Hársfaillatár

Hársfaillatár - selyemfényű libegés

http://www.youtube.com/watch?v=ASTXjlcyUZQ  

http://www.youtube.com/watch?v=wSu9eqP-8G4 

Épülnek a természet sejtjei,

pompás illatok a levegőben

hársfaágon apró virágok,

méhek, bogarak isszák nedvüket,

erős hársfaillat leng a kert felett

Keresem a szavakat. Aranylik lelkemben az érzés. Fürdenek szívemben a pillanatok.

Esik! Hallgatom a susogó esőcseppeket, melyek gyöngyszemekkel árasztják el a bokrokat,

a virágokat, a fák lombjait. Csavarodó felhőpihék az égbolton.

Rigók, madarak trilláznak. Bennünk, velünk szárnyalnak a dallamok.

Szomorúfűz ágak sátorként borulnak a tó fölé. Mesevilág!

Hársfaillat lebeg. Szédítő, finom lepkeszárnyú, könnyed illatár. Zsongó aroma az éterben, áttör mindenen, a pórusainkon, az égbolton. Bűvös, éltető emlékek, melyek  finoman átölelnek. Ringatózik, dajkál az est.

Szeretlek!  Az életért, a reményért, mindenért! A mindenségem dallama vagy.

Selyemfényű libegés, gyöngyszikrák, a csillagom!

Csillagporos az éj, lelkünk a végtelenbe összeér. A holdfény csillog a víztükörben.

Halk üzenet ...

Halk üzenet...

 

Lángoló nyár

Lángoló nyár

Lángoló, forró vidéki táj

vörösen izzik, perzsel a nyár

a vízparton szomorú fűzfa

ágát a víz árama mossa

árnyában szomorúan pihenek

fájdalmak gyötörnek – szenvedek

a túlparton kicsiny halásztanyák

nekem csak ennyi az öröm – a világ

szivárványkapu nyílik az égen

sok színben ragyog odafent a légben

a tájat átöleli szivárványkarja

anyaként féltőn ölében tartva

A szívben

A szívben 

Tudod arra gondoltam,
talán nem is a történés,
a megtörtént dolgok utóélete a fontos,
mert fáj, ha valaki nagyon beüti a lábát,
de, ha elfelejti másnapra, katona a dolog...
s ahogy az esésnek,
a látszólag legyőzhetetlen távolságnak is
van hosszabb, rövidebb utóélete,
ha az ember elsiratja,
s hamar elfelejti a másikat,
akkor a távolság az ő számára olyan,
mint a temető, elnyeli a holtat...
és úgy is van,
hogy a tehetetlen távolság ellenére
szívében az itt maradtnak
ott van a másik,
ami csak egy érzés.
mégis, míg az érzés tovább él,
addig meg nem hal a remény...
a halálnak is,
mint valami legyőzhetetlen távolságnak,
van utóélete itt a Földön,
a fájdalom, a kibírhatatlan,
sokszor csak egy két hónap,
a gyászoló számára végleg,
valójában a másik akkor hal meg,
amikor kiürül mindenből,
amikor a közelségét nem érzi már...
olyan is van talán,
hiába, hogy az életének vége,
az utóélet, ami itt maradt,
az érzésben csak annyi,
mint amikor a másik
elérhetetlen távolságra van,
és amíg csak ott van,
addig a remény mindig megvan.

2013. aug. 13.

