Elviselhetően élni

Elviselhetően élni

Tudod arra gondoltam,
erre a mi világunkra
nem sok jót lehet mondani,
joggal nem lehet nevezni
a boldogság paradicsomának,
az egészet nézve hasonlítani
semmi jóhoz nem lehet,
túl sok benne
a mélységes mély gödör,
sok a baj, és sok a fájdalom,
amin, legyen máshol
bármekkora a gazdagság,
az nem segít egyáltalán…
azért talán, lehet hasonlítani
egy különleges csodához,
a végtelen óceánhoz,
ahol ugyan most vihar tombol,
felkavarja a sok,
az évmilliárdok alatt
belekerült szennyeződést,
az embert csapkodja
ide-oda,
ki közben szerez magának,
és okoz másoknak sebet sokat,
lehetőség nincs más,
ha akar élni elviselhetően,
túlélni épségben,
egyebet nem tehet,
mint hogy minden erejével,
egészen a körme szakadtáig,
fájón is kapaszkodik
abba a kevés jóba,
hogy addig kibírja,
amíg lecsendesedik
a kegyetlen vihar

2013. május 16.

A szeretet lángja

A szeretet lángja

 http://youtu.be/jjTrMgHiPcw

Tudod arra gondoltam,
mert az ember a világhoz
használati utasítást nem kapott,
sokszor van nehéz helyzetben,
megtennie hosszú utat kell,
míg a vélt igazságtól
eljut a valódihoz,
míg azt megtudja,
hogy gömbölyű a Föld…
amíg fel nem fedezte a vitamint,
gondolhatta azt sokáig,
hogy a baj, a hiány okozta
az életnek a velejárója,
nem pedig, hogy a jele
az ideálistól való eltávolodásnak …
és, mert ebben a csoda világban
előfordulhat annyi minden,
lehetséges talán az is,
hogy a fiatalságtól való eltérést,
az öregedést is valaminek a hiánya okozza,
nem feltétlen az életnek a velejárója:
hiányzik valami,
talán itt van a közelben,
csak meg kellene látni,
de amit az ember
még fel nem fedezett,
ha egyszer meglenne,
akkor az „én”
a fiatalon maradt testből
akkor távozna,
mikor már belefárad,
mikor elmegy a kedve az itt léttől,
amikor öregnek érzi magát nagyon…
de talán az „én” öregedése, fásultsága,
betegsége sem az életnek velejárója,
maradhat örökre fiatal,
csak épp nem szabad változnia,
meg kellene őrizni
sok csalódás után is
azt az ifjúkori
feltétlen hitet a szeretetben,
féltve vigyázni a parazsat,
nem engedni kialudni,
amelyik csak vár arra,
hogy kedvező legyen a szél,
ideális a körülmény,
hogy teljes pompájában
belőle a szeretet lángra gyúljon.

2013. május 15.

A szeretet hatalmas folyó

A szeretet hatalmas folyó 

http://youtu.be/DjfenFWB_yc

Tudod arra gondoltam,
a szeretet, ha igazi, olyan,
mint egy tiszta vizű,
hatalmassá terebélyesedett folyó,
amelyikbe, ha egy kis méreg
véletlenül belekerül,
akkor az,
a hatalmas folyamban,
(amelyik az összetartó múlt)
feloldódik észrevétlen,
a folyó minél bővebb,
annál inkább képes legyőzni
a belé kerülő szennyeződést…
az a nagy, legyőzhetetlen folyó
akár a szerelem,
vagy épp a barátság is lehet,
mindkettőnek medre a szeretet:
és talán minden valódi szeretetben
benne kell lennie a barátságnak,
mint ahogy minden igaz barátságban
a szeretetnek,
anélkül csak félkarú az óriás…
a legjobb barátok,
kik egymás szavát értik,
a bajban, ha segítségre van szükség,
megjelennek mindig,
együtt jó nekik,
ők azok, akik nem fogynak ki,
beszélgetnek akár reggelig,
de akik értik egymást szó nélkül is:
a valódit a távolság se kezdi ki,
az új barát sem gyengíti,
a barátok, az igazik,
ha találkoznak hosszú idő után,
ahol valaha abbahagyták,
ott folytatják…
és talán,
a szerelem akkor tökéletes,
ha benne ott van a barátság is,
nem lehet másképp,
ha a kettő összefonódik:
legnagyobb szeretet, legjobb barát
együtt az igazi szerelem talán,
úgy az együttlét örömei
az égig fokozódnak,
és poklok pokla
a fájdalom, a távolság okozta,
hiszen nem csupán a legjobb barátot,
de a szerelmét is nélkülözi az ember

2013. május 14.

Rajki Miklós - A lélek ...

A zene - a dallamok

A zene – a dallamok 

Rabul ejt, lenyűgöz, ugyanakkor felzaklat, vaddá tehet.

A lelkünkbe hatol.

Boldogságot, örömet, bánatot, szomorúságot fejez. ki.

Magasra röpít és a mélybe taszít.

Érzés, varázs, bűvölet, utazás egy érzésvilágba.

