Az ölelés ...
2014. február 8., szombat
Végtelen ölelés
Végtelen ölelés
Tudod arra gondoltam,
hogy mikor ketten találkoznak,
kedvesen megölelik egymást,
az két gyöngéd, udvarias szorítás,
de van úgy is, hogy az egyik ölel,
a másik csak türelemmel viseli...
és talán a halhatatlan,
a végtelen ölelés az igazi,
amikor ketten
kapaszkodnak egymásba,
szívük, akaratuk szerint
a szorítás
véget nem térne soha,
de az idő megy tovább,
még akik szeretik,
el kell engedni egymást
azoknak is...
valójában az elengedés
csak a látszat, az ölelés,
az egymásba való kapaszkodás
a búcsúval véget nem ér,
megmarad messzi távol is,
mintha soha nem akarna véget érni...
talán az igazi,
mikor összekapaszkodik
elválaszthatatlanul a két lélek,
annak talán se az idő múlása,
se a halál nem vethet véget,
annak az ölelésnek
csak a teste távozik,
örökre megmarad a lényege.
hogy mikor ketten találkoznak,
kedvesen megölelik egymást,
az két gyöngéd, udvarias szorítás,
de van úgy is, hogy az egyik ölel,
a másik csak türelemmel viseli...
és talán a halhatatlan,
a végtelen ölelés az igazi,
amikor ketten
kapaszkodnak egymásba,
szívük, akaratuk szerint
a szorítás
véget nem térne soha,
de az idő megy tovább,
még akik szeretik,
el kell engedni egymást
azoknak is...
valójában az elengedés
csak a látszat, az ölelés,
az egymásba való kapaszkodás
a búcsúval véget nem ér,
megmarad messzi távol is,
mintha soha nem akarna véget érni...
talán az igazi,
mikor összekapaszkodik
elválaszthatatlanul a két lélek,
annak talán se az idő múlása,
se a halál nem vethet véget,
annak az ölelésnek
csak a teste távozik,
örökre megmarad a lényege.
2014. február 6.
Szemed fénye simogat
Szemed fénye simogat
Fáradtan, fásultan ébredek
A nap mosolya elveszett
Szomor borítja lelkemet
Szürke tenger a végtelent
Fénylő szemed nekem drága kincs
Átjár, beragyog, nélküle szikra sincs
Átölel, ringat csendesen
Áldást, reményt kap életem
Szólsz hozzám az éterben
Lelked vigaszt nyújt nekem
Érintésed, mint Nap a kék eget
Szelíden öleli lelkemet
Csönd vagyok
Csönd vagyok
Csönd vagyok
Elillantak belőlem a dallamok
Húrjaim elpattantak
Szívemből feltörnek a bús sóhajok
Elfutottak felettünk az évek
Életünket átszövi a sok titok
Melódiákat zengnek a volt pillanatok
Elillantak belőlem a dallamok
Húrjaim elpattantak
Szívemből feltörnek a bús sóhajok
Elfutottak felettünk az évek
Életünket átszövi a sok titok
Melódiákat zengnek a volt pillanatok
Osztható kincs
Osztható kincs
Tudod arra gondoltam,
akár éhen is halhat
az, akinek szegényes otthonát
remekmű ékesíti, ott van a falon,
de, mintha csak nem is volna,
megszokott már annyira...
és talán a léleknek is van kincse,
olyan, ami nem hasznosul,
ha az ember csak befelé fordul,
az a kincs fel se tűnik,
hogy ott van rég óta,
(hogy kerülhetett oda?)
olyan természetes az,
szinte láthatatlan,
attól még koldus is lehet az ember...
de, aki gondolja magát lélekben szegénynek,
ha egyszer kitekint magából,
és figyel másokra jól,
akkor talán észreveszi,
dehogy szegény ő, ami van nála,
az hiányzik sokaknak,
talán azt szomjazzák
ami neki van: adható,
és aki másnak adni képes,
az gazdag, nem szegény egyáltalán...
az ember, ha nem fordul magába,
ha kifelé tekint, akkor veszi észre,
hogy osztható kinccsel rendelkezik.
akár éhen is halhat
az, akinek szegényes otthonát
remekmű ékesíti, ott van a falon,
de, mintha csak nem is volna,
megszokott már annyira...
