A szeretet értéke ...
2014. április 8., kedd
A kapcsolatokról ...
A kapcsolatokról ...
Tudod arra gondoltam,
hogy időnként
meg kellene vizsgálni
a kapcsolatokat.
Megtudni, mi az a kapocs,
ami összetartja őket.
Szembenézni magunkkal,
meg a körülöttünk élőkkel.
Megtudni,
nem esetleg mesterséges a zár,
nem esetleg azért zár,
mert rozsdás.
Egyszerűen berozsdásodott,
azért zár olyan szorosan.
Vagy nincs is zárva a lakat,
Csak a megszokás.
Vagy a félelem bilincse
az egyedülléttől.
De ahhoz el kéne menni,
ahhoz egyedül kéne maradni.
Talán mindenkinek kellene
egy otthon,
ahova nem hív senkit,
csak vár.
Ki jön hívás nélkül.
Ki az,
akinek hiányzik.
Ő hova menne,
ha nyitva lenne a lakat.
Talán akkor mindenki
a helyére kerülne.
Vagy megtudná,
Nem tartozik senkihez,
Nem tartozik senkinek
Talán az lenne a szabadság.
hogy időnként
meg kellene vizsgálni
a kapcsolatokat.
Megtudni, mi az a kapocs,
ami összetartja őket.
Szembenézni magunkkal,
meg a körülöttünk élőkkel.
Megtudni,
nem esetleg mesterséges a zár,
nem esetleg azért zár,
mert rozsdás.
Egyszerűen berozsdásodott,
azért zár olyan szorosan.
Vagy nincs is zárva a lakat,
Csak a megszokás.
Vagy a félelem bilincse
az egyedülléttől.
De ahhoz el kéne menni,
ahhoz egyedül kéne maradni.
Talán mindenkinek kellene
egy otthon,
ahova nem hív senkit,
csak vár.
Ki jön hívás nélkül.
Ki az,
akinek hiányzik.
Ő hova menne,
ha nyitva lenne a lakat.
Talán akkor mindenki
a helyére kerülne.
Vagy megtudná,
Nem tartozik senkihez,
Nem tartozik senkinek
Talán az lenne a szabadság.
Tavasz a természetben
Tavasz a természetben
A tóparti, patakparti
füzek apró leveleket bontanak, barkáik kivirágoznak.
Zöldell a fű
körbe-körbe. A bokrok is friss hajtásokat hoznak
Zsonganak a bogarak,
zümmög az élet a ragyogó napfényben.
Csivitelnek a
madarak, a víz felett szárnyalnak az azúr ég alatt, vidáman dalolva.
A hullámok játékosan
incselkednek egymással, a szél vidáman oson a lombok között.
A víztükör felett
szitakötők hintáznak, a vizek vidáman csacsognak, csilingelnek.
A sűrű sás és nádas
felől nyüzsgő élet zsong. Tücsökzene, békaszerenád messzire zengedez.
A fák vidáman
nyújtózkodnak a Nap felé, sugaraiban fürdetik ágaikat.
A réteken, a
kertekben a fű között a pitypang apró sárga kis csillagokként élénken virít.
Álmodozásaiból ébred
az egész világ. Nevet a ragyogó Nap, sugaraival simogat.
Fényt ad az eddig
sötét zugokba, feltárva a mély titkokat.
Az égbolt egy vidáman
nevető kék szem. Olykor tavaszi eső öntözi a friss füvet. Vidáman nevetve fut
le a faágakon, gyöngyszemekként gurulva, lepottyanva az alatta lévő ágacskákra.
Galambok turbékolnak,
évődnek párjukkal, majd csoportosan felröppenve ragyogtatják tollaikon a
napsugarakat.
Kandúrok verekednek
szerelmükért.
Ha kissé hűvösek is,
de csodaszépek az esték. A Hold ezüstösen fénylik az égi kertben,
Udvarában apró kis
csillagok sziporkáznak.
Puha szárnyával
ringat el bennünket a nyugalmat adó,- csendes, békés álom.
Sorscsillagom
Sorscsillagom
Átvirrasztott éjszaka
után
várom a
hajnalhasadást
Figyelem az árnyakat,
fényeket,
szívemben őrzöm az
emlékeket
Sorscsillagom
homályosodó fénye,
forró könnyeimnek
utat adó érzése
Szemredőm lecsukódik
szememre,
zaklatott álomban
végre elpihenve
Öröm és bánat
Öröm és bánat
Az ember tudja, ha figyeli önmagát, könnyen észreveszi,
hogy nem mindig a körülmények okozzák az örömét, és a bánatát. Vannak ok
nélküli örömnapok, amikor a világ szép, és vannak napok, amikor ugyanaz a világ
keserűen kiábrándító.