Dallamszárnyakon melodikus hangulat-utazás.

Rendkívüli hatása van minden élőlényre.

A remény felé

A remény felé

http://www.youtube.com/watch?v=bX82b41E1SA

Éjszaka a csendben alszik a kert is, a virágokkal, a fákkal, a bokrokkal.

Lüktet az éj, benne minden pillanat. Tücsökzene szálló hangja, árnyak osonnak.

Elpihen a szél és az álmok szétterülnek a csillagszikrás égbolt alatt,

a holdfény ezüstjében, az emlékekben.

Az égbolton széthasad az éj kárpitja.

Búcsút mondanak a csillagok és a Hold a párás hajnalban.

Szürke-lilás-kék színek jelennek meg a horizont festőpalettáján.

Színeket fest a fény, sugarakat dajkál a harmatgyöngyökön,

az úszó felhők körül azúr szemét nyitogatva.

Az éjben becsukódó, bezáródó virágszirmok kelyheiket nyitogatják.

Félig álmodból ébredezel, eszmélsz a világra.

Csukott szempilláid mögül kitekintve rácsodálkozol a fényekre,

füled örömmel issza az ébredő madarak zengő trilláit.

Arany haját fésüli a Nap, elvarázsolnak, cirógatnak a színek.

Lelkedre az ébredő harmatcseppek gurulnak.

Már ébren vagy, mégis róla álmodozol, az illatos, kibomló reggelben

–        indulsz a remény felé.

A kertünk

A kertünk

Verebek hada illeg-billeg az ereszcsatornán

Gerlepár turbékol a tv-antenna csúcsán

Az óriás fenyő tetején rigók csivitelnek

A futórózsa szirmain darazsak zümmögnek

Nyugalmas kis szigetünk zöldbe zárt álomvilága

Öleli finoman életünk susogó ágak melódiája

A szellő hajladozva ringatja a dús lombokat

Madarak éneke zeng vidám dallamokat.

Csendesen a lélekben ...

Csendesen a lélekben ...

Tudod arra gondoltam,
szegény embernek
nehéz a helyzete,
mikor lehetőségként felkínálva
a jó és a rossz van számára,
mert, mintha a rosszban
benne lakna valóban a gonosz,
ki a fülbe duruzsol hosszan,
ki megvásárolja,
megvesztegeti áldozatát…
ő az, aki rögtön,
ellenszolgáltatás nélkül is fizet,
aki ráadásnak még sokat ígér,
hogy cserébe mit kér,
azt meg se mondja sokáig,
neki nehéz ellenállni,
mikor folyton azt sugallja,
hogy az embernek
saját érdeke vele tartania …
a jóra vágyó ember
lemond fájó szívvel
a lehetséges jóról,
hiszen az felmutatni
nem tud semmit,
nem akarja megvásárolni őt,
a jóság mintha
lenne a szegénység útja…
de a gonosz azért gonosz,
hogy aki neki hisz,
becsapja azt,
az érték, amit osztogat
nem valódi,
hanem olyan, ami idővel
a becsapott ember lelkében
kígyóvá békává változik:
míg a jó teszi a dolgát,
nem veszteget, és nem ígér
építi a békét
csendesen a lélekben.

2013. május 13.

Békét építve

Békét építve

Tudod arra gondoltam,
szegény embernek
nehéz a helyzete,
mikor lehetőségként felkínálva
a jó és a rossz van számára,
mert, mintha a rosszban
benne lakna valóban a gonosz,
ki a fülbe duruzsol hosszan,
ki megvásárolja,
megvesztegeti áldozatát…
ő az, aki rögtön,
ellenszolgáltatás nélkül is fizet,
aki ráadásnak még sokat ígér,
hogy cserébe mit kér,
azt meg se mondja sokáig,
neki nehéz ellenállni,
mikor folyton azt sugallja,
hogy az embernek
saját érdeke vele tartania …
a jóra vágyó ember
lemond fájó szívvel
a lehetséges jóról,
hiszen az felmutatni
nem tud semmit,
nem akarja megvásárolni őt,
a jóság mintha
lenne a szegénység útja…
de a gonosz azért gonosz,
hogy aki neki hisz,
becsapja azt,
az érték, amit osztogat
nem valódi,
hanem olyan, ami idővel
a becsapott ember lelkében
kígyóvá békává változik:
míg a jó teszi a dolgát,
nem veszteget,és nem ígér
építi a békét
csendesen a lélekben.

2013. május 13.

A fák ...

