2013. szeptember 26., csütörtök
Anya csak egy van
Anya csak egy van
Anya csak egy van,
ki fájdalmak közt hoz a világra,
ki táplálékul a testét adja:
az anyának nincsen könnyű dolga,
de talán mind közül is
a legnehezebb a nevelés,
no, nem a gyermeké,
hogy valaki anya legyen, igazi,
önmagát kell megnevelni
a lehető legtökéletesebbre,
ha jót akar tenni: neki...
a gyermeké a gyümölcse,
a jó példa,
ami érdemes a követésre:
jó példát mutatni mindig
nem egyszerű dolog,
s hogy ne legyen hamis,
(a gyermeket nem lehet becsapni)
az anyának kell más emberré válni,
attól lesz az Istennek
ő a különös teremtménye…
anya csak egy van, és még egy,
kinek testéből való a magzata,
ki önmagát táplálékul adja,
ki mutat jó példát,
igazítani lehet hozzá az órát,
édesanyja mindnyájunknak,
ki által a testvére ember
az embernek:
ő a sokszor szomorított Föld,
aki az útját szorgalmasan járja,
sok kis gyermekének például mutatva,
hogy csak pontosan és szépen,
ahogy égi útját ő járja,
élni csak úgy érdemes.
ki fájdalmak közt hoz a világra,
ki táplálékul a testét adja:
az anyának nincsen könnyű dolga,
de talán mind közül is
a legnehezebb a nevelés,
no, nem a gyermeké,
hogy valaki anya legyen, igazi,
önmagát kell megnevelni
a lehető legtökéletesebbre,
ha jót akar tenni: neki...
a gyermeké a gyümölcse,
a jó példa,
ami érdemes a követésre:
jó példát mutatni mindig
nem egyszerű dolog,
s hogy ne legyen hamis,
(a gyermeket nem lehet becsapni)
az anyának kell más emberré válni,
attól lesz az Istennek
ő a különös teremtménye…
anya csak egy van, és még egy,
kinek testéből való a magzata,
ki önmagát táplálékul adja,
ki mutat jó példát,
igazítani lehet hozzá az órát,
édesanyja mindnyájunknak,
ki által a testvére ember
az embernek:
ő a sokszor szomorított Föld,
aki az útját szorgalmasan járja,
sok kis gyermekének például mutatva,
hogy csak pontosan és szépen,
ahogy égi útját ő járja,
élni csak úgy érdemes.
2013. május 04.
2013. szeptember 24., kedd
Mosolyt csalogató május
Mosolyt csalogató május
Tudod arra gondoltam,
hogy az Úristen talán
túl nehézkesnek
találta
az általa teremtett
életet,
ezért az embert
megszánta,
s küldte el hozzá az
ünnepet,
mint legcsodálatosabb
szerenádot,
mint a legszebb
szerelmi költeményt,
a mosolyt csalogató
májust,
hogy valami legyen,
ami örömére van
szegénynek is,
gazdagnak is,
jónak is, rossznak
is…
de talán, mert az
ember leginkább
azt az értéket
becsüli, amiből kevés van,
sokszor költi ezt a
szépséges ajándékot
mihaszna dolgokra:
veszekedésre, haragra,
vagy épp rosszkedvre,
oktalanra…
pedig talán tévedés,
hogy belőle sok van,
mehet akár egy nap,
egy óra is a
pocsékba,
legfeljebb, (de az
már nagyon sok)
ha hét év az életből,
és ha annak egy
részét töltjük alvással,
mi marad belőle:
ritka kincs,
ami nagy szeretetet
érdemel:
ha már titkos
szerenád,
ha már szerelmes
költemény,
a fáradságos
mosolyfakasztást
(nincs könnyű dolga
annak,
aki az embert örömre
csalogatja)
köszönjük hát hálás
szívvel.
2013. május 1.
Május varázslata - Új fények
Május varázslata – új
fények
A felhők robognak az
égi utakon. A földből könnyű dallamokként szállnak az illatok. Esik az eső és
süt a Nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, a másik ragyogóan fénylő.
Mélyen beszívom az eső és a Föld illatát. A friss fű zöld selyemsálként teríti
be a határt. Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. Teljes
virágpompában díszlik a kert, a lombok susognak a szélben. A már elvirágzó
fákról sziromzápor hull a fűre. Békák csobbannak a tóban, a nádasban madarak
trilláznak. Különleges varázslatok, különleges hangok. Színes a rét, virágok
tarka kavalkádján igazgyöngyökként csillognak az esőcseppek. A pitypang arany
virágai, mint fénylő, sugárzó napocskák. Gerlepárok évődnek, turbékolnak a
lombok között, - a tető felett. Keltetnek a madarak. Vándorútjukat járják a
fellegek, közöttük azúrkék az égi tenger. A nappalok tiszták, mint a kristály.
