, hogy mégis olyan közel érezhetlek magamhoz. Sokszor elvakítanak bennünket a fények, és félek attól, hogy elvesztem a Fényt, hogy elveszítelek A  fényemet, az örök sugaramat, az életemet és értelmetlenné lesz, értelmetlenné válik minden. Azután zuhanok a végtelenbe és már semmi sem számít - minden elvész messze.

Sóvárgó lelkünk a rohanó pillanatokban így marad meg örökre kettőnknek a szeretet tisztasága, álmok csokrai között. Érzéseinkben, s bennem: az érzés végtelenében.

A csodában kételkedni

A csodában kételkedni

Tudod arra gondoltam,
hogy aki nem hisz abban,
hogy képes feljutni önerőből
a legmagasabb hegycsúcsra,
az meg se fog próbálni indulni arra,
így aztán,
hogy a magasban legyen,
ahhoz a csoda lenne szükséges,
de nem hisz a csodában
az, aki az utat meg se próbálja,
a hitetlen
marad örökre a hegy lábánál,
fájó szívvel
azokat a keveseket figyelve,
akik hittel a szívükben meghódítják
az elérhetetlennek tűnő csúcsokat...
az ember hitetlenségében nem csak
a hegyen nem indul el,
de a boldogsághoz vezető utat is
messzire kerüli,
ahhoz, hogy oda eljusson, sok,
nélkülözhetetlennek hitt,
de valójában felesleges dolgot kellene letenni,
amihez ő foggal és körömmel ragaszkodik,
mert, hogy egyszer célhoz érhet ő is,
azt nem hiszi...
megy inkább a biztosnak,
az elérhetőnek látszó cél után,
s mikor megérkezik, akkor látja csak,
hogy az út értelmetlen volt,
gazdagon is koldusszegény maradt...
nem hisz a boldogságban,
azért aztán megy az ellenkező,
a biztos boldogtalanságba vezető úton,
s mert kételkedik a csodában,
a lehetőséget a boldogságra
végképp elhalasztja.

2014. április 29.

Emléked éget

Emléked éget

Elült a csend, szellő se lebben

madarak is csendben elpihentek

emléked éget vérző szívemben

mélyen összeköt minket a szeretet

lelkemben láng ég, az élet ajándék

éltető napod melengesse szívemet.

Az álmok ...

Az álmok ...

„Álmok. 

Mindenkinek vannak álmai.

Egyesek jók, mások rosszak.

Egyeseket nem akarunk elfelejteni.

Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat.

Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak.

És egyeseknek rémálmaik vannak.

De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel,

kopogtat a valóság és az álom lassan elillan.”