2013. december 4., szerda

Márai Sándor - A barátságról ...



Márai Sándor
A barátságról …

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Ajándékarc



Ajándékarc

Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek van
ajándékba kapott arca,
kialakul felnőtt korára,
amit legjobb elfogadnia,
vele megkötnie a békét,
lehetőség szerint
eltakarni rajta a csúnyát,
a szépet kiemelni,
a lehető legjobbat kihozni...
a halandónak
kialakul a természete is,
változtatni azon se egyszerű,
talán lehetetlen végérvényesen,
de próbálni kihozni belőle
a lehető legjobbat, érdemes,
akkor az a csúnya
már nem is elfogadhatatlan,
a kiemelt szép sokszor eltakarja...
az embernek valójában
a mozgástere nem nagy,
amit az idő beleégetett,
mint egy csúnya ránc,
letagadhatatlan...
amit akarattal képes okozni,
az a különbség, csak árnyalatnyi,
ami csodát tehet az arcával,
a megrögzült természetével,
az nem kívülről történő beavatkozás,
ami megváltoztat alapjában,
az a szeretet,
ami legbelül keletkezett.

2013. nov. 14.

A szem beszél



A szem beszél


Tudod arra gondoltam,
hogy a szem beszél akkor is,
ha senki nem kérdezi,
ha a nyelvét nem érti senki,
ő akkor is árulkodik arról,
hogy mi folyik odabent...
jó esetben, a kezdetekben
az írisz makulátlan,
de ha megjelenik rendellenesség,
elveszíti a tükör az ártatlanságát,
ilyen-olyan foltok jönnek rá,
aki az ő nyelvét érti,
az belőle pontosan megállapítja,
hogy ott belül,
ahova a szem nem lát el,
milyen baj ütötte fel a fejét,
az értő számára jelezve,
hogy nagy a baj odabent...
és talán van úgy is,
hogy a szakember is értetlenül áll,
nem ismeri a jelenség okát,
mikor a sok rosszat jelentő jel közül
egy kis fény ragyog ki,
ami szinte érthetetlen ennyi baj láttán,
orvosi magyarázat nincsen rá,
de talán mutatja
a mélyen lévő lélek állapotát,
mert ha a lélek ragyog,
a fénye a legnagyobb bajon is átvilágít.

2013. nov. 13.

Sorsodra kegyelmet ...



Sorsodra kegyelmet ...

Tépd el láncaidat,
őrizd meg a pillanatokat
Múlik napra nap:
lélekkel mentsd meg magad
Szerelmes szavaidat
csillagbetűkkel égeti a Hold
A szívbe, s a horizontra -
sorsodra kegyelmet adva
Fájnak, sajognak a sebek,
zokogok: ömlenek a könnyek ...

Átölel az est



Átölel az est

Az alkonyi fény terül fölénk
Lágy melódiák szárnyalnak
Az égbolton ragyogó színpompa
Felszáll messze, a felhőkön túlra
Magányomban bánkódik szívem
Az est rám hajlik – most átölel
Az éjszakában árnyak sodródnak
Szemünkre álmokat hintenek
Csöndesen, törődött lelkünkre

2013. december 3., kedd

A szeretet ...

A szeretet ...



 A szeretet nem csupán egy mosoly,
Nem csak egy szál virág,  
A szeretet egy megsebzett lélek,  
Amit valaki azután meggyógyított.

Octavian Paler

Szereteted simogat



Szereteted simogat

Melegítesz, ha fázom a bús magányban
Féltesz és védesz a forró nyárban
Átölelsz, s ringatsz, ha szomorú vagyok
Megosztod velem minden gondolatod

Szemed arany fénye lágyan simogat
Kezed érintése enyhíti a fájdalmakat
Ha velem vagy, nagyon boldog vagyok
Szereteted nélkül élni én nem tudok

Igazságtalan világ



Igazságtalan világ

Tudod arra gondoltam,
az ember úgy érzi sokszor,
hogy a világ vele igazságtalan,
és, hogy úgy van valóban,
vagy csak beképzeli
az igazságtalan bánásmódot,
arra mérleg van, pontos,
mérleg, amelyik eldöntheti, hogy többet,
vagy kevesebbet tett bele az ember,
mint amennyit kapott viszonzásul:
mert elvárni csak annyit várhat el,
mint amennyit adott....
az utca tisztaságáért is
joggal mástól
csak annyit kérhet,
mint amennyit maga is megtett érte,
és pont annyi őszinteséget várhat,
amennyit adott, és annyi jó szót,
annyi szeretetet,
mint amennyit beléfektetett...
és igen, igazságtalan a világ,
ha többet adott az ember,
mint amennyit kap vissza,
és akkor a legigazságosabb,
ha a mérleg két oldala
egy szinten áll.

2013. nov. 12.