Önmagunknak megfelelni

Önmagunknak megfelelni

Tudod arra gondoltam,
nehéz az embernek a dolga,
ha önmagának megfelelni
úgy képes csak,
ha elfogadja mindenki,
egyszerűbb lenne ugyanaz,
a mindenki nélkül, hogy az, aki,
az legyen elég önmagának…
persze, hogy is lehetne
magával elégedett bárki,
mikor ez,
a mi gyönyörű világunk
tele van csapdával,
a bűn a gyermekeit
szétszórta mindenhol,
az ember, mert a földön jár,
az úton és az útfélen
belebotlik folyton,
a fejlődést az akadályozza,
a legjobb szándék is hiába,
ha nincsen lépés előre,
ha nem változik előnyére,
ha nem képes
szebbé, jobbá, okosabbá lenni,
ami lehetne oka
az elégedettségnek, a jogosnak,
de ha a lécet magasabbra
nem képes tenni,
ha nem tud fejlődni,
nem lehet magával elégedett …
talán egyetlen esélye
a szeretet lehet,
amelyik kissé megemeli,
így aztán
nem botladozik folyton:
szeretettel a szívében
lehet szebbé,
jobbá, okosabbá,
önmagával elégedettebb az ember.

2013. aug. 12.

A lélek ...

A lélek ...

,Olyan a lélek, mint valami mérgekből álló, erős orvosság, 

amely ha vegyi összetartása fölbomlik, méreggé válik egészen?

Hunyadi Sándor

Mint a kó

Mint a kő

Tudod arra gondoltam,
hogy, mint a folyóban a kő,
amelyik megszorul egy zúgban,
és nem történik vele semmi érdemben,
nem érzi az otthonában rejlő
számtalan lehetőséget,
szeretetlen, olyan csak az ember,
de a legcsodálatosabb érzés kimozdítja,
életet lehel, és a rideg kő elkezd valóságosan,
nem csak a látszat szerint is létezni,
megtapasztalni a folyó nyújtotta csodás világot,
a csodának azt a részét,
amelyikért az egész létrejött...
az útján, a szépséges kiránduláson kíséri
a legtökéletesebb idegenvezető,
aki tudja, hogy a különleges szépség,
a meglátásra érdemes merre található,
a rejtőhelye merre van,
a nélküle értelmetlennek tűnő világban.

2013. aug. 11.

A legszebb dallammá

 A legszebb dallammá

http://youtu.be/Mf6EbuZhMIg

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember, ha kulturált,
a másik felé figyelmet mutat
akkor is,
ha az csöppet sem érdekli,
azért, hogy sokszor
csak a bajban mutatkozik,
hogy a barát ki,
és ki az, aki csupán
viselkedik kulturáltan…
az ember kultúrájához
a zene ismerete hozzátartozik,
ami út a zene szeretetéhez,
de, mert a vérében
nincsen mindenkinek,
sokan szeretni tanulják
tudatosan,
s ami addig érthetetlen,
fülsiketítő zajnak tűnt,
megszeretve, megismerve,
a legszebb dallammá lehet…
és talán, ha a kultúrához
az emberismeret,
s az ebből alakuló emberszeretet
hozzátartozna, akkor talán,
mint a nehezen érthető zenére,
az emberek egymásra
odafigyelnének tudatosan,
talán lennének sznobok,
akik mutatnának figyelmet divatból,
és talán olyanok is akadnának,
akiket megfogna a nehezen érthető,
de különleges dallam,
ami a másiknak az önmaga:
akkor talán sokan válnának
emberszeretővé közömbösből.

2013. aug. 10.

Az igaz barátság ...

Az igaz barátság ... 