Nem a világ lesz naponta más, hanem a mi hangulatunk a
változó. Talán, ha meglátja magát az ember kívülről, akkor megtanulhatja
befolyásolni, megtanulhatja szépnek látni a világot. Az ember először csak az
alsó lécet viszi át, azután, ha sokat gyakorol egyre magasabbra ér.
A hegedű és az öreg vonó
A hegedű és az öreg
vonó
Volt egyszer egy öreg
hegedű és egy öreg vonó, akik véletlen folytán találkoztak, együtt
megszólaltak, és úgy gondolták, hogy jó nekik együtt lenni, jó lenne örökre így
maradni. De az öreg hegedűnek volt már vonója, és a vonónak is hegedűje. De az
élet szigorú rendet rakott, mindenki menjen oda ahol eddig volt. Nem törődött
azzal, hogy két szívet is összetör. Sírtak mind a ketten. Gazdái unták már a
vonó nyafogását, és mérgükben kihajították az ablakon. Kihajították, de pont
annak az ablaknak elibe, ahol a hegedű emlékezett különös szerelmére, és ettől
az emléktől gyönyörű dalra fakadt. A vonó egy ideig hallgatta, fájt neki, hogy
nélküle is megtalálta öreg szerelme a hangját, és bánatában elvonszolta magát a
nagy folyó fölé a hídra. Már majdnem sikerült átdobnia magát a korláton, mikor
megszólította az élet. El akarsz dobni magadtól, pedig mikor üresnek éreztél,
megmutattam neked a legszebb kincsemet a szerelmet, mikor vigasztalanul sírtál,
kedvesed ablaka elé kísértelek, hogy reményt nyerj a hangjából. Te mégis a
hídra jöttél, hogy vízbe ölj, eldobva magadtól mindenféle esélyt.
2014. április 6., vasárnap
2014. április 2., szerda
Pitypang
Pitypang
Pitypang élénk vidám színe
Susogó pillanatok szétterülő meséi,
Árnyak, érzések tavaszi neszei.
Színek, fények, illatok
Falevelek lágy zizegése,
Lombok között madarak zenéje.
Tengernyi, ömlő könnyáradat
Örök, múlhatatlan hűség a szívemben
Lángoló, átölelő szerelem.
Susogó pillanatok szétterülő meséi,
Árnyak, érzések tavaszi neszei.
Színek, fények, illatok
Falevelek lágy zizegése,
Lombok között madarak zenéje.
Tengernyi, ömlő könnyáradat
Örök, múlhatatlan hűség a szívemben
Lángoló, átölelő szerelem.
Ó, Április!
Ó, április!
Nahát az április!
mint egy neveletlen
kamasz,
azt se tudja, mit
akar,
hol kacag,
hol meg sír,
levelekkel kergetőzik,
a tojáshéj
a fenekén ott van
még,
de nagynak képzeli
magát,
hol van ő még a
májustól,
és mégis szerelmes,
kiszámíthatatlan,
gyermek,
aki majdnem felnőtt
már,
de ki magával se
tudja,
mit is kezdjen, oly
bolondos,
néha meg borzasztón
komoly,
sírásában is elneveti
magát,
nevetés közben is
könnyezik,
szivárványt
játszik...
bolond,
egyszer hideg,
másszor meg forró,
és olyan szeles is,
utálatos, mégis oly
aranyos
azzal a
setesutaságával
megbolondítja az
embert,
eszébe jut: kabátot
parancsol,
máskor meg a póló
sok,
jaj, csak már
felnőne,
az esze megjönne…
ha belép a májusba,
talán megkomolyodik,
vagy mégse,
marad ő mindig az
április,
a feje lágya soha se
nő be.
2012. március 29.
Köszöntünk Áprilisi sugarak
Április - Tavaszillat
Áprilisi sugarak
A messzi végtelenből ránk hajol a távoli azúrkék
égbolt.
A csendesen kelő Nap fénye beragyogja a horizontot.
Az összefonódott ágak között játszva csillámlik át a
fény.
A fű, a bokrok és az ébredő virágok nedves harmattól
csillognak.
Szellő szárnyal, táncolnak a sugarak, libegnek a táj
felett.
A Föld átható, tavaszi illata részegítően lengedez a
levegőben.