Találkozások



 Találkozások



Tudod arra gondoltam,
hogy az ember élete során sok szép,
és jó emberrel találkozik,
és sok rossz embertől búcsúzik,
végül marad teljesen magára,
mert, ha nincs szerencséje,
ha az élet tréfál vele,
kiderül mindig,
hogy a szépség csak máz,
jól eljátszott szerep a jóság,
az álca előbb, vagy utóbb,
de lehullik, aki mellette melegedett,
szinte megfagy, úgy fázik,
nem csak az emberben,
csalódik az egész életben is...
de a magány barlangjába
bezárkózni nem érdemes,
mert meglátogathat
a szerencse mindenkit,
és találkozhat valakivel,
akiről a sok csalódás után
hiába próbálja lerángatni az álcát,
a szín, amit lát, az nem a festék,
az a vágyott valóság maga,
akinek a szeretete nem festett kép,
de igaz szeretet...
rátalalni valódi csoda,
azért az egyért,
egynek a kedvéért,
lehet elfelejteni mindet,
a kegyetlent, a rosszat,
az igazság álarcába bújó hazugat,
a bátornak mutatkozó gyávát,
a szeretetlent, a szeretet álarcába bújót...
akkor az ember,
annak az egynek,
az egy igaz kedvéért
megbocsát minden csalódást,
az Egy visszadhatja a kedvet,
a mindenbôl kiábrándult képes
magához ölelni az egészet,
azokat a szegényeket.

2013, nov. 12.

Simogató



Simogató



Szereteted fényéből szőtt érintés,
Két kezed ringatta ölelés,
Szívem visszhangos dobogása,
A leszálló alkony bíborpalástja,
Lágy, dallamos szavaid selyme,
Mosolyod titokzatos rejtélye,
Arany szemed pilláinak árnya -
Ünnepnapom simogató csodája

a szerelem, a szerelem ...

a szerelem, a szerelem ...


Ha ketten



Ha ketten

Tudod arra gondoltam,
ha ketten megszeretik egymást,
akkor az egyik a másikat
már-már Istennek látja,
ami addig nem nagy baj,
amíg Istennek önmagát
egyik se képzeli...
de ha szeretni
csak az egyik szeret igazán,
az Istent csak ő látja meg a másikban,
s mert valójában mégis csak ember,
ő, csak a maga Istenségét szereti
a rá emelt tekintetben...
de mert az ember gyenge,
különösen az isteni szerepre,
egyszer kibújik a halandó volta,
akit még mindig lehet nagyon,
szeretni mindennel jobban,
embernek lenni nem bűn,
a hús-vér embert
szeretni még jobban lehet...
de aki lelepleződik,
aki magát a szerepbe beleélte,
az azt talán a másiknak
soha nem képes megbocsátani,
amiért észrevette,
ő is csak egy ember,
s ha megszűnik a bálványimádat,
megszűnik az érte járó szeretet.

2013, nov. 11.

Röpke percek suhannak



Röpke percek suhannak

Röpke percek suhannak
Hajolj hozzám a csendes estben
Bátorítsd szívem, omolj vállamra
Könnyeimet simítsd le kedvesem

A holdat pára, s köd borítja
Álmunkat az ősz szele kergeti szét
Hidegen borul ránk az éjszaka
Ablakomon betekint a szürkeség

A fűszálakra deret hint a hajnal
Versenyre kel a szél a kopasz faágakkal
De bennem lángol szemed, mint égő fáklya
Így élek vele örök tavaszban, míg tél terül a tájra

Selyembársony ölelés



Selyembársony ölelés

Szívek szíve - szívem szíve
Szeretlek
Titokzatos lényed mélyén
Szeretlek
Lelkünk hűs érintése
Selyembársony ölelés
Mély vágyakozás:
Szeretlek
Érted kiáltott szó:
Szeretlek
Boldog vagyok és őrizlek
Bennem vagy, mélyen a szívemben
Szeretlek, szeretlek, szeretlek

A szeretet képes



A szeretet képes 

Tudod arra gondoltam,
hogy talán csak az ember
akkor képes a szeretetre,
ha kap valamit a másiktól,
egészen apróság elég sokszor,
hogy a szív lángra lobbanjon...
van, aki olyan szegény,
aki már éhezett sokat,
neki elég ajándékba
egy jó szó, egy kedves mosoly,
de, ha nincsen folytatás,
idővel feledésbe merül
a legszebb ajándék is,
a láng előbb, vagy utóbb kihűl,
mintha semmi sem történt volna...
és talán van olyan,
hogy valaki jön, egy idegen,
akinek a szerepe annyi,
a másikat életre táncoltatni,
meleg szeretetből
a hideg lelkébe életet lehelni,
belé, aki addig azt se tudta,
hogy másképp is lehet élni,
hogy élni az többet jelent a létezésnél,
hogy valóban élni az az igazi csoda...
ki az addig alvót felébreszti,
azt soha nem lehet feledni,
akkor se, ha a csodadoktor
már túl jár árkon bokron,
talán teszi a dolgát máshol...
az a varázsló felejthetetlen,
ott marad bezárva a pillanatban:
életet kapni ajándékba olyan,
amit nem lehet elfelejteni soha.

2013. nov. 11.