és talán a léleknek is van kincse,
olyan, ami nem hasznosul,
ha az ember csak befelé fordul,
az a kincs fel se tűnik,
hogy ott van rég óta,
(hogy kerülhetett oda?)
olyan természetes az,
szinte láthatatlan,
attól még koldus is lehet az ember...
de, aki gondolja magát lélekben szegénynek,
ha egyszer kitekint magából,
és figyel másokra jól,
akkor talán észreveszi,
dehogy szegény ő, ami van nála,
az hiányzik sokaknak,
talán azt szomjazzák
ami neki van: adható,
és aki másnak adni képes,
az gazdag, nem szegény egyáltalán...
az ember, ha nem fordul magába,
ha kifelé tekint, akkor veszi észre,
hogy osztható kinccsel rendelkezik.
2014. február 5.
2014. február 5., szerda
Szerelmi tanácsok ...
SZERELMI TANÁCSOK
LEÁNYOKNAK NAGYANYÁINKTÓL
1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál,
csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.
2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember.
3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.
4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!
5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.
6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.
7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet. 8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.
9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.
10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!
11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.
12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.
13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!
14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!
15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.
16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.
17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.
18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.
19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.
20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.
21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!
22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e. 23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.
24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!
2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember.
3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.
4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!
5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.
6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.
7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet. 8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.
9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.
10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!
11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.
12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.
13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!
14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!
15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.
16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.
17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.
18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.
19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.
20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.
21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!
22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e. 23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.
24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!
A szeretet emléke megvéd
A szeretet emléke megvéd
Tudod arra gondoltam,
az, hogy a szeretet
az egészség hordozója,
abból is kitűnik,
ha egyszer valaki megkapja,
azt egy egész életen át ellenállóvá teszi,
no, nem úgy, mint egyes fertőző betegségek,
ha egyszer rajtuk túlesnek,
többé már nem veszélyeztetnek,
a szeretet másképp működik:
aki olyan szerencsés, hogy kap belőle,
akkor őt egy életre védetté teszi,
nem veszi le a lábáról a gyűlölet,
a közöny, a rosszindulat,
pajzsként működik a szeretet...
hatósugara az időben
messzire kiterjed,
védettséget ad tán
egy egész életen át,
még akkor is óv, amikor már az,
akitől az ember megkapta,
vele már régen nincs,
talán, mert a szeretetnek
megvéd még az emléke is.
az, hogy a szeretet
az egészség hordozója,
abból is kitűnik,
ha egyszer valaki megkapja,
azt egy egész életen át ellenállóvá teszi,
no, nem úgy, mint egyes fertőző betegségek,
ha egyszer rajtuk túlesnek,
többé már nem veszélyeztetnek,
a szeretet másképp működik:
aki olyan szerencsés, hogy kap belőle,
akkor őt egy életre védetté teszi,
nem veszi le a lábáról a gyűlölet,
a közöny, a rosszindulat,
pajzsként működik a szeretet...
hatósugara az időben
messzire kiterjed,
védettséget ad tán
egy egész életen át,
még akkor is óv, amikor már az,
akitől az ember megkapta,
vele már régen nincs,
talán, mert a szeretetnek
megvéd még az emléke is.
2014. február 4.
Az öröm húrjain
Az öröm húrjain
Felhőket oszlat a
szél,
Az azúr kékségen
áttör a fény,
Arany pompát hintve
szét.
Felébred az alvó
természet,
Fázó lelkünk is
megenyhül,
Felolvad jégbezárt
szívünk.
A télvég mosolyra
nyitja szemét,
A csillagok is
tüzelnek,
A Hold fénye újra
ezüstlik,
Az öröm húrjai
pendülnek.
Csitáry-Hock Tamás - Van a levegő ...
Csitáry-Hock Tamás
Van a levegő …
Nem látjuk, mégis
tudjuk, hogy van. Minden lélegzetünk bizonyítja létezését. Életünk bizonyítja
létezését. Hogy magunkba szívhatjuk, más élőlényeknek köszönhetjük. Nélkülük nem lenne levegőnk. De nem csak a testnek
kell a levegő. Kell a léleknek is. Egy másfajta levegő. Amit szintén nem
láthatunk, de tudjuk, hogy van. Lelkünk élete bizonyítja létezését. Ha nincs,
lelkünk sem élhet. A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük.
Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek
köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret. Aki
igaz szívéből szeret. Még akkor is, ha ugyanúgy nem látjuk, mint a levegőt. De
tudjuk, hogy van. Lelkünk élete bizonyítja.
Van ilyen levegő.
Táncoló hópelyhek
Táncoló hópelyhek
A zúzmarára hópihék
hullanak,
a kertek fehér lepelbe takaróznak
a hó csillogón visszaveri a sugarakat.
a kertek fehér lepelbe takaróznak
a hó csillogón visszaveri a sugarakat.