*
Bolondos, ravasz
nappal kezdődik a hónap. Fodrozódó felhők a horizonton. Zöld-aranybársony fű,
kipattant rügyek, szirmot bontó virágok a tavaszban. Korán ébredők, hűvösek a
reggelek, didergő az ébredés, de a pironkodó, szivárványszínekbe öltözött napsugár tűzben ég, gyorsan felszárítja a
harmatot és enyhet nyújt. Ragyogó fénysugár melengeti lelkünket, szívünket, a
természetet, feledtetve velünk a telet. Igazán nagy festőművész a tavasz.
Minden színt újra fest, átfest. Hamvas ibolya, tavaszi virágok ezernyi színben,
szirmot bontanak a virágzó fák, bokrok. Aranyeső fényszikráit szórja, mint
apró, pici aranyló pillangók. Csupa szín, ragyogás a természet. A patakok vize
vígan csörgedez, fut az erdőn, a virágzó réten át. Víg szellő játszadozik a
lombok, a virágok között. Kikelettől ittas madarak zengik dalaikat, ébresztik a
hajnalokat. Rigók fütyülnek, pacsirták zengedeznek. Keltetik pici fiókáikat.
Lenge szellő, vagy vad szél szalad a tájon. Bolondos esőcseppek szállnak a szél
szárnyán, szomjat olt a vetés, minden egyes fűszál. Kövérít, gazdagít az éltető
víz vetést, fákat, gyümölcsöket, virágokat. A tócsákban gyönyörködik magában a
napsugár, az égbolt azúrkékje világlik vissza tükrében. Tündérdal minden egyes
pillanat, az égbolt azúrkék ablakából, fényhíddal összekötve a Föld és a
Végtelen.
Bíbor-arany a
naplemente. A Holdsugár ezüstösen, vagy tüzesen világít.
Április! Köszöntünk
április, fecskecsicsergős április! Szárnyaló hárfadallamokban – bontsd ki a
természetet!
*
Záporoznak a
napsugarak
A vizek
visszatükrözik a fényt
Szemünk öleli a
messzeséget
Tavasz illatát hozza
a szél.
Meleget adó ...
Tudod arra gondoltam,
napfény nélkül
nem csírázna ki az
élet sem,
nem lenne fű, fa,
virág,
és nem lenne,
ki örülne mindennek …
és talán,
mint a fény az
életnek,
a léleknek a szeretet
olyan,
nélküle szegény
sötétben van,
megdermed, mintha
csak
nem is létezne,
számára
a szeretet fénye
nélkül
élet nincsen…
de ha felragyog a
sugara
az éltető napjának,
a legridegebb lélek
is felenged,
s magából ontja
a szebbnél szebb
virágokat…
virágok,
miknek a gyökerei
a szeretetből
táplálkoznak,
attól növekszenek,
illatoznak,
virulnak, életben
őket az tartja …
akkor már látható
szemmel is:
egyértelművé válik,
hogy a vád hamis,
a lélek igen is
létezik,
életre kel,
megmutatja magát
teljes pompájában,
ha ragyog rá
a meleget adó
fényesség.
Csillogó gyöngyökként ...
Csillogó gyöngyökként
...
Lelkem tartod
tenyeremben
Lelked tartom
tenyeremben
Belesimuló - lelkem
rebben
Belesimulsz – lelked
rebben
Az ágakon a madarak
tollai libegnek. A galambdúcok körül tojáshéjak – a keltető madarak alól
repedezve – lehullva. Szeretem az ébredő tanyavilágot, a kanyargó, homokos
földutakat, az utak felett összeboruló falombokat, a madarak trillázását. A
felhők vándorútjukat járják, robognak az égi utakon. Közöttük azúrkéken átsejlik
az égi tenger. A földből könnyű dallamként szállnak az illatok. Esik és süt a
nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, másik ragyogóan fénylő. Mélyen
beszívom az eső és a föld illatát. A fű zöld selyemsálként teríti be a határt.
Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. A lombok susognak, s
a már elvirágzó fákról sziromzápor hull a földre. Békák csobbannak a tóban, a
nádasba madarak trilláznak. Különleges varázsú a természet. Színes a rét,
virágok tarka kavalkádján igazgyöngyként csillognak az esőcseppek. A pitypang
arany virágai, mint fénylő, sugárzó nap.
A leszálló estében a
fák szinte a csillagokig érnek. Lelkem mélyéig hatolnak az érzések. Fények, -
árnyak, - álmaim álmok, - ízek, - illatok.