A fák ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a fák Istennek
csodálatos teremtményei,
mik örömére vannak az embernek,
aki szereti is a gyümölcsét,
az árnyékát, a jó levegőjét…
ez már mind jelentős hozamot jelent,
de jaj a fának, és jaj az embernek,
amikor haszonszerzésre használják,
amikor nem sajátként,
nem szeretetből nevelik,
amikor az ember
termésétől gazdagságot remél,
akkor nem átall
fordulni segítségül a méreghez,
amit, ha a sajátjának érezné,
soha se használna,
ha igazán szeretné,
rá figyelne,
minden apró kártevőt észrevenne,
nem engedné a kis bajt elhatalmasodni,
mert akkor már más biztos nem segít,
mint a méreg, és ha az se, kivágni a fát,
elégetni, mielőtt megfertőzné a többit:
mindenkinek csak annyi kellene fából,
amennyire magáé-ként képes figyelni…
és így van ez az apró kis emberrel,
akiről, ha csemete korában
szeretettel szedegetik a kártevőket,
erős felnőtt lehet belőle,
de ha nem teszik időben,
ha szeretet helyett mérgezik,
ha rajta a baj elhatalmasodik,
akkor már csak
a drasztikus közbelépés jöhet,
zárni jól el kell,
mielőtt ő fertőzné
(mérgezné) a többit.

2013. május 13.

Léleksugarak ...

Csillagok alatt ...

Csillagok alatt…

Volt egy halk sóhajtás, s én csendben elindultam.

Árnyban, fényben éltem – szívem befelé vérzett,

szemem könnyfátyolban.

Mindig ragyogó szemeidet láttam,

melyben a fények játéka adott erőt továbblépnem az utamon.

Mindig neked, mindig veled voltam.

Szívünkben ott fészkel a szeretet, az egymáshoz tartozás érzése.

Lágy dallamokká lettek ezek az érzések,

melyek örök melódiaként dalolnak, míg szívünk dobog.

A szemed a régi

nem lehet kedvesem,

hogy ragyogását ne szeressem

A szemed fénye

ragyogó csillagfény:

szeretni fogom örökké

Bizonytalan léptek

Bizonytalan léptek

http://www.youtube.com/watch?v=oo-4lbe41pI&list=UU1f04AXpgC4ewC9xuYI2bQA&index=8

Az éjszaka bezárja az égbolt kapuit.

A sötétbársony lepel világosodik.

A pirkadó hajnal elmossa a Hold fényét, szelíd rózsaszínre,

lilásra majd kékre festi a horizontot.

Lépteim bizonytalanok, hisz szívem sebekkel teli.

Rommá dőltem elindulásom közben, az út ösvénye bezárult előttem.

A Hold fénye elhomályosul, pirkadó hajnal váltja fel a sötétbársony takarót.

Az álmok rózsái illatoznak.

Lehunyt szemmel is érezheted, míg könnyeid peregnek arcodon.

A remény ébred – mégis egyedül lépkedsz tovább utadon,

szeles, viharos ösvényeken – a végtelen felé.

Kiszolgáltatva ...

Kiszolgáltatva...

Tudod arra gondoltam,
az ember a világnak kiszolgáltatott,
elvehetik az idejét, a kedvét, mindenit,
a nyugalmától is megfoszthatják vandálok,
nincstelenné tehetik,
az életét is elvehetik,
de van egy valami,
talán a legfontosabb,
amit magának teremt meg,
amit csak ő tud szétzilálni,
nincs olyan hatalom a világon,
amelyik eltiporhatná,
ami, ha megvan,
a rosszat is elviselhetővé teszi:
lehet az a börtönbe és a háborúban…
mert a Föld tovább forog,
képes az ember
minden ellene elkövetett aljasságot
hagyni maga mögött,
míg megmarad a lelki békéje,
ami a háborúban is lehet vele,
de csak, míg nem lő vissza,
attól kezdve
a léleknek nincsen nyugodalma,
visszaszerezni szinte lehetetlen,
mert lehet valamit észérvekkel
megbocsáthatónak tekinteni,
de a lélek mércéje másképp működik,
az ő békéje nem akkor múlik,
amikor őt,
hanem, ha nélküle bánt
az ember mást.

2013. május 11.

Ébredést varázsló csillag

Ébredést varázsló csillag 

http://youtu.be/_5AtCrKI0B4

Tudod arra gondoltam,
hogy a hegyek messziről nézve
különleges szépek,
valószínűtlenül kékek,
de csak addig,
míg az ember
meg nem érkezik,
a szép az lesz attól kezdve,
ahonnan elindult valaha…
a gyermek
felnőtté lenni vágyik,
onnan, messziről nézve
sok ragyogó csillagot látni,
mintha az ember belenőne a jóságba,
de odaérve azt kell, hogy lássa,
nincsen csillogás,
nincsen különleges jóság,
kiábrándító, amit talál…
visszatekintve, a felnőtteknél
jobbak a gyerekek,
a jóság az idővel megkopik,
a fény, amit onnan látott
csupán műfény volt …
sötét, kilátástalannak tűnő a világ,
sokszor lehet csalódni az emberben,
de mikor azt hiszi valaki,
hogy vége,
mikor fekete az égbolt
kiábrándítón,
mikor már a remény is elszállt,
és olyankor feltűnik
egy-egy valódi csillag,
a sötéthez szokott szemnek
az igazi felüdülés:
egy fecske nem csinál tavaszt,
de egy ilyen csillag
varázsol a szívbe ébredést.

http://youtu.be/MhYxhh_wyKY 

2013. május 9.