Didereg a világ, szikrázik a jégkristály
az örökzöld fák lombjain át.
Szemünkben a fények villóznak
s a vakító fehérség vet szikrát.
Távolról könnyű harangszavak hangzanak:
varázslatos, gyönyörű
a havas alkonyat.
Hópelyhek táncolnak az ablakon túl
jegesen zizzennek a pihék
a szélben,
a fehéredő, bundába
takarózó estében
A szeretethiány ...
A szeretethiány ...
Tudod arra gondoltam,
az ember gyógyszert
sokféle betegség ellen feltalált,
de ezek csupán
a test látványos nyavalyái,
a lélek bénulása ellen cseppet
még nem talált ki,
pedig az ott keletkezett bajnak
rengeteg a szövődménye,
de, mert a góc láthatatlan,
ami nincs, olyan helyen van,
azért aztán a szálakat
vissza se könnyű vezetni...
az ember sokszor
az egész életet végig betegeskedi,
már azt is hiszi,
ami neki van, az az egészség,
másképpen, jobban, nem is lehetne,
a rossz levegő,
a szeretetlenség fojtó bűze
az a természetes állapot,
ilyen a világ egészsége, nem betegség,
ennyire ügyetlenül lett teremtve az ember...
a gyilkos kór szülőről gyermekre száll,
időnként a szeretet álarca mögött
pusztít alattomosan,
számos szövődményt okozva:
hogy rá oltás nem létezik,
a szeretetet cseppekben
még nem találták ki,
sok-sok testi bajban,
s mutatkozik a világ állapotán
a lélek halálos betegsége, a krónikus,
a ma még gyógyíthatatlan szeretethiány.
az ember gyógyszert
sokféle betegség ellen feltalált,
de ezek csupán
a test látványos nyavalyái,
a lélek bénulása ellen cseppet
még nem talált ki,
pedig az ott keletkezett bajnak
rengeteg a szövődménye,
de, mert a góc láthatatlan,
ami nincs, olyan helyen van,
azért aztán a szálakat
vissza se könnyű vezetni...
az ember sokszor
az egész életet végig betegeskedi,
már azt is hiszi,
ami neki van, az az egészség,
másképpen, jobban, nem is lehetne,
a rossz levegő,
a szeretetlenség fojtó bűze
az a természetes állapot,
ilyen a világ egészsége, nem betegség,
ennyire ügyetlenül lett teremtve az ember...
a gyilkos kór szülőről gyermekre száll,
időnként a szeretet álarca mögött
pusztít alattomosan,
számos szövődményt okozva:
hogy rá oltás nem létezik,
a szeretetet cseppekben
még nem találták ki,
sok-sok testi bajban,
s mutatkozik a világ állapotán
a lélek halálos betegsége, a krónikus,
a ma még gyógyíthatatlan szeretethiány.
2014. február 4.
Az élet színpadán
Az élet színpadán
Tudod arra gondoltam,
színészként a legtökéletesebb az,
aki nem csak,
hogy a szerepét jól alakítja,
de olyan zseniális tehetsége van,
hogy azt is eljátssza, mintha
nem csak játszana,
de az egész lelkét is beleadta,
mintha ő és a szerepe egy lenne...
de, mert színház,
mert a végén a függöny legördül,
folytatás, következmény nincsen,
a közönség számára egyre megy,
hogy a csoda valódi csoda,
vagy a művészetnek a része csak...
ami a színpadon ünnepelt előadás,
az életben hazugság, szégyenletes,
mikor valaki másnak mutatkozik,
mint ami a valóság:
az élet szinpadán a rossz színész a jó,
ő követi el a legkevesebb kárt,
neki úgysem hinne a közönség,
nagy bajt nem csinál...
de, aki olyan zseniális, hogy lelket,
vagyis szeretetet is hazudik, annyira,
hogy a másikban az érzést
legyőzhetetlenül felébreszti,
aztán ő, a függönyt leeresztve
sikertől bódultan hazasétál,
az talán a legnagyobb vétket követi el,
amit csak ember az emberrel
a világ hazugságszínpadáról megtehet,
azt a mély sebet nem gyógyíthatja más,
csak a valódi, az igaz szeretet.
színészként a legtökéletesebb az,
aki nem csak,
hogy a szerepét jól alakítja,
de olyan zseniális tehetsége van,
hogy azt is eljátssza, mintha
nem csak játszana,
de az egész lelkét is beleadta,
mintha ő és a szerepe egy lenne...
de, mert színház,
mert a végén a függöny legördül,
folytatás, következmény nincsen,
a közönség számára egyre megy,
hogy a csoda valódi csoda,
vagy a művészetnek a része csak...