A mennybolt ragyog az aranyló fényben, a napsütésben. A fák lombjai között a
Nap szerteszét fröcsköli sugarát, majd az alkonyat vörösre festi a horizontot.
Felhők felett szeretettel szárnyalok Feléd, az est sejtelmes fényeiben. Az
ezüst holdsarló a tágas égbolton járja égi útját az éjszakában. Új fények
ragyogják be a gyönyörű májust.
¤
Lement a Nap – bíbor
fényével,
illatoznak a fák, a
bokrok,
ontják illatukat a
virágok
susognak a lombok a
friss szélben
Mint égő lámpás jelenik
meg a Hold
kék-ezüst fényében
reszketve,
sápadtan terül
felettünk a kertre
fülembe zeng a rigók
éneke
csendes suttogással
kúszik a szememre
az álom édes szárnya,
beleolvadva az
éjszakába
Mesebeli május
Mesebeli május
Mikor a tavasz gyermeke
a világra megérkezik,
mind közül a legkisebbik,
(a legkisebb királyfi?)
az oly nagyon várt, a szép nevű,
a szerelmet fakasztó,
a mesebeli május,
akkor a csillagok állása szerint
egy mindig mosolygós,
színes, életvidám hónap születik,
tele színnel, és illattal:
hogy legyen így,
rá minden esély megvan…
de egy hónapocska életében
annyi minden közrejátszik,
még akkor is,
ha a csillagok jóslata szerint
ő a boldogságosztó hónap,
aki csak vele találkozik,
azt öröm éri mind:
így van ez egészen biztosan,
ha nem történik valami,
ami a jóslatot megcáfolja,
ha a fagy nem tesz benne
helyrehozhatatlan kárt,
ha a rá leselkedő
sok-sok veszedelmet
képes legyőzni...
azért mi benne higgyünk,
higgyünk a csillagoknak,
talán az megsegíti,
s a bizalom ad neki
hatalmas erőt,
hogy a májusok közt is
ő legyen a legszebbik.
a világra megérkezik,
mind közül a legkisebbik,
(a legkisebb királyfi?)
az oly nagyon várt, a szép nevű,
a szerelmet fakasztó,
a mesebeli május,
akkor a csillagok állása szerint
egy mindig mosolygós,
színes, életvidám hónap születik,
tele színnel, és illattal:
hogy legyen így,
rá minden esély megvan…
de egy hónapocska életében
annyi minden közrejátszik,
még akkor is,
ha a csillagok jóslata szerint
ő a boldogságosztó hónap,
aki csak vele találkozik,
azt öröm éri mind:
így van ez egészen biztosan,
ha nem történik valami,
ami a jóslatot megcáfolja,
ha a fagy nem tesz benne
helyrehozhatatlan kárt,
ha a rá leselkedő
sok-sok veszedelmet
képes legyőzni...
azért mi benne higgyünk,
higgyünk a csillagoknak,
talán az megsegíti,
s a bizalom ad neki
hatalmas erőt,
hogy a májusok közt is
ő legyen a legszebbik.
2013. április 30.
Úgy élni ...
Úgy élni...
Tudod arra gondoltam,
hogy talán az
embernek
élnie úgy kellene,
mintha lenne a
világon
egymaga, akkor,
ha ő a tulajdonos,
talán jobban átlátna,
jobban megbecsülne,
tartaná a méhecskét
többre,
mint az évi termést…
vagy épp úgy kellene
élnie,
beszélnie,
cselekednie,
mintha ő maga
láthatatlan lenne,
nem lenne szüksége
pózra,
nem kéne a
megfelelésre vágynia,
lehetne ő maga,
még ha senki sem
tapsolna,
de nem ám úgy,
mint a sötétben
tevékenykedő bűnöző,
hanem, mint aki
tudja, a létező,
vagy nem létező Isten
szeme
mindig rajta van…
mintha egyedül lenne,
védené önmagáért,
vagy, mintha senki se
látná,
csak az Isten
figyelné örökké,
de hogy ne ártson
senkinek,
elég az is talán,
ha a szíve van tele
szeretettel.
2013. április 29.
