Szívemben emlékek sora

Szívemben emlékek sora

Otthonom meghittsége,

Szívemben emlékek sora

Már reménytelen a jövő

Keresünk a végtelenben

Kutatunk a szemek mélyén

A bánat kísér életünkben

Fájó érzések, fájó emlékek

Hideg holdvilág némasága

A csillagok fény-miriádja

Vár az álmok birodalmába

A mennyország selymes takarója

Hálót fon az est szürkesége

Csillagtakarót terít fölénk

Az égbolt rónáján felhők

A hajnal pírja széthasítva

Köszönti az új nap dobbanását

Minden oly csendessé vált

Tücsökszerenád üzen az estben

A reggel ragyogó színeiben

Az elköszönő éjszakákban

Sok a beteg ember

Sok a beteg ember

Tudod arra gondoltam,
hogyha az ember körbenéz a világban.
megdöbbenve, azt látja szomorúan,
hogy a beteg ember milyen sok,
mi idős korban régen is természetes volt,
de lassan már normálissá az válik,
hogy egészségüket elvesztik a fiatalok is,
az egészben ártatlanok...
valahol, valamit nagyon rosszul csinálunk,
talán a vízzel, talán a földdel, talán a levegővel,
talán mindennel,
mi lesz a mi szép világunkkal,
ha egyszer nem lakja majd más,
mint a sok-sok gyógyításra szoruló,
hol lehet majd találni egészséges orvost...
és talán, ahogy a test, úgy megbetegszik a lélek is,
s ha az ember körülnéz, azt kell, hogy lássa,
egyre több a beteg lelkű ember, van közöttük olyan,
aki még csak épp hogy fertőzött, és van,
akit már átjárt a keserű gyűlölet,
aki gyógyíthatatlanul beteg:
mi lesz ezzel a szép világgal,
ha az lesz a természetes állapot,
ha az egészség
már csak az emlékekben él...
de mondd, egy ember mit tehet,
"ha szárnyat kap a gyűlölet"...
nagyon keveset, csak annyit talán,
hogy a nehéz körülmények között is védi magát,
védi a szeretteit a szűkös kis lehetőségével,
szinte kilátástalannak tűnő harccal
próbál egészségesen élni, a gyűlöletre,
bármily nehéz is, nem gyűlölettel felelni,
tovább a szegény világot nem fertőzni.
http://youtu.be/wbi5BLSEyNI

2013. aug. 16.

Osho - A szív útja ...

Osho

A szív útja ... 

Szemembe fésült fények

Szemembe fésült fények

http://youtu.be/lp0D36niNVE 

Illatos szél zenél a falombok között,

Köszöntve vidám hangulatban a reggelt.

Szemembe fésüli a napfény sugarait,

Mosolyt varázsolva fáradt életemre.

Simogatja szívemet a szeretet érzése,

Mely nélkül sivár, halott lenne éltem.

Csöndemben is mindig rád gondolok,

Betakarva szívemet az éj bársonya.

Árnyék és fény bolyong az álmok között,

A pillanatok játszanak a végtelen időben.

Titkos szálak kötik össze lelkünket,

Egymás emlékeiben élünk mindörökre.

Méla emlékezet

Méla emlékezet

Dallamokban zeng bennem a csönd,

Minden mozdulatban melódia van.

Könyveim és emlékeim közt élve

A gondolatokat a szellő röpíti messze.

Ébren hallgatom az éjszakákban

A dallamokban zengő csöndet

Ütemre, egyenletes ritmusban

Szárnysuhogtatva a méla emlékezet:

Éppen ideje rendet tenni magamban

A szeretet - hercegkisasszony

A szeretet - hercegkisasszony

Tudod arra gondoltam,
a szeretet,
mint egy hercegkisasszony,
igényei vannak, de nagyok,
mindent akar a másikból,
de ha nincsen is meg a minden,
egy mosoly,
egy kézfogás is örömmel tölti el,
s ha nincsen se mosoly, se kézfogás,
az örömhöz elég egyetlen pillantás,
s ha az se,
legalább tudni, merre jár a másik,
s ha a szeretet olyan, mint a koldus,
aki semmit se kap,
kinek üres a tarisznyája,
akkor is lehet örömre okot adó,
ébren is vele lévő boldogságos álma.

2013. aug. 16.

