A baj előjele

A baj előjele

Tudod arra gondoltam,
hogy az életben kevés
a váratlan,
kikerülhetetlen szakadék,
a bajnak legtöbbször előjele van,
amit talán az ember észre is vesz,
csak épp nem vesz komolyan,
egy kis seb, ami elhanyagolva
óriási fájdalmat képes okozni...
a kövérség rakódik fokról fokra,
míg kezelhetetlenné nem válik,
s a másik önzése is,
csak mosolyogni való,
kedves kis hiba
kezdetben a szerelemben,
ami az idővel
hatalmassá tud dagadni:
először a baj csak kicsi,
talán egy kis karcolás,
de már lehet komoly
figyelmeztető jel...
a váratlan szakadékot
kikerülni nem mindig lehet,
de ha előtte ott a jel,
akkor nem mondható
váratlannak,
s ha az ember mégis
folytatja útját arra,
azt nem mondhatja,
hogy Isten nem segítette,
csak, mert nem hisz jelekben...
ha belezuhan a szakadékba,
s ha össze nem töri magát,
de kimászni mégse képes,
ott kell berendezkedni,
abból kell sok-sok energiával
a legjobbat kihozni...
de talán mégiscsak
az ideális,
az apró jelekre figyelni,
a jelet még jó időben
komolyan venni,
a szakadékot messzire kerülni.

2014. január 10.

Van az úgy ...

Van az úgy ...

Különleges kincs

Különleges kincs

Tudod arra gondoltam,
hogy talán minden emberben van
egy különleges kincs elrejtve
valahol a mélyében,
ami nem veleszületett tehetség,
olyan, amit észrevéve időben
elő lehet csalogatni,
ez a kincs inkább,
mint a rozoga viskóban lévő gyémánt,
amelyik sokkal sokkal többet ér
az egész építménynél,
de amiről nem tud senki sem...
az a kincs, ha rátalálnak,
az eredményez valamiféle táncot,
olyat, aminek nincsen szabálya,
nincsen meghatározott stílusa,
tánc, de nem mindig tánc a formája:
ha annak a belső ragyogásnak
az eredménye festmény,
az nem sorolható sehova...
ha szabályozva van, tanítva,
ha valamilyen lépésrendhez,
alkalmazkodik divathoz,
művelője legyen a világ legjobbika,
akkor is,
az valami egészen más,
mert annak a belülről érkezőnek
a lépései taníthatatlanok:
a kincs a szeretet lehet,
aminek az a tánc eredménye,
a rózsabimbót a szeretet bontja ki,
bele is pusztulna, ha erővel alakítanák,
életre egyedül ő keltheti...
nélküle annak a táncnak,
amit nem tanítanak,
és tehetség sincsen hozzá olyan,
ami az emberrel vele született,
nyoma sincsen,
de, ami a művelőjének talán
földöntúli boldogságot ad:
az a festmény, az a dal, az a tánc,
ami talán nem más,
mint a megtalált kincsnek,
az életet adó lehelete a szeretetnek.

2014. január 10.

Válaszra várva ...

Válaszra várva ...

Álmodnak a fák

a csendes pihenőben

a szél bolyong közöttük

válaszokat várva,

kósza dallamokat zengve,

ünnepélyes, meghitt hangok,

fények és árnyak játékában,

felhőkbe takart facsúcsokkal,

az ég és a föld szépségével,

szívünkbe fészkelt örömmel

és a bánat örök törvényével

A valóság és tükörképe

A valóság és tükörképe

Tudod arra gondoltam,
hogy van a valóság
és van a tükörképe annak,
egyforma a kettő látszatra,
csak az egyiknek lelke van,
a másik mögött nincsen valódi érzés,
valódi gondolat, csak póz az egész...
az egyik talán a kezdetek óta létezik,
csak annak a leutánozott,
lélektelen tükörképe a másik,
és van sok, amikben
a valóság szikrája se fedezhető föl,
az már a tükör,
sok-sok tükör egyre torzabb,
egyre felismerhetetlenebb képe...
tükörnek lenni egyszerű, csak figyelni kell,
a tükörnek nincsen más dolga,
mint visszatükrözni a külső formát,
se íze, se illata, se lelke, mint a művirág,
a tükörkép csak olyan...
a valóságba bele kell bújni,
azzá kell változni, (vissza)
és ragaszkodni hozzá
az utolsó lélegzetig...
fájdalmas sokszor a valóság,
(tán azért bújt ki belőle az ember)
de mégiscsak valóság,
s csak az mondhatja magáról,
aki megélte,
hogy élt az élet adta lehetőséggel,
aki élte, és nem csak volt
az egésznek a tükörképe.