Az igazi
Az igazi
Tudod arra gondoltam,
létezhet-e olyan, hogy igazi,
és hogy az igazi
az egy bizonyos valaki?
ebben a titokzatos világban
bármi előfordulhat,
meg annak az ellenkezője is,
talán még az is lehet,
hogy az ember hasonlít
a kettétört pénzdarabhoz,
a másik fele az,
amelyik pont az ellenkezője,
azzal illik össze pontosan …
iszonyú nehéz lehet megtalálni
a sok milliárd között azokat,
amikből egész lesz a fél:
vannak az igazihoz hasonlók,
a törésminta már-már megtévesztő,
de azért az nem az igazi,
sok veszélyt rejteget,
ha nem passzol, csak különbözik,
annál még talán jobb sokkal,
ha a kettő metszete,
ha nem is egymásba illő,
de formára hasonló…
a helyzetet csak nehezíti,
hogy az ember az elképzeltet keresi:
a nő a nálánál magasabbat,
a férfi az alacsonyabbat,
sok jó tulajdonsággal,
őtőle nem nagy különbözőséggel…
hogy is lehetne így
egy bizonyost megtalálni:
talán sok-sok élet is kellhet hozzá,
talán a keresést fel is lehet adni,
talán a szerencse, vagy az Isten,
segít megtalálni
létezhet-e olyan, hogy igazi,
és hogy az igazi
az egy bizonyos valaki?
ebben a titokzatos világban
bármi előfordulhat,
meg annak az ellenkezője is,
talán még az is lehet,
hogy az ember hasonlít
a kettétört pénzdarabhoz,
a másik fele az,
amelyik pont az ellenkezője,
azzal illik össze pontosan …
iszonyú nehéz lehet megtalálni
a sok milliárd között azokat,
amikből egész lesz a fél:
vannak az igazihoz hasonlók,
a törésminta már-már megtévesztő,
de azért az nem az igazi,
sok veszélyt rejteget,
ha nem passzol, csak különbözik,
annál még talán jobb sokkal,
ha a kettő metszete,
ha nem is egymásba illő,
de formára hasonló…
a helyzetet csak nehezíti,
hogy az ember az elképzeltet keresi:
a nő a nálánál magasabbat,
a férfi az alacsonyabbat,
sok jó tulajdonsággal,
őtőle nem nagy különbözőséggel…
hogy is lehetne így
egy bizonyost megtalálni:
talán sok-sok élet is kellhet hozzá,
talán a keresést fel is lehet adni,
talán a szerencse, vagy az Isten,
segít megtalálni
2013. április 29.
Csitáry-Hock Tamás - Van a tavasz ...
Csitáry – Hock Tamás
Van a tavasz...
A várva várt. A tavasz, a gyönyörű, az illatos, az élettel teli. Az új élettel
teli. Szép, szívmelengető, csodákat adó. Virágzó magnóliával, válladra telepedő
katicabogárral. Szereted. De a tavasz nem csak önmagában szép, nem csak
önmagáért szereted. Nem csak azért, mert a tavasz gyönyörű, hogy élvezed, amint
a természet ébredezik, újra élni kezd, amint naponta újabb csodákat ad. Hanem
az ígéret miatt. Igen. Az ígéret miatt. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár
ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod,
hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így
kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben
ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a
lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet
bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső
katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved
tavaszát.
Van ilyen tavasz.
Van ilyen tavasz.
Hamar elmúlik ...
Hamar elmúlik ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az élet, mint a tavasz,
elmúlik hamar:
mindkettő tele van lehetőséggel,
amit érdemes kihasználni jól,
s ha valaki nem megy a szabadba,
kevesebb lesz sok csodával …
az ember tele van tervvel, vággyal,
mindennél jobban óhajtja az elismerést,
a sikert, a szeretetet: programját
ezeket szem előtt tartva készíti,
mert siet, mert céltudatos,
az egyenest odavezető vonatra száll,
pedig lehet szép az út is,
jó program megélni a tavaszt magát …
aki a vágyai után lohol,
az észre sem veszi,
könnyen elmegy a tavasz mellett,
nem látja a rügyfakadást,
a virágba borulást,
ezen csodák híján
szerelemmel sem töltődik fel,
mindent megtervezve,
a véletlent messzire kerülve
kihagyja a való életet is talán…
és talán olyan is van,
aki a sikerre nem vágyik,
programot se dolgoz ki magának,
megy a cél felé ő is,
de talán kevésbé tudatosan,
nem vonaton, gyalog, nem siet,
sétál, van ideje
egy-egy bokornál megállni,
a megismert világot befogadni,
lépésről lépésre
megszeretni önmagáért,
ami nem férhet bele a zsúfolt,
a sürgető vággyal teli programba.