Szellő libben át a kerteken

Szellő libben át a kerteken

Lombokon át villan a napsugár
rezgő fényeket szór a nyár
szellő libben át a kerteken
játszadozik a fényözönben
A fák között fény és árny
s madarak víg dala száll
a patak vígan csörgedez
a pitypang pelyhe lengedez
A rét felől pacsirta énekel
szívünkben cseng-bong a szerelem

Szárnyal a szívünk

Szárnyal a szívünk

Szerelmes, tétova érintés,

A gondolatok szárnyalása,

A csillagok sziporkázása,

Az ezüst Holdfény csillogása

Enyhe szellő simogat,

Miénk a napsugár ölelése,

Nyugalom és csend az éjben,

A szerelmesek érintésében

A szeretet különleges fa

 A szeretet különleges fa

http://youtu.be/8-UyZxk5hJw

Tudod arra gondoltam,
különleges fa a szeretet,
ha a gyökerét mélyre engedi,
szinte nincs is olyan erő,
amelyik megrengetheti,
történjék bármi,
ő növekszik,
az új hajtásokat hozza...
ha a másikról a lepel lehull,
egyértelművé válik a hazugság,
hogy a valónál
szebbnek, jobbnak mutatkozott,
hogy akkor is hordott ruhát,
mikor mezítelennek vallotta magát,
ha erős a gyökere, az se öli meg,
ha viszonozva nincsen...
számára talán nincs bűn,
se másmilyen fegyver,
ami halált hozna, talán, csak egy,
de az, mint a lassan ölő méreg,
sok kínt okozva:
ha a másik a lelkét meghamisítja,
ha szeretetet hazudnak oda,
ahol csak az üresség tátong,
azt talán túlélni a legerősebb fa,
a szeretet halhatatlan fája sem bírja.

2013, aug. 16.

Müller Péter

Müller Péter

Az álmok rövidek

Az álmok rövidek

elszálltak az évek,

elsodródtak

a hömpölygő áradatban

némává válik,

retteg a táj,

a vad felhők sötétje alatt

az árnyak is

homályossá válnak,

a meghitt kapcsolat –

végtelen gyengéd

szívünk mélyén örökké

él az emlék

Végtelen ragyogás ...

Végtelen ragyogás ...

http://www.youtube.com/watch?v=DXziNS7oSuE

Fekete István - Az ima ...

Fekete István

Az ima ...

Szívvel látni

Szívvel látni 

http://youtu.be/V-OMj980U64

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember nehezen képes
másképp látni a dolgokat,
mint keresztül
a saját szempontjai szemüvegén,
azért aztán sok minden van,
amit meglátni érdemes volna,
de amit megtapasztalni nem fog soha...
a régen várt eső, ha végre megérkezik,
a mező fellélegezve kivirul,
a termés új esélyt kap a bőségre,
a portól súlyos levegő megtisztul,
és még mennyi mindent ment meg
a kiszáradás szörnyű halálától,
és az ember képes azt mondani,
hogy rosszkor érkezett,
mert ő úton volt éppen,
elázott az új ruhája,
és még egy autó is
besározta...
persze a dolgokat jól
kívülről látni csak,
hogy akit valaha szerettek,
az a szeretetre méltó marad akkor is,
ha ő már mást szeret,
ha a sorsa másfelé vitte,
és akit sokszor tépázott a vihar,
az átkozza az egész világot, pedig őt
csak egy jelentéktelen pontja bántotta,
és aki egyszer a szerelemben csalódott,
könnyen lesz ellensége az egésznek...
rendületlenül kevesen vallják
hogy a várt eső mindig jókor érkezik,
hogy akit szeretett, az rendes ember,
mégha akkor is, ha ő már mást szeret,
és a világ akkor is gyönyörű,
ha maga mást is tapasztalt belőle...
így látni nem lehet egyszerű,
ahhoz kívülállónak kellene lenni:
azt a szemüveget nem könnyű levenni,
ahhoz az egészet kellene jobban szeretni,
ahhoz a szívvel kellene látni.

2013. aug. 15.

Belső látás

Belső látás

http://youtu.be/ylndcCcD7Ys

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak sokan,
kik születnek vakon,
szemükkel nem látnak semmit
Istennek a szép világából,
de, ha hozzájuk csatlakozik,
tán épp szeretetből egy látó,
és részletesen elmondja,
hogy mi az,
amit ő a kezével kitapinthat,
akkor a nem látó
egy egész világot megkap
egy másik embertől,
többé nem vak ő,
mert megtanul a másik szeme,
és a saját belső látása által
egy gyönyörű világot meglátni...
és van úgy,

hogy az ember nem vak,
csak részlegesen, látja, ami előtte van,
csak épp benne a szépet nem látja,
az a vakság a színek vaksága,
szürkének látja

a legcsodálatosabb színeket,
szürkének az egész világot...
de jöhet valaki,
aki a szépségek elé szeretettel vezeti,
a szépet a szeme elé közel helyezi,
hogy vegye észre ő is,
aki addig a szépre vakon járt a világban,
s aki egyszer,

ha felnéz a csillagos égre,
ámulva veszi észre,
hogy van ott valami csoda,
amit a másiktól kapott ajándékba,
mert addig más ott nem volt,
csak a csillagok,
és a vén Hold.

http://www.youtube.com/watch?v=L7jV7EnFK5A&feature=share&list=PLCC0F4A9A17412957

2013. aug. 15.