2014. januuár 9.

A barátság ...

A barátság ...

A sors hullámzása

A sors hullámzása

Az életünk a születéssel kezdődik. Tele van pillanatokkal, furcsa játékokat játszó valósággal és képzelgésekkel.

Zajlik, mint a jég; hullámzik, mint a víz. Olykor vad szélként vágtat, vagy csöndesen folydogál, mint a kis ér.

Örömeink, bánataink mindig elkísérnek. Emlékeinkben megelevenedik a múlt.

A fények és árnyak is folyamatosan váltakoznak. Örülünk a napfénynek, szeretjük a Holdat és a csillagokat, a csillagfényeket.

Boldog és boldogtalan időszakokat élünk meg.

Sokat szenvedünk is – sokszor egy láthatatlan kéz segít át az akadályokon, vagy ugyanez a kéz taszít bennünket a mélybe.

Botladozunk, vagy simán vesszük az akadályokat. Nevetünk és sírunk. Belül zokog a lelkünk, vagy repes a szívünk. Van, hogy a hullámok elborítanak, vagy kedvező szél bontja vitorláinkat. Szépet egyre ritkábban hoz nekünk. Hullámzó a sorsunk, de mindig reménnyel éljük.

Diadalmaskodó akarat

Diadalmaskodó akarat

Tudod arra gondoltam,
sokszor diadalmaskodik az akarat,
legyőz száz ellenséget egymaga,
ha erős igazán, megsemmisítheti
az emberben uralkodó rosszat is,
de akarat nincsen akkora, amelyik
a szeretet legyőzött teste felett
tartana győzelmi ünnepet:
a legerősebb akarat sem képes
a gyengéd szereteten úrrá lenni,
az ellene folytatott küzdelem
inkább csak megerősíti...
gyengéd a szeretet,
az ereje hatalmas mégis,
amikor az ember élete
mélységes szakadékba kerül,
ahonnan látszólag nincs kiút,
ahol már tehetetlen báb az akarat,
amikor a halandó végképp feladná,
akkor egyedül a szeretet lehet az,
amelyik, mint egy láthatatlan létra,
fokról fokra, kézenfogva
segíti az embert ki, onnan,
a feneketlen sötétből...
a megmentett is meglepődik, mikor
a hosszan nélkülözött napsugár
megsimogatja a sápadt arcát:
talán, mert az igazán nagy,
az embert próbáló feladatok
egyedül a szeretetre várnak,
csak ő ismeri a megoldást.

2014. január 8.

Rideg ébredés

Rideg ébredés

Kinézek az ablakon ma reggel.

Rideg az ébredés. Ködös pára borul a kertre.

Az égbolt szürke palástba, a Napocska takarójába burkolózik.

Figyelem az égboltot, az ablakom alatt susogó vén tuját.

Körülöttem csendesen ébredez a világ. Szemét nyitja az új napra.

Az élet különleges dolgai

Az élet különleges dolgai

Tudod arra gondoltam,
hogy az életnek a különleges,
vagy a különlegesnek tűnő dolgai
hasonlítanak a vágott virágokra...
nagyobb részük,
legyen akár a legszebbik közülük,
gyökértelen, hamar elhervad,
az olyan boldogság,
az olyan szeretet,
vagy az olyan gondolat akár,
nem állja ki az időpróbát,
tönkre megy
az élet nagy vázájában,
aminek gyökere nincsen...
de vannak köztük olyanok,
amik így is, (talán,
mert élni akarnak nagyon)
gyökeret eresztenek,
teljesen váratlanul sokszor,
és, ha jó talajba kerülnek,
ha erősen megkapaszkodnak,
tovább szaporodnak,
új, meg új virágot hoznak...
s ha a boldogság, a szeretet,
a gondolat nem pusztul el,
ha meggyökeresedik,
születik belőle új boldogság,
új szeretet, és újabb gondolat is.

2014. január 7.

Hamvas Béla - A boldogság ...

Hamvas Béla

A boldogság  ...

Lélekhajón

Lélekhajón

Csend volt.