ami a színpadon ünnepelt előadás,
az életben hazugság, szégyenletes,
mikor valaki másnak mutatkozik,
mint ami a valóság:
az élet szinpadán a rossz színész a jó,
ő követi el a legkevesebb kárt,
neki úgysem hinne a közönség,
nagy bajt nem csinál...
de, aki olyan zseniális, hogy lelket,
vagyis szeretetet is hazudik, annyira,
hogy a másikban az érzést
legyőzhetetlenül felébreszti,
aztán ő, a függönyt leeresztve
sikertől bódultan hazasétál,
az talán a legnagyobb vétket követi el,
amit csak ember az emberrel
a világ hazugságszínpadáról megtehet,
azt a mély sebet nem gyógyíthatja más,
csak a valódi, az igaz szeretet.
2014. február 3.
Halk melódiaként ...
Halk melódiaként ...
Lement a Nap,
bealkonyult
Az égbolton felhők
torlódnak
Foltossá festve a
horizontot
Vitorlaként feszülnek
az alkonyban
Az öreg tuja ágait vadul
tépi a szél
Örök híd menny és
föld között
A neszek halk
melódiaként zengnek
Feléd szárnyal fájón
a lelkem ...
Azzá válunk
Azzá válunk
Tudod arra gondoltam,
hogy azzá válik az ember, amit megeszik,
legtöbbször egész életében abból építkezik,
amihez hozzászoktatják gyerekkorban,
azon felnőttként nehezen változtat...
de nem csak üres kalóriával,
egészséget romboló étellel, de jól hangzó,
hamis igazságokkal is etetve van,
amit kap, azt fogyasztja, választása nincsen,
s mintha csak kerülne egy mesterséges,
élettelen kerek erdőbe,
mikor már tehetné másképp,
(talán hiszi is, hogy másképp teszi)
akkor is csak ott bolyong,
tovább is abból táplálkozik,
igaznak gondolva a hamis gyümölcsöt...
hogy az ember levetkőzze
a rossz étkezési szokásait száműzze,
hogy sejtjei átalakuljanak,
hogy jól érezze magát a bőrében,
valódi táplálékkal a testét
szinte ki kell kellene cserélni,
ahhoz talán kell hét év,
és nagyon nagy akarat,
hogy érezze a különbséget,
hogy már ne a régire esküdjön ...
a rosszból, ami akaratlan is
az emberbe belérögzül,
amivel eggyé válik,
(hogy mi a fontos az életben, például)
nehéz szabadulni,
közben pedig folyton torzul a test,
a gondolat, s talán a lélek is...
nehéz szabadulni, csalódni az egészben kell,
hogy még az élettől is elmenjen a kedv,
és kell a nagyon erős, támogató szeretet,
hogy az ember mégis érdemesnek gondolja
gombolyítani az egészet újra:
testben és lélekben új úton elindulni,
a saját igazságát keresni.
hogy azzá válik az ember, amit megeszik,
legtöbbször egész életében abból építkezik,
amihez hozzászoktatják gyerekkorban,
azon felnőttként nehezen változtat...
de nem csak üres kalóriával,
egészséget romboló étellel, de jól hangzó,
hamis igazságokkal is etetve van,
amit kap, azt fogyasztja, választása nincsen,
s mintha csak kerülne egy mesterséges,
élettelen kerek erdőbe,
mikor már tehetné másképp,
(talán hiszi is, hogy másképp teszi)
akkor is csak ott bolyong,
tovább is abból táplálkozik,
igaznak gondolva a hamis gyümölcsöt...
hogy az ember levetkőzze
a rossz étkezési szokásait száműzze,
hogy sejtjei átalakuljanak,
hogy jól érezze magát a bőrében,
valódi táplálékkal a testét
szinte ki kell kellene cserélni,
ahhoz talán kell hét év,
és nagyon nagy akarat,
hogy érezze a különbséget,
hogy már ne a régire esküdjön ...
a rosszból, ami akaratlan is
az emberbe belérögzül,
amivel eggyé válik,
(hogy mi a fontos az életben, például)
nehéz szabadulni,
közben pedig folyton torzul a test,
a gondolat, s talán a lélek is...
nehéz szabadulni, csalódni az egészben kell,
hogy még az élettől is elmenjen a kedv,
és kell a nagyon erős, támogató szeretet,
hogy az ember mégis érdemesnek gondolja
gombolyítani az egészet újra:
testben és lélekben új úton elindulni,
a saját igazságát keresni.
2014. február 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)