Fénylő, csillogó
ezüst holdsugár. Új fények ragyogják be szívemet, de az érzés örök: SZERETLEK!
Két félből elválaszthatatlan egész
Két félből elválaszthatatlan egész
Tudod arra gondoltam,
hogy az almából egy fél is alma,
a fontos tulajdonságait
az is magában hordja,
de a napot, ha elfeleznék,
csak kapná meg az egyik felét,
ha birtokában csak az éjszaka,
vagy övé lenne csupán a napos rész,
hamar bele pusztulna az ember abba,
azt az egészet a két különböző fél alkotja,
és az úgy a tökéletes, úgy az élhető...
és, mint a nap,
amelyiknek a huszonnégy órája
két félből,
éjszakából és nappalból áll,
úgy a szeretet is akkor egész,
ha az ember tulajdonában van
mind a két rész,
abból áll az ōsszetartozás össze...
ha csak az egyik az övé,
akkor jobb,
ha meg se születik, mert,
mint a folytonos ébrenlét,
vagy az örökös sötét
csak kínozza,
bele is pusztulhat abba,
aki magában hordja:
a szeretet boldogsága
az önmagában
csak bánatot okozó
két félből világrajött
elválaszthatatlan egész.
hogy az almából egy fél is alma,
a fontos tulajdonságait
az is magában hordja,
de a napot, ha elfeleznék,
csak kapná meg az egyik felét,
ha birtokában csak az éjszaka,
vagy övé lenne csupán a napos rész,
hamar bele pusztulna az ember abba,
azt az egészet a két különböző fél alkotja,
és az úgy a tökéletes, úgy az élhető...
és, mint a nap,
amelyiknek a huszonnégy órája
két félből,
éjszakából és nappalból áll,
úgy a szeretet is akkor egész,
ha az ember tulajdonában van
mind a két rész,
abból áll az ōsszetartozás össze...
ha csak az egyik az övé,
akkor jobb,
ha meg se születik, mert,
mint a folytonos ébrenlét,
vagy az örökös sötét
csak kínozza,
bele is pusztulhat abba,
aki magában hordja:
a szeretet boldogsága
az önmagában
csak bánatot okozó
két félből világrajött
elválaszthatatlan egész.
2014. március 27.
A szeretet azaz energia ...
A szeretet azaz
energia, ami összeköt mindent... és minden darabokra hullik nélküle. Ha a saját
életed valamilyen szinten "darabokra hullik" talán itt az ideje, hogy
hozzáadj némi szeretetet. De ne várd hogy kapj. Tégy úgy, mintha nem bírnád kivárni
hogy adj. Burkold az életet szeretetbe és figyeld ahogy minden újra összeáll.
Neale Donald Walsch
Jól dönteni ...
Jól dönteni ...
Tudod arra gondoltam,
ha a madarakon, az erdei állatokon,
a virágokon múlana,
a Föld a kezdeti állapotban
megmaradt volna,
nem romlott volna,
igaz, előre se lett volna haladás...
a kezdet tökéletes,
de, mint egy festmény, ami csodás,
mozgás nélkül
olyan lett volna az egész:
talán az ember azért kapott
gondolkodásra kész agyat,
hogy az egészet fejlessze tovább,
azért kapott szívet,
hogy jóvá hagyja az okoskodást,
és azért kapott dolgos kezeket,
hogy végrehajtsa a tervet...
az adottságaival, (a kapottságaival)
építhetne csodálatos paradicsomot,
olyat, ahol unatkozni nem kell soha,
ha nem tartaná az észt oly nagyra,
nyoma sem lenne a romlásnak,
ha nem hinné azt,
hogy jól dönteni szív nélkül is lehet.
ha a madarakon, az erdei állatokon,
a virágokon múlana,
a Föld a kezdeti állapotban
megmaradt volna,
nem romlott volna,
igaz, előre se lett volna haladás...
a kezdet tökéletes,
de, mint egy festmény, ami csodás,
mozgás nélkül
olyan lett volna az egész:
talán az ember azért kapott
gondolkodásra kész agyat,
hogy az egészet fejlessze tovább,
azért kapott szívet,
hogy jóvá hagyja az okoskodást,
és azért kapott dolgos kezeket,
hogy végrehajtsa a tervet...
az adottságaival, (a kapottságaival)
építhetne csodálatos paradicsomot,
olyat, ahol unatkozni nem kell soha,
ha nem tartaná az észt oly nagyra,
nyoma sem lenne a romlásnak,
ha nem hinné azt,
hogy jól dönteni szív nélkül is lehet.
2014. március 27.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)