hogy az élet, mint a tavasz,
elmúlik hamar:
mindkettő tele van lehetőséggel,
amit érdemes kihasználni jól,
s ha valaki nem megy a szabadba,
kevesebb lesz sok csodával …
az ember tele van tervvel, vággyal,
mindennél jobban óhajtja az elismerést,
a sikert, a szeretetet: programját
ezeket szem előtt tartva készíti,
mert siet, mert céltudatos,
az egyenest odavezető vonatra száll,
pedig lehet szép az út is,
jó program megélni a tavaszt magát …
aki a vágyai után lohol,
az észre sem veszi,
könnyen elmegy a tavasz mellett,
nem látja a rügyfakadást,
a virágba borulást,
ezen csodák híján
szerelemmel sem töltődik fel,
mindent megtervezve,
a véletlent messzire kerülve
kihagyja a való életet is talán…
és talán olyan is van,
aki a sikerre nem vágyik,
programot se dolgoz ki magának,
megy a cél felé ő is,
de talán kevésbé tudatosan,
nem vonaton, gyalog, nem siet,
sétál, van ideje
egy-egy bokornál megállni,
a megismert világot befogadni,
lépésről lépésre
megszeretni önmagáért,
ami nem férhet bele a zsúfolt,
a sürgető vággyal teli programba.
2013. április 27.
Az idő múlása
Az idő múlása
Tudod arra gondoltam,
hogy az idő múlik szemmel láthatóan,
máris sötétedik, alighogy reggel van,
hogy sietve érkezzen az éjszaka…
de ha egyszer a Föld megállna,
s nem forogna a Nap se,
az idő is megállna,
nem lenne reggel és nem lenne este,
a nyarat nem követné az ősz,
az őszt a tél, s tavasszal
nem borulna virágba a természet…
az embernek külön, saját órája is van,
sebességét a változás, a mozgás befolyásolja,
lassan jár az idő, ha kevés dolog történik,
ha meg az élet zajlik, rohan az is,
végképp megáll annak, aki meghal,
ő már megérkezett,
vele már itt semmi sem történhet…
az idő múlása mérhető a változással,
mutatják azt a ráncok,
de ha egyszer
az egész világ dermedten állna,
akkor az idő is megállna:
a változás maga az idő,
az egy helyből való elmozdulás,
változik még a szobor is,
amikor megkopik…
egyedül talán a lélek,
s benne a szeretet nem változik,
nem növekszik, nem is múlik,
kora azért, az idővel nem mérhető,
ő csak van, miközben az ember
hol távolodik, hol közeledik hozzá,
s ha a szeretetet végre eléri,
hazaérkezett, azt jelenti,
az idő múlása többé nem számít.
hogy az idő múlik szemmel láthatóan,
máris sötétedik, alighogy reggel van,
hogy sietve érkezzen az éjszaka…
de ha egyszer a Föld megállna,
s nem forogna a Nap se,
az idő is megállna,
nem lenne reggel és nem lenne este,
a nyarat nem követné az ősz,
az őszt a tél, s tavasszal
nem borulna virágba a természet…
az embernek külön, saját órája is van,
sebességét a változás, a mozgás befolyásolja,
lassan jár az idő, ha kevés dolog történik,
ha meg az élet zajlik, rohan az is,
végképp megáll annak, aki meghal,
ő már megérkezett,
vele már itt semmi sem történhet…
az idő múlása mérhető a változással,
mutatják azt a ráncok,
de ha egyszer
az egész világ dermedten állna,
akkor az idő is megállna:
a változás maga az idő,
az egy helyből való elmozdulás,
változik még a szobor is,
amikor megkopik…
egyedül talán a lélek,
s benne a szeretet nem változik,
nem növekszik, nem is múlik,
kora azért, az idővel nem mérhető,
ő csak van, miközben az ember
hol távolodik, hol közeledik hozzá,
s ha a szeretetet végre eléri,
hazaérkezett, azt jelenti,
az idő múlása többé nem számít.
2013. április 24.
Őrizd lelkem
Őrizd lelkem
Táncoltak a csillagok az égen
A Hold ezüst fénnyel ragyogott
A viráguk illatukat ontották
Aranyfény ragyogtatta szemed sugarát
Könyörülj meg rajtam Kedvesem
Simítsd le arcomra ömlő könnyemet
Érted küzdök és csak érted élek
Őrizd lelkem és vigyázd szerelmem.
Szívem, lelkem csordultig veled
Vágyom, hívom szerető ölelésedet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)