Csak szívem vert hevesen, visszhangozta bennem az érzéseimet. Messzebbre, mélyebbre nézek ilyenkor. Csak hallgatok, s tudod, ilyenkor nagyon a szívemben vagy. Távol vagy, de mégis úgy érzem, velem. Ez biztosan azért, mert bennem létezel. Látom az üzenetedet és azon gondolkodom, hogyan szólhatnék Hozzád - csakis Hozzád, hogy érezd, a világ számomra kirekesztett, csakis Te létezel. .. és akkor találtam rá ... Azután nyugalommal feküdtem le. Már majdnem elszenderedtem, amikor feltámadt a szél. Csak úgy süvített az ablakon, a konyhaablakomat erősen csapkodva. Felriadtam - és az érzés újra olyan intenzíven áramlott bennem. Kérdések ezrei hullámzanak bennem, és nem tehetek róla: könnybe lábad a szemem - ez a gyengeségem. Elakadnak a válaszok is, hiszen ezekre szerintem nincsenek válaszok, csakis a szívem hallja vagy adja meg a válaszokat is. Kutatom a bennem levő titkokat, mélyen - nagyon mélyen . És azután a végtelen puhán átkarol, lebegek újra az álom tengerén. Süllyedve és szárnyalva a végtelen között. Csak egy pillanat volt - egy fénysugár, egy olyan hirtelen  tünemény a belső horizontomon. Lassan, csendesen felragyogva a Feléd vezető  úton, a lélekhajómon. Azután megérkezve Hozzád - az érzéseimmel

Lélegzetem ...

Lélegzetem ...

http://youtu.be/QSJbA832bXc

Árnyak a szempillámon,

Csillagfények az égbolton,

Hallgatag ezüst Hold,

Felszínes, zaklatott álom

Lélegzetem összenőtt veled,

Karjaidban ringatózom az éjben

Ébredő szívemben fájdalom

A nappalban tovább álmodom

Különleges ajándék a szeretet

Különleges ajándék a szeretet

 http://youtu.be/D6CwMuc9rHs

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember, aki ajándékozik,
vágyik valami különlegeset adni,
pedig talán semmi sem különleges,
amit a boltban pénzért lehet megkapni,
amit pénzért megvehet bárki,
akkor se,
ha örömöt lehet vele vásárolni,
bármilyen drága is, nem különleges,
ha az ajándék legbelül üres...
az különleges egyedül,
amit senki nem vehet meg,
amit más nem adhat,
ami van,
de olyan több nincsen...
a különleges egyedül az,
amiben
a lélek egy darabja benne van,
attól különleges,
hogy olyat csak az adhat,
aki magában hordja a ritka kincset,
az igaz szeretetet...
a különleges ajándék,
amikor az ember önmagából ad,
amikor az ajándék forrása
nem kívül, lent a mélyben van,
ajándék, ami, mint egy kézzel horgolt,
szeretettel átitatott terítő:
a lényeg nem a terítő,
de a benne lévő összetartó erő...
a legkülönlegesebb ajándék,
ami a szeretetből jön a lélek mélyéről,
ami pénzért sehol sem kapható, ami egyedi,
amit csak a szeretet adhat, ami olyan kincs,
amelyik értékes, aminek ára mégsincs:
ami belőle kézzel fogható,
az csupán az ajándék esendő teste,
ha meghal is él tovább a lényege,
amiből kipattant,
az őt világra hozó szeretet,
mitől a legcsodálatosabb ajándékká válik,
ami nem porlad el a testtel,
de, amit egyedül
csak a viszonzó szeretet érthet,
anélkül kerül a semmibe...
ajándék, akár a múló szó,
akár egy könnyen foszló apró terítő,
ha meghal is, a lényeg megmarad,
a benne lévő,
a felbecsülhetetlen értékű szeretet,
különleges ajándék nincsen nélküle.

2014. január 7.

Érintetlen vadvirág ...

Érintetlen vadvirág ...

Tudod arra gondoltam,
mikor megérkezik az ember erre a világra,
olyan, mint egy szál érintetlen vadvirág,
amit szelidíteni kell ahhoz,
hogy ebben a közegben élni tudjon...
a szelidítés mikéntje nagyon fontos,
könnyen lesz az eredmény
kiábrándítóan rossz,
esetleg száraz, tüskés kóró,
az is jobb lett volna,
ha megmarad annak,
aminek megszületett:
és lehet belőle akár üres,
lelketlen művirág is...
minden a szelídítésen múlik,
szelidíteni nem egyszerű,
a szelidítés külön tudomány,
ha nem ismeri a szelidítő a helyes módszert,
tönkre mehet a legkülönlegesebb virág...
nehéz, ha mestersegesen csinálják,
vagy épp nagyon egyszerű,
nem kell hozzá különös ismeret,
ha az ember nagy türelemmel kívárja,
míg saját szeretete teszi a dolgát,
(akinek olyan nincsen, hagyja másra)
akkor az eredmény
nem lesz kevesebb a kezdetnél:
a változás annyi csak,
hogy a csodálatos vadvirágból
szelidítve szeretettel
a virágoskert legszebb dísze lesz.

2014. január 6.