A végtelen felé

A végtelen felé

http://www.youtube.com/watch?v=ZkZbzDcSSO4

Eső szitál

Hűvös, nyári ég

Szürke fellegek

Hullámzik a szél

Sodorja a kertben

az akác virágfüzéreket

Galambok szárnyaiba

a szél belekap,

a végtelen felé

madarak szárnyalnak

Fut tova felettünk

egy augusztusi nap

A rózsa

A rózsa

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak dolgok,
nehezen elérhetők,
amiknek megszerzéséhez
óriási akaraterő szükséges,
és vannak olyanok,
amikhez az ember csak
az Istentől kérheti a segítséget...
a rózsáért sok mindent megtehet,
de ha nem kedvező az idő,
a virág hosszan a bimbóban marad,
akkor, ha elkezdi
nyílásra kényszeríteni erőszakkal,
abba egészen biztos belehal
a még meg se született virág,
míg közbeavatkozás nélkül
a sorsa az égiek kezében van,
vele még minden megtörténhet,
Isten útjai kifürkészhetetlenek...
mert vannak a Földön dolgok,
amikhez elég az itteni tudás,
és van olyan is, amihez csak
az égieknek van lehetőségük,
a kulcs az ő kezükben van:
a leglehetlenebbnek tűnő dolgok ezek,
amikhez már a csoda is szükséges,
de ha az ember
türelmetlenségében
erőszakkal belé avatkozik,
akkor a csoda elmarad,
mire a Nap kisüt,
mire az eső is megérkezik,
vége a virág életének.

2013. aug. 9.

Az útelágazásnál

Az útelágazásnál

www.youtube.com/watch?v=VtkhQsXwUBI

Napfogyatkozás életed egén

Elrohantak feletted az évek

Barna hajad immár hófehér, s

állsz te is égi otthonod küszöbén

Megálmodott hegyeid elkoptak,

az óceán mélyére temette az idő

Áthatolhatatlan sötét vesz körbe

felváltva bús, zavaros nappalaidat

A remény pislákoló fény már csak

Hangok szólítanak az álmodban,

dallamok zengnek benned.

Múltbéli hang – gazdája rég halott,

porrá lett a végtelen tengerében

Lélekharangok zúgnak a távolban

magányosan járod sorsod útját

Eltűnődsz lépéseden az útelágazásnál

Az úton

Az úton 

Tudod arra gondoltam,
sokszor biztos az ember abban,
hogy jó az út, amelyen halad éppen,
mégis, amikor messziről visszatekint,
szánja, bánja, akár csak az elhangzott,
abban a pillanatban jónak hangzó szót,
s kiderül sokszor,
hogy a tökéletesnek hitt út tévút volt,
legszívesebben csinálná vissza,
ami lehetetlen teljesen...
egy-egy szakaszon megy bizalommal tele,
hogy aztán messziről az egészet szégyellje,
de, ha szerencséje van eljut odáig,
ahonnan, ha hátra fordul,
nem lát bánnivalót közel távol,
nem, mintha tévedhetetlen lenne,
de, mert az útját nem a haszon,
nem is az igazság feltétlen megtalálása,
de a szeretet vezérelte, a jó út az lehet,
ahol nem marad megbánnivalója...
ez az út se mentes a gonosz lelkek bántásától,
de mert tudva lévő, ők is emberek,
csak épp az útjukon a rosszban bentrekedtek,
éheznek, s azt gondolják, attól laknak jól,
ha bántanak másokat, és sohasem elég,
talán, mert ők se tudják,
hogy valójában a szeretetet éhezik...
amikor már kifogynak a praktikából,
és mégse győzi le a szeretetet a gyűlölet,
amikor az ember szánja őket,
de tudja, hogy nincs az az Isten,
aki kívülről segíthetne rajtuk,
az ő útjukat jó irányba
a bennük ébredő szeretet viheti csak,
amikor a belső békét feldúlni nem tudják,
amikor feléjük se tesz olyan lépést,
amit később megbánhat,
jó úton talán az ember akkor van.

2013. aug..08.

Teréz anya - Az élet ...

Teréz anya

Az élet ...

Örvénylő fények

Örvénylő fények

http://www.youtube.com/watch?v=-zFf7004uVs 

A Hold becsukta udvarát.

Elköszöntek a csillagok.

Madárdal köszönti a hajnalt.

Friss illatok a langyos levegőben.

Érces hangon kukorékol egy kakas,

ébredő szél fúj a lombok között.

Aranyló gabonatáblák ringnak,

pacsirta dalol,

zengő hangja messze száll.

Pipacs és búzavirág virít.

Örvénylő fénysugarak táncolnak,

kergetőznek az árnyakkal.

Harangszó zeng az éteren át.

Ismét egy új napra virrad a világ.